Békés Megyei Népújság, 1974. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-27 / 22. szám

ae as KOROS TA J KULTURÁLIS MELLÉKLET Somerset Maughams A tücsök és a hangya* isfié korom­ban könyv nélkül meg kellett ta­nulnom La Fontaine néhány meséjét, és tanulságukat' gondosan elmagyarázták nekem. Megtanultam a tücsök és a hangya meséjét is, amely arra szolgált, hogy a fiatal­sággal megértesse: egy tö­kéletes világban a szor­galom elnyeri jutalmát, a könnyelműség pedig bün­tetését. Ebben a csodálat­ra méltó mesében (bocsá­natot kérek, hogy olyas­mit mondok el, aminek tu­dását mindenkiről előzéke­nyen feltételezik, ha ez nincs is egészen így) a han­gya szorgalmasan dolgozik egész nyáron, hogy téli ele­delét összegyűjtse, miköz­ben a tücsök egy fűszálon ül, és dalolva dicsőíti a na­pot. Eljön a tél, és a han­gya bőségben él, a tücsök­nek azonban üres a kam­rája: elmegy a hangyához/ és kér egy kis eledelt. Ak­kor a hangya felteszi neki a klasszikus kérdést: — Mit tettél a meleg időben? —- Éjjel-nappal munká­ban voltam: Fűnek-fának folyton daloltam. — Daloltál?, rendben van komám —akkor ma táncolj szaporán! Néni perverzitásnak tar­tom, hanem inkább a gyer­mekkor következetlenségé­nek, amely erkölcsi szem­pontból sok kívánnivalót mutat, hogy ebbe a lecké­be sohasem tudtam bele­nyugodni. A tücsökkel ro­konszenveztem, és hosszú időn keresztül, ha csak megláttam egy hangyát, rögtön eltappstairu Ilyen sommás (és ahogyan azóta felfedeztem, egészen em­beri) módon akartam ki­fejezni • az erénnyel és a józan ésszel szembeni el­lenkezésemet. Ez a mese jutott önkén­telenül is eszembe, anrkor minap George Ramsay- vel találkoztam; egy ét­teremben ebédelt, egyedül. Maga elé bámult a leve­gőbe. Mintha az egész vi­lág terhe az ő vállára ne­hezedne. Megsajnáltam, mert mindjárt gyanítot­tam, hogy szerencsétlen öccse csinált megint vala­mi galibát. Odamentem hozzá és kezet nyújtottam. — Hogy vagy ? —- kér­deztem. — Nem a legjobb han­gulatban — felelte. — Megint Tormnai van baj? Sóhajtott. —■ Igen, megint Tómról van szó. — Miért nem veszed le róla a kezedet? Mindent a világon megtettél már ér­te. Tudhatnád, hogy re­ménytelen eset. Azt hiszem, minden csa­ládban akad egy tékozló fiú. Tom már húsz eszíen­• As elbeszélést a világhír® író születésének 100. évfor­dulója alkalmából közöl­deje keserves megpróbál­tatást jelentett családjá­nak. Eléig tisztességesem kezdte életét; felcsapott kereskedőnek, megházaso­dott, két gyermeke szüle­tett. A Ramsay család tagjai mind tekintélyes emberek, és minden jel arra mutatott, hogy Tom Ramsay is hasznos és tisz­teletre méltó életpályát fut be. Egy szép napon azonban, minden előze­tes figyelmeztetés nélkül kijelentette, hogy nem fű­lik a foga a munkához, és hogy nem való neki a há­zasság. Élvezni akarja az életet. Nem hallgatott semmi­féle ellenvetésre. Otthagy­ta feleségét és irodáját. Volt egy kévés pénze —■ abból két boldog esztendőt töltött el Európa különbö­ző fővárosaiban. Kaland­jainak híre időmként elju­tott rokonaihoz, és mélyen megbotránkoztatta őket. Tom valóban élvezte az életet. Rokonai fejüket csóválták, és azt kérdez­ték, pai történik majd, ha elfogy a pénze. Hamarosan rájöttek. Tom kölcsönkért. Elragadó volt és gátlásta­lan. Soha nem talállk<x&- tam senkivel, akinek — ha kölcsönkért — nehezebb lett volna nemet mondani. Biztos jövedelemre tett szert barátaitól, és köny- r.yen szerzett új barátokat. De mindig hangoztatta, hogy unalmas dolog ^ a pénzt hasznos dologra éi- adni; a pénzt csak akkor élvezi az ember, ha fény­űzésre költi. A fényűzéshez a pénzt bátyjától, George- tól szerezte. De rá nem viszont, amint éppen kok­télt kever, vagy klubja előtt várakozik egy taxi­ban, a sofőrülésen. Tom szerint bárban dolgozni vagy taxit vezetni tisztes­séges elfoglaltság, de ha George néhány száz font­tal lekötelezi, a családja jó hírneve érdekében haj­landó abbahagyni, George fizetett. Egyszer Tom majdnem börtönbe került. George kétségbeesett Alaposan utánajárt az egész tisztes­ségtelen ügynek. Tom ez­úttal valóban túllőtt a cé­lon. Mindig féktelen, köny- nyelmű és önző volt, de addig soha nem követett el becstelen — vagyis George szerint törvényte­len — dolgot; és ha fel­jelentik, bizonyára elítélik. George nem engedhette meg, hogy egyetlen test­vére börtönbe jusson. A férfi, ákit Tom becsapott, egy Cronshaw nevű ember, nagyon bosszúvágyó volt. Mindenáron bíróság elé akarta vinni az ügyet; ki­jelentette, hogy Tóm gaz­ember, és meg kell büntet­ni. George-nak végtelen sok fáradságába és ötszáz fontjába került, amíg az ügyet elintézte. Soha nem láttam még oly dühösnek, mint amikor megtudta, hogy Tom és Cronshaw együtt utazott el Monte- Carlőba, azon' nyomban, mihelyt a csekket beváltot­ták. Egy boldog hónapot töltöttek él ott. Tóm húsz évig járt ló­versenyre, fogadásokat kö­tött, kártyázott, a legcsino- sabb lányoknak csapta a szelet, táncolt, a legdrá­& Ékszer Pilinszky Janes Remekbe készült, ovális tükörben nézi magát az antilop. Nyakában drágakő„ Azt mondjuk rá, szép, mint egy fa Uszony eg. Azt mondjuk neki, te csak nézd magad, mi majd szülünk, születünk, meghalunk Ilyesféléket susogunk neki, ' az őrületben élő antilopnak. pazarolta elragadó modo­rát. George komoly férfiú volt, és érzéketlen öccse bájos modorával szemben, George tisztességes és rém des ember volt Egyszer- kétszer elhitte Tom ígére­teit, hogy megjavul, és je­lentős összegeket adott ne­ki, hogy újrakezdhesse éle­tét. Tom autót és pompás ékszereket vett a pénzein. Amikor a körülmények George-ol, ráébresztették arra, hogy öccse soha sem tér jó útra, és beszüntette" a segítségét, Tom minden lelkiismeretfurdalás nélkül zsarolni kezdte. Egy tekintélyes ügyvéd számára nem kellemes, ha öccsét kedvenc éttermé­nek bárpultja mögött látja gább éttermekben étke­zett, és elegánsan öltöz­ködött. Mindig olyan volt, mintha skatulyából vették volna ki. Bár elmúlt negy­venhat éves, senki sem gondolta volna harmincöt­nél ídősebbneik. A leg­mulatságosabb asztaltárs volt, és bár mindenki is­merte léhaságát, mégis szívesen volt együtt vele. Jókedve, töretlen derűje ellenállhatatlan vonzást gyakorolt mindenkire. So­hasem sajnáltam tőle, hogy rendszeresén meg­adóztatott létfenntartása érdekében. Minden font, amit kölcsönöztem neki, azt az érzést keltette ben­nem, hogy én vagyok adó­sa, Tam Ramsay minden­SSt Ismert, és mindenki is­merte őt. Lehet, hogy ed» ítélték könnyelmű életmód­jáért, de akarva-akaratlan mindenki szerette. Szegény George csak egy évvel volt idősebb semmi­rekellő öccsénél, de hat­vannak látszott. Soha éle­tében két hétnél hosszabb szabadságot nem engedett meg magának. Mindennap már fél tízkor ott ült iro­dájában, és hatig ki sem tette onnan a lábát. Becsü­letes volt, szorgalmas és tiszteletre méltó. Jó­indulatú feleségét soha, még gondolatban sem csal­ta meg, és négy leányának mintaszerű apja volt. Jö­vedelme egyharmadát terv­szerűen megtakarította, és azt tervezte, hogy ötvenöt éves korában abbahagyja a munkát, és egy kis ház­ba, vidékre, költözik, kert­jét műveli és golfozik. Élete feddhetetlen volt örült, hogy öregszik, mert Tom is öregedett Kezét dörzsölgetve mondogatta: —- Minden jól ment, amíg Tom fiatal és jó­képű volt, de csak egy év­vel fiatalabb nálam. Négy év múlva ötvenéves. Ak­kor nem lesz olyan köny- nyű az élete. Mire betöl­tőm az ötvenet, rám har­mincezer font vár. Húsz éve mondogatom, hogy az árokparton fejezi be az életét. Majd meglátjuk, ho­gyan ízlik neki a szegény­ség. Majd meglátjuk, mi a jövedelmezőbb, dolgozná vagy henyélni. Szegény George! Sajnál­tam. Azon tűnődtem, he­lyet foglalva mellette, va­jon milyen szörnyű dolgot csinált Tom már megint. George szemmel láthatólag nagyon rossz hangulatban volt — Hallottad, mi történt? — kérdezte. A legrosszabbra voltam elkészülve. Az jutott eszembe, hogy talán Tom ez egyszer mégiscsak a rendőrség kezébe került. George alig bírt megszó­lalni. — Nem tagadhatod, hogy egész életemben ke­ményen dolgoztam, tisztes- ségtudó, szorgalmas, ren­des és egyenes ember vol­tam. Egy szorgalmasain és takarékosan eltöltött élet után visszavonulhatok, és nyugodtan élhetek bizton­ságosa n elhelyezett tőkéin kamatjaiból. Mindig meg­tettem kötelességemet az | életiben, ott, ahová a sors állított. — Ez igaz. — És nem tagadhatod, hogy Tana mindig lusta, könnyelmű, hanyag és becstelen, gazember volt Ha lenne igazság a földön, már régen a szegényházba kellett volna jutnia! — Ez is igaz, George arcát elöntötte a vér. —■ Torn néhány hete el­jegyzett egy öregasszonyt, aki az anyja lehetett vol­na. Hát most ez az asszony meghalt, és mindenét rá­hagyta. Félmillió fontot egy jachtot egy házat" Londonban és egyet vidé­ken. George Ramsay az asz­talra csapott. — Hát van igazság? Mondd? Van igazság? A fene egye meg, nincs igaz­ság. Nem tudtam magam türtőztetni, nevetésbe tör­tem ki George bosszú­vágyé arca láttán. Hátra­dőltem a széken, és a nagy hahotázásban majdnem a földre huppantam. George ezt soha nem bocsátotta meg nekem. De Tom gyakran meghív ebédre bűbájos mayfaiyi házába, és ha nagy néha valami csekély összeget kölcsön­kér, ez csak a szokás ha­talma. Eey fontnál soha sem vér többet. Karig Sára fordítása Gábor Andor Január 24-én volt születésének kilencvenedik, jani*» ár 21-én halálának Huszonegyedik évfordulója. Gábor Andor életműve hat ma is. Érdekes egyéniség, aki a legpolgáribb műfajoktól; az operett, g kupié dalszöve­gektől és a kabaréíréíáktól jutott el a legharcosabb, következetesen marxista hírlapi publicisztikáig. Ere­deti stílusát, rendkívüli írói tehetségét mellesleg az is bizonyítja, hogy mind kupié- és dalszövegei, mind nap* aktualitásű vezércikkei, glosszái — legalábbis túlnyomó többségűkben t— maradandó értékűek, ma is élvezettel hallgathatók és olvashatók. Irt regényeket (Doktor Senki, Untauglich úr),-színda­rabokat (Dollárpapa), verseket, novellákat, tanulmá­nyokat. Minden műfajban otthon volt, mindenben ere­detit, színes-ízeset, figyelemre méltót alkotott, s emellett még számos értékes műfordítással is meg­ajándékozta irodalmunkat, 1919-ben lelkesen csatlakozik a Tanácsköztársaság­hoz, abban szerepet vállal, megdöntése után Becsbe emigrál. Ekkor már tudatos kommunista író, Bécsi le­velek címmel kötetben is összegyűjtött, ,a Bécsi Magyar Újságban, s az ugyancsak bécsi Proletárban megjelent, Horthyt és rendszerét maró szatírával, mégis félelmetes realizmussal ábrázoló cikkeket produkált. Becsből Berlinbe, Hitler hatalomra jutása után pedig Moszkvába emigrált, ahol » magyar irodalmi emigrá­ció lapját, az ÜJ Hangot szerkesztette. 1945-ben, ahogy véget ér a háború, hazatér, s felszabadulás utáni első szatirikus hetilapunk, s Ludas Matyi főszerkesztője lett. Halála évében, 1953-ban tüntették ki Kossuth-dí j- jai írásai — összegyűjtött műveinek kötetei, életmű- sorozata — széles rétegek kedvelt olvasmánya ma is. Nemzetközileg is ismert író Gábor Andor, amit egye­bek közt az is bizonyít, hogy orosz, német, lengyel, olasz, bolgár, francia, héber, portugál, román és spa­nyol nyelven is megjelent sok verse, elbeszélése, regé­nye, színdarabja, publicisztikai írása, íbtd Papp Gr&sgj Állványozók

Next

/
Thumbnails
Contents