Békés Megyei Népújság, 1974. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-26 / 21. szám
Milyet a sorsa, hogyan él ==gy munkáscsalád? Tagjai miként vélekednek a munkáról, a jelen gondjairól, örömeiről, saját és gyermekeik jövőjéről, dolgos életükről? * * * Békéscsaba, Kazinczy utca 1» ,,A” lépcsőihez, II. emelet 8. A csengetésre három gyerek rónán ajtót nyitni, Három kislány, három szöszke fej. Rögtön bevezetnek birodalmukba, a gyerekszobába és elújságolják, hogy az emeletes ágyon Éva és Ildikó, a heverőn Rita szokott aludni, a sok-sok játék pedig közös, sohasem szoktak rajta veszekedni. A mackót nagyon szeretik, amely most csodálkozva, fekete gombszemek- kel figyel..» Eltűnődöm. Egy fotó kellene. De egy fotó bármennyire is élethű, nem vall részletesen az életükről azoknak, akiket ábrázol. Mit tudunk mag róluk? Hogy öten vannak. Egy fiatal férj, kedves fiatalasszony, há- : rom gyerek. Eigy család. De, hogy sorsuk mennyire hasonló, vagy miben különbözik sok százezer másik család mindennapjaitól, milyenek valójában, azt ügy lehet megtudni, hogy bemutatjuk őket. Kezdjük talán a Sérj jel: Hochraiter Ferenccel. Ä családfő Harminchárom éves, äsendes, zárkózott fiatal ember, 1955 óta géplakatos a Békéscsabai Vasipari Szövetkezetben. Ott szabadult, oda jár be mindennap, reggel hat vagy délután két órára. Utolsó fillérig hazaadja a keresetét. Havi 3500 forintot, ehhez kap még 960 forint családi pótlékot. Nem iszik, nem dohányzik. Áfra Gyula, a szövetkezet elnöke ugyanazt mondta róla, amit most magam is tapasztalok. Nehezen lehet szóra bírni. Soha senki sem hallotta dicsekedni arról, amit elért, vagy panaszkodni, hogy nehéz a három gyerekkel. — Csak a munkámból ajka* rok megélni ■— mondja egyszerűen — azt meg úgy veszem észre, megfizetik. Tagja az Április 4. Szocialista Brigádnak, amely tavaly november 7-én nyerte el a bronzkoszorús jelvényt. Kétszeres Kiváló -Dolgozó. Fontos társadalmi munkát is végez: munkaügyi döntőbizottsági tag. Kicsit hálátlan feladatnak tartja, de úgy véli, a társadalom és az egyén érdekében mégis csinálni kell, méghozzá —- igazságosan. Amikor azt kérdezem tőle, hogy miként vélekedik a munkáról, mire gondol munka közben? — fejét lehajtja, mintha a tenyerét nézné, amelynek kérgességén látszik a vasaik keménysége — majd így fogalmaz: — Tudja, a* én édesapáin korán meghalt. Alig tízéves voltam, hamar dolgoznom kellett. Szilárdan hittem, hogy a vasasszafcma erőt ad, tekintélyt, biztonságot. Amit az én életem bizonyít, az egyszerű é!s egyértelmű. Igen nagy tisztesség a munkában, munkaszeretet, a munkahelyen csak a munkára gondolni és ajkkor elismernek, megbecsülnek. Elgondolkozik. Tizennyolc éve dolgozom a szövetkezetben, ez elég idő ahhoz, hogy az ember kibontakozzon és a munkában teljes- seggel önmagái adhassa. Annyira egy a műhellyel, ahol dolgozik, hogy szinte láthatatlanul a levegőben megérzi, ha történik valami. A hangokból és a csendekből olvas, az embereik arcáról is. Beleadja, beledolgozza magét a súlyos vaslemezekbe, a holnapi 4 jcMJSBM 1934,. JANUÁR 26. Muatká&c&aláelok Hétfon este ess ifjúsági hasban könyvtári, irattári, ügyvitel- technikai berendezésék testébe, bennük él majd tovább a munkája, mint ahogy a gyerekeiben él tovább ő maga, s köny- nyen lehet, hogy bennük teljesednek majd ki a saját megfcs- galmezatlan elképzelései. Már öt éve, hogy elvégezte a gépipari technikumot, mégis a fizikai munkánál maradt A miértre így válaszait — fin nagyon szeretem ezt a szakmát És, aki nagyon szereti, az élőbb-utóbb mindent akar tudni róla. Rájöttem, hogy a matematika, fizika, kémia és sok más nélkül az ember nem értheti meg: mitől olyan szép ez a munka, és hogyan lehetne még tökéletesebb. íróasztalnál nem tudnám, elképzelni az életemet Elhallgat egy Ms időre, aztán folytatja: Nagycsoportos & Gábor Áron utcai óvodában. Szeret rajzolni, festeni. Képeiből még a konyha falára, is jutott. Őszre már iskolába megy és izgatottan várja a szeptembert. ’ Vajon mi lesz belőle és testvéreiből? Ezen főleg az édesanya töpreng — Szeretném, ha nálunk is többet tanulnának, egészen új, ismeretlen dolgokat fedeznének fel... Mi úgy neveljük őket hogy hasznos tagjai legyenek a társadalomnak. A négyéves Ildikó csupa mosoly és puha ragaszkodás. Rita a legkisebb, hároméves és legszebb tulajdonsága, hogy mindennek örül, még egy üres dobozkának is. Nagyon szeretik egymást így nevelik őket, így szabályozzák, vigyázzák, óvják életüket. Március elsején az új Szigligeti utcai óvodába mennek ők is, sok kis társukkal együtt «« * Eábeewm felnőtteknek^ fiataloknak Búcsúzom a Hochraiter családtól. A három kislány belém- csimpaszkodik, mint régi-régi ismerősbe. Lenn, a lépcsőházban is hallom kedves hangjukat, amint utánam kiabálnak: viszontlátásra! Boldogok. Ebből a boldogságból magammal viszek egy darabkát, emléknek. De sebaj — marad még nekik elég. Sándor Holnap, január 28-án este 1 órakor a békéscsabai ifjúsági és űttörőház nagytermében a KPVDSZ Napsugár Bábegyüttes előadást tart. A műsor a nagy sikerű december 17-i bemutató megismétlése lesz új számokkal, meglepetésekkel frissítve. Százötven magyar kiállítás külföldön h£ idén mintegy 150 magyar képző- és iparművészeti, fotó- és dokumentációs kiállítást rendez a Kulturális Kapcsolatok Intézete határainkon túl. Csaknem 30 országban kerül sor az államközi kulturális munka tervek, illetve a különböző kulturális szervek közvetlen megállapodásai alapján magyar bemutatókra, amelyek országunk életéről, kulturális tevékenységéről tájékoztatják a külföldet Különösen sok rendezvényt bonyolítanak le a baráti szocialista országokban. Itt várhatóan több mint félszáz kiállítással állunk a nyilvánosság elé. A Szovjetunióban hét magyar tárlat várja majd az érdeklődő közönség látogatását Szűfs László: Pokoltűz KISREGÉNY — Az élet boldogságát a jól végzett munka tudata adja. Én ezt megkaptam. Ezenkívül mindenünk megvan. Azt hiszem, ennél többet nem kívánhat az ember. Ä feleség A rekamién ül. Pipacspiros színű nadrágot visel és hozzá elegáns blúzt. Mosolyog. Fogai szépek, szája finoman ívelt, haja barna. Termete magas, mégis törékeny. Nagyot sóhajt: ■— Huszonegy éves voltam, amikor férjhez mentem. Ennek „már” hjt éve. Az esti technikumban ismerkedtünk meg a férjemmel. Én a forgácsolóban dolgoztam mint szerkesztő. Amikor 1969-ben eljöttem szülési szabadságra, 1400 forintot kerestem, most márciusban megyek Vissza dolgozni, remélem, a fizetésemeléséi rám is gondolni fognak. Azt mondja, úgy szép, kerek a család, ha legalább három gyerek van. Csak az a kár, hogy nincs fiú közöttük, ha biztosan tudnák, hogy a negyedik | fiú lesz... Persze az indulás nem volt í könnyű, három évig a szülői £ házban laktak egyetlenegy ■ szobában. Meg kellett fogni ■ minden forintot, de megérte. 5 Szépen élnek, nem szűkölköd- i nék semmiben, nem is sajnál- £ ják a pénzt sem jobb élelemre, £ sem szebb ruhákra. A húszon- • kilenc éves fiatalasszony most • már azon is törheti á fejét, ! hogyan tudna megspórolni mi- ; nél több pénzt, mert az idén * be kell fizetni az új lakásba, ! amelyet már építenek a Tanács- • köztársaság útján. Hiába, ötük- £ nek kicsi az a másfél szobás £ lakás. De olyan nagy baj nem » lesz, hiszen a három gyerek 5 éleve 90 ezer forintot „letör- 5 leszt” belőle és reméli, hogy a £ szövetkezet is segít. —, Mindig reális számvetést £ kell készíteni — mondja —, ! másként nem futotta volna bű- | torra, tv-re, mosógépre, hűtő- £ gépre, mindenre, ami manap- £ ság hozzátartozik egy szép, ké- ■ nyelmes otthon fogalmához. ■ Ezenkívül szeretünk utazni, S szórakozni is. Minden nyáron £ elmegyünk valahová üdülni. Ta- ; valy például Galyatetőn vol- | tunk a gyerekekkel. Hogy se- § gít-e a férjem a házi munka- S bon? Nagyon sokat dolgozik £ Feri a munkahelyén, én meg j itthon fagyok, mindent meg- : csinálok, amit kell. Ha én is £ dolgozni fogok, természetesen ■ másképpen, lesz... 3 a A gyerekek a o Eva a legidősebb, hat észtén- jj dós. Határozott, beszédes kis- 1 lány, nem kell sokáig kérni, £ hoar elmondja kedvenc verseit " 5. Mi magunk sem valami nagy biztonságérzettel gondoltunk az elkövetkezendőkre. Ahogy a bakhátak közt gyülemlett a víz, hajnalra akár Tóth néni udvarát is elérhette. Ha meg tüzet fog a gáz... Igaz, a közeli nádtetők ereszéről estére már cső- pögni fog a szennyes lé. Bennem azonban egészen másfajta riadalom bujkált Gyorsan felhúztam a csizmát aztán az ablakba álltam. Hátam, mögött Flóri kapkodta magára a munkaruhát szótlanul. Ügy feszült köztünk a hallgatása, mint egy dróthuzal. Meg kellett lazítani. — Rosszkor jött ez nektek — mondtam anélkül, hogy hátranéztem volna. — Mikor jött volna jól? —- hallottam a hátam mögül. A dróthuzal' csak nem lazult közöttünk. Álltam az ablakban, de semmit sem láttam abból, amit az ablak elém tárt. Zsuzsát láttam, amint egy hosszú, üres folyosón közeledik felém. Léptei a fülemben kongtak, s végül már csaknem kiszakították a dobhártyámat. Akkor hideg és éles hangiát hallottam. »Nem szabad találkoznunk többé!” Riadtan engedelmeskedtem, mint egy gyerek. ‘— Küldd vissza az asszonyt* — mondtam. — Miért küldeném? Flóri hangja közönyös volt, s mégis könyörtelen. Jó, hogy háttal álltam neki. Nem láthatta, hogy szinte véresre harapom a számat. — Küldd vissza! — mondtam. — Mit kezdesz itt vele? Most egyhamar nem lesz megállásunk! Flóri hallgatott. Nem bírtam tovább, megfordultam. — Kész vagyok! — mondta, —■ Mehetünk... A faluban már rikácsolt a hangszóró. „Mindenki őrizze meg a nyugalmát! Ha a rendelkezéseket betartjuk, semmi baj sem történhet”. De ki tudta akkor megőrizni a nyugalmát? Tódultak az emberek a falu végére, hiába mondtuk nekik, hogy úgysem mehetnek a fúrótorony közelébe. Egy paraszt mégis a szőlőtőkék közé keveredett, az újszülött „gejzírrel” mit sem törődve. Annál nagyobb figyelemmel vizsgál- gatta a tőkéket. Rákiáltottam: — Jöjjön onnan, hé! Változatlan egykedvűséggel Közönségszervezőket jutalmaztak A Művelődésügyi Minisztérium színháza főosztálya nevében a Békés megyei Jókai Színház igazgatója, Lovas Edit, a városig tanács népművelési felügyelője, Filadelfi Mihály január 24-én, este a Jókai Színházban értékelte a közönség- szervezők jó munkáját. Az előző színházi évadnál 70 százalékkal magasabb számú bérletvásárlás az ő munkájuk következménye is. Ez alkalommal nyolcán kaptak jutalmat, közöttük Ráta Pál és Áfra Gyuláné pedagógusok, valamint Bertalan Sándor, az SZMT munkatársa A jutalmazást követő beszélgetés során azt kutatták, hogyan lehetne a szakszervezetek, a , „ , segítségével nagyszámú színházlátogató törzsközönséget szervezni minden korosztály- ból. B. Zs. OBassBaeaasasBBseQSBsssaei közeledett. Amikor hozzánk ér; akkor ismertük fel benne a Zöld Mező elnökét Elsiratta előttünk a szüretet. — Szüretelnek még maguk erről — vigasztalta Fóri. — Előbb segítettek volna per metezni, ne most! — mondta a paraszt keserű humorral. Hármasban mentünk a líbetegei őre. Akkor már ott állt a Tröszt kocsija, egy mentőautó pedig a törött lábúval épp akkor kanyarodott ki az útra, Igyekeztünk volna a többiekhez, de Zsuzsába ütköztünk. Abban a félelmetes morajlásban, ami a környék levegőjét szünet nélkül betöltötte, még tétován jártunk-keltünk. Csak Flóri bizonyult magabiztosnak, mint mindig. Előrelátóan megbízta az asszonyát, hogy vásároljon -hideg élelmet vagy két-három napra valót, addig alighanem hideg élelemre szorul az egész falu. Mintha kirándulni készültünk volna. Természetesen, engem sem akart kihagyni a dologból. De én leintettem. Nem szeretem, ha mások gondoskodnak rólam És éppen Flóri felesége! Zsuzsa mégis visszafordult Máig sem hiszem, hogy nem szántszándékkal csinálta. Azért, csinálta, hogy négyszemközt maradhassunk. 'Ügy rendezte, hogy vissza kelljen fordulnia. A férje addigra már a többiek közt állt, Zsuzsa meg énelőttem, az én köpenyegemben. — Majdnem elíelecSoaztem róla! — mondta. Biztos voltam benne, hogy hazudik. Dehogyis feledkezett el róla. Engedte lesegíteni a köpenyt. Annyi év után először kerültem ilyen közel hozzá. A Három a kislány
