Békés Megyei Népújság, 1973. december (28. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-24 / 301. szám

KÖRÖS TÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET —Tvrr.’.rTtr.rT'-.w, ■ .as. r;.-^i,iawia.-|j agrT-.f " ■ .... ....... g" ’-em-n Tr.. »iiBT ini '«■«•BtcaeMasaMPMtei r ír rwr"i A z írógép jó barátom maradt Beszélgetés Csoór Istvánnal \ A laSaás ajtajában levő csengő a szokásos berregés helyett dallamosan csilin­gel Lágy, barátságos han­gon fogadja a vendéget. A dolgozószoba bejáratánál felirat: „Várlak”, A falon levő aláírások az Itt járt művészek, politikusok, jó barátok látogatásának em­lékeit őrzik. Csoór István gyulai otthonában vagyunk. A vendéglátót aligha szükséges bemutatni. A Móricz Zsigmondi által szerkesztett Kelet Népe cí­mű folyóirat adta számára az első komoly elismerést, majd különböző lapokban jelentek meg írásai. Több önálló kötetével, de különö­sen a Hegy és göröngy cí­mű regénnyel országos hír­nevet szerzett. Ám a leg­utóbbi egy-két évben na­gyon keveset hallottunk Csoór Istvánról. A csöndes évekről beszéljen az író: — Nem hallgattam el, inkább azt mondanám, hogy keveset mutatkoztam a felszínen — mondja Csoór István. — Egyetlen percig sem henyéltem, nem is il­lene az hozzám. Alapos kutatómunka után „Víz, víz, tiszta víz” címmel ta­nulmányt írtam a gyulai vízhálózat történetéről. Kollektív munka eredmé­nye lesz a „Gyula város 30 szabad éve” című könyv, amelynek egyik fejezetét én állítottam össze. Sajnos, szépírói működésemmel egy idő óta tényleg nem értem el látványos sikereket — A Hegy és göröngy ámn regényét » terítik* magasan értékelte. A Népszabadságban és más rangos lapokban elisme­réssé! szóltak a „patak- tiszta magyar nyelven megírt“ műről. A kedve­ző visszhang nem adott lendületet a további me» kához? — Akkoriban nagyon jól­esett, hogy az olvasók oda­figyeltek a könyvemre Különösen a fiatalok érdek­lődésének őrültem, mert ők megérezték az igaz szó ere- jét- Aztán egy idő múlva megdermedt körülöttem a levegő. Mintha bezártak volna egy frizsiderbe, a kulcs elkallódott és min­denki elfelejtette, hogy benn csücsülök a mélyhűtő­ben. Láthatatlan falba üt­köztem. valahányszor meg­próbáltam kitörni. — Nem a tál»»# érzé­kenység gyötörte csupán as írót? — Nem hinném* Hiszen — kedvező lektori vélemé­nyek ellenére — sorra visz- szaküldték a műveimet Egyszer a bélyegző hiány­zott máskor meg az em­ber, aki rányomja a pecsé­tet a nyomdai engedély­re. Szerencsére nem töp­rengtem azon. hogy ki le­het a .jótevőm“, aki gán­csolni próbál. Megtartot­tam a jő barátságot az író­géppel, minden reggel íü- tyürészve ébredek és dolgo­zom. Mondanivalóm annyi van, hogy tíz élet is kevés lenne a megírásához. Nem bánt, ha most csak az asz- talfíóknak dolgozom, hisz remélem, hogy ami érték, az előbb-uíóbb eljut aa ol­vasóhoz. — Hallhatnánk arról!, hegy mH rejtenek Csoór István fiókjai? — Kősó címmel kisre- Séasyc íriaasj & íiamróL Sfc­Koszöntjük az Uj Aurorát Az év végi ünnepekre megérkezett a gyomai Kner Nyomdából a békés­csabai 'Új Aurora első szá­ma. Antológia-sorozatunk már az első, ígéretes számmal nemes színfoltja lett az ország irodalmi, művészeti és közművelő­dési életének. Köszöntjük az Új Auro­rát, lapunk és kulturális melléklete, a Köröstáj írói, munkatársai és olva­sói nevében. Kívánjuk, hogy az e tájon született és ide kötődő írók, al­kotók jó műhelye, jő fó­ruma legyen, és vállalt nagy hivatását maradék­talanul betöltse. készült egy egész estét be­töltő drámám. Régi ígéretem teljesítve, regényt írtam az ifjúságról. Jelenleg egy tár­sadalmi regényen dolgozom — szóval van munkám bő­ségesen, — Hogyan látja megyénk irodalmi életét? —- Nem akarok ünnep- romtó lenni, mégse mondok sztaniolpapírba csomagolt gondolatokat A Viharsarok toliforgatói számára eddig gyakorlatilag egyetlen meg­jelenési lehetőség a Körös­táj volt Ez nagyszerű fó­rum lehet mindnyájunk­nak, hiszen a Népújság az olvasók tízezreihez juttatja el a betűt A Köröstáj érté­kes munkájáról oldalaki» át írhatnánk, én mégis ar­ca hívom fel a figyelmet, hogy ez a fórum még job­ban a miénk lehetne. Igazi alkotóműhely, a kísérletek eredményeivel és kudarcai­val. Gazdagabb tartalom­mal iôàthetnénk meg mi, az itt élő költők és írók, s nem szorulnánk oly gyak­ran a megyénkből elszár­mazott — vagy soha itt sem élt — „országos nevek­re”. Bátrabban kellene fog­lalkoztatni a fiatalokat is, hadd érjenek, csiszolódja­nak. S ha a hátunk mögött érezzük az új írónemzedék dübörgését, mindjárt job­ban iparkodunk majd mi — tapasztalt rókák — is. — Örömmel látom, hogy megyénkben Aurora cím­mel új irodalmi folyóirat bontogatja szárnyait. Remé­lem, hogy a születendő lap­nál bábáskodók felhasznál­ják majd a Köröstáj mű­ködésének tapasztalatait A két orgánum ne az erők szétforgácsolását, hanem a pezsgőbb művészeti életet eredményezze! Ezt várják tőlünk olvasóink, a Békés megyében élő emberek. És ha a Viharsarok kulturális életében megindul egy er­jedés, mindjárt közelebb kerülhetünk az „országos irodalom” asztalához is. Andúdy Tiber «étel Ötté flBÜvéteüG Hitem fi ángy ást Lajos Valaha hittem; felnőve sem lesznek falak, hegy eláll jak tett előtt az a tat hittem: az ember önmaga ara, —hsa ä és ágy akartam élni; sem rabként, sem gúzsbakötve, álszentek vigyorátóí sem alázva, sem szembéköpve. Tehetetlen, ha szárnya sincs, a madár jő; Ilyen a gondolat is, tea szorosan gúzsbakötötted már. Gyermekként hittem, s hirdetem ma is: felnőve sincsenek falak. őő szárnyra kap a gondolat, a tett előtt ledőlnek a falak, atz ember szabad Ember marad! S a világ, a soknyelvű, soknépé e szabadság felé tör győzelmes, utat! Mindenre várni kell Mnesi Jéssef Mindenre várni kell, a karácsonyra •». Mennyire vártam gyermekkoromban, pedig csak egy pár dpőeskét kaptam, mert az őszi sár megette a régit. Csak a nagyhavű telekre emlékszem. Fehér volt minden, mint a porcukor Kemény hideg fiit a tájon, s olykor fagy ottan hulltak a szegény verebek. 5 aztán nemcsak a veréb, az ember äs. Háború volt, vártuk a karácsonyt. Hittük, hogy fegyver helyett kalácsot adnak majd a tömérdek éhezőnek. Fagy és lövedék ette a milliókat. És várta karácsonyát az ember. Szive háborgott, miként a tenger, amikor orkán zavarja nyugalmát. A dühöngd tenger zaja elcsitult. Várom a karácsonyt, s olyan időt, hogyha felhúzom azt a kis cipőt, kedvemre csúszkálhassak a Körös jegén. A trák síkságon barna gyümölcsfák között az Öreghegy súlyos lábainál kettőnkké váltam egymaga« s míg elértem a Matrica partját és gyöngyöző vizében arcod kerestem Rodope nevetett túlról a három domb mögül és siratta gyermekét idegen hegyek között a trák síkság kellős közepén ikonszentek embermosotyábő® félmázsás kövekből rakott staken gyertyák lángjaiból harangok kongásábó! Flovdtv felett ás hősi énekek forttsszimóiból megszületett ez a vers ez * testetlen találkozás Két csend közt Ssttrf? Oésc A legékesszólóbb beszéd is A csendbe torkollik s a csendet Újra meg újra Felveri a szé Beszélj tehát de a szavak mögött El ne feledd a csendet Addig az Hét ameddig a sző Zúzzad a csend börtönét A szavak ösztönével Dadogó lázadásban Ô életem Beágyazva a csendbe Örök szavakra vágysz de Csendtől csendig feszülve Ugyan mtt ér a szó E furcsa híd Semmiből semmibe Ö életem Születés és halál közt Nemlétből nemlétbe hajolva Ml igazolhat Hogy sem voltál hiába Mint ama híd törékeny íve Mist két issoad kön!: a ott

Next

/
Thumbnails
Contents