Békés Megyei Népújság, 1973. november (28. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-11 / 264. szám
Honismeret és közművelődés f) zzel a címmei jelent meg j a közelmúltban egy cikk, melyre a Népújság októ- I bér 13-i számának .Szerkesszen velünk” rovatában Borbíró La- j jós reagált és vont le elvont j következtetéseket. Mindkettőjük véleménye szerint: „a honismeret a közművelődés szerves részévé váljék, a honismereti mozgalom jelenlegi rendszerében, szervezeti és tartalmi változásra van szükség”. Szerintem nem a mozgalom rendszerében van szükség szer- I vezeti és tartalmi változtatásra, j hanem: a közművelődéssel kapcsolatos szervezeti, tartalmi, I gazdasági vonatkozásokban kellene egységes nevezőre jutni és ezt mindenre kiterjedő koordinálással irányítani. Ebben a maga megfelelő helyére, annak jelentőségéhez mérten, a honismereti mozgalmat elhelyezni. A közművelődés egészének, s nem annak egyik részelemének előbbrevitéle érdekében látom elsődlegesnek biztosítani az anyagi, tárgyi és személyi feltételeket. Ha ez megvalósul, már nem jelenthet gondot az egyes részecskékhez biztosítandó anyagi és egyéb feltétel. Amíg ez nincs, bármelyik részterület legyen is, öncélú és túlzott igényt jelent a többi rovására. Borbíró Lajos, a cikkíróra hivatkozva, hangsúlyozza: „Rövid és záros határidőn belül koordinálni kell a mozgalomhoz illetőleg a mozgalom működéséhez szükséges anyagi támogatást.” A mozgalom működéséhez szükséges anyagi feltétel biztosított. Hangsúlyozom, hogy a mozgalomhoz, s nem a mozgalmon belül létrehozandó „társaságok” működtetéséhez, melyeket a cikkíró is szorgalmaz. Az ilyen társaságok létrehozása — akarva, akaratlanul — a mozgalmi jelleg megszüntetéséhez vezetne. Az ilyen társaságok létrehozása, működtetése, a Hazafias Népfront égisze alatt — annak mozgalmi jellegéből adódóan — nem is lehetséges. A mozgalom szó önmagában Is kifejezi jellegét. Ez a szó azt is jelenti, hogy abban, a mozgalom célkitűzéseinek megvalósítása érdekében mindenki részt vehet tudása, lelkiismerete szerint, kötöttségek, alapszabályok. ellenszolgáltatás (tagdíj) nélkül. Egyetlen kötöttség, hogy a közösség javára cselekedjék a célkitűzések megvalósítása érdekében. A mozgalom jellegéből adódik az is. hogy a közfigyelmet ráirányítsa egy-egy kezdeményezésre, elhintse gondolatát az apró közösségekben, s cselekvésre ösztönözze az érdeklődő, közösségért tenni kész embereket. Az elindítás, „útjára bocsátás” a mozgalom feladata, s nem a cél megvalósítása érdekében alakult apró közösségek működtetése, tárgyi és személyi feltételeinek biztosítása. Ez vonatkozik a szakkörökre is, melyet Borbíró Lajos említett. Amikor 1968-ban a Hazafias Népfront IV. kongresszusa felkarolta a korábban helyi kezdeményezésekre kibontakozó honismereti mozgalmat, annak kiszélesítését, tömegmozgalommá való tételét vállalta magára, s nem azt. hogy szakköröket működtet, kiadványokat jelentet meg stb. Ezt azok a szervek, intézmények vállalták magukra. akik csatlakoztak a mozgalomhoz és tárgyi, anyagi, személyi feltételek állnak rendelkezésükre. 1 alóban szükséges, hogy a ' tanácsok — ott ahol ezt nem teszik — jobban részt vállaljanak a mozgalom irányításában. illetékes osztályaikon, intézményeiken kérész4 mis Affflg. sS3E 133*. NOVEMBER 11« tüEL. Tekintsék a honismereti mozgalmat a közművelődés szerves részének, s ezen belül biztosítsák a műveléséhez szükséges feltételeket. Ott, ahol a közművelődés, mint olyan, megkapta megfelelő helyét a településeken, biztosítottak a mozgalom működéséhez is a feltételek. Ennek szép példái vannak megyénkben is. Közülük csak azokat említem, melyek megyei bizottságunkkal az elmúlt és ez évben együtt rendeztek jeles napokat a mindennapi törődés mellett. Elek, Békés, Nagyszénás, Kétegyháza községek, több alkalommal is. A község vezetői felismerték a mozgalomban rejlő sokoldalú lehetőséget, s ennek tudatában segítik annak művelőit _ úgy, hogy maguk is részt vállalnak benne. \ Ami a honismereti mozgalom aktívahálózatának bővítését illeti. Ezt valóban mindennap szükséges, de nem úgy, hogy egy bizottságot társasággá próbálunk átalakítani az azt működtető választott testület hozzájárulása nélkül, s ezt a társaságot a népfront égisz,, alatt meghirdetni, ugyancsak testületi állásfoglalás nélkül. Nem egy bizottság tagjainak számát, hanem a mozgalom aktívahálózatát kell bővíteni újabb és újabb emberek megnyerésével a mozgalom számára. A megyei bizottság valóban nem ülésezett úgy, mint ahogy ért a cikk felvetette, s a jövőben sem célszerűek az értekezések sorozatai. A bizottság tagjainak kifejezett kérése volt az elmúlt évben, hogy kevesebb ülést, több olyan szakmai, módszertani és vitafórumot, figyelemfelkeltő rendezvényt tartsanak, amely a bizottság tagjainak e téren való továbbképzését és a közfigyelem mozgalomra való ráirányítását szolgálja. Ugyancsak ezen az ülésen vetette fel egy bizottsági tag a bizottság „társasággá” való átalakítását, melyet a közönség tiltakozással fogadott ' udni kell azt is. hogy a (y bizottság tagjai többségében pedagógusok. A tanítási órák védelmét csak megemlítem, mint az oktatáspolitikai határozat végrehajtásának egyik nagyon fontos elemét. A pedagógusok nevelőmunkájához • viszojit elsősorban nem ülésez- ; getéssel, hanem e témában tar- : tott sokoldalú tájékoztatással j tudunk segítséget nyújtani. A : szakkörök élén is többségükben : pedagógusok állnak, és nagy • ügyszeretettel irányítják azokat j az iskolákban, művelődési in- ; tézményékben. Borbíró Lajos a ; bizottsági ülések hangsúlyozásé- j nak folytatásaként írja, s attól teszi függővé az idézettek megvalósulását: „szakkőnyv, folyóirat”, amely a szakkörvezetők munkáját segítené. A bizottságnak sem a múltban, sem a jövőben ilyenek megjelentetésére nem volt és nem lesz lehetősége, és nem is tartozik feladatkörébe. Anyagiak fölött nem rendelkezik, státusza nincs. Meghatározott keretek között mozgalmi rendezvényekre a HNF megyei bizottsága biztosítja számára az anyagiakat. A szakkörök útmutatóval, kézikönyvvel, folyóiratokkal váló ellátását a Népművelési Intézet biztosítja a művelődési intézményeken keresztül. A szakkörök fenntartásához szükséges anyagiakat az azt fenntartó intézményeknek kell biztosítani. Békés megyében a művelődési központoknál bázisrendszer van kialakítva. A honismereté a szeghalmi járási művelődési központ mely az egész megyére vonatkozó feladatokat lát el legjobb tudomásom szerint A ; szakkörvezetők továbbképzésé- 1 he», bár nem kifejezett felada- * ta. ez évben is hozzájárult a bizottság — éppen Szeghalmon — anyagiakkal és előadóval is a munkásmozgalmi hagyományok ápolása témakörében. Ami a mozgalom aktivistái által összegyűjtött anyagok kiadását illeti; valóban jó lenne, ha — a közművelődésben betöltött szerepének megfelelően — a honismereti témák publikálásra, anyagiak állnának rendelkezésre. Erre nagyszerű módszert dolgozott ki Veszprém megye, s talán Békésiben is lehetne követni. Ha e téren csak járási, vagy „társadalmi” szinten gondolkozunk, nem lépünk előre. Lényege: a honismereti mozgalomhoz csatlakozott szervek évente meghatározott összeggel járulnak hozzá a színvonalas kéziratok megjelentetéséhez. Lektorálásukról, a kiadások fontossági sorrendjéről egy társadalmi bizottság dönt. amely a pénzt adó szervek kép- viselőiből áll. így elérhető, hogy valóban olyan művek jelennek meg, melyeknek elsősorban ' a közösségek veszik hasznát és azok munkáját segítik. Más-i részt, nem a szubjektivizmus, az ötletszerűség, a helyi megértő támogatás (vagy közömbösség) dönti el, hogy kinek a kézirata jelenik meg, s kié porosodik a fiókban. Biztosíték van arra is, hogy nem jelenhetnek meg „illegálisan” lektorálás nélkül helytörténetnek nevezett írások, melyek a helytörténetírás legalapvetőbb elemeit is nélkülözik. Sok minden kellene megyénkben is. hogy megjelenjék és minden érdeklődő számára hozzáférhető legyen. Jó lenne, ha mielőbb megjelenne egy Békés megyei útikalauz, amely bemutatná megyénk felszabadulás óta elért eredményeit, történelmi emlékeit. Ezt tanuló és felnőtt nemzedékünk egyaránt haszonnal forgatná, hogy megismerje jobban azt a szűkebb hazát, amiben él, dolgozik. hogy a megismerés által megszeresse és becsülje, s annak áldozatkész közösségi emberévé váljék. O zerintem ilyen és hasonló (y célok megvalósítása érdekében kellene mindenekelőtt az anyagi bázist megyei szinten megteremteni. Krisztoff Andrásné Beszélgetés egy irodalmi sorozatról A Megyei Művelődési Központban Pál Miiklósné ég Szók- szai Mihály előadókikai beszélgetünk az 1966 óta minden évben megrendezett irodalmi sorozatokról. — Az első évek idején örül- ; tünk a neves művészeknek, akik kész műsoraikkal jöttek megyénkbe. Három éve már, hogy előre meghatározott gondolatkörhöz választjuk a műveket, ezután keresünk előadókat Ma már a művészek is úgy vállalják feladatukat, hogy közreműködőként tolmácsolják a lírai alkotásokat, s a gondolatiságnak alávetik egyéniségüket Nem tudják a hallgatók, milyen erőfeszítést jelent, hogy a közönség ilyen előadásban ezeket a műveket élvezheti! Színészeink köztudottan túlterheltek, kevesen hajlandók verses összeállítások megtanulására, s úgy ösz- szeegyeztetnd elfoglaltságukat, bogy a fizikailag is fárasztó megyei körutakat végigjárják. A művelődési közipontnak igen nagy anyagi ás szellemi erejét veszi igénybe a sorozatok lehetőségének megteremtése. Mégis. már hagyományaink vannak, visszatérő előadók: Surányi Ibolya, Kovács P. József, Újlaki Károly. E műsorok nem önálló estek. Működő irodalmi, művészeti csoportok, klubok, vers- barát-körök munkáját szeretnénk tartalmasabbá tenni. Ebben aa évben a világirodalom történeti fejlődését kívánjuk bemutatni, lebontva azoknak a nemzeteknek az irodalmára, amelyekben az irányzatok jellemzően kimagasló fokot értek el. Az ókori görög-római, az angol reneszánsz. a német klasszicista, az orosz romantika, a modem francia és latin-amerikai irodalmat öleli fel ez a sorozat Kilenc nap alatt 27 előadást tartunk a megye különböző helységeiben Bánki Zsuzsa, Csemus Mariann, Taitay Éva, Major Tamás. Kováé, P, József, Papp János közreműködésével — tájékoztattak a Megyei Művelődési Központ munkatársai. Bánki Zsuzsa, a Vígszínház tagja úttörőmunkát vállalt az ez évi sorozatban. — Kötelességemnek érzem, hogy vidékre járjak, megismerjem az embereket és jólesik, ha ők is megismernek, s ha iáét, Gerencsér Miklós ARADI MARIO 30 Ezután elővette papírjait és olyképpen, ahogy a legzordonabb evangéliumi idézetek szoktat templomi s7Ászékekról elhangzani felolvasta az ítéletek szövegét. Damjanich János változatlanul szivarozott. Mivel a rá vonatkozó verdikt került sorra utolsónak, a felolvasás befejeztével méltóságteljesen mordult a hadbíróra: — Kár volt annyit fáradnia. Nincs az a hosszú beszéd, ami elfedné gyalázatukat. A szigorú, katonás arcvonásait változatlan önérzettel őrző Aulich Lajos pedig igv szólott: — Rajtunk bosszút állhatnak, az igazságon soha. Gyilkosok ítélkeztek felettünk. Tisztjein!,- úgy tettek, mintha nem hallottat volna «semmit. A hadbíró intett a zászlóaljparancsnoknak, az pedig a fó- törzsfoglármak. Wochengruber forma szerint kegyelmet kért a7 elítélteknek. Tichy őrnagy be sem várta a mondat végét. Szinte bosszúsan sietett a felelettel: — Istennél a kegyelem. » * • — Lovag Pölten herg Frrnő' — kiáltotta a hadbíró, csak űsy mint a hadseregben oly gyakori névsorolvasásban. megszeretnek — mondja a művésznő. Erre az alkalomra állította össze műsorát, amely a görögrómai irodalom Időben távoli, de gondolatilag közeli alkotásaid sűríti. — Sokan megijednek attól, hogy ókori klasszikus irodalom. Sokszor még nem értik meg a gondolatok egyszerűségét, mert elragadja őket a stílus és nem mernek nevetni például a görög szatírákon. Megpróbáltam a kevéssé ismert, de közérthető közéleti humort, a görög filozófust és szerelmest kapcsolatba hozni a ma emberével. Ezt az irodalmat újra fel kell fedezni, hiszen az iskolákban olyan keveset ismerhettünk meg róla. Azt szeretném, hogy az emberét lapozzák fél Szókratész, Sappho, Catullus és társaik műveit. Kevesen tudják, hogy a magyarban is használatos kis- kutya-nagykutya gondolattársítást Aesopus hintette el az irodalomban. Mennyire rokonát vagyunk az ógörögökkel, túszén talán csak ók és mi szeretünk úgy enni e világban, s oly szépen beszélni a táplálkozás gyönyöréről. Tud valaki igazabbat mondani a halálról, mint Platon Szókratész védőbeszédében ?... A műsorban Bánki Zsuzsa magával ragad nyugalmat «írasz- tó. szép versmondásával. Mitológiai ismertetést ad közérthetően, műfajokat magyaráz, beszélget, cinkos humorával ösz- szekacsint a vers mögül barátaival: a közönséggel. Egyszerű ember és nagy művész. — Bejártam a megyét és a legnagyobb élményt számomra a battonyai középiskolásokkal való találkozás jelentette. Az itt tanító pedagógusok munkáját dicsérte a bátran vitatkozó, okosan érvelő, lelkesedő és bíráló diákcsoport A fordítók, Radnóti, Kosztolányi, Babits, Szabó Lőrinc, Kardos László, Bede Anna. Weöres Sándor magyar nyelvünkön hűen tükrözik az eredeti művek szépségét. Sajnálhatja, aki nem hallotta ezt az összeállítást. Időben szólunk: még bekapcsolódhatnak a sorozat további előadásaira. Bede Zsóka. Az első szólított sorra megölelte az összes tábornokot. A porkolábot máris karon ragadták és a szélsó bitónál várakozó hóhérhoz vezették. Mögötte a fehér karinges minorita szerzetes. Nem követtf. a tekintetem a bitóig. A földet néztem. Miközi- ben viaskodtam eszméletemért, felhangzott a józan kiáltás: — Török Ignác! A karcsú, izmos termetű tábornok ünnepélyesen, szótlanul fogott kezeit társaival. Ügy indult a vesztőhelyre, ahogy mindig is járhatott Még arra is ügyelt hogy ne hagyja esetlenül csüngeni megbilincselt kezét. Az 6 vesztét sem volt erőm végignézni. — Lahner György! — ocsúdtam a harmadik névre. Túl volt a búcsúZkodáson, mire szólították. Keserűen, konokul, egyenes tartással ment a bitó felé. így lépett ki a látószögemből. Arról, amerre távozott. titokzatos, halk neszek érkeztek hozzám, egészen tisztán, miközben belülről süketté tett az ólomnehéz kábulat összerezzentem a hadbíró parancsoló hangjától: — Knézich Károly! Ez a fekete szakállú. merész orrú. aoélhomlokú férfi ógr viselkedett a tegnapi ítélethirdetésnél, mint akit semmilyen körülmények között sem képes megrendíteni a félelem. Most tűrte, hogy átfogja vállát a minorita pap. De most sem a félelem látszott rajta, hanem a szomorúság. Keserű arcáról felénk sugározta tragédiájának yádoló bánatát. Nem láttam utolsó pillanatait. Nagysándor Józsefre kellett figyelnem. Tudtam, ő fog következni. Merészen, mereven, szűv szemréssei nézett a bitó felé. A dac energiái remegtet- ték. Minden szó nélkül, a puszta lényével fejezte ki, hogy szerencsés ember: a sors megáldotta nemes érzelmekkel amelyekből nem enged. Minél jobban meg akarják alázni, annál büszkébben vigyáz emberi előkelőségére. — Nagysándor József! Neve hallatán a megvetés komoly mosolyával felelt a hadbírónak. Ez a szó. hogy büszke, helyzetéhez mérten idétlen kifejezés tartása jellemzésére. Több, sokkal több volt. mint. büszke. Pedig ő sem tett mást, mint a többiek. A maga gesztusaival. a jelleméhez illő po- ézissel vigyázott sebezhetetlen méltóságára, amelyet többre becsült az életénél. Hatodiknak a legfiatalabb tábornok nevét kiáltották: — Gróf Leiningen-Westenburg Károly! Ünnepélyes és nyugodt volt a harmincesztendős fiatalember. Sápadt homloka fényleni látszott a tompa reggelben.
