Békés Megyei Népújság, 1973. december (28. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-19 / 296. szám

Száztizenötszőr utazhattak volna a Holdra Csúcsforgalom a postahivatalokban A Volán nyugdíjasai Negyvenegy nyugdíjas gépko. esivezető és több mint ötven kalauz, gépkocsiszerelő, tech­nikus, * garázsmester. adminiszt­rátor ül az asztalok mellett. Ba­rázdált arcú, fáradt, ám most csillogó szemekkel figyelő em­berek. Kilencven-valahányan hallgatják érdeklődve a 8-as számú Volán Vállalat igazgató­jának. Vándor Pálnak a beszá­molóját a vállalat életéről, ered­ményeiről, munkájáról. Bőven lenne mondanivalója az igazgatónak, de csak a lényeget sorolja. A volánosok az utóbbi években jelentős beruházásokat valósítottak meg. Létrehozták a megyeközpontban a Szarvasi úti új telepet és a városokban, já­rási székhelyeken is több autó­busz-pályaudvart. — Annak idején, huszonöt év­vel ezelőtt, három autóbusz bo­nyolította le a közúti személy­szállítást megyénkben. Ma több mint kétszáz járja az utakat, és néay százötvené ilenc tehergép­kocsi szállítja a megye áru­készletének huszonöt százalékát, az ötödik ötéves terv Végéig pedig mintegy negyven-negy­venegy százalékát — mondja az igazgató. — Vállalatunk megbe­csülést szerzett az elmúlt hu­szonöt évben. Ebben az Önök munkája is benne van. hiszen a mostani nyugdíjasok rakták le vállalatunk alapjait. S amikor az igazgató a nagy figyelemmel hallgatott tájékoz­tatóját befejezte, a vállalat ket­tőezer-ötszáz dolgozója nevében kívánt a nyugdíjasoknak nyu­godt pihenést, jó erőt, egészsé­get, kellemes ünnepeket azon az ünnepségen, amelyet a múlt héten rendeztek nyugdíjasaik részére a 8-as Volán társadalmi és tömegszervezetei. Pali bácsi hárommilliója Munkában megfáradt embe­rek. Sok-sok kilométer utat be_ járt gépkocsivezetők. Nem mind­egyikük jött el erre a találkozó­ra. Közülük negyvenegyen ül­nek itt a Kamuti Csárdában és elevenítik fel az emlékeket, ju­talmazzák tapssal a békéscsabai Kemény Gábör Szakközépiskola Irodalmi Színpadának műsorát, mellyel a fiatalok az idős em­bereknek kedveskednek. Az ízletes disznótoros ebéd után csendes beszélgetés zson­gása tölti be a termet. Régi is­merősöm, Várhegyi Pali bácsi mellé ülök. 46 évvel ezelőtt fog­ta meg először a volánt. — Miután nyugdíjba mentem, kiszámoltam, hogy mennyi utat jártam be. Saccold meg! — Nem is tudom... — Ne törd a fejed. Több mint hárommillió-háromszázezer ki­lométert Természetesen sok él_ «fawm van. Minden munkás­a Kamuti Csárdában. (Fotó: Demény) ember élete egy-egv regény is lehetne. Legszívesebben arra az időre emlékszem, amikor a Karcag—Békéscsaba közötti au­tóbuszjáraton dolgoztam. Több mint hárommillió kilo­méter. Óriási távolság. Sokan nem is gondolnánk, hogy egy ember ennyit utazhat Hacsak— igen, hacsak nem asztronauták­ról van szó. De nézzük csak. Számoljunk. Ebben dr. Fodor Endre, a vállalat jogásza és Bácskai László, az szb titkára segít Kiszámolják, hogy egy-egy gépkocsivezető —> nem mind­egyikük vezetett 1928 óta, mint Várhegyi Pali bácsi — átlagban egymillió 80 ezer kilométert ve­zetett az évtizedek alatt. Negy­venegyen. akik jelen vannak, mintegy 44 millió 280 ezer ki­lométert tettek meg. Vagyis 1105-ször kerülhették volna meg a Földet az Egyenlítőn, vagy pedig 115-ször érhették volna el a Holdat „Äs első úton hóviharba kerültünk** Maróthy Pál 32 évig volt ka­lauz. Sok utassal találkozott, rengeteg ismerőse van. Nyugodt, kiegyensúlyozott ember még ma is. Ahogy mondani szokás, olyan, akit semmi sün zökkent ki. — Az első írtamra még min­dig jól emlékszem. 1940 febru­árjában Biharnagy bajomba mentünk. Hóviharba kerültünk. Elakadtunk. Több mint 3 ki­métert lapátoltam a havat a busz előtt. Akkor a kollégák azt mondták: ez az ember egy hé­ten belül megszökik tőlünk. Igaz. eljöttem, de csak 1972-ben, ami­kor nyugdíjaztak. Lippai Emilné még mindig kicsit meghatódott. A kis ün­nepség végén ugyanis ezer fo­rintos segélyt vett át a vállalat igazgatójától. Érzi a vállalat gondoskodását, a kollektíva se­gítő erejét. Telefonközpontos volt a Volánnál hosszú évekig. Mindenki szerette, mert. amit lehetett, megcsinált a központ­ban, hogy a munka fennakadás nélkül menjen. — Legnehezebb szolgálatunk az árvizek idején volt Az egész országgal kapcsolatban álltunk telefonon és URH-rádión ke­resztül — mondja csendesen a volt telefonközpontos és arról is beszél, hogy megbecsülték. A közlekedés kiváló dolgozója és miniszteri oklevéllel is kitüntet­ték. Jóssi bácsi fia is gépkoesivesető — Ezekkel a fiúkkal dolgoz­tam 1950-től mindaddig, amíg nyugdíjba nem mentem — mu­tat nevetve szomszédjaira Rozs- nyai József, aki garázsmester volt a vállalatnál — Amikor kezdtem, 22 évvel ezelőtt, akkor még a MATEOSZ-nafc dolgoz­tam saját gépkocsimmal ame­lyet roncsokból hoztam össze. Kevermesen postaképviseleti járatot vezettem. Három fiam van. Józsi, a Bács megyei Vo- ; Ián főmérnöke, Zoli a Felsőnyo. máéi Állami Gazdaságban mű­vezető, a legkisebb, Endre pedig az én szakmámat választotta, gépkocsivezető a húsipari vál­lalatnál Nehéz volt a taníttatá­suk, de segített az állam. *** Idős emberek sok-sok év . munkájával kiérdemelt pihené- • sének egyik napját villantottuk fel Ezen a napon találkoztak azokkal akikkel életük java részét munkában töltötték. Ta­lálkoztak a vállalat aktív dol­gozóival és átadták életük ta­pasztalatát, hogy a szállítás munkásai még jobban csinálják azt, amit ők, a nyugdíjasok bár­mennyire is szeretnék, már nem tehetnek. B. 3. Előzzük meg a bajt! Az ivóvízben levő éghető gá­zok miatt télen különös élővi- gyázatra van szükség. Előfordul, hogy a vízvezeték egy részén jegesedé® tfagy dugó) képződik, ami miatt megszűnik a vízellá­tás. Az olvasztást papír, szalma, gázolaj, vagy más éghető anyag lángjával próbálják meg, ami többé-kevésbé sikerül is. Az el­járás azonban néhol tüzet okoz­hat, ha pedig metán, hidrogén vagy más éghető gázt tartalmaz a víz, robbanás is bekövetkez­het. A jég-dugót célszerű forró víz­be mártott zsákdarabbal, rongy- gyal megolvasztani úgy, hogy a csövet addig melegítjük, amíg a nyitva hagyott csapon nem fo­lyik a víz. A vízvezeték fagytól veszélyeztetett szakaszát az ol­vasztás után hőszigetelő anyag­gal, földdel, üveggyapottal, fa­forgáccsal, szalmával fedjük be. A gázos vizű üzemekben a vízből távozó gázok felgyülemlé­se csak szellőztetéssel előzhető meg. Ilyen célt szolgálnak a víztornyokban, a mélytárolókban és a szivattyúházakban a szel- lőzőn.vílások, kürtők, ventillá­torok. Nagy hidegben azonban a szellőztetés fagy veszéllyel jár. Ez ellen úgy védekeznek, hogy befedik a szellőzőnyílásokat, el­zárják a kürtőket, a ventilláto­rokat pedig leállítják. A gáz felgyülemlik, s ilyenkor egy szikra is elegendő, hogy robba­nás következzen be. A robbanás megelőzésére szolgál az úgynevezett vészszel­lőző berendezés, amelynek au­tomata szerkezete megakadá­lyozza az ajtó nyitását addig, amíg a helyiségben gáz van. A belépés tehát csak akkor lehet­séges, ha a működésbe lépett ventillátor már teljesem kicse­rélte a gázos levegőt. Ilyen be­rendezés van a Békéscsabai Ba­romfifeldolgozó Vállalat békés­csabai és orosházi gyáregysége, valamint a Vizesfási Állami Gazdaság vízmüvénél és néhány más helyen is. A téli hideg a lakások fürdő­szobáiban is fokozhatja a gáz felgyülemlését. Ott, ahol huza­mosabb ideig nagyobb mennyi­ségű vizet használnák, célszerű a fürdőszobát szellőztetni­Vágréti László az SZMT munikavédelmi fel­ügyelője : Az idén már december első hetétől kezdve élénkülni kez­dett a posta immár hagyomá­nyos év végi forgalma. A posta felkészült erre. Újságokban, te­levízióban, rádióban kéréssel fordult a szolgáltatásait igény­be vevő közönséghez, adják fel időben, s ne az ünnepek előt­ti napokiban küldeményeiket — levelet, pénzt, csomagot, táv­iratot —, s akkor azok csúcs- forgalom közepette is időben eljutnak a feladótól a címzet­tig. A postai csúcsforgalom nyi­tánya lényegében december kö- zepére esik. Ezekben a sok erőfe­szítést igénylő napokban kér­tünk információt a Szegedi Postaigazgatóság Postaforgalmi Osztályától: milyen intézkedé­sekkel segítik a forgalom zök­kenőmentes lebonyolítását? A várható többletmunkára megfelelő szervezéssel felkészül­tek. de ennek tökéletes műkö­dése nem kis mértékben függ attól is, hogy sikerült-e hatá­sosan kérni az igénybe vevők­től a küldemények korábbi fel­adását, az irámyítószámok pon­tos használatát, feltüntetését Mert saját munkáját csak rész­ben tudja megszervezni ez a szolgáltató intézmény, hiszen nem szabályozható, ki, mikor és mennyi küldeményt ad feL Ezért kap hangsúlyt a posta propagandamunkája, melynek egyik célja, széthúzni a csúcs- forgalom időtartamát s így ele­get tenni a postai szolgáltatás iránti fokozódó igényeknek. Ezekben a napokban a Sze­gedi Postaigazgatóság területé» levő nagy forgalmú postahivata­laiban megerősítik a felvételi szolgálatot, emelik a küldemé­nyek továbbításában, irányítá­sában részt vevők számát szük­ség esetén gyorsítják a szállí­tást, több gépkocsit állítanak be erre a célra és gondoskod­nak a gépjárművek megfelelő állapotáról, gyors javításáról, Az igazgatóság dolgozói közül jó néhányan részt vesznek a for­galom közvetlen irányításában, szervezésében. Mivel a karácsony előtti héten a csomagforgalom az átlagosnak nyolc-tízszeresére növekszik, ezért kéri a posta, hogy a cso­magokat minél előbb adják fel, akiknek ez szándékában áll, s a romlandó tartalmúnkat is legkésőbb december 19-ig, hogy azok ünnep előtt, kellő bizton­sággal a címzetthez eljussanak. Egy hasznos tanács: a posta- hivatalokban plakátok, hirdet­mények tájékoztatják a csúcs­forgalommal járó változásokról, célszerű ezekre felfigyelni, de szóbeli felvilágosítást is kész­séggel adnak minden hivatal­ba». S e helyen hadd hívjuk fel az újságolvasók figyelmét arra, hogy az ünnep előtti utol­só hétköznapok zavartalan for­galma érdekében december 23-án és 30-án a városokban le­vő nagyobb forgalmú, felvevő postahivatalok szolgálati ideje az egyéb munkanapokra megál­lapított nyitvatartási rend sze­rint lesz, vagyis nem zárnak be hamarabb. B. G% Tanúsítom, hogy még a negyvenes évek elején is Öcsö­dön az asszonyokat lánykori családi ne­vükön szólították. Kivétel csak a frissen betelepült tisztviselő, tanító felesége volt, akiről nem tudták milyen szegröl-vég- ről való. Erre akkor gondol­tam, amikor a csa­ládom birtokában lé­vő komatál ma­radványait nézeget­tem. Mert az még a Sütögető Gál Rébék- től származik. A komatál két ha­gyatékról tudósítja az utódokat. Az egyik hagyaték arról ad hír­adást, hogy miként küzdött a nép a létért, a fennmaradásért. Gál Rébék (Rebe­ka) élete csepp a ten­gerben. Egy nyár végi, ősz eleji reggelen férje, Farkas Benedek szil­vát evett. Es magos­tól. A csákánytól, ka­szától kötélnyire vas­tagodott izmok mit sem értek most. Es­tére iszonyú kínok közt örökre lecsukó­dott a szeme. A bél­fala kilyukadt. Es Gál Rébék egyedül maradt öt lányával. Ez a múlt század végén történt. Akkor még jókora legelő te­rült el Öcsöd alatt. Így hát pásztorok is voltak. Gál Rébék pedig jó kenyeret tu­dott sütni. Mondta is azoknak, hordana ő nekik frissen sült kenyeret. Azok rááll­tak. El is nevezték aztán Sütögető Gál Rébéknek, merthogy későbben a jegyző­nek, a tanítónak is 6 sütötte a kenyeret. És . akinek kellett. Meg eljárt egy nagy­gazda családhoz szappant főzni, tar­honyát csinálni és ami éppen jött. Így nőttek fel a lá­nyai. És amikor az egyik, Marika férjhez ment, a gazdaasz- szony küldött annak egy komatálat, Koma­tál amely a másik ha­gyatékról ezt tudó­sítja: Amikor egy asszony gyermek- ágyat feküdt, minden közelebbi rokon, szomszéd, ismerős egyszer ebédet, egy­szer pedig uzsonnát vitt. Ez hat hétig tar­tott. Addig az utcára sem volt szabad ki­mennie a gyermek- ágyasnak. Erre szol­gált Sütögető Gál Rébék lányának, Farkas Marikának is a komatál. amikor gyermekágyat feküdt. Merthogy az nem egy családot szolgált, hol az egyiknél, hol a másiknál r>olt. Köl­csön kérték. Ma már Farkas Marika „bé­kítőt old az ég vizé­ben”, s az akkor szü­letet lánya is ötven év körüli. Nézegetem tovább a komatal maradvá­nyait. Merthogy négy darabból állt a por­celán készlet, s csak két darabja van meg és a fedője. A tál­kák belvilági átmé­rője 14,4, magassága hat és fél centiméter. Háromnegyed liter­nyi étel fér egybe. Sokáig forgatom at egyiket, s az alján tisztán olvasható körbefogott írást ta­lálok: „MÖROC2 KÁLMÁN SZEN­TES”. Kitűnő mes­ter volt! Minden tál­kának fület is csi­nált és össze lehet rakni azokat, mint az ételhordót. Külön­ben az is, de csak gyermekáldáskor használták. A tál­kák oldalán díszíté­sül zöld levelek közt piros virágok. A fe-, dő tetején is. A komatálat ke­ményített damaszt- szalvétába kötötték, s a szétálló csücskei közt fogta, aki vitte a gyermekágyashoz. A legfelső tálkában húsleves volt, a má­sodikban főtt hús pa­radicsommártással, a harmadikban pedig csirkepaprikás. A legalsóban „tejbeká- sa” (tejberizs). A má­sik kezében pedig a gyermekágyashoz igyekvő, ugyancsak damaszt szalvétába kötött tányérban cső- rögét vitt. S miután benyitott a szobába, így köszöntötte a gyermekét világra- hozó asszonyt: „El­ment erőd helyett ezer annyit adjon az is-, ten”. Sütögető Gál Ré- bét ugyan mit szól­na, ha látná, hogy csak darabjai ma­radtak meg a koma­tálnak? Talán sajnál­kozna rajtunk: sze­gények, de kevéshez búvik oda buksi fe­jével a gyerek. Cserei Pál

Next

/
Thumbnails
Contents