Békés Megyei Népújság, 1973. december (28. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-20 / 297. szám

Megkezdődött az országgyűlés

folytatás ax ï. oláatrSt)

hazánkban, Mondhatnám úgy is, hogy tül sokat, s így tudatos intézkedéseink valóra váltása az, ha 1972—73-ban és még a következő esztendőben is alacsonyabb a belföldi végső felhasználás, mint a megtermelt nemzeti jövedelem. Mindez külkereskedelmünkben 1» megmutatkozik. Kivitelünk gyors ütemben növekedett, behozatalunk viszont, különösen az idén, nem volt annyira lendületes, mint az ötéves terv elején,

A hazai felhasználást illetően az a fő kérdés, hogy mennyit fordítunk a termelés bővítésére és mennyit a lakosság fogyasztási igényeinek kielégítésére. Az 1971. évi kelleténél nagyobb felhalmozási tevékenységet — említett intézkedéseinket követően — 1972-ben már csökkenő ütem, 1973-ban szerény bővülés és jövőre élénkülés jellemzi. Várható, hogy a IV. ötéves tervidőszakban a beruházások — tényleges árakon számolva — közel 30 milliárd forinttal meghaladják az eredetileg tervezettet, örvendetesen javul a készletgazdálkodás.

Ami a lakossági fogyasztást, az életszínvonalat illeti, 1973- ban, főként központi intézkedések hatására, gyorsult az egy főre jutó reáljövedelem növekedése: 4—4,5 százalékos. Jövőre 5—5,5 százalékot akarunk elérni.

Az ország pénzügyi helyzete és egyensúlya — 1972-höz keAz állami vállalatok és a mezőgazdasági szövetkezetek 215,4 milliárd forintot fizetnek be a költségvetésbe. Bár a vállalatok és szövetkezetek költségvetési kapcsolatainak szerkezetében lényeges változás n:ncs, mégis külön teszek említést három olyan területről, ahol nem jellemző a bevételek gyors emelkedése. Az eszközlekötési járulék növekedése a bevételek átlagos bővülésének csak közel a fele, mert a lekötött eszközök állománya az előző évinél kisebb mértékben nő. Az eszközlekötési járulés fizetése alól az összes eszközállomány 30 százaléka mentes. A bérjárulékok is csak lassabban emelkednek, hiszen több területen továbbra is jelentős kedvezményben részesülnek a vállalatok; az emiatt elmaradó bevétel 1,6 milliárd forint. A vám- és import- forgalmi adóelőirányzat öSkze- ge alacsonyabb az előző évinél, mert az általános vám- és kereskedelmi egyezményhez történő csatlakozásJnk következtében az átlagos vámszint mérséklődik.

A költségvetési kiadások 12,6 százalékos emelkedése és 263,7 milliárd forintja csak a józan aránytartással megállanított gazdasági, szociális és társadalmi feladatok megvalósításához nyújt fedezetet. A kiadási oldal híven kifejezi a tervben foglalt követelményeket és ezeknek a nép- gazdasági folyamatokra gyakorolt hatását. Egyrészt a beruházások mozgalmasabbá válását mutatja, hogy csak a költségvetésből — a mezőgazdasági szövetkezetek beruházási támogatásával együtt — az előző évinél 11 százalékkal több, 53 milliárd forint áll felhalmozási célokra rendelkezésre. Másrészt a termelés és az áruforgalom zökkenőmentességét biztosítják azok a pénzügyi műveletek, melyek a támogatások tizennyolc százalékos növekedését és 78,8 milliárd forintos nagyságrendjét magyarázzák. A harmadik folyamat a reáljövedelem gyorsulása, ami összefügg a közületi kiádások, a társadalmi közös fogyasztás 10 százalékos emelkedésével, s 1974-ben kereken 106 milliárd torintoe összegével.

Tisztelt Képviselő Elvtársak!

Áruforgalmunk 2/3-át a szocialista országokkal bonyolítjuk, ezért a népgazdaság kevésbé

pest — jGtotoá vált az idén. Egész sor tényező enged erre következtetni : külkereskedelmi és fizetési mérlegünk többlete; a némileg mérséklődő költség- vetési hiány; a fizetésképtelen vállalatok számának csökkenése; a lakossági jövedelmek és kiskereskedelmi készletek tartós összhangja; az immár 60 milliárd forintos lakossági betét- állomány.

Az 1974-es esztendő pénzügyi előirányzatait, főleg ezek változásait vizsgálva két körülményt kell nyomatékosan érzékeltetni. Az egyik az, hogy népgazdasági tervünk szerint fokozni akarjuk a felhalmozás és a fogyasztás ütemét. A másik: a rendkívüli külső tényezők, amelyek nem teszik könyebbé helyzetünket. A világpiaci infláció fennmarad, a nyersanyagárak rendkívüli módon emelkednek. Ebből következően, a költség- vetésben a szokásosnál több a bizonytalanság, az előirányzatok összeállításánál és a költségvetés egyenlege a nagyobb hitelfelvétel ellenére is alig lesz jobb az 1973. évinél.

1974-ben a költségvetés hiánya

2,3 milliárd forint, amit a szokásos módon, hitelforrásból fedezünk.

van kitéve a tőkés piaci helyzet szélsőségeinek. A valutaválság káros hatásai megfelelő külkereskedelmi és devizapolitikával részben ellensúlyozhatok. A tőkés világban végbemenő pénzértékváltozási folyamat mellett a forint nemzetközi reálértékének viszonylagos növekedéséről számolhatunk be. S bár a forint, mint nemzetközi fizetési eszköz, még nem tartozik a szabadon átváltható, konvertibilis valuták közé, mégis gondoskodnunk kell arról, hogy a gazdasági kalkulációk összhangban legyenek a valuta-árfolyamok értékváltozás! irányával és nagyságrendjével, . tehát indokolatlan előnyt ne adjunk kereskedelmi partnereinknek.

A tőkés országok belső inflációjának gyorsulása és kiterjedése a nemzetközi kereskedelemre általános árszintemelkedést okoz a világpiacon. Olyan jelenségekről van itt szó, amilyeneket még néhány évvel ezelőtt nem tapasztalhattunk. Egyik évről a másikra egyes vegyipari termékek ára 40—50 százalékkal, a könnyűipari alapanyagoké 25—30 százalékkal, a kohászati termékeké 30 százalékkal emelkedik.

Ezektől a hatásoktól népgazdaságunkat nem lehet elszigetelni. Annál kevésbé, mert könnyű belátni, hogy nemcsak magas áron vásárolunk, de magunk is drágábban adhatjuk el külföldön termékeinket. A követelmény magától értetődő: az eladás és a vásárlás árversenyéből eladásunk kerüljön ki győztesként, -z exportár jobban emelkedjék az import áraknál.

Ha az import-árváltozásoktól népgazdaságunk nem Is képes elzárkózni, hatásaitól a lakosságot, a felhasználókat jórészt megkíméli a költségvetés. Erre a célra az állam 1973-ban 5,3 fhílliárd forintot fordított, jövőre pedig ennek kétszeresét irányozza elő. Ezek nélkül az állami támogatások nélkül a fogyasztói árak emelkedése 6—7 százalékos lenne. E támogatásoknak azonban a nagy társadalompolitikai előnyei, szükség- szerűségei mellett vannak hátrányai is. Noha a világpiaci áremelkedés a magva- garasáéban is költségnövelő tényező, ezt elsősorban a költségvetés érzi.

Ma még más területekről csekély az import aránya. Ezért a kormány a jelenlegi helyzetet olyannak ítéli, hogy a folyamatos termeléshez elegendő olajjal rendelkezünk.

Külgazdasági kapcsolatainkban elsőrendű feladatunk, hogy a szocialista országokkal, a KGST-partnereinkikel szemben vállalt kötelezettségeinket mats még inkább igazodjék népgazdasági szükségleteinkhez. Hasznos volna azért, ha a vállalatok és a minisztériumok együtt vizsgálnák, hol lehetséges a korszerűtlen gépparkot szocialista importból származó gépekkel kicserélni, mert ebben találkoznak gazdaságfejlesztési és külkereskedelmi érdekeink. A szabályozásnál ügyeltünk arra, hogy azok a vállalatok, amelyeknél magas az elavult állóeszközök aránya, szocialista gépimport esetén, a minisztérium javaslatára, pénzügyi kedvezményeket kapjanak a cseréhez, s megfelelő — másfél milliárd forintos — hitelkeret is álljon a vállalatok rendelkezésére.

Az idén e hitelek több mint 3/4-ét a mezőgazdaság vette igénybe. Reméljük, a következő esztendőben az ipar és a mező- gazdaság arányosabban él a lehetőségekkel.

A külgazdasági kérdésekről szólva szeretném kiemelni, hogy jövő évi egész munkánk szempontjából lényeges, sikeres árucsereforgalmi megállapodás született tegnap legnagyobb partnerünkkel, a Szovjetunióval. 1974- ben a két ország árucseretor- galma 11 százalékkal növekszik.

Számításaink szerint 1974-ben a vállalatok és szövetkezetek eredménye 13 százalékkal, a költségvetés e szervezetektől származó bevételei 10,2 százalékkal magasabbak az ideinél. Ha a költségvetés vállalatoktól származó jövedelméből levonjuk a nekik adott támogatásokat, akkor a központi pénzalap bevételei csak 6 százalékkal, az előző évekénél valamivel kisebb mértékben növekednek. Minden gazdálkodó szervnek tudnia kell, hogy az eddig megszokott vállalati jövedelmezőségjavulás messze nem elegendő, következésképp ennek gyorsítására. különösen pedig a ráfordítások, a termelési és forgalmazási költségek csökkentésére van szükség. Ha ehhez azt is

ahol biztositott a kivitelezők, az építők, a szerelők együttműködése, ahol a közreműködők érettek a kor követelményeinek megfelelő bonyolultabb feladatok ellátására. E változó követelményeket érzékelteti, hogy amíg például a nemrég elkészült 24 ezer tonnás polietiléngyárat több mint 8 évig építettük, a 250 ezer tonnás etilénüzemet 4 év alatt tervezzük megvalósítani.

Az ipar termelési szerkezetének átalakításában kiemelkedő fontosságú központi fejlesztési programok kiválasztásakor is ezeket az elveket mérlegeltük. Jövőre a költségvetésből 7 milradSfctaítiwd, tervszerűen te!!«; ejtsük. Ez 1974-ben a kivitel

3—5 százalékos bővülésével jár. Erről szólva azonban fontos hangsúlyozni, hogy a nem korszerű és nem gazdaságos export visszaszorítása minden relációban megfellebbezhetetlen követelmény. Ezzel egyszersmind a költségvetés túlzott támogatási terhei is csökkenthetők. Nem árt tehát arra felkészülni, hogy néhány vállalatnál, ahol ez különösen indokolt, az export támogatását ilyen okokból mérsékeljük.

Fontos célunk jövőre az, hogy

hozzáteszem, hogy jövőre a foglalkoztatottaik létszámának növekedésével alig számolhatunk, akikor még inkább érthetőek a munkatermelékenységgel és hatékonysággal szemben támasztott újabb követelmények.

A beruházások 1974. évi terve folyó áron 117—118,5 milliárd forint, 10 százalékkal magasabb az idei várható teljesítésnél. Az 1973-ban folyamatban levő 61 egyedi nagyberuházásból 28-nak kellene e hó végéig befejeződnie. Közülük 24 elkészül; olyanok is, amelyeket már az előző években használatba vettek, de még befejező és pótmunkákat végeztek rajtuk. Egész sor kimagasló jelentőségű beruházással is gyarapodtunk:

2,3 milliárd forintos költséggel elkészült a 240 ezer tonna kapacitású, korszerű Ajkai Timföldgyár, megvalósult a 800 megawattos Gagarin Hőerőmű, felépült a Beremendi Cementmű, átadták a Kiskörei Vízlépcső első ütemének fő létesítményeit. Már eredménnyel járnak koncentrálási törekvéseink: az egyedi nagyberuházásokra előirányzott 18,4 milliárd forint kétharmadát 8 beruházásra fordítjuk, mindegyikre 1 milliárd forintnál többet. Közéjük tartozik például a Borsodi Vegyikombinát PV.C- Gyára és a hejőcsabai cementgyár.

Technikai adottságaink mai színvonalán a termelés egység, nyi növeléséhez egyre több álló- alapra van szükség, bár a különböző ágazatokban erősen eltérő mértékben. Siettetnünk kell tehát a népgazdasági hatékonyságot növelő korszerű eljárások elterjedését, beruházás-politikánk azon törekvésének érvényesítésével együtt, hogy gyorsítsuk a kivitelezés ütemét Sokszor elmondtuk mar, de a tények kényszerítik az ismétlést: sem a központi, sem ■ vállalati beruházási források fel- használásakor nem engedhetünk abból, hogy

Iiárd forinttal járulunk hozzá teljesítésükhöz, miközben a hitelek és a vállalati fejlesztési alapok Is köremüködnek finanszírozásukban. 1974-ben az előző évinél több, mintegy 15—18 milliárd forint összegű hitelből azok a vállalatok élveznek elsőbbséget, amelyeknek a beruházásai igen jövedelmezőek, kapcsolódnak a fejlesztési programokhoz és minden külkereskedelmi relációban jól értékesíthető árualapjaikat, elavult gépeiket termelékenyebb gépekre akarják kicserélni.

A váialatoknál meglevő munkaerőtartalék feltárásának már évek óta

Á vállalatok belső költség* és árkalkulációja nem eléggé követi a valóságot.

csak olyan beruházást kezdjünk el, amely jól előkészített.

nagy lehetőségeit kínálja a munka* és üzemszervezés.

ennyiben bizonyos termékeknél téves információkat adhat a vásárlási és az értékesítési helyzetről. A termelő, aki leginkább illetékes az alapanyagok, alkatrészek helyettesíthetőségének megítélésére, ha kevéssé érzékelj az import árnövekedését, azt is olcsónak vélheti, ami a népgazdaságnak, valójában tehát mindannyiunknak drága. A külföldre eladó pedig figyelmen kívül hagyhatja, hogy terméke versenyképességének javulása az importanyagok, alkatrészek állami ártámogatásának is köszönhető. Jó lenne, ha a vállalatok ezekre a körülményekre a jövő esztendőben nagyon figyelnének, a jövedelmekkel, óvatosan gazdálkodnának, az esetleges nehézségek áthidalására tartalékolnának, mert ezek nem állandó források; az előnyös helyzet később hátrányosra fordulhat. Az Ilyen konjunkturális jövedelmek egy részére természetesen az államháztartás is igényt tart.

A nem átmeneti, nem spekulációs okokra visszavezethető, hanem tartós világpiaci áremelkedésből azokat, amelyek a hazai

termelői árak számára Iránymutatóak, azokat, ha néha az állami szabályozás közbejöttével is, de nyomon kell követni. A pontos értelmezés miatt hozzáteszem, hogy elvileg a tartós emelkedése^ egy részét nemcsak a termelői, hanem a fogyasztói árakban is érvényesíteni kell. Rögtön kijelenthetem azonban, hogy amikor a gyakorlatban ilyen intézkedésre sor kerül, azt nagyon gondosan mérlegeljük és különféle más intézkedésekkel ellensúlyozzuk, mert a fogyasztói árszínvonal stabilitása, a tervezett életszínvonal-emelkedés biztosítása a továbbiakban is fontos, mi több: alapvető követelmény.

Közismert a tőkés országokban végiggyűrűző energiaválság és spekuláció, ami rohamos iramot diktál a kőolajáraknak. Ehhez a tőkés monopóliumok jócskán hozzájárulnak: a rendkívüli körülményeket kihasználva, mesterségesen fokozzák a hiányt, a magasabb ár és extra-pfrofit reményében. A nálunk felhasznált olaj zöme a Szovjetunióból, kisebb résre itthonról származik.

Ma már nagyon kedvező példákat is ismerünk. A Szerszám- gépipari Művek Soroksári úti syáregysége például a tömeges, a korszerűbb rendszerben szervezett alkatrészgyártással a termelési költségeket 4—5 százalékkal csökkentette, a torgácso- (folytatás a 3, oídalon)

A törvényjavaslat szarint a bevételek 12,8 százalékkal növekednek és 261,4 milliárd forintot érnek el

a szocialista országokból származó import az ideinél jobban bővüljön