Békés Megyei Népújság, 1973. december (28. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-23 / 300. szám

Gyomáról is szállítanak halat karácsonyra

Kötszereisere növelte hűl feldolgozását m f iharsar&k Halászati Szövetkezei

A gazdasági együttműködés társadalmi előnyei

Irtás dr„ Csiæaadia Ernő, az MSZMP KB Gazdaságpolitikai Osztályának helyettes vezetője

Feldolgozás előtt mérlegelik » halak»»

A karácsonyi és az újévi ünnepek alatt igen sok családban kedvelt halételek kerülnek az asztalra. Különösen a karácsonyi hagyományos nagy forgalomra számítva a gyomai- Viharsarok Halászati Szövetkezet a más napokon szokásos tíz-tizenöt mázsa helyett jelenleg húsz-huszonöt mázsát dolgoz fel naponta. Az élő halakon kívül tisztított, szeletelt apró és nagy halaik igen népszerűek nemcsak a megyénkben, hanem keresettek a budapesti két boltjukban is.

A műanyag tálcában és fóliával lezárt halszeleteik népszerűek, s egy héttel ezelőtt hozzákezdtek a békéscsabai hűtőházzal együtt egy új készítmény előállításához. Kísérleti jelleggel egy vagonnal állítanak elő és hoznak forgalomba az ünnepekre kész halászlé-alapanyagot, amelyet a háziasszonyoknak csak fel kell melegíteniük, és hozzá kell tenniük a

Burai Zoltán asztali fűrészgéppel szeletel.

csomagolt halszeleteket. Ameny- nyiben ez az új termék beválik, a továbbiakban nagyobb meny- nyiségben állítják majd elő.

X. pártkongresszus határozattű alapján kedvező feltételek nyíltak a gazdasági kooperáció fejlődéséhez. A közös vállalatokról az Elnöki Tanács új törvényerejű rendeletet adott ki és megfelelő súlyt kapott a kérdés más jogszabályokban, például a szövetkezeti törvényben is.

Az együttműködés szorosábbá válása tapasztalható az állami vállalatok között is, a fejlődés azonban itt lassúbb ütemű. A kooperációk az utóbbi években főleg a szövetkezeti szektorban értek el figyelemre méltó eredményeket. Ez részben összefügg azzal is, hogy a szövetkezetekben általában kisebb üzemi méretek alakultak ki, fejlesztési lehetőségeik szűkösek. Ha viszont összeadják fejlesztési forrásaikat, társulva olyan feladatot is előnyösen megoldhatnak, amelyre külön-külön egyiküknek sem lenne elég erejük,

A gazdasági összefogásra irányuló törekvés következik a szövetkezés általános alapelvéből is, tehát abból, hogy a szövetkezetek az állampolgárok által önkéntesen létrehozott, a tagok személyes és vagyoni közreműködésével vállalati gazdálkodást és társadalmi tevékenységet folytató, egymást kölcsönösen támogató közösségek,

A szövetkezeti iparban 714 i/pari szövetkezet részvételével jelenleg 40 társulás működik. Ezek közül 17 társulás a szövetkezetek anyagbeszerzését, 9 társulás a szövetkezetek exporttevékenységét, a többi pedig szolgáltatásaival a szövetkezetek egyéb tevékenységét segíti. Erősödik az ipari szövetkezetek együttműködése a fogyasztási és a mezőgazdasági szövetkezetekkel is.

A fogyasztási szövetkezetek 400 résztvevővel 85 egyszerű társulást, 15 megyei beszerző ■ vállalatot hoztak létre, s ezenkívül 5 országos közös vállalatot működtetnek. Mintegy 80 ÁFÉSZ vesz részt tsz-ekkel közösen alakított egyszerű gazdasági együttműködésben, továbbá 459 ÁFÉSZ működik együtt a termelőszövetkezetekkel a

zöldség-gyümölcsértékesítésben.

az újjászervezett MÉK-ekben. Az ipari szövetkezetekkel közösen vesznek részt az ÁFÉSZ-ek a gyomai kötöttárut termelő társulásban és a Budapesti Szövetkezeti Aruház építésében. A fogyasztási szövetkezetek egyszeMűassyag tálcákba csomagolják a fóliával lezárt halszeleteket.

ihoust öemeaj Gyulai

rű társulásai általában a közös beszerzés és részben az értékesítés, továbbá a több szövetkezet érdekeit szolgáló beruházás, karbantartás, szolgáltatás ellátására, illetve helyi nyersanyagok feldolgozására és értékesítésére alakultak. Jelentős mértékben hozzájárulnak az egyes körzetek ellátási színvonalának javításához.

A mezőgazdaságban 1973. év elején 477 társulás működött Egy-egy társulásban átlagosan 13—14 résztvevő található, túlnyomó többségük termelőszövetkezet. Több száz tsz nem egy, hanem több társulásnak is tagja. A társulásokban részt vesznek az állami gazdaságok is és néhány élelmiszeripari állami vállalat is.

A mezőgazdasági társulások termelése az utóbbi három évben megkétszereződött, 1972-ben 8 milliárd Ft-ra rúgott. Jelentős szerepet töltenek be a termelés korszerűsítésében, az ipari termelési rendszerek elterjesztésében, a mezőgazdasági építkezésekben, gépjavításban és szolgáltatásokban. Nő a szerepük a lakosság élelmiszerellátásában is. 1972-ben több mint 100 ezer hl tejjel, 1537 tonna hús és szalonna készítménnyel, 2 700 tonna vágottbaromfival, 11 500 tonna tartósított zöldség- és gyümölcskészítménnyel járultak hozzá a lakosság jobb ellátásához.

I ;

A kooperáció nem öncél, hanem a több és hatékonyabb termelés eszköze. A társulások alapításában és fejlesztésében következetesen érvényesíteni kell az önkéntesség elvét, továbbá azt, hogy a társulások mindazokat az előnyöket és jogokat élvezzék, amelyekben bármely szövetkezet és vállalat részesülhet. Vagyis a társulók ne legyenek hátrányosabb helyzetben amiatt, mert valamilyen célt közösen valósítanak meg. Azt a helyes elvet, hogy az állam szükség esetén az egyes tevékenységeket —, nem pedig az egyes üzemi formákat — részesíti előnyben, a jövőben célszerű lesz kiegészíteni a szövetkezetekből és állami vállalatokból álló vegyes jellegű társulások, továbbá a vertikális irányú kooperációk fokozottabb támogatásával.

Az eddigi eredményekre alapozva a jövőben főleg a következő irányban célszerű fejleszteni a gazdasági együttműködést:

— A műszaki fejlődés, a korszerű technika, technológia, ügyvitel és termelésszervezés elterjesztésére, ezen belül a mező- gazdaságban az iparszerű termelési rendszerek fokozatos térhódításának elősegítésére;

— A vertikális irányú együttműködés bővítésére; a szövetkezetek egymás közötti kapcsolatainak fejlesztésével egyidő- ben a szövetkezetek és állami vállalatok kooperációjának erősítésére;

— A, gazdálkodó egységek gazdasági tevékenységét segítő szolgáltatások előmozdítására-.

— A dolgozókat közvetlenül érintő lakossági szolgáltatások fejlesztése érdekében.

A tapasztalatok jól mutatják, hogy a termelés növelésének, koncentrálásának és hatékonysága fokozásának bevált útja hazánkban is az együttműködés erősítése, a gazdálkodó egységek közötti kapcsolatok szóró■I . il I ■—3B————mono——««a

3 msmBSsn

aaU, DUCËMBE& 83..

sabbra fonása. Ezt a folytatót a társadalmi és műszaki fejlődés egyaránt ösztönzi. Eredményeként javul a termelőeszközök kihasználása, a dolgozók foglalkoztatása és gyorsul ». gazdasági fejlődés,

További fontos tapasztalat, hogy a kooperáció erősödése kedvezően hat nemcsak a gazdasági, hanem a társadalmi viszonyokra is.

Mennyiben szolgálja az állami vállalatok és a szövetkezetek, illetve az ipari és a mező- gazdasági nagyüzemek együttműködése a szocialista társadalmi-gazdasági viszonyok továbbfejlődését? Annyiban, amennyiben a kooperáció kedvezőbbé teszi a feltételeit annak, hogy az egyes üzemeket és település-körzeteket tekintve csökkenjenek a termelés koncentrációjában, szakosodásában, a cserében, az elosztásban a termelőerők alacsonyabb fejlettségi fokán kialakult különbségek és az ebből származó feszültségek. A kooperáció nem törli el automatikusan a szocialista tulajdon két formájának különbségeit, de egyengeti közeledésük útját, előmozdítja a gazdálkodás azonos, szocialista vonásainak erősödését. Kedvező feltételeket teremt a ma még meglevő társadalmi különbségek csökkentéséhez minden olyan esetben, amikor a kooperáció révén a termelőerők és a termelékenység valóban lényeges mértékben növekszik.

Annak eredményeként ugyanis, ha iparosodik a falu, erősödik az urbanizáció, gyorsul a falusi társadalom és a parasztság átalakulása. A gazdasági együttműködés erősödése tehát közvetve kihat a falu és város közötti eltérések, a munkásosztály és a szövetkezeti parasztság közötti különbségek csökkenésére is.

Mindez jól mutatja, hogy a gazdasági kooperáció ösztönzése ép fejlesztése nemcsak szűk termel'' ' . dek, hanem fontos társa/ s politikai érdek is.

Cím festőknek címezve

Kis táblát akart készíttetni Békéscsabán a Nyelvművelők Baráti Köre. Elindultak címfestőt keresni. Mentek, mentek, mendegéltek, míg egy hosszú utca közepére értek. Az utca neve Arany János utca volt. Megálltak.

— Jó helyen járunk — vélték. Arany János a legnagyobb nyelvművelőink egyike volt. Talán itt ránk mosolyog a szerencse.

Csakhogy nem sokáig tarthatott az örömük. Leltek ugyan címfestőt, de a tábláján ez állt: Cimfestő — rövid i-vel.

— Nem létezik — gondolták magukban. Egy cimfestő csak megnézi A magyar helyesírás szabályai című könyvet s nem ír efféléket. Legalább a saját mesterségéről nem! Hiszen az említett könyv 111. oldalán bőven talál példaanyagot: dm, címez, címe és így tovább...

Egyszóval a nyelvművelők nem mentek be, hogy a feliratot elkészíttessék, de megcímezték e kis írást, amely nemcsak az Arany János utcai, de minden címfestőnek — hosszú í-vel — szól: — Vigyázzanak! Ne kelljen újabb helytelen cím miatt címfestőnek írást címez*

tik-