Békés Megyei Népújság, 1974. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-27 / 22. szám
ae as KOROS TA J KULTURÁLIS MELLÉKLET Somerset Maughams A tücsök és a hangya* isfié koromban könyv nélkül meg kellett tanulnom La Fontaine néhány meséjét, és tanulságukat' gondosan elmagyarázták nekem. Megtanultam a tücsök és a hangya meséjét is, amely arra szolgált, hogy a fiatalsággal megértesse: egy tökéletes világban a szorgalom elnyeri jutalmát, a könnyelműség pedig büntetését. Ebben a csodálatra méltó mesében (bocsánatot kérek, hogy olyasmit mondok el, aminek tudását mindenkiről előzékenyen feltételezik, ha ez nincs is egészen így) a hangya szorgalmasan dolgozik egész nyáron, hogy téli eledelét összegyűjtse, miközben a tücsök egy fűszálon ül, és dalolva dicsőíti a napot. Eljön a tél, és a hangya bőségben él, a tücsöknek azonban üres a kamrája: elmegy a hangyához/ és kér egy kis eledelt. Akkor a hangya felteszi neki a klasszikus kérdést: — Mit tettél a meleg időben? —- Éjjel-nappal munkában voltam: Fűnek-fának folyton daloltam. — Daloltál?, rendben van komám —akkor ma táncolj szaporán! Néni perverzitásnak tartom, hanem inkább a gyermekkor következetlenségének, amely erkölcsi szempontból sok kívánnivalót mutat, hogy ebbe a leckébe sohasem tudtam belenyugodni. A tücsökkel rokonszenveztem, és hosszú időn keresztül, ha csak megláttam egy hangyát, rögtön eltappstairu Ilyen sommás (és ahogyan azóta felfedeztem, egészen emberi) módon akartam kifejezni • az erénnyel és a józan ésszel szembeni ellenkezésemet. Ez a mese jutott önkéntelenül is eszembe, anrkor minap George Ramsay- vel találkoztam; egy étteremben ebédelt, egyedül. Maga elé bámult a levegőbe. Mintha az egész világ terhe az ő vállára nehezedne. Megsajnáltam, mert mindjárt gyanítottam, hogy szerencsétlen öccse csinált megint valami galibát. Odamentem hozzá és kezet nyújtottam. — Hogy vagy ? —- kérdeztem. — Nem a legjobb hangulatban — felelte. — Megint Tormnai van baj? Sóhajtott. —■ Igen, megint Tómról van szó. — Miért nem veszed le róla a kezedet? Mindent a világon megtettél már érte. Tudhatnád, hogy reménytelen eset. Azt hiszem, minden családban akad egy tékozló fiú. Tom már húsz eszíen• As elbeszélést a világhír® író születésének 100. évfordulója alkalmából közöldeje keserves megpróbáltatást jelentett családjának. Eléig tisztességesem kezdte életét; felcsapott kereskedőnek, megházasodott, két gyermeke született. A Ramsay család tagjai mind tekintélyes emberek, és minden jel arra mutatott, hogy Tom Ramsay is hasznos és tiszteletre méltó életpályát fut be. Egy szép napon azonban, minden előzetes figyelmeztetés nélkül kijelentette, hogy nem fűlik a foga a munkához, és hogy nem való neki a házasság. Élvezni akarja az életet. Nem hallgatott semmiféle ellenvetésre. Otthagyta feleségét és irodáját. Volt egy kévés pénze —■ abból két boldog esztendőt töltött el Európa különböző fővárosaiban. Kalandjainak híre időmként eljutott rokonaihoz, és mélyen megbotránkoztatta őket. Tom valóban élvezte az életet. Rokonai fejüket csóválták, és azt kérdezték, pai történik majd, ha elfogy a pénze. Hamarosan rájöttek. Tom kölcsönkért. Elragadó volt és gátlástalan. Soha nem talállk<x&- tam senkivel, akinek — ha kölcsönkért — nehezebb lett volna nemet mondani. Biztos jövedelemre tett szert barátaitól, és köny- r.yen szerzett új barátokat. De mindig hangoztatta, hogy unalmas dolog ^ a pénzt hasznos dologra éi- adni; a pénzt csak akkor élvezi az ember, ha fényűzésre költi. A fényűzéshez a pénzt bátyjától, George- tól szerezte. De rá nem viszont, amint éppen koktélt kever, vagy klubja előtt várakozik egy taxiban, a sofőrülésen. Tom szerint bárban dolgozni vagy taxit vezetni tisztességes elfoglaltság, de ha George néhány száz fonttal lekötelezi, a családja jó hírneve érdekében hajlandó abbahagyni, George fizetett. Egyszer Tom majdnem börtönbe került. George kétségbeesett Alaposan utánajárt az egész tisztességtelen ügynek. Tom ezúttal valóban túllőtt a célon. Mindig féktelen, köny- nyelmű és önző volt, de addig soha nem követett el becstelen — vagyis George szerint törvénytelen — dolgot; és ha feljelentik, bizonyára elítélik. George nem engedhette meg, hogy egyetlen testvére börtönbe jusson. A férfi, ákit Tom becsapott, egy Cronshaw nevű ember, nagyon bosszúvágyó volt. Mindenáron bíróság elé akarta vinni az ügyet; kijelentette, hogy Tóm gazember, és meg kell büntetni. George-nak végtelen sok fáradságába és ötszáz fontjába került, amíg az ügyet elintézte. Soha nem láttam még oly dühösnek, mint amikor megtudta, hogy Tom és Cronshaw együtt utazott el Monte- Carlőba, azon' nyomban, mihelyt a csekket beváltották. Egy boldog hónapot töltöttek él ott. Tóm húsz évig járt lóversenyre, fogadásokat kötött, kártyázott, a legcsino- sabb lányoknak csapta a szelet, táncolt, a legdrá& Ékszer Pilinszky Janes Remekbe készült, ovális tükörben nézi magát az antilop. Nyakában drágakő„ Azt mondjuk rá, szép, mint egy fa Uszony eg. Azt mondjuk neki, te csak nézd magad, mi majd szülünk, születünk, meghalunk Ilyesféléket susogunk neki, ' az őrületben élő antilopnak. pazarolta elragadó modorát. George komoly férfiú volt, és érzéketlen öccse bájos modorával szemben, George tisztességes és rém des ember volt Egyszer- kétszer elhitte Tom ígéreteit, hogy megjavul, és jelentős összegeket adott neki, hogy újrakezdhesse életét. Tom autót és pompás ékszereket vett a pénzein. Amikor a körülmények George-ol, ráébresztették arra, hogy öccse soha sem tér jó útra, és beszüntette" a segítségét, Tom minden lelkiismeretfurdalás nélkül zsarolni kezdte. Egy tekintélyes ügyvéd számára nem kellemes, ha öccsét kedvenc éttermének bárpultja mögött látja gább éttermekben étkezett, és elegánsan öltözködött. Mindig olyan volt, mintha skatulyából vették volna ki. Bár elmúlt negyvenhat éves, senki sem gondolta volna harmincötnél ídősebbneik. A legmulatságosabb asztaltárs volt, és bár mindenki ismerte léhaságát, mégis szívesen volt együtt vele. Jókedve, töretlen derűje ellenállhatatlan vonzást gyakorolt mindenkire. Sohasem sajnáltam tőle, hogy rendszeresén megadóztatott létfenntartása érdekében. Minden font, amit kölcsönöztem neki, azt az érzést keltette bennem, hogy én vagyok adósa, Tam Ramsay mindenSSt Ismert, és mindenki ismerte őt. Lehet, hogy ed» ítélték könnyelmű életmódjáért, de akarva-akaratlan mindenki szerette. Szegény George csak egy évvel volt idősebb semmirekellő öccsénél, de hatvannak látszott. Soha életében két hétnél hosszabb szabadságot nem engedett meg magának. Mindennap már fél tízkor ott ült irodájában, és hatig ki sem tette onnan a lábát. Becsületes volt, szorgalmas és tiszteletre méltó. Jóindulatú feleségét soha, még gondolatban sem csalta meg, és négy leányának mintaszerű apja volt. Jövedelme egyharmadát tervszerűen megtakarította, és azt tervezte, hogy ötvenöt éves korában abbahagyja a munkát, és egy kis házba, vidékre, költözik, kertjét műveli és golfozik. Élete feddhetetlen volt örült, hogy öregszik, mert Tom is öregedett Kezét dörzsölgetve mondogatta: —- Minden jól ment, amíg Tom fiatal és jóképű volt, de csak egy évvel fiatalabb nálam. Négy év múlva ötvenéves. Akkor nem lesz olyan köny- nyű az élete. Mire betöltőm az ötvenet, rám harmincezer font vár. Húsz éve mondogatom, hogy az árokparton fejezi be az életét. Majd meglátjuk, hogyan ízlik neki a szegénység. Majd meglátjuk, mi a jövedelmezőbb, dolgozná vagy henyélni. Szegény George! Sajnáltam. Azon tűnődtem, helyet foglalva mellette, vajon milyen szörnyű dolgot csinált Tom már megint. George szemmel láthatólag nagyon rossz hangulatban volt — Hallottad, mi történt? — kérdezte. A legrosszabbra voltam elkészülve. Az jutott eszembe, hogy talán Tom ez egyszer mégiscsak a rendőrség kezébe került. George alig bírt megszólalni. — Nem tagadhatod, hogy egész életemben keményen dolgoztam, tisztes- ségtudó, szorgalmas, rendes és egyenes ember voltam. Egy szorgalmasain és takarékosan eltöltött élet után visszavonulhatok, és nyugodtan élhetek biztonságosa n elhelyezett tőkéin kamatjaiból. Mindig megtettem kötelességemet az | életiben, ott, ahová a sors állított. — Ez igaz. — És nem tagadhatod, hogy Tana mindig lusta, könnyelmű, hanyag és becstelen, gazember volt Ha lenne igazság a földön, már régen a szegényházba kellett volna jutnia! — Ez is igaz, George arcát elöntötte a vér. —■ Torn néhány hete eljegyzett egy öregasszonyt, aki az anyja lehetett volna. Hát most ez az asszony meghalt, és mindenét ráhagyta. Félmillió fontot egy jachtot egy házat" Londonban és egyet vidéken. George Ramsay az asztalra csapott. — Hát van igazság? Mondd? Van igazság? A fene egye meg, nincs igazság. Nem tudtam magam türtőztetni, nevetésbe törtem ki George bosszúvágyé arca láttán. Hátradőltem a széken, és a nagy hahotázásban majdnem a földre huppantam. George ezt soha nem bocsátotta meg nekem. De Tom gyakran meghív ebédre bűbájos mayfaiyi házába, és ha nagy néha valami csekély összeget kölcsönkér, ez csak a szokás hatalma. Eey fontnál soha sem vér többet. Karig Sára fordítása Gábor Andor Január 24-én volt születésének kilencvenedik, jani*» ár 21-én halálának Huszonegyedik évfordulója. Gábor Andor életműve hat ma is. Érdekes egyéniség, aki a legpolgáribb műfajoktól; az operett, g kupié dalszövegektől és a kabaréíréíáktól jutott el a legharcosabb, következetesen marxista hírlapi publicisztikáig. Eredeti stílusát, rendkívüli írói tehetségét mellesleg az is bizonyítja, hogy mind kupié- és dalszövegei, mind nap* aktualitásű vezércikkei, glosszái — legalábbis túlnyomó többségűkben t— maradandó értékűek, ma is élvezettel hallgathatók és olvashatók. Irt regényeket (Doktor Senki, Untauglich úr),-színdarabokat (Dollárpapa), verseket, novellákat, tanulmányokat. Minden műfajban otthon volt, mindenben eredetit, színes-ízeset, figyelemre méltót alkotott, s emellett még számos értékes műfordítással is megajándékozta irodalmunkat, 1919-ben lelkesen csatlakozik a Tanácsköztársasághoz, abban szerepet vállal, megdöntése után Becsbe emigrál. Ekkor már tudatos kommunista író, Bécsi levelek címmel kötetben is összegyűjtött, ,a Bécsi Magyar Újságban, s az ugyancsak bécsi Proletárban megjelent, Horthyt és rendszerét maró szatírával, mégis félelmetes realizmussal ábrázoló cikkeket produkált. Becsből Berlinbe, Hitler hatalomra jutása után pedig Moszkvába emigrált, ahol » magyar irodalmi emigráció lapját, az ÜJ Hangot szerkesztette. 1945-ben, ahogy véget ér a háború, hazatér, s felszabadulás utáni első szatirikus hetilapunk, s Ludas Matyi főszerkesztője lett. Halála évében, 1953-ban tüntették ki Kossuth-dí j- jai írásai — összegyűjtött műveinek kötetei, életmű- sorozata — széles rétegek kedvelt olvasmánya ma is. Nemzetközileg is ismert író Gábor Andor, amit egyebek közt az is bizonyít, hogy orosz, német, lengyel, olasz, bolgár, francia, héber, portugál, román és spanyol nyelven is megjelent sok verse, elbeszélése, regénye, színdarabja, publicisztikai írása, íbtd Papp Gr&sgj Állványozók
