Békés Megyei Népújság, 1974. január (29. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-26 / 21. szám

... Es a tan .S-saBJuElK ja!7öar iSzHrnaiDiaa’jl riportot közöltünk Klubház vagy régiségbolt címmel, melyben a békéscsabai Kuli oh Gyula lakó­telep sók ezer lakójának igényét tolmácsoltuk. Javasoltuk, hogy a lakótelep eladó bútorüzletét a városi ta­nács vásárolja meg és alakítsa át klubházzá. Ezzel kapcsolatban a héten Uh!jár Mihály, a városi tanács vb-titkána tájékoztatta lapun­kat: — A riportban felvetett javas­latot támogatja a váró® tanács. Megvizsgáltuk a lehetőségeket, az UNIVERZÁL Vállalat 2,2 millió forintot kér az épületért. Ezt az összeget sajnos ebben az 5 éves tervben már nem tudjuk kifizetni. Az épületre fordítható pénzösszeget leköti a Tanács- köztársaság úti nagyáruház épí­tése. A lakótelepi bútorüzlet he­lyiségét így a Bizományi Aru­ház Vállalat vásárolja meg. A városi tanács azonban nem mond le arról, hogy teljesítse a Kufich lakótelep lakóinak jogos káreset Ezért záradékot íratott alá a BÁV-val, miszerint a vál­lalat csak időszakos működési engedélyt kap az üzlethelyiség használatára. Az ötödik ötéves tervben (1975 után) a tanács megvásárolja a BÁV-tól az épü­letet — mondotta a vb titkára. A válasz' érthető, elfogadható. Sajnos néhány évvel elodázza a lakótelepen élők művelő­dési lehetőségeit. Üjabb kor­osztály nő fel a csupasz ház­falak között, mert a városszéli lakótelep egy ideig .még eléggé mostohagyerek. Nemcsak Békés­csabán, a legtöbb város szemlé- (letében. Mindent persze egy­szerre megáldani nem leilet. Fontos viszont, hogy a 'távlati tervezéseknél egyenletesen asszák el a települések járulékos létesít­ményeit! Ne csak a város köz­pontjában élőkre gondoljanak a tervek ikészítőL Ebből az esetből is marad leg­alább ennyi tanulság, fis egy régiségbolt. R. L Egy év alatt 14 millió forinttal növelte ipari tevékenységét a mezőkovácsházi ÁFÉSZ Megyénk legnagyobb Általá­nos Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezete, a mezőkovácsházi ÁFÉSZ sajátos problémákkal küzd. Az Alföld iparban egyik legszegényebb tájkörzetében te­vékenykedik, ráadásul nagy ki­terjedésű a tanyarendszere is. Nemcsak az áruellátásban, a háztáji termékek felvásárlásá­ban, de a munkaerő-gondok megoldásában is sok. segítséget várnak tóle a falvak, a tanya- központok. Az ÁFÉSZ vezető! bölcs elő­relátással iparszert! tevékeny­séget alakítottak ki évekkel ez­előtt. Arra azonban vigyáztak, ■ hogy az alaptevékenységtől nem eltérő, s népgazdaságilag is fon- , hős területen foglalkoztassanak ! haja most a természetesnél is feketébb volt. A homlokára hulló tincsek így még jobban kiemelték világoszöld szemét. Csípője azóta teltebb lett, de a járása még mindig mint a macskáé. Szinte sütött a közel­sége, amikor a vállához értem. — Mióta vagy a felesége? — kérdeztem. — Nem mindegy neked?! — húzódott el tőlem. Ráismer­tem ingert keltő modorára, mely egyszerre vonzotta és ta­szította az embert. — ‘Ügy látszik, neked sem mándegv — mondtam. — Miért? — nézett rám őszinte csodálkozással. — Máskülönben nem kellett volna bemutatkoznod — mond­tam. Elfehéredett az arca. Tudtam, hogy szavakat keres, minél tüs­késebbeket. Nem kellett sokáig keresnie. — Semmit sem változtál — mondta —, épp olyan önlelt vagy. mint voltál. Sarkonfordult és otthagyott. Nagy lett már addigra a sür­gés-forgás. Egymás után érkez­tek a Tröszt kocsijai, a járás­tól tűzoltóautók jöttek, számít­va minden eshetőségre, később láttam, visszatérni a mentőkocsit is. Volt tudniillik egy sürgető feladat, aminek végrehajtása nem kis veszéllyel járt. Meg kellett menteni a berendezést, a gépeket, le kellett szerelni legalább az értékesebbjét. Ne is mondjam, hogy a fel­adatot az apostolok vállalták. Kelemen már a nevemet kiál­tozva keresett. Egy percet sem késlekedhet­tünk. ífciytatjuk} embereket, termeljenek hiány­cikk-listán levő árukat Az elmúlt év mérlege most készül. Az ÁFÉSZ ipari főosz­tálya az utolsó simításokat vég­zi a lepedőnyi kimutatásokon. Az már nem vitás, hogy az üz­letpolitikai elképzelések igen helyesek voltak. Egy-két szám­adat: 1972-ben 31 millió 600 ezer forint volt az ipari tevé­kenység, az elmúlt évben már 45 millió 877 ezer, 1974-re az előirányzat ötvenmillió forint A háztáji gazdaságok barom­fiállományának növelésére, a felvásárlás elősegítésére több mint 1 millió 300 ezer napos­csibét. -libát -kacsát keltettek. A házilagos építőbrigád — amely az ÁFÉSZ épületeinek karbantartására és kisebb be­ruházások megvalósítására ala­kult — 2 millió 221 ezer forint termeléssel zárt A tmk-mű- helyben ugyancsak 2 millió fo­rintot meghaladó a javítómun­ka értéke. Üdítő italból másfél millió üveggel gyártottak, s ne­kik köszönhető, hogy a leg­eldugottabb tanyavilágba is el­jutott a szénsavas üdítő. Sep­rűkötésre ugyancsak két okból vállalkoztak; pótolni a hiány­cikket a boltokban, és foglal­koztatni az embereket. Félmil­lió seprűt sikerült kötni, s meg­kezdték a seprűnyél házilagos gyártását is. A toliipari tevé­kenység egy év alatt megha­ladta a 10 millió forintot Egye­bek között 7 ezer pehely, és félpehely paplant. 30 ezer kis- és nagy méretű párnát ezer dunnát készítettek. A lakáskul­túra fejlődésével a paplan iránti kereslet megnőtt de az ÁFÉSZ — nagyon okosan — gondol a dunnához ma még ragaszkodó idősebb falusi lakosság igé­nyeire is. Természetesen a szövetkezet sütőüzeme, a mérlegjavító rész­lege ugyancsak nagy szolgála­tot tett a környék lakosságá­nak. Amint Valaczkay Mihály ipari főosztályvezetőtől megtud­tuk, 1974-ben újabb tevékeny­séget nem vezetnek be. Ipar­kodnak a meglevőket stabilizál­ni, minőségileg még jobb árut adni, az ÁFÉSZ hírnevét to­vább öregbíteni. A gazdaságos termelés mellett a lakosság igé­nyeiről egy pillanatra sem fe­ledkeznek mef (Ary) 5 emuimé. 1974. JANUÁR 2« WBjBW Bombatüzben át a Ladoga» (Fotó: APN—KS) 1 I WW ■■ I f Hosok varosa Harminc évvel ezelőtt, 1944. január 21-én, a szovjet csapatok szétverték a német fasiszták Leningrádot körülvevő gyűrűjét. Kllencszáz napos blokád után a város felszabadult. A „Blokádkák” parancsnoka 2. Sfeergej Valentyínovtcs Kudr­javcev nyugalmazott ellenten­gernagy. a Ladoga! Flottilla egykori törzsparancsnoka, a le- ningrádiakra jellemző szívélyes­séggel fogadott otthonában. Ed­dig több könyvben, sok-sok cikkben, versben írta meg em­lékeit a blokád éveiről. Dolgo­zószobája egy történész kutató- műhelye: a nagy csaták szín­helyeit ábrázoló térképekkel, rendezett írásos és fotódoku- mentumokkal telve. Naprakész feljegyzést vezet mindazok sor­sának alakulásáról, akikkel va­laha együtt tanult a tengerész­akadémián, akikkel együtt szol­gált a Balti Flottánál, és azok­ról, akikkel együtt harcolt a leningrádiak életéért­Emlékeiből készséggel adott át nekem is egy csokonrava- lót: — Miután féltve féltett vá­rosunk körül 1941. szeptember 8-án tjezárult a német fasisz­ták ostromgyűrűje, a védőse­regek és a lakosság ellátása szempontjából életkérdéssé vált a szállítások megindítása és a szállítási útvonalak védelme a Ladoga-tavon. Azelőtt még csak nem is láttam e tavat; a Balti Flotta parancsnokságán dolgoztam. Szeptember elején átvezényelték a Ladogai FÍot- tillához, ahol az addig megszo­kott és jól ismert 60—80 ágyús hadihajók helyett 1-2 ágyús bárkákból, uszályokból álló egységeket kellett irányí­tanom. « — Mindenekelőtt a szállító­hajó-parkot kellett megterem­tenünk, hogy az Élet Utján megindulhasson a forgalom. A város arra alkalmas üzemei­ben éjjel-nappal, szinte végki­merülésig dolgoztak az embe­rek. építették a „Blokádkákat”, ezeket a Ladogára tervezett 800 tonnás sajátos víziijármű- veket. A hajókat részenként szállították a tó partjára, ahol az ellenség szüntelen tüzében szerelték össze. Embereink minden fellelhető régi uszályt, bárkát összegyűjtöttek — köz­A leningrádi Szaltikov- Scsedrin könyvtár — a világ öt legnagyobb könyvtárának egyike — évente több mint 20 ezer könyvet és kiadványt küld partnereinek, 101 országba. A könyvtárban több mint 19 millió könyvet őriznek. Évente 10 millió könyvet és újságot ifik már karátoban kiselejte­zetteket is, — és amilyen gyor­sam csak lehetett, helyreállítot­ták. Bombazáp orb an — Szeptember 12-én futott be Oszinovec sebtében felépí­tett kikötőjébe az első két 800 tonnás gabonaszállító hajó, amelyek a Nagy Földről az életet hozták városunknak. Ezeket később újabbak követ­ték. Amíg be nem fagyott a tó Adze, még az őszi nagy vi­harok idején is szállították a gyengén felszerelt, törékeny járművek az utánpótlást. Ám­de a németek sem tétlenked­tek. Néhány kilométerre levő tüzérségük és légierejük kí­méletlenül bombázta az Élet Ütja mintegy 160 ezer fő­ből álló munkás- és katonase­regét Súlyos veszteségeink voltak ezekben az időkben... Ekkoriban születtek száz- és ezerszámra hőseink. — Sokuk történetét őrzöm, nehéz választani közülük, hi­szen hőstetteik ma már olykor csődéként hangzanak. Íme egy megrázó eset: 1941. november 4-én a Konsztruktor nevű őr­naszád éjszaka kifutott a kikö­tőből a Ladoga keleti partja irányába. Fedélzetén nők és gyermekek is tartózkodtak. Amikor megvirradt, néhány mérföldre Oszinovec kikötőjé­től egy hitlerista repülő felfe­dezte őket. A pilóta bombáz­ni kezdte a naszádot. A légi­kalóz első támadása elől a ka­pitánynak először sikerült ki­térítenie a hajót. — a bombák a vízbe hullottak. A második rárepülésnél találatot kapott a hajó: a robbanás sok nőt és gyermeket a jeges hullámok­ba sodort. A haljó süllyedni kezdett. S az elvetemült gyil­kosok bombáik kioldása után alacsonyan köröztek tettük színhelyén, szüntelenül lőtték a vízben vergődő embereket. Megtámadták a bajba jutottak segítségére siető Sztalinyec ne­kölcsönöznek az olvasók. A könyvtárnak másfél ezer mun­katársa van, akik közül három­százan tudományos munkával foglalkoznak. A könyvtárközi kölcsönző szolgálat 40 000 köte­tes külön könyvállománnyal ren­delkezik. rt ftitlrhajót is, melynek hős legénysége, Z. G. Ruszakov parancsnokkal az élen végül ia az életben maradottakkal együtt parthoz vontatta a félig elsüly- lyedt naszádot. — Jól emlékszem még Szer- gej Kdesznyicsenko és Iván Ko- retnyikov vontatóhaj ósok ra, akik a viharos Ladogán felbo­rult bárkák utasai közül egy alkalommal több mint száz embert mentettek ki az eme­letnyi magas hullámokból. Ha­jójukhoz rögzített kötelet kö­töttek derekukra és emberfe­letti erővel ragadták ki a biz­tos halálból a szerencsétlenül jártakat. Vologya Malaie je vsz- káj komsziomolista esete ma is megrendít, ö egy apró, 25 toa>> nás motoros bárkán evakuál- takat szállított. Útközben repü­lőtámadást kaptak. Vologya gépfegyverével elszántan véde­kezett, de közben súlyosan megsebesült. Ezt, hogy utasai ne essenek pánikba, eltitkolta. Amikor biztos partot értek, Miaiaíejevszkij eivtárs holtan esett össze. — Említhetném még a SztJ­ho szigeti csatát, ahol egy ma­roknyi szovjet katona néhány ágyúval verte vissza a németek 30 hajóval indított, órákon át tartó támadását, amely az Élet Útja megszakadásával fe­nyegetett Az asszonyok dicsérete — A legjobban azonban lá­nyainkat, asszonyainkat cso­dáltam, Azokat, akik helytáll­tak a légvédelmi ütegek mel­lett, az utak forgalmának irá­nyításánál, a lőszergyárakban és javítóműhelyekben, a hajó­kon, az egészségügyi segélyhe­lyeken. az őrszolgálatban. • Kö­zülük csak kettőt hadd említ, sek. Az egyikük Tánya Subina, akinek bárkáját az erős hul­lámverés leszakította az oszi- noveci mólóról és a németek közelébe sodorta. Ott az éj sötétjében sikerült valahogyan lehorgonyoznia és a bárka csó­nakjába ülve Kabonába, a mieinkhez eleveznie. Segítséget hívott, s a bárkát a németek orra elől visszahozták. — OÍga Piszerjenka felcser volt a jégút 7. kilométerénél. Egyetlen télen több mint ezer embernek nyújtott elsősegélyt Talán ennyi emiber életét men­tette meg, hiszen a mínusz 30—35 fokos hidegben, hóvi­harban, a végsőkig kimerül­tek számára a legkisebb sérü­lés is halálossá válhatott. — És hány Piszerjenkánk, hány Csubinánk volt. Nélkü­lük nem győzhettünk Ápolna, Leningrád igazi hősei az asz- szonyok voltak. így vallott Kudrajavcev elvtárs, a Szov­jetunió Haditengerészeti Mi­nisztériumának nyugalmazott ellentengernagya, a blokád éveiről. Gyertyános Zoltán KÖVETKEZIK: ML Kenyér a wfertMUfiez Könyvkölcsönzés 101 országba

Next

/
Thumbnails
Contents