Békés Megyei Népújság, 1973. december (28. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-24 / 301. szám

MINI A Aim TudósHónftm Kaiozhafê és Lehel kürtje A Békés megyei Âllatforgaï- mi és Húsipari Vállalatnál hobby kiállítást nyitott a válla- lat Radnóti Miklós KlSZ-alaip- szervezete. Két fiatal szakmun­kás — Domonkos László és Ju­hász N„ József — a különböző feldolgozás során keletkezett mellékterrnékekiből — csontból, körömiből, szarvból — készítet­tek szép tárgyakat. Látható a kiállításon Lehel kürti®. Delfin, kalózhajó. sajtár és fejő. A két fiatal a különböző csontokon kívül gyufaszálakból is épít kü­lönböző modelleket. Ebből al­kottak egy „életnagyságú” gi­tárt, amely szól is. Összesen húsé tárgyat állí­tottak ki s munkájuk méltán dúsért ügyességüket T, & Magmát Lányt MmU Együtt jobb és könnyebb Magyar-szovjet szocialista brigád alakult Orosházán Az iseesháaí «áfeüveggyárhaB egy rendhagyó balgád dolgozik, a Magyar—szovjet szocialista brigád. Miikor a brigádvezetőt kerestem megkérdezték: melyi­ket? A magyart, vagy a szovje­tet? A brigádban ugyanis együtt dolgoznak a két nemzet fiataljai és mindegyik választott egy brigádvezetót magának. A szov­jet brigádvezetőt választottam s míg rá vártam, a brigádnaplót lapozgattam. Még kevés a be­jegyzés benne, hisz alig több mint egy hónapja, november íj­én alakult meg a 15 tagú bri­gád- A szokásos vállalásokon, terveken felül azonban ess * napló másról is tájékoztat; » ® ®--- A szovjet elvtárs&fckal va­ló szoros együttműködés. — Folytonosan átadjuk ta­pasztalatainkat a magyar mű­szerészeknek. I— Erősítjük a népek közti ba„ Ollőziuk rútságát —< civashaták & be­jegyzések. Köziben befutott egy fiatal mosolygós férfi. Gennadij Dzseglov, a szovjet brigádveze­tő. Kérdéseimre készséggel vá­laszolt — Kitől származik a. közős brigád ötlete? — Itt dolgoztunk a magyar munkások mellett s természe­tesen megtudtuk, hogy itt íss vannak szocialista brigádok. Ná_ lünk a hasonlőakat ugyan kom­munistáknak hívják, de lénye- gélben azonosak a óéLok. köve­telések. Az ötlet közösen jött — Az eltelt több mint egy hónap mit mutat, érdemes volt? — Az eredmények főleg a munkáiban mérhetők. A tüze­lésváltó berendezések automatL vaja, a mérőműszerek szerelése, a hőelemek beállítása, egyszó­val minden közösen készült és készül. Volt már egy ismerkedési estünk is Gyopároson, melyen részt vettek a családtagok ist Beszélgettünk, énekeltünk, tán­coltunk. kitűnőé«! éreztük ma* gunkat — A nyelv nem jeleni; nagy problémát? — Nem. Valahogyan mindig megértjük egymást, s ha vala­mi mégsem világos, ott van­nak a tolmácsok. Inkább az a baj, hogy nem egy műszakban dolgozunk, s ezért ritkán tu­dunk egymással találkozni. — Ha visszamennék a Szov­jetunióba, hogyan tartják majd a kapcsolatot? — Ezen még nem is gondoL. koztunk. Valószínűnek tartom, hogy levelezünk majd arról, mit csinálunk, hogyan dolgozunk, miként élünk. Gennadij sajnos nem ést rá tovább beszélgetni, várta mun­kája. Én a beszélgetés után is­mét kezembe vettem a brigád­naplót A brigád vállalja a 2-es számú gádonosi óvoda játékud- varának felszerelését, a gyár­ban fellelhető hulladékokból. Tavasszal több napos kirándu­lást tervez és küzdenek a szoci- aüsfca címért is. A megalakulás­ról, az ismerkedésről a fényké­peket már beragasztották. Épül egy gyár, telik a napló, erősö­dik egy barátság s. m. Fiatal ïrçliéiiûsaritalte Vers és verseny — Más ember tettem, amióta annak a lánynak udvarolok, — igazán? — Más nevet és tökeimet mondtam neki, Ml A'? 3 repülőgépen egy félénk if­jú végre összeszedi bátorságát, s megszólítja a mellette ülő kislányt: — Bocsánat,^ ö* is ezen a gépen utazik? ,,*=» JCelLenuj ktírAej&tuji Ünnepekéi lamin minden. Ö In tú r) janii A MIMI MAGAZIN Este hét óm. Egy üzlet, fcö- rös-köriU zöldségek, hosszú sor. Most térhetnek haza a mamák, papák, vásárolnak vacsorát, gyü­mölcsöt. Mamája kezét fogva betipeg ö. Még nem feltűnő, csak néz a kis emberpalánta, szemét meresztgeti, szívja ma­gába az újat, az érdekeset. Las­san halad a sor, sok a vevő. Kis barátom megunva az áildogá- löst, felfedező útra indul. Oda­ér a pulthoz, felnéz, azután vissza a mamához : — Mi a? —kérdezi. — Ott adjak a finomat, az ai. macskát! — féléi a mami. A kis fehér kabát tovább­csúszik a hűtőpult elé. Az zúg. Megfogja, megnézi, szemléli, értetlen a masina előtt, s újra visszanéz: — Mi a? ■— Hűtőszekrény! Pelkapaszkodik, nem éri ét, de újra belenéz. A mama zavarba jön, visszahúzza a sorba, újm állnak, haladnak. Odaérnek a mérleghez. — Mi a? <=» Mérlegi ■*— S a mi? — szól ismét ki- j váncsi bogárszemével felfelé, a I mamihoz, de az nem ér rá, ép- ! pen rendek Vár, vár a kis ha- i ver, majd elgörbül a szája, s sír- j ni kezd. A mami végez, felveszi i a síró pöttömöt, aki sírva mond- : ja, mondja? — Mi a? Mama, mi a? Egy picit sajnálom szegényt, \ de sokat kérdez még, hányszor \ nem kap féleletet s tudásszomja ! mégsem lankad s egy napon \ •majd őt kérdezik: — Mi «? — g ö válaszát S mi az. Ez az élet, a terme- i szét, az új ösztönös keresése, s : végső soron ez az emberi bol- S dogság. S rajta keresztül, áltála \ én is boldog vagyok. Na látod, \ pöttöm barátom; ez az élét! (Botos) \ Pli jjgaag ‘ . MPHH Sarkadon kevés olyas önné. pély vagy megnyitó van, amely­nek ne lenne részese Görög Ró­za. ötéves munka, sok-sok ta­nulás eredménye ez: számtalan verseny győztese, megyénkén belül, országosain és külföldön is sikereket aratott. A sarkad! gimnázium IV. C osztályos ta­nulója, az érettségi után a Sze­gedi Tanárképző Főiskola ma­gyar—történelem szakára sze­retne jelentkezni, ott tovább ta nulni, S hogy most, e héten miért is őt mutatjuk be? Az utóbbi öt évben Sarkadon és a megyében nemigen akadt olyan szavalóver­seny, amelyiken ne vett volna részt. Szívesen emlékezik visz- saa á$_ é)&ő, közönség előtti be­mutatkozásra. Akkor, a művelő dési ház irodalmi színpadának tagjaként Benjámin László: Ta vasz Magyarországon című ver­sét szavalta Elsős gimnazista korában „kapásból” megnyer­te az iskolai versenyt, az idén negyedik alkalommal képviselte az iskolát a megyei, sőt az or szagos fordulókon is a Ka- zinczy-szavalóversenyen. A ta­valy megrendezett Erkel Diák ünnepeken ebbén a kategória ban az aranyérmet hozta ef Gyuláról az idei nyári cente­náriumi napokon négy alkalom­mal is fellépett a fővárosban — sikerrel. A miskolci Aurora A szeretem a gyermekkorig nyű» vissza. Gyulán valamikor a mostam Szupermarket helyén ütötték fel sátrukat a városba látogató artisták. Bár a panyvasátrat kerítés vette körül, megmászása neon okozott különösebb gondot a cirkusz körül őgyelgő srácoknak. S mivel belé­pőjegyre nemigen tellett, a fiúik legtöbbször e pénzbe nem kerülő, ám nem minden kockázat­tól mentes „kerítés-jegyei” váltottak. A tértől csak néhány háznyira lakott « Érász­om család, amelynek legkisebb tagja, Zoli különös előszeretettel kereste fel a rejtel­mes, varázslatos hangulatot árasztó cirkusz- környéket s a kerítésem átmászva a ponyva egy- egy hasadókán kipirult arccal, csillogó szemmel figyelte a mutatványosok világát és leginkább a zsonglőrök szemkápráztató mutatványait szeret­te. Telt, múlt áz idő. Zoliból nagyfiú lett s soré­kor elvégezte" az általános iákolát, a vízművekhez ment dolgozni. Ott kötött szoros barátságot a korban éppen nem hozzá illő Szlávik Dénessel, aki annak köszönhette Zoltán ragaszkodását, hogy csaknem három évtizedem át lépett fel külön­böző cirkuszokban. Egyszer aztán éppen műszak végé» Zoli meg­kérdezte Dénes bácsit, nem tanítaná-e meg né­hány trükkre. Nagyon szívesen — felelte —, de ehhez négy íemszlabda kellene. Más nem tenné meg helyette? — kérdezte Zoli, mert éppen asm volt -annyi pénze, -amennyi a labdák vásár­Villanyszerelft a drótkötélen sásához keffilett vetaa. Mit vélt mit tenni, krump­li volt odahaza és azzal kezdte meg a gyakor­lást. Bizony több kSlónyi krumpli ment rá amíg úgy ahogy, sikerült elsajátítani a számot,. Aztán alökerütt a buzogány. Azaz először csak a bu­zogány szerzésének a gondolata, Ugyanis ilyet Magyarországon nem gyártottak. Rengeteg idő­be tellett, amíg végre elkészült a mintapéldány, aztán a többi már valamivel könnyebben ment. Dénes bácsi sokat meséit Zolinak régi cirku­szi élményeiről, a nagy számokról, amellyel bejárta a fél világot. És nemcsak mesélt, hanem meg is mutatta mit, hogyan csináljon a tanít­vány. Aztán Zoltán az udvaron manézst épített, drótjkötetefe feszített ki fölül s összeasz- kábáit egy kerékpárt is s azóta órák hosszáig gyakorol ja a különböző számokat. A munka után — jelenleg villanyszerelő á Tejporgyárbaa — a zeneiskolába jár, trombitán tanulni. Részt vesz a helyi néptáncegyüttes pró­báin, hogy csiszolja mozgását. S emellett a gim­názium levelező tagozatára jár. Krasznai Zolit nem érdekli semmi más, csak a earkusz. A lányok se, pedig jövőre húszéves lesz. Csak egy álma, vágya van, hogy artista le­gyen. És amilyen fanatikus hittel, szorgalommal gyakorolja számait tízszer, százszor, ezerszer és aki annyira akar valamit, mint Krasznai Zoli, annak előbb-utóbfc biztosan megvalósul álma. I versenyen is nagyszerűen szere S pelt* ahol orosz költőkkel, neves Ï előadóművészekkel is találkoz ! iák a verseny résztvevői. A nyár • folyamán Románia és Csehszlo- S vákia falvaiban és városaiban I szavalt Egy kulturális csoport ï tagjaként Petőfi útját követte « nyomon a küldöttség tagjaival. S A debreceni Csokonai országos S szavalóversenyen is a legjobbak : között szerepelt. S most a Jó- » zsef Attila szavalóversenyre ké­si szül. . ■ De a versek, magyar és orosz jjj népballadák mellett a történel- ; met is nagyon szereti. Az OTV- I re Sarkad 1941—1944 közötti S történetének feldolgozásával ké- ! szül. Tanárai segítik, támogat- i Ják. A szavalóversenyekre K. I Szabó Sándor készíti fel, a tön ! ténelmi dolgozatának „kimélet­• len” bírálója Murvai tanár úr. j Társadalmi munkásként is nagy. j ra értékelik, a tanulás és a sza­■ válás mellett két évig az iskolai • KISZ-csúcsvezetőség kultúrosa " volt e . « A februári József Attila sza ő valóversenyen sikeres szereplést S kívánunk. S ha majd egyszer « tanítani fog. tanítványai ugyan- I úgy szeressék a versét, a szépet, S mint ahogyan most ő szereti. UJ " (nemesi)

Next

/
Thumbnails
Contents