Békés Megyei Népújság, 1973. december (28. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-31 / 305. szám
■ a «a w KORO STA J KULTURÁLIS MELLÉKLET Kiállításról kiállításra Kassák-emlákkiálütás Budapesten gyre inkább kiderül, hogy a Petőfi Irodalmi Múzeum a mú- /jl zeumi ismeret- ~* terjesztés, köz- művelés legaktívabb bázisa. Állandó kiállításai szomszédságában, a hatalmas Károlyi-palota patinás termeiben egymás után. rendezi meg volt irodalmi nagyságok emberközeli bemutatását, egymás után ad otthont ünnepi kiállításoknak is, mint amilyen — például — a magyar sajtótörténetet idéző, vagy éppen a Petőfivel kapcsolatos országos gyermekrajz-pályázat anyagának bemutatása volt. Szemben állhattunk itt az első, egész estét betöltő magyar rajzfilm képkockáival is, és visszaálmodhattuk magunkat a gyermekkor kedves-gyönyörű lankáira, anyánk meséit hallottuk újra, és végigélhettük Kukoricza Jancsi lélekállító kalandjait, szintén az irodalmi múzeum jóvoltából, ahol megvalósították az eddig ismeretlen ötletet: képekkel bemutatni egy sikeres filmet, és ismereteket is terjeszteni arról, hogyan készül az ilyen film, hogyan dolgozik a képszerkesztő, a díszlettervező, a rajzoló és az operatőr, kiegészítve mindezt még azzal is, hogy egy asztali tárlóban összegyűjtötték a János vitéz lassan másfél évszázada megjelent kiadásait, köztük olyat is, amelyet a mi, tótkomiósi születésű múlt századi híres rajzolónk, Jankó János illusztrált. És most, ezekben a napokban újabb meglepetés várja a látogatót a Károlyi-palotában. A Kassák- emlékkiállítás. A falon képei, a tablókon életútjának egy-egy jellemző dokumentuma. írásai, könyvei, íróasztala, szemüvege, kalapja — Kassák teljes szellemisége marasztal óan és bűvölően ragadja meg a látogatót olyannyira, hogy többször is végigmegy a kiállítás termein, és utána sokáig töpreng, gondolkodik: miként tudta ez a kivételesen nagy ember tehetségét, életét ilyen hatalmassá és sugárzóvá szervezni? Nagyon szép és dicsérendő a dokumentumoknak tablókra illesztett gyűjteménye, mindegyik darab kultúrtörténelem és kultúrtörténeti érték. Kezdve a bizonyítványaitól, folytatva kiterjedt levelezésének egy-egy darabjával, fényképekkel, melyek a figyelmes szemlélő számára megeleveníthető filmekké változnak, életre keltve elmúlt korok hétköznapjait és ünnepnapjait; aztán első folyóiratának, A tettnek első száma 1915-ből, majd utána a második, a Ma borítóján Lenin- arcképével ! Nagyszerű irodalom- történeti lehetőség. hogy ritka kötetei — különösen vonatkozik ez a Becsbén, az emigráció éveiben megjelentekre — is itt láthatók. vers-kéziratokkal \æjtyesan, egy küzdelmes féle megnyilatkozásai. Már a tízes években fest, általában konstruktivista kompozíciókat, aztán egész művészete az egymással villanóan és erőteljesen ellenpontozott színek, geometriai formák világát teremti meg, keményen és céltudatosan. Ez az, ami Kassákban a legnagyobb tiszteletre ösztönöz: tudatossága, keménysége. Lehet, hogy pályájának számos buktatóját, nehezen átvészelt éveit is ez okozta, és bizonyos is, hogy így volt — ugyanakkor kutató-kereső szelleme megállíthatatlanul ösztönözte a világ teljesebb és még teljesebb megismerésére. Sokat ad ez a kiállítás . és sokakhoz hozza közelebb Egy Kassák-portré a ki- Kassák Lajost, aki irodai- állításról műnk és képzöművészeéletpálya kézzelfogható bi- tÜTÜÍH. jelentíf’ huszadik századi egyemsege. zonyossagai. Képei — az alkotó másSass Ervin Januárban zárul a „Megyék népművészete’ kiállítás a z október elején nyílt „Megyék népművészete” című kiállításról a megnyitást követő hetekben lelkes, lírai hangvételű tudósításokat olvashattunk országszerte. Nem vitás; a Néprajzi Múzeum irányításával a 19 megye olyan kiállítást produkált a Magyar Nemzeti Galériában, amelyről a közönséget tájékoztatni igazán szép és ihlető publicisztikai feladat volt. Amikor november 19-én Budapesten összegyűltek az ország néprajzos muzeológusai, hogy a kiállítást szakmailag megvitassák, és tanulságait a jövőre' nézve levonják, a legelső és legegyértelműbb tanulság az volt, hogy érdemes volt megrendezni a főváros centenáriuma tiszteletére ezt a kiállítást, mert ritka alkalom, amely ennyi hazai és külföldi érdeklődőt vonz. Ez a közönségsiker egyfajta elismerése annak a munkának, melyet a Néprajzi Múzeum irányításával a 19 megyei múzeumi szervezet 42 múz :uma együttesen végzett. Ezeket a számokat kimondani könnyebb, mint egybehan- golni az egymástól bizony néha elszigetelten dolgozó néprajzos szakembereket és a rendelkezésükre álló technikai lehetőségeket. A kiállítás megvalósulása organizációs • szempontból bizonyítékot szolgáltatott a merésznek tűnő elképzelések realitására nézve is; Ami a bemutatott anyag kiválogatását és jellegét illeti, már több megjegyzésre adott okot — mind a laikus, mind a szakmai körökben. Voltak, akik a területi tagoltság szisztémáját vitatták, mondván, hogy a jelenlegi közigazgatási egységek (esetenként) nem azonosak az etnikai egységekkel: nehezebb így elkerülni a hasonlóságok ismétlését. Voltak, akik több történeti szemléletet kívántak volna az időbeli folyamatosság differenciálására az egyes bemutatott népművészeti műfajok életén belül. Még mások túlságosan soknak találták a kiállítás bevallott — és be nem vallott — célkitűzéseit. Amellett, hogy részletkérdésekben a felsorolt kívánalmaknak igazuk lehet, a kiállítás egésze — mint egység — valamennyi elvárásnak megfelelt. Ezen a ponton egy kissé el kell időznünk. A kiállítás tehát nagy egység volt; az ország népművészetének egészét reprezentálta, még ha a jelenlegi közigazgatási határok szerint tagolódott is termekre vagy teremrészekre. Ezt az egységet szolgálta valamennyi megye, valamennyi múzeum. az egész rendesési koncepció, az anyag előzetes és végleges kiválogatása. Több megye muzeológusai elmondták a szakmai vitán, hogy az otthoni sajtó elmarasztalta megyéjüket (vele őket), mert összehasonlítva más megyék bemutatott anyagával, a sajátjukét szegényesnek találták. Kétségtelen, hogy az ilyen jóhiszemű elégedetlenséget a lokálpatrióta elégedetlensége okozhatja (Somogybán éppúgy, mint Békésben), az is kétségtelen azonban, hogy egy kiállításnak a hitelességre is kell törekednie, és nem lehet minden részében túlzsúfolt káprázat. A Békés megyéből bemutatott tárgyak is ezt az egységet szolgálják. Jelen voltak már a Galéria aulájában (orosházi hímzések), beilleszkedtek a kiállítás fősodrába (szlovák enteriőr), ott voltak a befejező folyosó válogatásában (román szőttesek); az „egész” részeként kapott feladatuknak megfelelően. A kiállítás szakmai körökben fontos tudományos folyamat inspirálója is volt. A Magyar Néprajzi Társaság tudományos ülésszakán nemcsak a népművészet interpretálásának lehetséges módjairól folyt a vita, de a népművészet fogalmának jnodem értelmezéséről is. A gondolat- gazdag vita nem zárul le a kiállítás lebontásával, hanem segíteni fogja a mostanihoz hasonló újabb országos, regionális vagy helyi néprajzi kiállítások rendezését metodikai és tartalmi tekintetben egyaránt. Pontos megemlékeznünk arról is, hogy igen vonzóak voltak a megyék által összeállított — sokféle elgondolás szerint készült — audiovizuális műsorok, melyek diaképekkel és a hozzájuk illő zenével, szöveggel igyekeztek életszerűen megjeleníteni egy-egy megye népművészetét. Nagyon hasznos volna, ha ezeket és ezekhez hasonlókat az iskolai oktatásban is hasznosítanák. Hasonlóképpen közönséget vonzó erő volt a „megyék napján” egy-egy énekkar vagy táncegyüttes szereplése. Ügy hisszük, jó és negatív tanulságaival együtt sókat adott e nagyszabású vállalkozás a közönségnek is, a szakembereknek is. Méltó tisztelgés volt az ország részéről fővárosa százados ünnepén. Beck Zoltán. Nyár Zsuffa Mátyás texUlképe Az indulatokhoz Szokolay Károly Honnan Léptek elő komoran, sötét mesterek. Indulatok? Senki se tudja. Születésetek helye rejtély. Lombkoronában, ködpólyában békalencsék közt alszotok, ágyatok mindig láthatatlan, buja-kusza fátyol. Ébredve áttüzesítitek a levegőt, olvad a szemét, a salak, új életet hoztok a megposhadt vizekbe. Lelket felrepítő tavaszi viharok, istenek, kimossátok az esetlegest belőlünk. Formát adtok minden előzőt lim-lommá tevők, sugaratokba vontok. Minden megolvad bennetek. Végigzubogtok vérünk bokrain, bennetek születünk újjá. Visztek magatokkal új, ismeretlen tisztább tájak felé. Poke» György Mákvirág
