Békés Megyei Népújság, 1973. december (28. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-24 / 301. szám

I Pofonoknak eredete Szekerczés József írása JőtteJf sorra a többiek is, akárcsak parancsra. Meg­élénkült a tanári, apró él­ményeket mondogattak egymásnak, vagy ugyan­csak apró dóitok miatt bosszankodtak, dicsérték a hóesést, s legtöbben a ta­nítási nap elteltének jóleső tudatában ebédelni készü­lődtek. László Péter is örömmel túladott volna a hatodik órán. Félt ettől az órától, az osztályfőnökitől, mégis a lervél járt minduntalan az eszében. Nyugtalan szo­rongással gondolt a talál­kozásra, melynek az idő­pontja távolabb esik ugyan, de érezte, hogy leányának súlyos helyzetét az elron­tott óra drámaisága mint­egy előre vetíti. Hét -nap még addig. A mad volt az első. Hát mi is várható a hetediken? Milyen, pofonok csattanhatnak el? Es mek­korák? Milyen eredettel? Pofonok ... Mindig à védtelenek kapják... Kö­zös vonásuk: fájdalmat okoznak... Meg kellene szüntetni mindenféle véd- telenségi állapotot.« Osztályfőnöki óra elejéi» a kék szemű, szeleskés Görgényi Magdi változást ugyan nem jelentett, de te­kintete végig a parketta réseiben bujkált. Kivonul­tak az iskolaudvarra, a béna hangulat hamar fel­oldódott, röpködtek a tapa-, dó hólabdák, pirosodtak az arcok, kezek, s úgy tűnt, az egész világ csordultig telt örömteli, játékos re­megéssel. Egyedül Köti Márton nem hógolyózott. Az udvar sarkában ült egy hólepte pádon, bambán nézte osz­tálytársai elevenkedő játé­kát, tanácstalanul kapar; gáttá új cipőjével a bárso­nyos fehérséget, s ólakor osztályfőnöke felé vetett egy-egy futó pillantás sze­líd őzikeszeméveL A tanár a folyosó ajtajá­ban állt; egykedvűen szem- lélgette tanítványait, s bal­ját levélrejtő zsebének mélyében tartotta. Ha egy- egy eltévedt hólabda oda­talált, elnéző mosolyával fogta át az udvart, s fájt neki, hogy a védtelenség- érzet keserű fájdalma ab­ba a szűk sarokba telepe­dett ... Most éppen, karácsony előtt... Papp György El kéne indulni - ■ SgKüoSfèlr Riar László tanár ^fel­mert. ke- nyelmeB . . lepleit. 8 azt is, hogy «»a^ akikor sétál végig g padközökön, ami kór a' fe­gyelmezési helyzetek rá­kényszeríti^., |îgy|ibként ül­ve vagy álló helyzetben töl­ti el az órái dé nem moz­dul ki a tanári asztal mö­gül. Tanítása járásához ha­sonlóan kényelmes, úgy­szólván kínosnak- -tetsző, halk és vontatott beszédé­ben terjengős mondátokká tapadnak össze a gondola­tok. Ennek ellenére figyel­nek persze, fülüknek kel­lemes a szarvak csendesen csobogó zenéje; ám idő után ez álmosítólag hat, úrrá lesz rajtuk a tompa, értelmetlen bágyadtság, és szembeszökő fegyelmezet­lenségre hajlanak ' > ■ Ilyenkor tanáruk szava megszakad, s mint afféle gondolatjele* ' t beékelődés, mondatközépnél felálljt pa­rancsol az' osztálynak. Egy csapásra elcsendesednek, az apró, élénk tánulószeinék is­mét figyelemmel ragyognak rá, s ő oldalra csapott haját vagy deresedő szakállát si­mogatva keresgél valami után az emlékezetében. — Elvaszett egv sző. Ki találja meg? kérdezi. — Ott hagyta, abba tanár bácsi, hogy ... A kimondott szóra László tanát- arcán' felenged a szi­gorúság^ megszakad töpren­gő gondolkozása, es hálásan néz a figyelmes tanulóra, aki kimentette pillanatnyi zavarából. Az osztály néma feszültsége is meleg deren­gésre fordul, s leülésre szánt várakozással mozdulnak meg. Biztosra veszik, hogy a következő pillanatban el­foglalhatják helyeiket, á konfliktus eredményesen megoldódott Az ilyen piBanaítofc élég gyakori kísérő jelenséged osztályfőnökük •őháinák, s mindazonáltal együttélésük/ sajátos kellékeivé váltak, de megszokottságűknál fog­va tanulói szemmel .ártal- tnatlanoknak tekintendők. Az utóbbi hónapokban egy­re kevesebb sikerrel jár­tak, alkalmasint pedig egy­általán nem volt foganat­juk. A figyelmesebbek kö­zött sem került emlékezte­tő, ennélfogva jellegzetes b thangolodásuk kölcsönös­sége tartalmatlanná- Vált.' Valamennyi tanul# meg­érezte, hogy az áthangoló-.' dás tehetetlensége közös té­nyezővé vált, s ebben nem szabad cserbenhagyni ta­nárukat, hanem végig kell játszniok a jelenetet. De míg ösztöneikben a meg- szokottság ellenérzésétől átitatva., küszködte^ játé­kos kedvteléssé silányult g korábban " természetesnek elfogadott és általuk is ma­gasztalt kölcsöhosség.­Menthetetlenül ráeszméltek, hogy csendes szavú1 osz­tályfőnökük is Vívódik új­fajta, rendellenes viszo­nyukkal. Ebből kitömi az erősebbek dolga... S hogy ki vÓÍV végül íá a gyengébb? '*> Mindenesetre, ebben a pillanatban a tanulók der­medtem szálegyenesen áll­nak. kétségbeesett, riadt lelkűk a tekintetükben lappang, s valami félelme­tes árnvéku alázat bujkál az arcukon; a védtelenség érzése. A gyerek, egy sápadt ar­cú utolsóoados. rémülten mered fel osztálvfőnökére, könyökével féloldalasán a padra nehezedve, ugyanab­ban a mozdulatlan hely­zetben megkövesedve, ahogy a pofontól odazu'= hant. i" ■ - ' • Réssiet az „összeomlás 'M eaSOc aapon’* e, regényből \ _____ cit * Mindez-, drámai feszült­ségben, egy árva szó híján zajlott le. László Péter, az ő tanárbácsijuk, a nyu- . godtságában es kimértsé­gében- rendíthetetlennek hitt ‘ Osztályfőnökük épp olyan kényelmes léptekkel 'fart visszafelé az asztalá- hoz, mint bármikor. A síri csend mindenkit fó'jtogat, a fel-felpattarió pillantásokban elkeserítően kivehetetlan érzések szírie- ződnek. Köti Marci még mindig a pádon. Mintha odara- gasztóttálk volna. Mintha odafényképeztéác volna. Barna szeme gömbkerekre tágult, tökéletesen mocca­nástól an, fehér homlokán halvány párában verejték rtedvesedik, arca az aanúgy- Isnál sápadtabb, egész lát­ványának életszer ü^esáét, ínyének valóságos voltát »upad keskeny ajkának £i­löm remegese tanúsítja. ' Állj fel, Marci _ nondja nyeldeklő hangon íz osztályfőnök, visszafor- lulya az asztala mögüL ,,, ™fgutött gyerek nem ™ föl, hanem kínosan nsszahelyezkedik a székre, I úgy marad mozdulatla­nul. László Péter röpke só- Tajt .lehel, maga elé, mint- gyötrő álombéli jelenés- »I szabadulna. ~ Leülni — buggyan fel »előle megvisélt hangon. Kicsit oldalra lendítve felkapja a.kezét, hogy órá- férjen. Az. osztály ká- j núpden moz­dulat^. tartanak most tő- * le, mégis, egy" újfajta lát­vány rezzanti meg a tanu­lókat. ’ Korántsem a tanár íarórás keze, melyről tő­ből hiányzik hüvelyk- és mutatóujja, évek során ezt megszokták már ugyan­úgy, mint műszemét az üveges csillogással, vagy más egyebeket, amik ele­inte szokatlannak hatottak. A -mozdulat gyorsasága sem lépte meg őket, ezt is­merték már olyan esetelc- Pöl, amikor osztályfőnökük 3 csengőre ijedten kapja mggát rajta a nagyvonalú időgazdálkodáson, s aztán temp ózza a magyarázatát, ami egyáltalán nem áll jóí neki. Most, ebben a várat- lap ég új és„ drámai hely­zetben egészen más voit, több', ínint szokatlan, fáj­dalmasabb és szánalma­sabb, mint eddigi ütközé- .sejI5 teljes sora együttvé­ve. S feszesen tártott tes­tűk bénult idegeit ez a csüggesztő észlelés rezzen­ted* ■} meg; tanáruk kezét remegni látták. Negyedóra volt még ki- ■ csöngetésig. Fejében zűr­zavar keletkezett, s azt sem •tudta felfogni, hogy mi­iven órát is tari;' most? Ma- EVart, oroszt vagy osztály­főnökit? Erezte, hogy inge alatt bizsergető, égető csík- ban futnák le a cseppek, s behatolnak egészen csont­ja velejéig. Égési testében verejtékezett, s ez a hang­talan idegi zokogás átjárta lényének legszűkebb szur- dukait is. Ereszkedés he- #ett:— amit megszoktak tőle — jóformán tehetet­lenül zuhant a székre, hogy ösztönének kapkodó paran- csa szerint erőt -.-gyűjtsön nttekin tő-képességet gva­rapítsoft. ' ‘ - * * . Az osztály ' isriiét meg- ■-rëmegett, dúl ki, s erőszakos diadal­lal veszi útját, mérgezett cseppjeivel átitatja, s maga alá gyűri testének, leg­eldugottabb ösztöneinek megkímélt tartományait is. i Igen, tenyere alatt, muta­tóujjával érezte a bal szemöldökig ferdén húzódó sebhely tüzes csíkját, me­lyet közel harminc éve vi­sel homlokán, csodaszám­ba menő agyműtét rossz emlékű maradványaként. Ott, az a kicsi dudor, talán meg is dagadt, fel is püf­fedt zsarnoki elhatalmaso­dásában s veszekedettem szállítja láthatatlan és ta- pinthatatlan üzemanyagát 3 szöveteinek minden elkép­zelhető és érző tájékára. Ezt a rettenetteli, félelme­tes, forró lüktetést. — Vége az órának —Síit fel csapzottan, s ' erejének maradékát összeszedve ki­felé indult. Az osztály tapadó fi­gyelme azt is észrevette, hogy az ajtó előtt megre­megnek a térdei, s hogy a kilincset alig találta. Távozását nem követte a tanulók természetes, fel­szabadult zsivájgása. A nevelőiben senki sem tartózkodott. Odabotorkálf az asztalhoz, székre .vetette magát, s két ökle közé ékelte szakállas állát. A szorítástól ropogtak a sza­kadozó szőrszálak, fogai ér­desen koccantak össze. Erre a fájdalomra némi­képp magára eszmélt rend­ellenes, elesett állapotából. . Bárgvji tűnődéssel meredt a falon .függő órarendre. Mi is történt vele tulaj­donképpen? Mivel és ho­gyan magyarázható mind­ez. aimi történt? Miféle egészségtelen indulatok let­tek úrrá mindig kiegyen­súlyozott, megbízható ér­zékein? Megbízható? Hi­szen most cserbenhagyták az érzékei, felmondták a szolgálatot? Talán ebben a ■ fájdalmas fisszjátékban csak a remegése vólf egész­séges ... A remettes-, ez a félreérthetetlen, árulkodp, de tökéletes és igazságos tiltakozás.., Az ablak alatt ember- csoport haladt el hangos beszélgetéssel. Közülük há- roman leszakadtak, s ácso- rpgva tanakodtak valami­dről. Zuhogott rájuk a. de­cemberi hő. A szárnyas pelyhek már beszűkítet­ték a két kucsmát, meg a kajla karimájú kalapot. De ték. : : Jótékonyan áthan­golhat ... Kutató emlékezete egyre lázasabban motoszkált a történtek sorrendjében. Gondolatvilágának lényege volt ez. Az eredet kutatá­sa Minden történet, s an­nak következményes fejle­ménye magátólértetődő folytatás. Lényege mind­kettőnek az eredetkérdés. Ezt kell tisztáznia Te­hát ... Irodalomóra volt. Orosz előzte meg biztosan, mert a hetes úgy jelentett, hogy: laminyényija nyet, azaz, változás nem történt •Ugyan, most mit fog je­lenteni ez -a, biztosan meg­rökönyödött ő is -ember? Jelenti-e, hogy nem tud­ható, milyen irányú, de át- lényegítő vihar söpört vé­gig; Mindkettőn: tanulón, tanáron? Igen, már emlékszik. A szokott, s egyre szaporáb­bá vált helyzet következett be. Elhangzott a parancs, s ő felállt az asztaltól, el­indult a tanterem vége fe­lé. Begyakorlottal», feszes tartásban. kényelmesen, mintha számlálná a lépte­it Az osztály néma csend­ben állt, várakozó gyer- mekszamek ragyogták kö­rül, kissé félsz fordulással követték az útját, de te­kintetük mögülső szférájá­ban ólyanféle komisz csil­logással, mint akik előre megfejtettek egy felad­ványt s eredményét tarto­gatják, rejtegetik, s a ta­nár kedvtelését akarnák biztosítani. Nem volt új László Péter előtt ez a fel- készültségi póz, sohasem bánta, nem is torolta meg voltaképpen hízelgő ránéz­ve ez a diákfelfogás. Oda­ért az utolsóhoz, s magáin az egyenes tekintetű, bar­na hajú Köti Márton előtt Zakója zsebébe süllyesz­tette bal kezét,, s ujja meg­akadt a borítékon, jobbár mondva a borítékra ra­gasztott, felvált- sarkú bé­lyegben. Ettől szempillan­tás alatt árasztotta el tes­tét és tudatát a türelem­vesztés bódultságának ára­ma. Köti Marci pedig áll a padban illedelmesen, hal Vány mosollyal, szájszögle tében megrajzolódott a diadalomérzés ravaszká: öröme. S akkor és azért emel kedett magasba a hosszú csontos kéz, mely elindítót ö maga nem látta, de megérezte ezt. Szeme előtt átláthatatlan ködtenger sű­rűsödött, legyezőire nyitott jobb kezébe- támasztotta verejtékező homlokát. Kép­telen volt értelmes gondo­latra vergődni, ehelyett érzékei megmagyarázha­tatlan és fájdalmas játék­ba fogtak. Ügy érezte, hogy pillanatokon belül megsemmisül, engedelmet- len ösztöneinek, s össze­kuszál ód ott zárlatos érzé­keinek ördögi káoszában. Százfajta életjelenség őrü- lesig felfokozódva égett ben­ne, s ez a tüzes lüktetés, égő anyag és porladó hor­dalék-hamu boszorkányos keveredése szétfolyatta iszonyatos ellenanyagát. Erezte, hogy ez a fergete­ges, felelőtlen iram homlo­kát takaró tenyere alól in­mindez mintha nagyon tá­vol lenne tőle, a rostokoló emberek a hóesésben szür­kéknek, törpéknek, szánal­masaknak tetszettek. Igen,., igen. Magyaróra volt. Irodalom- Persze, most "következik a hatodik, az osztályfőnöki. Mi lesz majd ott? Mi fog történ­ni? Mert szóvá kell ten­ni... Sürgősen, frissen, ószintén ... Emberi kérdés ez is... Emberség kérdé­se... A tanuló is em­ber ... A pofon is embe­ri... Nem lehet elmenni mellette, s hagyni rende zetlenül... Vagy hadd ülepedjen, tisztuljon? Talán a hógolyózás? Mi­lyen gyönyörűen hullik Mint egy lengedező, sűrű szövésű fátyol... fátyolvi­lág. Igen... a hógólyózás, Az több most, mint já­ta a pofon-bűnben eddig tiszta tenyeret. Ez történt, s ez következményével együtt a levélre, mint ere­detre fogható. Azon kapta magát, hogy megint a zsebében mata- rász, s ujja beleakadt a felkunkorodó bélyegbe. Ki­húzta a levelet A kék szí­nű boríték feladói mezején leányának a neve volt ol­vasható. Halványzöld le­vélpapíron vonalzóegyenes sorok követték egymást, karcsúra nyújtott betűala­kok szúrtak szemet, s egyik-másik mondat végén felkiáltójelek halmozód­tak. Tekintete fáradtan, ködösen pihent meg az egyik mondaton: „De drága Apucikéin, kérlek szépen, úgy, mint barát a baráttal, mert én nagyon félek a Te haragod­tól!!!!!!” Nyílt a nevelői ajtaja, s ő kétségbeesett gyorsaság­gal tüntette el a levelet. Pávián kollégája lépett be, az alacsony, barna képű számtantanár, kezében az osztálynapló és egyebek. — Mi van Péterkérc, lyukas voltál? — kérdezte a nevelői körökben divato­zó szóhasználattal. — Nem ... nem én — rázta a fejét László Péter. — Előbb fejeztem be az anyagot... — Ezt fel kell jegyezni — szólt amaz dicsérő hang­súllyal, s áthajolva az asz­talon, cigarettát nyújtott. Ketten voltak az eg^z tantestületben kossuthosok, s többek között ez volt az egyik, de nem lényeges szál, mely erősítette, barát­ságukat. Az alacsony, kis­sé hízásnak indult hegyes állú tanár hasonlómód megfontolt, körültekintő természet hírében állt, hogy százszor is végiggon­dolt akármit, mielőtt csele­kedett. Évre alig van kö­zöttük eltérés, java koru­kat élik, negyvenkörüliek, sorsuk ' eddigi menete g a közösítő történelem egy­fajta gondolatiságot gyü­mölcsöz szociális emléke­zetükben. — Valami baj van? — kérdezte László Pétertől gyufa után kutatva a zse­beiben. — Dehogy.:: Talán a fejem ... Rosszul érzem ... De múló. — Elég nyúzofctnak lát­szol.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents