Békés Megyei Népújság, 1973. december (28. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-31 / 305. szám

MINI A AZIN Gondolatok egy riport kapcsán Megyénk egyik középiskolájá­ban riportot készítettek az is­kolarádiósok. Az utcán spontán jelleggel kérdeztek meg embe­reket: — Mit jelent az Ön szá­mára november 7? Az eredmény elszomorító és szinte figyelmeztető volt, bár általánosító következtetést nem szabad tennünk. Tizenöt ember közül csak négy-öt adott *«»*»aE*sas*5»íSESíssss9?£'^ae3sss3e«9ess*es«B*«9«»aBs«**saesssB«ss®!««"«2»"»***»*s***-s»»«í»^ fegyzet az év utolsó napjára itt van! Végre elérkezett a nagy nap! Elmúlt megint egy esztendő, kinek örömére, kinek bánatára; nem egyformán, re­agálunk a tényre, hogy új szám kerül a naptárakra. A kis­diák örül, mert újabb lépéssel közeledett a felnőttkor felé, a felnőttek közt van aki egysze­rűen tudomásul veszi és meg- ünnepli az idő múlását, mások sóhaja már a gyorsan szálló éveiknek szóL Aztán' a pezsgős koccintások után mindnyájan megpróbálunk egy kicsit a jövőbe látni, kan­di szemekkel kutatjuk az előt­tünk álló év titkait. Egy csöp­pet mindig sorsfordulónak is érezzük az éjfél pillanatát, de ez talán csak a felfokozott ün~ nepélyességű hangulat hatására van így. Életünk rendje nem igazodik a naptár másodpercre pontos, kérlelhetetlen és hirte­len ugrásához, megrázó változás nélkül élünk tovább, folytatjuk munkánkat, és másnap elkez­dődik* az év első nagyszabású vitája is a rádió meg a tévé ka­baréjáról... Vagyis megy min­den tovább. Azaz... Az év első napján aktuálisak fogadalma­ink is, hogy jobbak, megértőb­bek leszünk, hogy én ezután sohasem fogok..., hogy én ez­után mindig, mindenben... Szó­val ígéretek, melyek kisebbik hányada megtartatik, a többi pedig elmúlik a másnaposság­gal együtt. Mindenki vár valamit az új esztendőtől, valami többet, mint amit az eddigiek hoztak. A szilveszteri vigasság mintha előlegezett bizalom is lenne: — Lásd, örömmel, köszöntünk új év, de aztán nehogy csalódást okozz! Vagy ez a bizalom ma­gunknak szól? Hiszen úgyis ne­künk kell beváltani reménye­ink jó részét, legalábbis azo­kat, melyeket nem a Lottó Igaz­gatóságának címeztünk... Éjfélkor, mikor a rádió, a televízió időjelzése és a szóra­kozóhelyék zenészei figyelmez­tetnek: vált a naptár, elhang­zanak majd jó kívánságaink is. Családtagoknak, barátoknak, ismeretlennek és ismerősnek kí­vánunk boldog új évet. A pos­ta már napok óta szállítja le­velezőlapjaink, üdvözlőkártyá­ink tömegét, az előrenyomtatott figyelmes üdvözletekkel, melyek alá elég a nevünket odakanya- rítanunk. Munkahelyeken, utcán már-már automatikusan kívá­nunk boldog új évet egymás­nak. a BŰÉK néhol a jó mo­dor diktálta beidegzettséggé vált, amikor elhadarjuk ritkán tudatosul a hozzá kötődő érze­lem, a rövidített négy szó va­lódi tartalma. Pedig sok foglal­tatik benne. Mondhatnánk, minden. Ezért nem árt, ha be­legondolunk, mit is kívánunk sokszor kutyafuttában, szinte csak odavetve, mikor elroha­nunk egymás mellett az utcán. Emberibb lesz, ha nem frá­zisként alkalmazzuk. (Eróss) megfelelő választ. És a megkér­dezett fiatalok közül csak egyetlen egy tudott adni kime­rítő feleletet. Voltak olyanok, akik nem is tudták, mi történt e napon, s akadt, aki azt vála­szolta:— Hagyjanak engem bé­kén!... Nem tudom...— Mit je­lent? — Lógni lehet egy napot a suliból! Az iskolai közösség hol ne­vetve, hol komoly megdöbbe­néssel hallgatta ezt a műsort. A Hazafias Népfront egyik szervezetében idős veteránok is hallották a kérdés—felelet for­májában lezajlott beszélgetést és a végén jogosan kérdezget­ték egymást, hogy a mai ifjú­ság hogyan tanul történelmet az iskolákban? Szerintem nemcsak ezen mú­lik. Tanul jól-rosszul, de itt a hozzáállásról lenne szó. Közö­nyösség, talán pillanatnyi lám­paláz, de semmi esetre sem po­zitív ez a jelenség. A KISZ­■■■■saee5see5asia8aa9saa92BS2ese99ssee9S9sseaae9assB9S99saB9aBS222ea9S39BBsaasB99ssse9SBB szervezetekben a politikai mun­kának ki kellene térnie ezekre az alapvető dolgokra is. Mert bár hatékonyan javult ezeknek az oktatásoknak a színvonala, tovább emelni a mércét csak úgy lehet, ha ilyen minimális tudást elvárhatunk KISZ-tag- jainktól. S a mai szocializmust építő Magyarországon az ilyen évforduló jelentősége még ki- hangsúlyozottabb kell, hogy le­gyen. A középiskolában a másik vé­lemény, hogy ha ilyen és ha­sonló jelenségek vannak, akkor célszerű-e pont a történelem tantárgyát kiiktatni a kötelező érettségi vizsgatárgyakból? Nem! Az MSZMP tavaly novemberi határozata kiemeli az ideológiai nevelés jelentőségét az iskolák­ban is. Leküzdhetők a ma még meg­levő helytelen nézetek, gondol­kozásmódok, és javulás várható e téren is. Botos Mihály Zsíros kenyér — panaszkönyv nélkül Gyulán van, Mezőkovácshá- zán van, Békéscsabán nincs. Mármint ifjúsági szórakozóhely, olyan, ahol enni-inni lehetne. De legalábbis leülni beszélgetni, összejönni. Mert nézzük csak meg: a Csaba-étterem és cuk­rászda, a Körös Hotel „termei” nem éppen diákzsebnek való áron kínálja portékáját. A Kos- suth-étterem és a „Gödör”? Ha- jaj !... De legalább a pincérek, a felszolgálók, szóval a személy­zet — bár harmadosztályon, de — „elviseli” a fiatal korosztá­lyú vendégsereget is. Nemrégi­ben a „felhőkarcoló árnyéká­ban” — minőségi értelemben is: árnyékban — megnyílt egy újabb „olcsó hely”; Egyszóval a Toldi pinceboro­zóról van szó. A közelmúltban egy napon úgy este hat óra kö­rül ide tért le nyolc fiatal, lá­nyok, fiúk vegyesen, egy ki­vételével, túl a tizennyolcadi­Levél a szerkesztőséghez Kedves Szerkesztő Bácsik} Dobó Anna 5. A. osztályos tanuló vagyok Gyomán. Édes- anyám könnyes, kisírt szeme késztetett az írásra, Édesapám szocialista brigádja megajándé­kozott engem és kis húgomat karácsonyra társasjátékokkal. Édesapám nemrégen baleset kö­vetkeztében sajnos meghalt. Ne­künk nagyon szomorú karácso­nyunk volt. Amikor elhozták az ajándékot édesapám volt mun­katársai, mi, gyerekek nagyon örültünk, de amikor ránéztünk édesanyánk kisírt szemére, nem tudtuk, szabad-e örülni. Édesanyánk az örömtől sirt. hogy mennyire törődik velünn édesapánk szocialista■ brigádja. Nagyon sok ajándékot kaptunk karácsonyra, de ennek őröltünk a legjobban. Ezt apukánktól kap­tuk, ez apukánk szeretete, ami­vel még mindig körülvesznek bennünket a bácsik, akik az ajándékot küldték. Édesanyám, amikor elmentek, azt mondta: ezek az emberek megérdemel­nék, hogy megírnák az újságba jóságukat. Sajnos nekem nincs erőm. mondta édesanyám. Most én megpróbálom, de nem biztos, hogy édesanyám megen­gedi, hogy elküldjem. Szeretek fogalmazni, írtam már sok fali­újság-cikket, fogalmazásom is mindig elég jó. Nagyon örül­nék, ha ez a levelem megnyer­né a szerkesztő bácsik tetszé­sét. Sokat olvasok újságot, ol­vasom a szocialista brigádok jó és kiváló munkáját. Ügy érzem, ez még annál is több, ezek a bácsik kiválóan vizsgáztak édes­apám iránti szerétéiből. Letör­ték a háztáji kukoricánkat, minden héten érdeklődnek, hogy nem kell-e valamit segíteni El is felejtettem még megír­ni, hogy édesapám a Köröst Ál- ; lami Gazdaság gépműhelyének * szocialista brigádjában dőlgo- : zott. Mosolygós arcát, sajnos E nem látjuk többé, se édes- S anyám, se kishúgom, se én. Ügy ; érzem, hogy az első nehéz kara- jjj csonyon átsegítettek édesapám : munkatársai és barátai. Igyek- : szem nagyon tanulni, hogy * hasznos ember váljék belőlem, * olyan, amilyen édesapám voit, j Ez a szép emlék, amit most i édesapám munkatársai és bará- \ tai idéztek, örökké él majd ben- ■ nünk. • Kedves Szerkesztő Bácsik! ■ Nagyon kérem, ha egy pár sor- : ban is, tessék szíves lenni ezt ■ megírni, tálán egy kicsi hely ; lesz az újságban, ahová ez oda- ! fér. i Ha tetszenének erről a mi kis i örömünkről írni, örömet okoz- ; nának édesanyámnak, és úgy j gondolom édesapám volt mun- ; katársainak is. Dobó Anna Gyoma, Jókai u. 7/1. i «■■■aaaaaaaaaaaaaaaaaaaeBaaaaaaaaaaaaaaaaiBiBaaaaBaaaaaaaaaai Százezer forint ifjúsági kluboknak kon. A „levonulás” közben a vezetőnő tett néhány megjegy­zésedé hát.. Nem történt sem­mi. A katakombaszerű borozó­ban idősek, fiatalok ültek, lát­szott rajtuk, hogy munkából ha­zafelé tértek le egy-egy pohár­kára, amiből aztán több nagy pohár lett. (Ittas egyént kiszol­gálni tilos.de hát...) A fentebb említett nyolc fiatal zsíros ke­nyeret kért és kapott. Annak rendje és módja szerint meget­ték, ekkor kezdődött a baj: a vezetőnő egy sótartót követelt rajtuk. Azt, amit senki nem lá­tott. Így talán érthető, hogy nem is került elő. Természete­sen többen — a kívülállók kö­zül is —javaslatokat mondtak az ügy, illetve a tettes szemé­lyének kiderítésére. Így aztán „indokoltan” tagadta meg a ve­zetőnő a nyolc fiatal kiszolgá­lását, s ekkor már enyhén szól­va, nem éppen illedelmesen adta tudtukra, hogy nem kívá­natos személyek lettek. Szóval, úgy becsületsértő módon. Töb­bek között arra is hivatkozott, hogy ez nem ifjúsági szórakozó­hely, hanem borozó. Ha helye- ; sen értelmezzük szavait, akkor ' ez azt jelentené: egy kocsma, ahol be lehet rúgni, de szóra­kozni — mert a részegség ne­hezen nevezhető annak —azt nem! Világos... S hogy a helyzet ei ne mér­gesedjen, egy fiatal megkockáz­tatta elkérni a panaszkönyvet. Mire a vezetőnő: „Nincs!” Az­tán még azt is mondta, hogyha lenne is, sem adná oda az ilyen . ;. -nak. Mire a társa­ság távozott. Fel a lépcsőn. Ma­gasabbra, mint az a vezetőnő. A cégtábla szerint: a „KIS- ! KÖRÖSI TOLDI SZAKSZÖ­VETKEZET TOLDI BOROZÓ- í JA”. Ha nem is ifjúsági, de azért szórakozóhely, már j amennyiben egy kocsmát annak j lehet nevezni. Az illetékesek i felé pedig annyit: az ezt meg- i előző, a jelen és a hasonló ese- j teken tanulva, ezek elkerülése j végett gondolkozni lehetne egy j valóban Ifjúsági szórakozóhely i kialakításán'. Mert adjuk meg i azt, ami a császáré..., azaz: j legyen egy hely a csabai fiata- | lóknak is. Nem kocsma, hanem j szórakozóhely, oda alkalmas l személyzettel !-V— í wnuMonmnsrnnuRmm ; A SZOT egymillió forinttál Ï támogatja 1974-ben a megyék- » ben működő ifjúsági klubokat. ; Az összegből százhatezer forin- 1 tot Békés megye kapott. Az * SZMT ajánlására a tégla- és 1 cserépipar? vállalat békéscsabai l A MM Magaséitit fee E állította: yftaszek Zoltán ifjúsági klubja, a MÁV müve- : lödesi ház ifjúsági klubja, a * Sarkadí Cukorgyár ifjúsági 5 klubja és a Szarvasi Állami : Gazdaság rózsási üzemegységé- E nek ifjúsági klubja részesül a : támogatásból. * § BÉKÉS MEGYEJtíiíúZüí 1373- DECEMBER 31 Fiatalok arcképcsarnoka A termelőszövetkezet lánya Szeghalmon, a Rákóczi Ter­melőszövetkezetben, ha a fiata­lok munkájáról esik szó, gyak­ran elhangzik ez a kifejezés" ezt a mi lányunk csinálta, azt a, mi lányunk kezdeményezte. Ter­mészetes, hogy ennyi dicsérő szó után kíváncsi lesz az em­ber, mi a neve a tsz lányá­nak? Mezei Éva most 21 éves, és tulajdonképpen már nem dolgo­zik a Rákóczi Tsz-ben. Szeptem­bertől a járási KISZ-bizottság a munkahelye, ahol mint poli­tikai munkatárs tevékenykedik Azért nem lett hűtlen a tsz-hez sem. mint mondották, többet le­het itt megtalálni, mint a KISZ bizottságon. Három évvel ezelőtt. 1970-ben érettségizett Szeghalmon, a Pé­ter András Gimnáziumban. Még Eilig száradt meg bizonyítvá­nyán a tinta, és máris elhelyez­kedett a helyi Rákóczi Tsz-ben könyvelőnek. Munkája melleti rögtön bekapcsolódott az ifjú­sági mozgalomba is, és nem is eredménytelenül. Tulajdonkép­pen csak számára volt meglepe­tés, hogy vezetőségválasztáskor a 18 tagú, csaknem fiúkból áBó alapszervezet őt, az egyetlen leányt választotta meg KISZ- titkárnak. Éva jól élt a ráru­házott bizalommal. Hallgattak rá a fiúk, és lelkesedésük ha­marosan a többiekre is átragadt Rövidesen már 42-en voltak a KlSZ-alapszervezet tagjai. Elsőként egy kézilabda-csapa­tot szerveztek, majd ezt követte a labdarúgó-csapat megalakító sa. Kirándultak a tagok Pécsre Harkányfürdőre. és természete­sen kivették részüket a városia­sodé nagyközségben folyó társa­dalmi munkákból. Erre a na­gyon aktív munkára felfigyel­tek mások is, és ennek eredmé­nyeként megkapták a KISZ KB dicsérő oklevelét. Éva vélemé­nyét egy-egy fontos döntés előtt kikérték a termelőszövetkezet vezetői is. Az elnök, az agronó- mus és a párttitkár mellett a KISZ-titkár is jelen volt a ve­zetőségi üléseken. És hogy jól képviselte a fiatalok érdekeit, azt az aranykoszorús jelvény bi­zonyítja, amelyet tavaly adtak át neki. Ekkor jutalmazta őt a termelőszövetkezet egy 12 napos lengyelországi úttal is. Bár Évának máshol van a munkahelye, a termelőszövet­kezettől nem tud és nem is akar elszakadni. Ott dolgozik édes­apja, és őt is odakötik az első sikerek. Új helyén is szeretne mindent megtenni a fiatalokért és ezért állandóan képezi ma gát. Jelenleg a marxizmus—le- ninizmus esti egyetem másod­éves hallgatója, majd ennek el­végzése után főiskolára sze retne menni. Feltett szándéka azonban, hogy bármilyen vég­zettséget szerez is, Szeghalmon marad, ö csak itt szeret élni, dolgozni

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents