Békés Megyei Népújság, 1974. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-27 / 22. szám
Ingázók A CÍMSZÓ TÁLÁN NÉMI MAGYARÁZATRA SZORUL. AKADNAK, AKIK ISMERIK A JE- I.ENTÉSÉT. A MAGYAR Értelmező kéziszótár a kővetkezőképpen fogalmazza meg az „ingázó” SZAVUNKAT: RENDSZERESEN INGÁZÓ, BEJÁRÓ DOLGOZÓ”. © A délelőtti műszak két áráig tart. A békéscsabai vasútállomás forgalma fél három körül szinte a maximumra duzzad. Utasok tolonganak, vitatkoznak, zsörtölődnek. E bábeli hangzavar a ritkán utazó embernek Szokatlan. Alkalmi utasok, bejáró munkások, diákok áradata hömpölyög a kijárat felé. A tömegből könnyen ki lehet választani az ingázókat Kis csoportokban — többé-kevésbé —■' csendesen, de akad olyan is, aki széles gesztusokkal, emelkedett hangnemben ecseteli útitársaival a nap eseményeit A bejáró dolgozók létszáma megközelíti a 28 ezret, pontosan 24 767-en járnak naponta más településekre dolgozni. A bejárók vállalják az utazás nehézségeit, sokszor viszontagságait Szakmai szeretetük, baráti szálak és még megszámlálhatatlan kapcsolat köti őket munkahelyükhöz. „»..Szakmámat »veretem” Kosa Pál formázó öntó az Brőmüjavító és Karbantartó Vállalat békéscsabai vasöntödéjének dolgozója. Tizenharmadik éve jár be mindennap a megyeszékhelyre MezőberénybőL — Naponta tizenhárom órát töltök távol a családtól. Reggel hatkor már úton vagyok az állomáshoz, este pedig hét órára érek haza. Mégis vállalom a bejárást. Szeretem a szakmámat, habár nehéz fizikai munka. A vasöntő szakmája szép, éppen ezért más szakmában nem dolgoznék. Otthon ebben a munkakörben nem tudnék, elhelyezkedni. Anyagilag is megtaláltam a számításomat. Jó kollektívában dolgozom, az öntők többségével együtt voltam tanuló is. Mondhatom azt is, hogy valamennyien nemcsak kollégák, hanem jó barátok út vagyunk. — Mivel tölti az utazás ideiét? — Szeretek olvasni. A megyei könyvtárból rendszeresen kölcsönzők könyveket Aztán beszélgetéssel is elütjük az időt — közben lendületes mozdulatokkal készítette elő az öntőformákat Lelkesen beszél szakmába szépségéről, vonásáról. Búcsúzó* utón még utánam szól: — A villamdsítóssal talán az utazási idő is rövidebb lesz. „...Itt kezdtem” Kilenc éve dolgozik a kötöttárugyárban Arnóczki Mihályné. Két éve békési lakos lett, s azóta a bejárók kenyerét eszi. Pedig a gyárnak Békésen i« van telephelye. A filigrán, mosolygós asszonyka a varrodában dolgozik. A beszélgetésünk idejére gépét leállítja, munkaasztalán' rendet rak, majd kérdően fordul felém. Elmondom, hogy az ingázókról szeretnék írni, s az ő segítségét* is kérem. — Ebben a varrodában, ebben a blokkban kezdtem, nehéz megválni a régi kollégáktól. lemérjük egymás munkáját, szokását. A fizetésre sem panasz- kodhatom, mert jól keresek. — Ha híynák haza dolgozni, menne? — Még nem gondolkoztam róla, de azt hiszem, hogy nemet mondanék. Ezt azért Is tehetem, mert az utazás csak húsz percet vesz igénybe. Igaz, hogy amikor délelőttösek vagyunk, nem a legkedvezőbb időpontban indulnak a buszok. Azon a héten -munkakezdés előtt már több mint fél órával itt vagyunk az üzemben. Jó útltámaim vannak, meg aztán mi, háziasszonyok, mindig találunk valami beszédtémát. Az biztos, hogy sokkal kényelmesebb a helybeliek élete. de mi, bejárók is meg akarunk élni. így áldozatot is kell boznunkJól keresek.J” — Jól keresek, a fizetésem eléri havonta a háromezer forintot — kezdi a beszélgetést Horváth Ferencné. Mezőberényből jár dolgozni a csabai hűtő- házba- Hajában itt-ott már őszülő szál csillog, jelezve, hogy már nem a legfiatalabb generációhoz tartozik. — Tizenegy éve, hogy utazgatom, Nehéz és fáradságos a korán kelés és a késői lefekvés. Némi pihenést csak a szabad szombat és a vasárnap jelent. A bejáró ember szabadideje kevés. Éppen ezért igyekszünk az utazási időt maximálisan kihasználni, hasznosan eltölteni. Számomra az olvasás és a kötés biztosítja a kikapcsolódást — Gondolt már arra, hogv hazamegy dolgozni? — Még nem fordult meg a fejemben. Azt hiszem, nem mennék, mert itt mindenem megvan. Ha a vonatközlekedés jobb lenne, akkor a mi életünk is biztosan máshogyan alakulna. Véleményem szerint — mondjuk fél ötkör ~r egy motor-vonat indítása az esti vonatokon megszüntetné a zsúfoltságot s nekünk is több jutna így az életből. Mozaik Gyula felől füstölögve, fújtatva befut az öreg gőzös. Mintha vezényszót adna ki valami láthatatlan és ‘ hallhatatlan parancsnok: Egyszerre megindul a roham a vonatajtók ellen. Föltépik, szinte belökik- /egymást. Mindenki egyszerre akar leszállni. a még mozgó vonatról. Egy biztos: igyekezni kell az átszállással. A roham előharcosai — ha a szerencséjük is úgy kedvez — találnak még egy- egy ülőhelyet a pestin vagy a szegedin. A többiek állnak, állják a „sarat”. Nők, férfiak, gyerekek, öregek, vegyesen. Nincs udvari as kodás, helyátadás. 1 Érkezési sorrendben ülnek vagy állnak az utasok. Jó egy- néhányan már végigállták a munkaidejüket. Az utazóközönség összetétele meglehetősen vegyes. Azért mindenki megtalálja útitársait, óvek alatt kialakulnak a kis csoportok. Ezek kártyáznak, beszélgetnek, vitatkoznak, s fizetésnapon együtt iszogatnak is. Ez is hozzátartozik a bejáráshoz. Sajnos még jó néhány dolog szinte „elengedhetetlen” rossz kelléke az utazásnak. Mint például a zsúfoltság, nem a legtisztább járművek, és természetesen a vonatok, autóbuszok pontatlansága. És ezt nehezményezik leginkább az ingázók. Szekeres Új gépek a „gyulai szabókénál A Gyulai Szabók Szövetkezete eddig a város négy különböző helyén állította elő termékeit. Tavaly végre megkezdték azt a 36 millió forintos beruházást, amelynek első ütemében az új üzemházból ez év decemberéig elkészül a korszerű műhelycsarnok és a raktár. Az üzemépület, előregyártott elemeinek szállítását nemrég kezdték meg. Gépeket pedig — ezek egy része Japánból már meg is érkezett — összességében 16 millió forintért vásárolnak- Az irodaépületi a szociális létesítmény, tanműhely és az üzlet- helyiség 1975 végéig készül e). A termelés korszerűsítésére egyébként nemcsak gépek vásárlásával és a technológiai szervezés tökéletesítésével, hanem a dolgozók szakképzettségének fokozásával is készülnek. Szakszervezeti aktívák továbbképzése A Mezőhegyesl ÁG-ban 120 szakszervezeti tisztségviselő segíti a VSZB munkáját. A szocialista brigádmozgalom szélesítésével, a verseny rendszeres értékelésével a gazdaság eredményeihez nagymértékben hozzájárulnak a szakszervezeti tisztségviselők. Ahhoz, hogy munkájukat még eredményesebben végezhessék, februárban négynapos továbbképző szaktanfolyamot rendeznek számukra. Többek között a SZÖT-tól, a MEDOSZ országos és megyei központjából érkeznek előadók, hogy a legilletékesebbektől halljanak a szak- szervezeti munka időszerű problémáiról. Ítélkezni nagy felelősség Szüfs László: Pokoltűz KISREGÉNY Január IT-én a Gyulai megyei Bíróságon ár. Tatár Bélának, orosházi járásbírónak dr. Korom Mihály igazságügyi miniszter átadta az Elnöki Tanács által adományozott Munka Érdemrend bronz fokozatát Az ünnepség rövid volt Az elismerés tömör és szűkszavú: ,,A szocialista igazságszolgáltatásban végzett áldozatos munkájáért”Vajön mit takar ez a rövid mondat? A minap orosházi lakásában beszélgettünk dr. Tatár Bélával a pályakezdő évekről, s arról a 23 évről, melyet az Orosházi Járásbíróságon töltött. — Hatvanegy évvel ezelőtt a Bihar megyei Érköbölkúton születtem. Jogi tanulmányaimat Nagyváradon kezdtem -és Debrecenben fejeztem be. A bírói vizsgát pedig Budapesten tettem le. Kistisztviselői családból származom, heten voltunk testvérek. Egyetemi tanulmányaimért szüleim nagy áldozatot hoztak, és én gyakran vállaltam munkát. — A város vezetőitől hallottam, ön népszerű ember. — Ezerkilencs7ázötvenegy óta a* Orosházi Járásbíróságon mint tanáesvezető bíró dolgozom. Munkám során mindig arra törekedtem, hogv törvény szerint járjak el. Ez volt a vezérelvem. Á törvény a közakaratot fejezi ki. Havonta 80—90 ügyet tárgyaltam, s ezenkívül panasznapokat, sőt TTT-előadásokat is tartottam. —• Ne/n volt-e ez nagy megterhelés? — A bíróságnak kötelessége mindent megtenni a perek gyors és alapos befejezéséért. Nálam ez lelkiismereti kérdés volt. A peres felek is igényelték. Társadalmi szempontból is nagyon fontos, hogy egy per minél hamarabb befejeződjön. — A polgári ügyszakban vannak perek, melyek nagyon elhúzódnak. Mi ennek az oka ? — A gyorsaság sohasem mehet az alaposság rovására. Mert az ügy alapos felderítése nélkül nem lehet igazságos ítéletet hozni. Ég ezen van a hangsúly- s Ítélkezni nagy felelősség. Van- ; nak bonyolult polgári perek, ■ melyek valóban elhúzódnak. ! Volt egy végrendelet érvényte- j lenítése iránti per, amely pél- : dául három évig tartott. — Mi a legnehezebb az ítél- » kezési munkában? —- A bírónak alaposan kell is- [ mernie a jogszabályokat. Allan- [ dóan kell képeznie magát. A ■ tárgyaláson mindenre ki kell, • hogy terjedjen a figyelme. Mun- | kámhoz sok segítséget adtak a ■ népi ülnökök, emberismeretük- : kel és élettapasztalatukkal. : Vannak aztán íratlan szabályok : is. Így például az emberség. ! Nem egy esetben előfordult, • hogy egy jogos követelés azon- ! nali érvényesítése a másik felet j rendkívül súlyos helyzetbe hoz- ! ta volna. A körülmények vizs- : gálata alapján éppen ezért a ■ bíróság a követelés megtérítő- • sére halasztást rendel el vagy * pedig részlegmegfizetést. A nyugdíjba vonuló dr. Tatár • Béla február 1-én búcsúzik el ! az Orosházi Járásbíróság dől go- * zóitól. A búcsú azonban nem ■ lesz végleges. Ezután is gyakran ; fölkeresi majd a járásbíróságot. • Várják a szakmát tanuló fiata- [ lók, a naponként újabb és ; újabb ügyekben eljáró kollégái, | A „népszerű orosházi járásbíró- 5 tói" van mit tanulni: szakmai | ismeretet, hivatásszeretetet. (Serédl) ’ 6. Tudja, ahogy megközelítettük a fúrótornyot, gumicsizmáiban és vízhatlan köpenyben, a fejünkön bányászsisakkal, egyszeri« meghűlt bennünk a vér. Pedig a torony aljában ugyancsak forró volt a levegő a feltörő víztől is, meg a látványától is! Micsoda erő szabadult ki a kezünk közül, atyaúristen! Állandóan úgy éreztük, hogy a következő pillanatban szétveti az egész tornyot, a föld megnyílik alattunk, s mindenestől . elnyel bennünket. A cső sírt a nagy erőfeszítésiben, de nem engedett Elképzelheti, milyen munkát vé_ géziünk mi ott Nem részletezem, ezt nyilván elmondták magáinak. Én azt akarom elmondani* hogy bennem mi ment végbe attól kezdve. Akár hiszi, akár nem: a legfeszülte'bb pillanat tokban, amikor minden kis mozdulatra ügyelni kellett, amikor már nem tudtuk, hogy a forró szennyes lé vagy az izzadság marja az arcunkat — bennem akkorié folyton a feltámadt erolókeib kavarogtak. Zsuzsával a kollégiumiban íe- merkedtorn meg. Odahaza egyetlen gyerek voltaim, anyám szülésznő, és mindenáron! orvost akart belőlem nevelni, de nem vettek fel az etgyetemne, hát addig járt Poncjustól Pilátusig, amíg ápolóképzőre sikerült bejutnom. így kerültem a kollégiumba. Anyámnak az volt a terve, hogy utána újra nekiru. gaszt az egyetemnek, a képzőről talán majd sikeresebben. Nekem semmi tervem sem volt Orvos szívesen lettem volna, de alapiában véve nekem mindegy volt. hogy miit fogók csinálni. Jól akartam élni. A kollégiumban csalt a hálószobákat különítették el, egyébként egész nap együtt lehettünk a lányokkal. Ott vettem eszre először, hogy én milyen „jó vágyók” a lányoknál. Zsuzsa sem mutatkozott kivételnek. Ügy csüngött rajtam esténként a klubban, mintha a bálványa lennék. Pedig kabinet tudott nálam, vagyis őszintébben igyekezett tanulni. De talán épp az én könnyedségemet szomjazta. Nehéz bor szódát kíván. Zsuzsa árva lány volt* úgy küzdötte tel magát az áipo- lónőképzőiig, s állandóan tele volt aggodalommal. Vérévé1 vált a szorgalom, a többre törekvés. Gondolom, jólesett neki egy kicsit lazítani velem. Már aiz első hetekben igen jóba lettünk. Hanem jóba lettem én ott másokkal isi, és ahol sokan kínálkoznának, ott egyvalakivel nehéz kezdeni valamit Én hát azok közé soroltam Zsuzsát, akikről azt. tartottam, hogy csak az alkalom hiányzik hozzájuk,
