Békés Megyei Népújság, 1974. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-22 / 17. szám
A Ívben fáiiuktSzórakoztunk és A szombat-'vasárnapi tévéműsorokat is — mimt minden mást — többféle nézőpontból értékelhetjük. Vizsgálhatom úgy, hogy mindkét nap szórakozni akartam; biztositotta-e? Ügy is nézhetem, hogy kiváncsi ember vagyok, es szeretnék egyre többet megismerni a világból; sikerült-e? Aztán a megrázó, komoly, nehéz súlyú problémák világába kívántam jutni; juthattam-e? Ha most mind a hármat valahogy megpróbáljuk összeházasítaná, olyan, ember nézőpontjából vizsgálhatjuk meg a hétvége tévéműsorát, aki szórakozni is szeret, kiváncsi is mindenre, ami izgalmas, ami a világ különböző dolgaiba enged bepillantani, és végül olyan ember, aki szívesen. átadja magáit mély, művéssá, katar- tikus élményeknek. Azt hiszem, ha így összesítve nézzük a mostani tévés hétvégét, senki sem csalódott A szombat déli programból (hihetetlenül rossz időpontban, 12.10 órakor, még ha ismétlés is!) messze kiemelkedett a Korok és bútorok sorozat első része, mely az ókor bútoraival ismertetett meg Ker- nács Gabriella szerkesztő és Kútvölgyi Katalin rendező jóvoltából közérthető, sízépen követhető módon. Aztán a sport- kedvelők csemegéje következett; (vasárnap is kb. ebben az időben) a miskolci női terem - labdarúgó-kupa és az egykori klasszisokat felvonultató öregfiúk focimeccse, félidézve azt a nem is olyan régi, igazi magyar focit, amikor az anyagi javak könnyű megszerzésén kívül a játék és a nem játék- intélligencia is feltétele volt annak, hogy valakiből sztár- focista lehessen. Gehet, hogy túlzott esz így, de szinte hallottam a velem együtt felsóhajtó, képernyő előtt ülő sportbarátaimat: ezek az öregfiúk mégis mások voltak! És — mintha mások lennének most is! Megdöbbentő volt látni — annyi unott, mostam bä jriöki meccs en.ervált, in dolens játékosa után — Mátrai, Rákosi - jókedvét, Buaánszky duzzogá- sát-békulését, Szojka önfeledt őrömét, Machos pocakra fity- tyet hányó fürgeségét, Tény, hogy hamarosan a 12. órát üti az idő a magyar labdarúgásban! És pár perc múlva tizenkettő lesz, nagy, lényegi megújulás kell ide, felkavaró —ass«s5SBsa»eaHBBaseeEao*seseeBe3!siaesesse=aea éreztem, hogy maradnom kell, valamit meg kell még tudnom erről az emberről, ami nélkül most már igen bizonytalan lennék felőle. S mintha ő sem hagyott volna szívesen ebben a bizonytalanságban, egyszer csak megszólalt; — Akarja tudni az igazát? Ha van egy kis ideje, elmondhatom — közben nagy nehéz- késén felém fordult. — Akarja? Most láttam rajta, hogy neki nagyobb szüksége van érre, mint nekem. — Akarom! — mondtam. — De nemsokára lejár a látogatási idő. — Addigra végzek — mondta türelmetlenül. Mégis, hallgatott még egy darabig. Aztán lassan elkezdte. *** Második hete voltunk éjszakások,- a nappalokon a két másik brigád osztozkodott. Éjfélkor álltunk munkába, s reggel nyolckor váltottak le bennünket. Azon a szombatra virradó éjszakán hajnalig szemerkélt ránk az eső, akkor elállt, s a váltás idejére felhőtlen lett az ég. Levetettük a csuklyás,, vízhatlan köpenyeket. De a bosz- szúságunkat nem tudtuk levetkezni. Szidtuk Flóriánt, hogy miért kellett neki második hétre is vállalnia az éjszakai műszakot A többiek mindig jó tanulság is volt forradalmi —, még ezt is megkockáztatom, és ha jól belegondolunk, kedves sportbarát- olvasóim, nem kockázatos ez, hanem múlhatatlan szükség. Mert a foci nemcsak sport, hanem művelésének színvonalat tekintve a társadalom sokféle Összefüggésének, ós a társadalmi tudatnak érdekes tükröződése is, éppen ez teszi annyira közüggyé. Persze nemcsak foci van azért! Szombaton volt még a tévében egy Képes Krónika, kitűnő programmal. Remek ismeretterjesztés, amit végeznek. Frissek, közérthetőek (pont itt milyen fontos!) és orientálnak. Nem lehetne két-, esetleg háromhetenként a havi egyszeri adás helyett? Este Maigret felügyelő mesélt nekünk — szórakoztató izgalmakat sűrítve ötven percbe, majd az Ez is operett, az is operett összeállítás következett váltakozó stzánvanálon, különösebb szerkesztési elv nélkül összevágva. Nem lehetne erre is jobban odafigyelni? Éjszaka az Aki szelet vet című amerikai filmet vetítették, ki tudja hányadszor nyűgözött le bennünket a nagy színész, Spencer Tracy. Élmény volt. A vasárnap már nem nyújtott ennyit. Érdekes volt ugyan a csehek Japánt bemutató útifilmjének 4. része. Láthattuk azt a magas szintű munkaszervezést meg egyebeket, amely Japán nagy gyárait jellemzi. Emlékeztetőül idézem a riporter néhány mondatát: „Sokat és pontosan dolgoznák, nem mennek munkaidőben sörözni... A műhelyfőnök a saját pénzéből is hozzátesz a dolgozók kirándulási költségeihez^. Harcolnak a szemét és a selejt ellen, mert elveszik a munka örömét” Hamar visszatértünk Japánból és a vasárnapi műsort nézhettük tovább. Tetszett a rajzfilm La Fontaine meséjéből; a miskolci sportközvetítés és a Delhi után pedig este A farkasok című tévéjáték várta a nézőt. Romain Rolland drámájából. A francia forradalomba vezető történetben Sinkovits Imre, Madaras József és Tardy Géza alakítása maradt emlékezetes, és az örök tanulság: a forradalmi éberség nem azonos a gyanakvással. Az előbbi védelmez, az utóbbi pusztít. Időtlenül igaz figyelmeztetés! Sass Ervin !s*SHB05aeeesiSBeaasBBfseraBBBBSBa»B«e«s9B«t!!aj á s időben dolgozhattak. Augusztus vége volt, s ha esett, csak éjszaka esett. Szóval, nem voltunk valami virágos kedvünkben. Kivéve Flórit. Alighanem, aznap semjni sem tudta volna elvenni a kedvét. Mennyire ugrattuk pedig ezért! Akkor is, amikor váltás után szétszéledtünk. Emlékszem. Keleplen megkérd ozte: — Most hogy lesztek? Flóri rám nézett. Láttam a tekintetéből, hogy mit vár tőlem. Mégis, azt mondta: — Miattam maradhatsz! — Azt lessem, hogyan hancú- roztok? — vágtam oda neki. Boldogan viszonozta az ugratást: — Ki is nyomnám a szemedet! — És mégsem állhatta meg, hogy hozzá ne tegye: — Azért most még maradhatsz! Ezt nem szerettem Flóriánban. ezt az állandó jó modort. A fene nagy önfegyelmet, amit aztán miránk is át akart ruházni. Az élete rendezettségét, amelyery soha egy folt, egy szakadás nem eshetett. A józanságot, meg az ügybuzgalmat, hogy minket is hasonlónak tudhasson. Az ember olyan, amilyen, de Flóri- folyton faragni akart bennünket. Mi szüksége volt erre? (Folytatjuk) Felírtak! Van egy két és fél lóerős segédmotorom. Pontosabban két rozzant ló ereje pislákol benne és egy elaggott öszvér makacssága. Már amikor megvettem sem volt egy versenyparipa, de azért még elporoszkál velem ma is. Amikor megvettem, átmenetnek szántam, úgy mint: átmenet gyalogos mivoltomból az autó- tulajdonosok egyre erősödő osztályába. Ez az átmenet egy kicsit elhúzódott és még belátható időn belül'motorommal egymásra leszünk utalva. En a már régen generálozásra utalt futóműveimet igyekszem kímélni vele, ezért cserébe állandóan felújítás alatt tartom. Ez szemmel láthatóan jólesik neki, mert egy-egy alkatrész kicserélése után enyhül makacssága és hátára vesz. Most már tűrhetően néz ki. Különösen, ha futólag veszi valaki szemügyre. Nekem tetszik. A rend őreinek azonban nem. Nem a járművem nem tetszik nekik általában, hanem egyes tartozéka ellen emelnek kifogást, A minap a kürt (duda) funkcionálása ellen emeltek kifogást. Őszintén szólva én $em vagyok vele megelégedve. Nem elektromos kürtről van szó, hanem mechanikus kézi kürtről. Működtetése igen egyszerű, gimnázium nélkül bárki elsajátíthatja. Az egesz művelet abból áll, hogy a hangkeltő síp csutoráján levő műanyag labdát két vagy három ujj igény- bevételével hirtelen összenyomjuk és-- Szóval itt volt a bibi, hogy nem tudtam összenyomni az igazoltató közeg kérésére, mivel nulla fok körül volt a hőmérséklet és a műanyag ilyen hidegben megkeményedik. Olyannyira konokul viselkedett, hogy éppen csak egy kicsit tudtam behorpasztani. Ettől viszont a kürtöm nem hogy nem kürtőit, de meg se nyikkant. Csak egy halk sóhaj hallatszott, de lehet, hogy csak én sóhajtottam. — Hát ez nem szól — állapította meg a rend őre, majd elkérte a személyi igazolványomat. Erre én próbáltam magyarázni, hogy ez egy teljesen új kürt, vadonatúj, élénkpiros műanyag labdával, de a műanyag fagypont körül... és hosszabb előadásba kezdtem a műanyag tulajdonságáról. A rend őre jegyzettömbjébe jegyzetelt. Először azt hittem, a műanyagról tartott eszmefuttatásomat jegyzeteli. Később rájöttem, hogy az adataimat jegyezte fel, mert használhatatlan kürttel közlekedtem. Erre megkérdeztem. hogy miért árul ilyet a kereskedelem? Ostoba kérdés volt. Hát ez van. Ez a műanyag duda sok mindenre jó különben. Jól mutat például egy virágkaröra húzva- A bábjátszó csoportok szintén jól tudnák hasznosítani. Hosszirányban kétfelé vágva villanyégő köpenynek is megfelelő. (Használata esetén nem kellene az ablakredőnyt lehúzni.) Nyáron — kánikulában, szélcsendben, de nem árnyékban! — még dudálni is lehet vele, ha két kézzel nyomja az ember. Természetesen ilyenkor meg kell állni a motorral, vagy eleresztett kormánnyal haladni, de az ilyen kunsztírozás az én koromban már nevetséges. Mi a megoldás? Szerintem be kellene szüntetni a gyártását és meg kellene próbálni — egyelőre csak kísérletképpen — gumiból készíteni a kézikürtök labdacsait. Soha sem lehet tudni! Hátha beválik? Az újítási penzre nem tartok igényt — de ha megbüntetnek a konok műanyag duda miatt —, a kártérítésre igen... Dobra Sándor Caesar és Cleopatra G- B. Shaw színműve a színházban — Képek a múlt heti premierről Caesar és Cleopatra találkozása a szfinx előtt. M Agárdy Hona és Bicskey Károly Caesar, Cleopatra és Rufin — Btcskey Károly, Agárdy Ilona, AU Gyula Theodotus, Ptolemaios nevelője Caesarral — Kőrfisztös István és Bicskey Károly (Demény felv.)
