Békés Megyei Népújság, 1973. december (28. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-22 / 299. szám

a megyei távközlési üzemhez ?Tisztel Címzett? Több napja igyekeztem felvenni a kapcsolatot önökkel, de néni sikerült, ezért választottam a kapcsolatfelvétel eszközéül a Népújság hasábjait. Amiket el akartam mondani, azok egyik ré­sze hivatalos, a másik magánügy. Az általam tervezőit beszélge­tésünk első része munkánkkal, kapcsolatos, így engedjék meg, hogy erről szóljak először„ Mint a Népújság munkatársát számos olvasónk keres fel a leg­különfélébb panaszokkal, ezek kivizsgálását várva. Nos, a panai szók megvizsgálásának- legegyszerűbb eszköze a telefon lenne, ám mit tehetek, ha ugyanazt tapasztalom, amit igen sok békéscsabai sérelmez: nincs elég telefonvonal Természetesen -— bízva a csodá­ban — fél-felvettem a hallgatót, hosszasan várva a búgó jelre — hasztalan. Így jutottam arra az elhatározásra, hogy e hasábokon kérdezem meg az olvasók és magam nevében: miért van és med­dig lesz Békés megye székhelyén ez a mind jobban tarthatatlan éllapot, amelyet- bizonyára mindenkinél jobban ismernek. A válaszuk, bízom benne, megnyugtat majd mindnyájunkat, hi­szem, önök nagyon-nagyon régen mindent megtesznek azért, hogy a telefonhálózat zsúfoltsága megszűnjön^ Azt is tudom, vannak ob- jéktív akadályok, amelyek a sok-sok év óta egyre jobban türelmüket vesztő telefonálók idegeit a végsőkig csigázzák. önökre vár a hosz- szű szakálla akadályok elhárítása, mégpedig úgy érzem, sürgősen. Engedjék meg, hadd idézzek két szomorú esetet, amely könnyen tragíkusabbá válhatott volna. Mindkettő a napokban történt. Az el­ső a Lencsést úton, ahonnan gázrobbanáshoz kellett volna riasztani a tűzoltóságot, de a lakótelepen, több száz ember otthonánál sajr nos nincs telefon. A második esetben az OTP-igazgatóságnál keletkezett tűznél más volt a helyzet, itt akadtak ugyan telefon- készülékek, „csupán” vonalat nem kaptak a dolgozók, így a tűzol­tókat késve riasztották. Tisztelt Címzett! Az említett esetekben szerencsére nem tör­tént tragédia, de lehetséges, hogy akár ma vagy holnap valahol bekövetkezik, és a gyors segítség elmaradása emberéletbe is ke­rülhet. A Népújság olvasói többek között azt is kérdezték tőlem, hogy ha — bár ne forduljon elő — Önök kerülnének abba a helyzetbe, amikor a tűzoltóság, a mentők vagy a rendőrség sürgős hívására lenne szükség, vajon mit éreznének tehetetlenül állva a néma telefonkagylóval a kezükben? Nem tudtam válaszolni az olvasók kérdésére. Az önök hívására tett sokszori, gyakran félórás sikertelen kísérletem elvette munka­időm nagy részét, s ezenkívül rengeteg egyéb ügyben kellett eljár­nom — telefonvonal híján —, hol gyalog, hol kerékpárral, hol gépkocsival, ezért nem tudtam személyesen felkeresni önöket. Le­velet pedig — a posta ünnepi csúcsforgalmát ismerve — nem mertem feladni címükre, így csak ez a megoldás maradt Tisztelt Címzett! Kérem, mielőbb adjanak lehetőleg kedvező választ soraimra, amelyeket'ezek után a levelem elején már emlí­tett másik, magántermészetű dologgal zárok: Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok valamennyiüknek, üdvözlettel t Vitaszek Zoltán Elszalasztott lehetőségek Egy sokat ígérő kezdeményezés nyomában Látogatóban a kunágotai ÁFÉSZ baromfi- és kisállat-feldolgozó üzemében Csomagolás előtt hűtőben tárolják a szállításra váró tisztított kövér libát, T . anűja voltam egy tan-, mese-száimba menő be-: szélsebesnek. Z. teli száj­jal fejtegette, vidéken nincs le­hetőség az igazi kulturálódáshoz. X. ■ először védekezni próbált, érveket sorakoztatott, majd n«_ hány perces „állóharc” után tá­madásba ment át. Megkérdezte, volt-e Z. előző este azon- a hangversenyen, amelyet a zene-- értők az év nemcsak legjobb, hanem minden viszonyítástól függetlenül is kiváló koncertjé­nek ítéltek. „Nem” — hangzott a válasz s X. nem semmisítette meg a legyőzött. ellenfelet, nem kérdezte meg: „akikor hát mi­lyen jogon ajz elégedetlenség?” Szót sem érdemelne az ügy, ha egyedi eset' lénne. De több annál, kóros társadalmi jelen­ség. Igaz, mondjuk Békéscsa­bán, nem leheteti még Picasso- Joiállítást látni, nem koncerte­zett Richter és nem lépett -fel- Peter Brook színtársulata. De a főváros lakód közül sem látta mindenkd a Pi casso-tárlatot. Richter zongorajátékát U csak néhány- ezren élvezték és még ennyien, sem jutottak el az an­gol színház előadásaira. Nincs rá- bizonyíték, de nagy valószí­nűséggel feltehető, hogy Z. és a hasonló nézetet valló többiek sem voltak ott mindhárom em­lített eseményen. Érthető mó­don, hiszen ilyen vagy olyan okok miatt általában a lehető­ségük sem igien volt meg rá. De ugyanígy nem voltak ott a kitűnő békéscsabai koncerten, ami pedig minden szempontból elérhető közelségben zajlott. És az esetek nem jelentéktelen ré-‘ széfben nem élnek a kulturális élet. a művelődés más lehetősé­geivel sem. Mindig akad üres széik a színházi előadásokon, koncerteken, a mozik nézőterén. Helyhiány miatt még aligha küldtek el bárkit i«a Tudomá­nyos Ismeretterjesztő Társulat vagy a Megyei Művelődési Köz­pont estjeiről, országszerte is­mert nevű művészek, tudósok, újságírók), költők előadásairól.- Az ifjúsági éfe úttörőház sem csak a tizen- és huszonévesek­nek kínál képzőművészeti kiállí­tásokat —, s, azokon olyan ké­peket, amelyek számos európai tárlat- díszei voltak mér. ­Az meg egyenesen komikus — -ha nem lett volna ugyanak­kor annyira lehangoló —, hogy vagy másfél esztendeje, Lenin- grádlban, tfz Ermitázgból kijövő csabait megkérdezve heten azt felelték: még nem voltak lakó­helyükön a Munkácsy Mihály Múzeumban. Annak a három képtár-láto­gatónak volt igaza, aki megnéz­te az Érmitázst, de látta a csa­bai múzeum, kincseit is. S azok — heten — restelkedhettek, akik nem éltek a hazai lehető­séggel. Hozzájuk hasonló Z., aki nem volt azon a bizonyos hangversenyen, de teli szájjal szónokolt lakóhelye kulturá- latlanságáróL Vajon hányán vannak az ilyen Z-k, Hányán, akik nem becsü­lik környezetükben a becsülés­re méltót? Hányán, akik csak szavakban „nagymenők”, életük .gyakorlatában viszont kicsi­nyek? Kisebbek annál, amek­korák lehetnének. Ha nem hágy- nák veszendőbe menni- környe­zetük színeit formáit, hangjait, naponta bőséggél kínálkozó megannyi .értékes gondolatát.. M —) Négy évvel ezelőtt sokat igérő l elhatározásra jutott a Kunágotai és Vidéke ÁFÉSZ igazgatósága. Ekkor határozta el e választott testület, hogy baromfi- és kis­állat-feldolgozó üzemet létesít A napokban jKunágotán jártunk és felkerestük Szegfű Istvánt, a szövetkezet elnökét. Tőle, a legil­letékesebbtől kértünk választ ar­ra, hogy meddig jutott a négy év­vel ezelőtti kezdeményezés, hogy hol tart a szövetkezet e mellék­üzemága. Mint ahogyan arra is kíváncsiak voltunk: mennyire segíti e feldolgozó üzem a négy község — Kunágota, Almáska­marás, Dombiratos, Kevermas — baromfitenyésztésének továb­bi fellendítését — Szövetkezetünk körzetében mindig nagy hagyománya volt a baromfitenyésztésnek — hal­lottuk az ÁFÉSZ elnökétől. — Kölönhöző okok miatt azonban. a négy .évvel ezelőtti esztendők­ben szinte zuhanásszerűen kez­dett . visszaesni a tenyésztési kedv. Körzetünk községeiben 1970-be.n ugyanis mindössze 280 termelő kötött szövetkezetünk­kel baromfira és egyéb kisállat­ra átadási szerződést Igazgató­ságunk, alapvetően ebből a tényből indult ki, amikor úgy határozott, hogy baromfi- és kis­állat-feldolgozó üzernet hoz lét­re. Ügy gondoltuk — és ez be is bizonyosodott —- e mellék­üzemág nemcsak: a szövetkezet hanem a népgazdaság számára is hasznos lesz. Mit mutat a négy év utáni gya­korlat és milyenek a jövő lehe­tőségei? — Mi tagadás, négy évvel ezelőtt nagyon sok gond köze­pette indítottuk be feldolgozó üzemünk termelését, folytatta Szegfű István. — Az első évek­ben idényjelleggel működött az üzem. Következett ez mindenek­előtt abból, hogy csak idénysze­Áz Endröd és Vidéke Taka­rékszövetkezet betétállománya december 6-án elérte a 40 mil­lió forintot. A szövetkezet idei állománynövekedése meghalad­ja a 10 millió forintot. E ki­magasló eredmény elérését je­lentősen elősegítette a tavaly októberben Gyomán nyitott ki- rendeltség jó működése. Ugyan­is az új kirendeltség betétállo­mánya 1972-ben 6 millió forint­ra emelkedett A Szarvas .és Vidéke Takarék- szövetkezet is áttért a gépköny­velésre. Ezzel megyénk 19 szö­vetkezeti pénzintézete közül már öt. helyén végzik gépi úton az adatfeldolgozást **« A Dévaványái Takarékszö­vetkezetnél már másodszor tár­rűen ősszel tudtunk baromfit felvásárolni. Körülményeinkből következett, hogy az első három évben csak tisztítottuk a fel­vásárolt árut Hat hónappal ez­előtt helyeztük üzembe a liba, 'kacsa, nyúl, csirke, tyúk, gyön­gyös, pulyka és galamb feldol­gozó, valamint csomagoló rész- ! legünket A FOTK — amely je­lentős külkereskedelmet is foly­tat — teremti meg áruinak a piacot. Ügy is fogalmazhatok, hogy mi feldolgozzuk az árut. az említett szövetkezeti válla­lat pedig értékesíti azt. Miköz­ben működési körzetünk élelmi­szerboltjain túl a fővá­rosi termelőszövetkezeti árudák­ban is megtalálható üzemünk­ben feldolgozott baromfifélesé­gek. Hogy e melléküzemág ma már itt tart, annak kettős oka van. Először és mindenekelőtt az, hogy körzetünkben fellen­gyalták igazgatósági ülésen a betétállomány alakulását. E pénzintézetnél az állomány meghaladja a 13 millió forintot./ Míg az idei állománynövekedés várhatóan X millió forint lesz. Az igazgatóság a betétágazat munkáját jónak értékelte, mivel a múlt év végén az ismert ál­latbetegség ellenére is jelentős növekedést értek el. *** Befejezéshez közeledik az új takarékszövetkezeti üzletház építése Füzesgyarmaton. Ennek átadása után a megye ti­zenkilenc takarékszövetkezete közül ’ 18 rendelkezik min­den követelménynek megfelelő üzletházzal. dűlt a baromfi- és kísálíatte- nyésztési kedv. Ugyanis amíg, négy évvel ezelőtt 280 háztáji termelő kötött szövetkezetünk­kel szerződést baromfitenyész­tésre, az idén már 650 háztáji, termelő lépett velünk ilyen irá­nyú kapcsolatba. Hogy milyenek a jövő lehetőségei? Talán nem ; tűnik dicsekvésnek, ha azt mon­dom, hogy biztatóak. Követke­zik ez a baromfi és egyéb kis? állatok felvásárlási árának ked­vező alakulásából, a jó kuko­ricatermésből, s a különböző ta- karmányok és tápok előnyös és rendszeres beszerzéséből. Végül, , de nem utolsósorbán említeném a helyben történő felvásárlás előnyét, ami tetszik a termelők- " nék. Mindez azt eredményezi, hogy 1974-ben várhatóan meg­duplázódik felvásárlásünk. Hogyan segíti, illetve ösztönzi a szövetkezet a baromfi- és kis­állattenyésztőket e termelési ág fokozására? — Már ebben az évben tan­folyamot szerveztünk, ahol szak­emberek tartottak előadásokat — hallottuk az ÁFÉSZ elnöké tők — Ezt tesszük most, a téli hó­napokban is. A korábbinál még nagyobb gondot fordítunk a ba­romfi és kisállat tartásához, ne­veléséhez szükséges takarmá­nyok és tápok beszerzésére, a községekbe történő eljuttatásá­ra. Terveink között is első he­lyen szerepel a különböző szak­csoportok létrehozása, hogy még közvetlenebbül és sdkólda- lúbbart tudjuk segíteni a • szó­ban forgó termelési ággal fog­lalkozó embereket. Ide kíván­kozik az a tény, hogy körzetünk tenyésztőinek igénye” szerint évek óta szövetkezetünk szerzi be a naposbaromfit. Jó kapcso­latunk van a rpezőkovácsházi ÁFÉSZ-szel, melynek keltetőüze­me ilyen irányú igényünket ki­elégíti, miközben paplanüzeme minden mennyiségben átveszi’ tőlünk a nálunk jelentkező tol-' lat. Baromfi- és kisállat-feldol­gozó üzemünk azonban több fo­gyasztási szövetkezettől — így a medgyesegyházitól Is — át­veszi feldolgozásra az általa fel­vásárolt baromfit, miközbén a velünk ilyen kapcsolatban álló AFÉSZ-ek igényének megfele­lően feldolgozott és csomagolt baromfit szállítunk. Hogy a négy évvel ezelőtt létrehozott fel­dolgozó üzemünk ma itt tart, azt a SZÖVOSZ és a FOTK, vala­mint a MÉSZÖV sokoldalú se­gítségének köszönhetjük. Á két országos szerv, valamint a mé- gyei szövetség ugyanis már a kezdet kezdetén felfigyelt kez­deményezésünkre. Mint ahogyan erkölcsi és anyagi segítségükkel tudunk már 1974-ben üzemünk fejlesztésében előbbre lépni — fe­jezte be kérdésünkre adott vá­laszadását Szegfű István, a Kunágota és Vidéke ÁFÉSZ el­nöke. Takarékszövetkezetek a lakosságért Ebben az idényben is sok ezer nyalat dolgozott fel az özem. (Kép, szöveg; Balkus Imre) 1072. DECEMBER 2& B. L

Next

/
Thumbnails
Contents