Békés Megyei Népújság, 1974. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-22 / 17. szám
A liér szabályozás aj módszere „»»és &%ínés% henne mindem férfi és **©„< 99 Előzetes tapasztalatok egy jelentős kísérlet eredményéről Egy éve kezdték — 16 vállalat közreműködésével — az egyik legnagyobb érdeklődést kiváltó közgazdasági kísérletet, a bértömeggazdálkodást. Ennek az a lényege, hogy a kijelölt vállalatoknál és ipari szövetkezeteknél, a korábbitól eltérően, nem az átlagbérszínvonal betartása a legfőbb követelmény a bérgazdálkodásban, hanem az, hogy a vállalat teljesítményével arányos legyen a munkabérként kifizetett összeg, vagyis a bértömeg. E módszer alkalmazása elvileg abban teszi érdekeltté a vállalatot, hogy azonos teljesítményt kevesebb dolgozó foglalkoztatásával, vagy azonos számú dolgozóval magasabb teljesítményt érjen el. Ily módon — meghatározol! korlátok között — mindkét esetben, a termelékenység növekedésével párhuzamosan növelheti dolgozói bérét a vállalat. Kezdetben mintha többen lettek volna a módszer esküdt hívei; az első hónapok után az ellentábor hallatta hangját és sajátságos módon éppen a kísérlé- tező vállalatokról lehetett a legkevesebbet hallani. A kísérlet átfogó értékelésére még csak ezután kerül spr, ám beszélgetve a kísérletezők képviselőivel, egy vázlatos kép már felrajzolható: melyek az előnyei, melyek a hátrányai a bértömeggazdálkodásnak? Miért kell az „átlagbér.fék? A vállalatok helyeslik a kísérletet, s ha vannak is fenntartásaik, azok többnyire más jellegűek, mint az eddigi vitákban felvetődő aggodalmak. Sőt, a kísérletezőik nagy reményeket fűznek az „átlagbér-fékkel kombinált relatív bértömeg-gazdálkodáshoz”... Azért a félmondatnyi idézet, mert a kísérlet metodikai lényegét rögzítő ter- minus-technicus körül is élénk vita alakult ki. A vállalatok többsége a beépített „átlagbérféket” a kísérleti időszakban feleslegesnek, sőt a kísérlet végső eredményét eltorzítónak tartja... (Ugyanis az „átlagbér-fék” azt jelenti, hogy az előre meghatározott bérszint-emelkedési határon túl —, akkor is, ha a bértömeg erre egyébként módot adna —, csak erősen progresz- szív, a részesedési alapból fizetendő adó mellett kerülhet sor a bérszínvonal további növelésére.) A „fék” alkalmazás^ a túlzott kereseti aránytalanságok megelőzése miatt szükséges. Érdekes, hogy a kísérlet szabadabb feltételeit hiányoló vállalati vezetők abban egy véleményen vannak, hogy a bértömeg-gazdálkodás esetleges szélesebb körű alkalmazásakor már feltétlenül szükség lenne a keresetek egészségtelen differenciálódását megakadályozó szabályozó eszközre. S ez a lényeg. Divatos szólam, hogy a munkahelyi vezetők félnek a még oly óvatos differenciálástól is, s emiatt kemény bírálatokkal szokás illetni őket. Arról már kevesebb szó esik, hogy a vezetőknek tulajdonképpen nincs sok választási lehetőségük, mert a munkahelyi közösségek ma még nem tűrik vagy csak nehezen viselik el a számottevő kereseti különbségeket. Ez az ellenállás nemcsak a műhelyekben okozhat gondokat, hanem előidézője egy sor, a gazdasági élet egészét is befolyásoló kényszerintézkedésnek... Az elmúlt években például azért kellett a bérkedvezmények sorozatát elhatározni, mert X vállalat béremelési lehetőségével ennyivel vagy any- nyival maradt él az ipari átlagtól, s ezért X vállalat eget-földet megmozgatott a különbség központi segítséggel történő ki- egyenlítésére. Mindez azt is jelenti, hogy a sokat vitatott „átlagbér-fék” voltaképpen reális kompromisszumot jelent, amire közgazdasági megfontolások mellett a társadalmi közhangulat is kényszerítette a kísérlet elindítóit. Döntési szabadság a vállalatok számára Az „átlagbér-fék” körüli vita persze nem érinti a bértömeggazdálkodás tulajdonképpeni lényegét. A módszer előnyei ké~ zenfekvőek: az erőteljes ösztönzés az élőmunkával való ésszerű gazdálkodásra, a munka termelékenységének valóságos növelésére. A bértömeggazdálkodásnál az átlagbér-fejlesztés és a létszámnövelés béralapterhei egyenlő súllyal jelentkeznek, s ez növeli a vállalatok választási lehetőségét, döntési szabadságát abban, hogy termelési feladataikat létszámbővítéssel, vagy a teljesítmények növelésével, illetve a két módszer kombinációjával oldják-e meg. Ügy tűnik, hogy a kísérletezők sok — egyébként nehezen megoldható — személyi problémát hidalhatnak át úgy, hogy az összevonható munkakörökből minden különösebb beavatkozás nélkül is elmentek, vagy elmennek az emberek. Persze a bértömeggazdálkodás esetleges kiszélesítésekor nem lehet csak a spontán fluktuációban bízni; szükséges, hogy a módszer kényszerítse ki a jelenleginél sokkal átgondoltabb, tudatosabb és előrelátóbb vállalati munkaerő- gazdálkodást. Kérdés: képesek lesznek erre azok a vállalatok, ahol a munkaügy ma még a legelhanyagoltabb vállalatgazdálkodási tevékenységek közé tartozik? Egy másik kérdőjel: mi történjék azokkál a vállalatokkal, amelyek az átlagosnál gyorsabban fejlődnek, s e fejlődés szükségszerű feltételei közé tartozik jelentős nagyságú beruházás megvalósítása. A beruházással többnyire együttjáró létszámnövekedés alaposan megcsapolja a béralapot, így annak csak kisebb része fordítható az átlagbérek emelésére. Mindez arra utal, hogy a bértömeg-gazdálkodás módszere aligha alkalmazható általánosan a népgazdaság valamennyi ágazatában, vállalatánál. A teljesítménnyel arányosan alakulnak a bérek Végül is ml a mérlege az alig egyéves kísérletnek? Bevált a létszámtakarékossággal kapcsolatos elképzelés. A vállalatok általában csökkentették előzetesen tervezett létszámigényeiket, ugyanakkor emeltek termelési előirányzataikat (nyilvánvalóan azért, mert ez béremelésre adott lehetőséget.) Jellemzőnek tekinthető, hogy a kísérletező vállalatoknál az elmúlt időszakban a teljesítményekkel arányosan alakulták a bérek. A módszer jelenlegi formájában is erőteljesen ösztönöz a műszaki fejlesztésig, a gépesítésre, illetve a iétszámmegtakarítást elősegítő szervezési és műszaki intézkedések végrehajtására. A foglalkoztatottak szakmai összetétele ugyanis különösebb anyagi hátrányok nélkül az igények szerint alakítható. A kísérletező vállalatok szerint a bértömeg- szabályozási rendszer képes a bér- és a keresetszabályozással szemben támasztott összes követelményeknek eleget tenni. Figyelembe véve a népgazdaság egyre szűkülő munkaerőforrását és azt a tényt,- hogy gazdaságunk csak az intenzív fejlesztés útján járhat, a bértöimegszabá- lyozás legfontosabb előnye, hogy megfelelő érdekeltséget teremt, erőteljesen ösztönöz a munkaerővel való takarékoskodásra, a hatékonyabb gazdálkodásra. Vértes Csali» Felsőfokú munkavédelmi tanfolyam kezdődik az össze! A függetlenített vállalati biztonsági megbízottaknak, munkavédelmi előadóknak 1975-ig felsőfokú munkavédelmi szakképesítést kell szerezniük. Békés megyében a két és fél éves tanfolyamot eddig 4 1874, ÍANüAB 88, 80-an végezték el és jelenleg mintegy 20-an vesznek részt a továbbképzésben. Az idén szeptemberben, ismét kezdődik Budapesten felsőfokú munkavédelmi tanfolyam, amely előtt azoknak, akik középfokú (technikumi) képzettséggel rendelkeznek, felvételi vizsgát kell tenniük. A tanfolyamra az _ SZMT Munkavédelmi Bizottságánál lehet -jelentkezniSzínháiforténeti sorozat kezdődik m tévében A görög színjátszás egyik jellegzetes kelléke volt az álarc, ennek funkciójával is megismerkedhetünk m mai adásban. A Magyar Televízió történetének egyik legnagyóbbszabású vállalkozása kezdődik ma, kedden este nyolc órakor: és színész benne minden férfi és nő...” címmel indul tízrészes sorozat, hogy végigvezesse a nézőt két és fél ezer esztendő színháztörténelmén, hogy megismertesse a közönséget a színháznézés művészetével, hogy tudatosabbá, értőbbé tegye a néző részvételét egy-egy televízió-közvetítésben, egy-egy élő színházi előadásban. Az első rése címe: Az ember színre lép s ebben Aiszikhülosz és Szophoklész tragédiáiból láthatunk részleteket, valamint Gyárfás Miklós kort és műfajt magyarázó összekötő szövegéből kapunk bepillantást a színház- és drámatörténet első nagy korszakába. Kohut Magda és Irike László, Mécs Károly és Drahota Andrea, Nagy Attila és Kozák András a Perzsák és az Antigoné főszereplői, a rendező pedig Kazimir Károly. A sorozat kéthetenként kedBaBaaaBBBBBBaBaaBaasBBBaBBBaaaaaBaaBBSBBBaaBBflBi Szüli László: Pokoltűz KISREGÉNY — Olvastam, amit rólam írt — mondta —, messze járt maga az igazságtó.l * Nem nézett rám, mereven maga elé bámult. Arcán hegedő sebek éktelenkedtek, de markáns vonásai így is őrizték a megnyerő férfi emlékét. Bepó- lyált bal karja a nyakába kötött kendőben nyugodott. Nadrágot, cipőt még nem húzhatott, kék csíkos köntösben, papucsban ült mellettem, ölében a bottal. — Magával nem beszélhettem, Azt írtam meg, amit a társai elmondtak. —- Mit tudhatnak rólunk mások?! Minden különösebb hangsúly nélkül mondta ezt. Mégis úgy értelmeztem a szavait, mint valami öreges bölcselkedést. Huszonhat. huszonhét éves lehetett, De hosszá időn át feküdt mozdulatlanul a kórházi ágyon. — Ügy történt, ahogy az újságba került? — Ügy történt! — Hát akkor?... Miért mondja, hogy messze jártam az igazságtól? — Mert az bele se került esz újságba. Ezúttal mintha rám nézett volna. Nem fordult felém, csak a feje mozdult kissé. Még mindig azt hittem, hogy tetszeleg magának a bölcsesség pózában, s türelmesen bántam vele, mint egy megrögzött öreggel. Különben sem volt még gyógyult állapotban. A testét másodfokú égési sebek borították. De hányadfokú égést szenvedhetett a lelke? — Nézze! — kezdtem rábeszél őleg. — Amit maga véghezvitt, arra csak igen kevesen vállalkoznak. Ahhoz bátorság kell, * veszély vállalása, és den jelentkező további adásaiban — amelyeket mindig másnap délelőttönként ismételnek — Szegedi Lőrinc Theophania című iskoladrámájával, Shakespeare III. Richárdjával, Meliere komédiáival!, Ibsen lázadó nőalakjaivá! Csehov drámáival, Majakovszkij Poloska című szatírájával, Brecht Galilei című alkotásává! Beckett híres abszurd darabjává! A játszma végével, majd Madách három művévé! köztük Az ember tragédiájával ismerkedhetünk meg. A sorozat jő lehetőséget nyújt iskolai szakköröknek, osztályoknak, művelődési házak láitogar tóinak, klubtagoknak a szinháa- és drámatörténelem megismerésére, színházi ankétok, viták rendezésére. Ez utóbbiak segítségére a közeljövőben gazdagon illusztrált kötetet ad ki a Mar gyár Televízió, az érdeklődőknek pedig pályázatot is hirdet, amely« fiatalok vethetnek részt ugyanakkor felelősségérzet. Frázisnak hangzik, tudom, de az ilyesmit hőstettnek szokás nevezni. Vagy legalábbis hősies helytállásnak —■ Est ők mondták? — A társai?... Nem! Vagyishogy lényegében ezt mondták. Én csak megfogalmaztam. Rósz- szul fogalmaztam volna? Hallgatott. A pad, amelyen ültünk, a park egy félreeső sarkában állt. Senki nem sétált el idáig, tisztes távolból leskelőd- tek felénk a betegek és a látogatók. A park pompázott a vénasszonyok nyarában, a bágyadt napsütésben. Csak az a nagy kórházi csend hatott nyomasztóan. — Hozzátartozója nincs? —■ kérdezem. — Van! — mondja — De én ilyenkor jobb szeretem, ha békén hagynak. Amikor leíszom magamat és hánynom kell, akkor is elbújok, mint a kölkedző macska. — A társai meglátogatták már? — Meg! Elküldtem őket a fenébe. Engem ne bámuljon itt senki. Maga sem* nagyon gyö- györködhet bennem. — Nem azért jöttem —> mondtam. Beszélgetésünk megint elakadt. Kezdtem magamat kényelmetlenül érezni, nem bántam volna, ha az ápolók távozásra szólítják fel a látogatókat Másrészről határozottá®
