Békés Megyei Népújság, 1973. december (28. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-04 / 283. szám
Új & ion ftelí elindulni Gondolatok a testi nevelésről, a testnevelésről — a sportról Ellesett pillanat a legkisebbek, a gyulai atléta-palánták egyik versenyéről. A testnevelés-tagozatos kislányok már ízlelgetik a sport szépségét, a versenyzés örömét. Itt éppen „tapasztalatcserét” tartanak — két ugrás között. Hogy melyikükből lesz majd jó versenyző, még nem tudni. De ami a fő, egészséges, jó mozgású gyerekek válhatnak belőlük, mert a testnevelési órák, a sportköri foglalkozások — ezt célozzák. Nem panaszkodhattunk a hét végén a képernyőre Hosszú évek óta sok vita folyt már a testi nevelésről, testnevelésről és a sportról. E viták nagy része szilárd elvi alapon nyugvó, korszerű szemlé. létből ps határozatokból indult ki, van irodalmuk, fóru_ műk, de a tényleges helyzet nem változott az elvárható mértékben. Sőt! Sok vonatkozásban stagnál, vagy visszaesést mutat. Mindez két alapvető okra vezethető vissza: szemlélet — személyi és tárgyi feltételek! A sport — nem öncél A hibák gyökere főleg a szemléletben van és volt. Azt mindenki elfogadja, hogy a szocializmus építése egészséges, erős nemzedéket követel, mert csak ilyen felnövekvő nemzedék képes — a megkezdett úton, sikerrel tovább haladni. Azt is tudomásul veszik legtöbben, hogy a sport a mi társadalmunkban nem öncél, — a kiváltságosok szórakozása —, hanem a testi nevelés, a nevelés és a szabad idő hasznos kitöltésének eszköze, táisadalmi szükségszerűség. Ezt senki sem vitatja és nem is ez a fő hiba, hanem az, hogy a tudomásulvétel önmagában nagyon veszélyes dolog, mert negatív tendencia, az egy helyben topo- gás megcsontosítója és a visszaesés előfutára. Nem azonos a felismeréssel párosuló pozitív hozzáállással, tényleges segítséggel. Az eltelt negyedszázad megmutatja az eredményeket, ha azokat ténylegesen akarjuk vizsgálni és nem ringatjuk magunkat — az élsport valóban meglevő szép eredményeinek bűvöletében. Ez a nézőpont csalóka és eltereli a figyelmet az általános és . kcwponti problémákról, a testi . nevelésről és a tömegsportról. Olyan sajnálatos adatokat, mérőszámokat, jelenségeket produkált az élet, melyeket már fel kellett ismerni! Most végre elindultunk a felfelé vezető úton. A Művelődésügyi Minisztérium az általános iskolában bevezette a heti három testnevelés órát, a gyár sport vezetését átszervezték, növelve az állami, a helyi szervek felelősségét. Mindezt — tartalommal —_ csak az elkövetkező évek szorgos munkája fogja megtölteni. Ezt a munkát először „tudati kategóriában”, szemléletváltozásokkal kell megkezdeni. Már otthon, a családban lenne kívánatos, kicsi kortól, az egészséges táplálkozástól, életmódtól, szoktatástól, testedzéstől. Ez nagyon nehezen fog menni, mert a munkában elfáradt szülök szemlélete általában nem korszerű, a gyermekeket sok helyen nevelő, derék nagyszülők szemlélete pedig — még régebbi. Hiányzik gyermekeink életéből a kívánatos mennyiségű játék, a rendszeres fizikai "meg terhelést igénylő munka. Igaz, sok a tanulás, vagy rossz az egyéni munkabeosztás, életvezetés. Már pici korban — ezt gyermekorvosok, nszichológusok, pedagógusok mondják — többet kellene a gyerekeknek a levegőn lenni, többet kellene őket edzeni. Hiba a túlzott féltés., a meleg, szellőzetlen szobában történő agyonöltöztetés, a „bura alatt nevelés”. Ez elsősorban a gyermekeknek árt! Már az óvodákban A bölcsőde még kisebb mértékben. de az óvoda már alapozása a testi nevelésnek. Sokan nehezen fogadják el még napjainkban is, hogy az óvodában a legfontosabb a testi nevelés, hiszen a testi képességek kifejlesztése mellett fejlődnek egészségesen a szellemi képességek (mindez nem mond ellent az óvoda — helyesen — egyre előtérbe kerülő, iskolára előkészítő szerepével). Köztudott, hogy az óvónőképzés korszerű szemlélettel látja el és felkészíti a feladatra a fiatal óvónőket. Kikerülve az életbe, sajnos, jelentős részüknek hamar megtörik a lendülete, megtöri a helytelen — sok helyen kényelmes — gyakorlat, a megfelelő játékok, tornaszerek hiánya. A vérükké vált „mindennapos testnevelésből” először másnapos, majd „szabad játék” és séta lesz csupán! (Ettől eltérő, nagyon szép, pozitív tapasztalatok is vannak, de nem túlsúlyban.) Itt is sokoldalú szemléletváltozás kell, amit a továbbképzés elősegíthet és az ellenőrzés siettethet Nem sokkal jobb a helyzet az általános iskolában, talán még rosszabb! Nagyon sok helyen 5 testi nevelést egyedül a testnevelő tanárok feladatának tekintik, pedig a nevelés öt fő területét mindenki köteles művelni és ha ez igaz, akkor a testnevelés össztársadalmi feladat, az egész tantestület kötelessége. Az osztályfőnöknek, az igazgatónak, a nevelőknek és az úttörőmozgalomnak is megvan itt a maga feladat#, csak csinálni kell. Tegye mindenki szívére a kezét és úgy mondja ki, hogy ma már — az általános iskola alsó tagozatában — nem tartanak testnevelés óra helyett (igaz, főleg a lehetőségek hiányában) más tanórákat 1 Hányszor tiltanak el igazgatók, osztályfőnökök, szaktanárok a sportolástól (köztük m ág testnevelő tanárok is) az általános és középiskolában — tanulókat. Nyelvtanulástól, zongoratanulástól stb. ritkábban tiltanak el, pedig az időigényesebb és fokozza a tanulók szellemi túlterhelését. Túl ezen, mit csinálnak azzal a haszontalan gyerekkel, aki semmit nem csinál, azon túl, hogy rossz?! Az ilyen gyereket mitől tiltják el? A letiltás — naiv szemlélet következménye Ez a probléma tovább él és új variánsokkal „gazdagodik” a középiskolában. A meglevő — tananyag okozta nehézségek mellett — hányszor elhangzik még középiskoláinkban „ha kevesebbet sportolnál, jobb lenne az eredményed!” Ennek a következménye a szülői tiltás, gok eçetben a gyereknél — az elkedvetlenedés, a lógás. Ez veszélyes és naiv szemlélet, mert a sportoló a pályán szem előtt van és jó helyen' De, aki az egyre gyakoribb házibulikon „ráz” és „piál”? Azt nem tó tudják az iskolabari ! Ettől nem lehet eltiltani és — ez van igazán rossz hatással a fiatal tanulmányaira, emberi fejlődésére! Nem ártana megvizsgálni komolyabban, hogy a középiskolások hány százaléka sportol rendszeresen és miért csak eny- nyi? Nemcsak a küzdelemben elfáradt, elkedvetlenedett, vagy elkényelmesedett testnevelők a hibásak, hanem a körülmények, testületek és vezetők egyaránt. Lehetne még itt is javítani a szemléleten! A szakmunkás-utánpótlás helyzete — ha lehet — ennél még sokkal rosszabb, pedig ez nagy hiba, mert a jövő munkásgenerációjáról van szó! Nagyon érdekes képet adna a felsőoktatási intézmények helyzetének vizsgálata is. Ök lesz-1 nek a jövő vese tői, szocialista értelmisége, pedagógusai. Olyan szemlélettel - jönnek ki, ahogyan őkét nevelték. A túl- terlielésen kívül, túl a sokszor — beszűkült, egyoldalú, szakmai szemléleten — a testi nevelést illetően —, volna mit rendezni. A 19—24 éves, felső- oktatási ifjúságnak körülbelül 15 százaléka sportol rendszeresen és ezek nagy,- része versenyszerűen lg. Mi van a megmaradó 85 százalékkal?! Egyáltalán nem mindegy, hogy a sok szellemi igénybevétel, túlterhelés mellett ez az ifjúság hol töltj kevés szabad idejét! Átesünk a ló másik Oldalár®, mert ha kell, ha nem, klubot, pinceklubot és egyebeket szervező 2 csupán — és mással nem törődünk. A felvetett kérdéseken lebst vitatkozni (csak a vitáért nem érdemes, mert már vagy 25 éve csináljuk). Sokkal jobb lenne, ha a vita helyett — a mega helyén mindenki korszerű műveltségre tenne szert. Ismerve a fejlődés pszichológiai törvényszerűségeit — ilyen alapról nem csak beszélne, hanem tenne is valamit —, de azt nem kampányszerűen, hanem tudatosan és következetesen! Minél magasabb beosztásban van valaki, annál nagyobb a felelőssége, mert beosztásának hatósugarán belül olyan a helyzet, amilyen a vezető szemlélete. E probléma fontossága túlnő egyes intézményeken, szerveken, de csak akkor lesz előrelépés, ha lesz felelősségre- vonás is a mulasztásokért! Szemléletváltozás kell tehát mindenütt — ahol erre szükség van — és tettek, mert enélkül most sem lesz előrelépés. Ha valam't javul csupán a helyzet, az még nem előrelépés, mert oly nagy jelenleg a lemaradás — # mai fejlettségi fokhoz és korszerű követelményhez viszonyítva! M«Vsír László (Folytatjuk) Tetszett a hétvége televízió- műsora. Nem jelenti ez, hogy minden műsor minden perce fe- leöhetetlen élményt kínált, bőséges volt azonban a választék — s választékos volt a bőség. Már pénteken megkezdődő t a csemegék sora, a Zenés TV-színház eddig) egyik legjobn — sziporkázóén ötletes, mégis egységes stílusú — produkciójával, az Ür- hatvám szolgáló Ml. "vilPo folytatása volt enn-k a szombat délidén' Fabula, amelyben Vargha Eidázs megszokottan matas színvonalát is felülmúlni 1-t- zott. Nagyszerű téma volt a kéz, s remek illusztrációi voltak a gondolatnak a vendégek, Kántor Sándor fazekas, Kocsis Zoltán zongoraművész és az «reg halászt megformáló Bán- hidi László. Egy kitűnő művész, Kellér Dezső gondolati revüjével kezdődött a főműsoridő. A harmincon felüli nézők újra élvezhették egy évtizeddel ezelőtti politikai töltet'ű szatíránk néhány remek darabját, a fiatalabbak megismerkedhettek vele — s valamennyien drukkolhattunk Kellér „gólerősségének”. Ami majdnem változatlan immár két évtizede, s állandó példája annak, hogy egyáltalán sem szükségszerű ugyanezen a képernyőn mondjuk a TV-kabaré- színház gyakran poros, unalmas, agyoncsépelt humora. Csupán az kell a sikerhez, hogy a nevet- tetést ne egyetlen célnak, hanem a gondolat — humoros, szatirikus stb. gondolat — eszközének tekintsék az alkotók. Persze, ez a „csupán” bem kis dolog, mércéje a humorista, a szatirikus önmaga iránti igényének,' mestersége iránti tiszteletének. Kellér Dezső azon kevesek egyike, akik birtokában Vannak a „csupán” titkának. Éjszakai előadásban a Csuhraj-sorozat újabb darabját, a Tiszta égboltot láthatták, akik vállalatok, hogy éjfélig ébren maradnak. Érdemes volt végignézni a csaknem másfél évtizede született, hatásából azóta sem vesztett filmet, amely a tragikum eszközeivel beszélt ugyanarról, s ugyanúgy, mint más műfajokban a Fabula, vagy Az en kabarém... — a humánum fontosságáról, az embertelenség szörnyűségeiről, s minderről a formai „trükkök”, az öncélúság teljes elkerülésével Vasárnap a Hová lett a dalárda? című dokumentumfilm kínált elgondolkodtató háromnegyed órát. A TOT elnökhelyettese, Moharos József kitűnő műsorvezető-riporternek bizonyult — Urban Ernőtől hallottunk- lá ttunk legutóbb hasonlóan okos. szókimondó teljesítményt —, amiben nyilvánvalóan játszott közre fölényesen biztoa tárgyismerete, tisztelete a megszólaltatott személyek embersége — de nem azok hibái — iránt. S ami még inkább vitathatatlanná tette az effajta műsorok érdemeit, a? adás után a bemondónő hozátette, hogy a filmben említett basáskodó helyi vezetőt leváltották. Könnyű, kellemes kikapcsolódás volt az angol tévéfilm, az Eszményi férj. Elsősorban a kiváló színészi játék okán, amely még azt is feledtetni tudta a nézővel, hogy bizony a szereplők néhány esztendővel idősebbek voltak, mint ahogy azt a* általuk megformált figurák kívánták volna. És tetszett végűi a hetet befejező 45 perc non-stop tánczene. Hivalkodásmentes szerénységé- ért, a bemutatott számokat ötletesen segítő formai eszközeiért. Darvas Máté vezető operatőri é$ Bánki Iván rendezői munkájáért űaniss) ÉRTESÍTJÜK vevőinket, hogy a meghirdetett fuvartéríiési akció megszün k A ba/ttonyai téglagyárban ^ewwfnbér SO-ást. dévaványal téglagyárban december lS-én, Mezóberény I. Téglagyárban december lS-én. Kérjük, hogy a TÜZÉF-telepeken vásárolt utalványokra a -ségiáot szállítsák el a battonyai téglagyárt.® december *-lg, dévaványhl téglagyárból december si-ig, Mezóberény I. Téglagyárból december a-Ig, inert az utalványok lejárnak. BÉKÉS M. TÉGLA- ÉS CSERÉPPÉ AKI V ALLA LAT. Az ÁFOR III. sz. Qppkocsijantó (J^eme Nagyszénás, felvesz autószerelő, karosszérialakatos, lakatos szakmunkásokat, betanított és segédmunkásokat. Fizetés megegyezés szerint a MÜV Villamos Felső/eze.éX Épít isi Főnökség felvételre keres vasipari szakmunkásokat, férfi segédmunkásokat Szolnok—Békéscsaba vasútvonal villamosítási munkáira. Jó kereseti lehetőség, ingyenes munkásszállás, díjmentes utazás. Minden szombat szabad. Jelentkezés levélben: MÁV Vil'atncç Felsóveze. ték Építési Főnökség. 1102 Budapest, Kőbánya- felső pu. x
