Békés Megyei Népújság, 1973. november (28. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-10 / 263. szám
Múzeumi hónap, 1973. Múzeum vagy közgyűjtemény? bemutatását. Gondok között az iskolapad vonzásában Vésztői beszélgetések A szülőföldet, a hazát csak úgy lehet szeretni, hogy megmentjük múltjának pusztuló értékeit. Ez a felismerés nemes szándékból tettekké vált Békés megyében is. Hagyományozások, széles kör/í társadalmi gyűjtések vagy néhány fáradhatatlan gyűjtő évtizedes munkája előzte meg a megye valameny- nyi múzeumának, tájházának, emlékszobájának létrehozását. A múzeumalapítási törekvések ma is élnek, sőt az utóbbi években meg is erősödtek. Közös gyökerük a 60-as évek óta végbement hatalmas gazdaságitársadalmi változásokban rejlik, amelyek fájdalmas, de szükség- szerű velejárója a szülőföldhöz fűződő hagyományos érzelmi szálak szétszakadása. Az új kötődés kialakításának vágya rejlik minden reális elgondolás mélyén. Az a felismerés, hogy az új gazdasági és társadalmi alapokat új értelmi és érzelmi összetevőkből álló hagyományokkal kell ötvözni, hogy a szülőföld szülőföld maradjon. Ennek a társadalmi igénynek is az egyik megnyilvánulása a múzeumalapítási törekvések megerősödése. Mint ismeretes, az utóbbi időben olyan törekvések is jelentkeztek, amelyek néhány ember kívánságát társadalmi igénynek tüntették fel és a valóságos helyzettel nem számolva, azonnali múzeumalapítást követeltek a megye egyik vagy másik településén. Mivel a múzeumalapítási törekvéseknek sok esetben az alapítás feltételeinek nem ismerete az oka, a reális tervek kialakításához segítséget nyújt a legfontosabb törvényekről és a megye múzeumainak fejlesztési elképzeléséről történő tájékoztatás is. Mindenekelőtt azt kell tudni, hogy a múzeummá nyilvánításnak sok olyan tárgyi és személyi előfeltétele van, amelyeket csak hosszú idő alatt, jelentős anyagi ráfordítások árán lehet biztosítani. Múzeummá ugyanis csak olyan gyűjtemény nyilvánítható, amelynek működése az anyag gyűjtésére, feldolgozására és ismertetésére egyaránt kiterjed. Megfelelő helyiségek, tudományos munkatárs és segédmunkaerők, költségvetésben biztosított évi működési költségek nélkül egyetlen gyűjteményt sem lehet múzeummá nyilváníttatni. Ezeknek az alapvető működési feltételeknek a megteremtése pedig a legszerényebb múzeumok esetében is közel félmillió forint, az évi működési költség pedig százezer forint körül van! Nyilvánvaló, hogy múzeumalapításra ezért csak rendkívül indokolt esetben érdemes vállalkozni, azokon a helyeken, amelyek gazdag néprajzi és történeti hagyományokkal rendelkeznek és a meglevő múzeumi hálózattól távol esnek. (Ez indokolja Szeghalom nagyközség meglevő helytörténeti gyűjteményének sárréti tájmúzeummá fejlesztését is.) Békés megye múzeumhálózatának további mennyiségi fejlesztése már rendkívül céltalan és gazdaságtalan volna, ezért a múzeum iránti társadalmi igények növekedését a jövőben elsősorban a meglevő múzeumok minőségi fejlesztésével, a múzeumi erők Koncentrálásával kell kielégíteni. A nemes és támogatásra méltó múzeumalapítási törekvések elsorvadásának megakadályozása érdekében a jogszabályok lehetővé teszik a múzeumoktól megkívánt feltételekkel még nem rendelkező un. m u z e á - 1 i * közgyűjtemény ek létrehozását és Ezek közül a tanácsok vagy üzemek által fenntartott hely- történeti vagy üzemtörténeti gyűjtemények, muzeális emlékhelyek, emlékszobák és tájházak a legismertebbek. Ezek létesítésére és bemutatására a megyei tanácsok művelődésügyi osztályai adhatnak engedélyt. A muzeális közgyűjtemények valamely formájának létesítése az a reális lehetőség, amely Békés megyében a múzeumalapítási törekvésekből megvalósulhat. Tájházák és emlékszobák létrehozása iß csak azokban a településekben helyeselhető, ahol a már összegyűjtött anyag gazdagsága, az adott település történeti fejlődésének sajátos jelenségei és a múzeumbarátok nagyobb száma ezt indokolttá teszik. A megyében levő jelentősebb gyűjtemények sorsa ég helyzete alapján általánosnak tarthatjuk azt a hibát, hogy a gyűjtések nem az adott terület vagy település történelmi sajátosságaiból, hanem csupán a fellelhetőségből indulnak ki, s az ennek alapján gyűjtött, össze nem tartozó anyagot próbálják múzeummá vagy gyűjteménnyé nyilváníttatni. A szükséges szakmai és működési feltételek biztosítása nélkül pedig nem lehet átlépni azt a határt, amely a rendezetlen gyűjteményeket a tudományos elveken nyugvó múzeumi jellegű gyűjteményektől elválasztja. A tudományos igénnyel rendezett emlékszoba vagy hely- történeti kiállítás legfontosabb követelménye, hogy a gyűjtött anyag érdekes, közérthető, nevelő célzatú és színvonalas bemutatásával áttekinthető formában álljon a látogatók előtt a hagyományos életmód változása és az adott település történelmi fejlődésének útja. A gyűjteményeknek és emlékszobáknak — szerény anyagi lehetőségeik miatt — nem telik nagy és mutatós kiállítási berendezések beszerzésére, de ez nem is szükséges. Kezdetben elegendő egy „tanulmányi raktár”-szerű kiállítás, amelyet a szükséges berendezési tárgyak (vitrinek, tárlók, tablók stb.) fokozatos beszerzésével egyre színvonalasabbá lehet tenni. Minden gyűjtemény esetében gondoskodni kell a gyűjtemény olyan felelős kezelőjéről, áki nyilvántartásba is veszi az anyagot. Természetesen biztosítani kell azt is, hogy meghatározott napokon és előzetes bejelentések esetén a gyűjtemény megtekinthető legyen. A gyűjtemények létrehozása és fenntartása csak ezeknek a feltételeknek a biztosításával éri el célját és válik az adott település és a szőkébb táj köz- művelődésének hatékony eszközévé. Olyan településekben, amelyek a tájházak és emlékszobák létrehozásához szükséges feltételekkel sem rendelkeznek, az a legcélszerűbb, ha megfelelő állandó kiállítőtermet hoznak létre. Így minden évben több színvonalas képzőművészeti és egyéb kiállításhoz juthatnak, sőt a megyei múzeumok településükre vonatkozó anyagából saját helytörténeti kiállításukat is megrendeztethetik, erre szánt anyagi eszközeiket tehát a leghatékonyabban használhatják fel. Csak így, a tényleges társadalmi igények és a rendelkezésre álló anyagi lehetőségek reális felmérése és összhangjuk megmentése révén érhetjük el, hogy sem a csüggedés, sem az ábrándok kergetése nem zavarja majd a hétköznapok nemes tenniakarását. Dr. Köteles Lajos Nincs józanul gondolkodó ember, aki ne tudná: társadalmi érdek, hogy minél több felnőtt tanuljon. Vagy. mert korábban nem fejezte be általános iskolai, tanulmányait, vagy mert magasabb végzettségre törekszik. Egy sor tanulást segítő intézkedés született a közelmúltban, egyre többen vállalják a munka melletti tanulás fáradságát. Látszólag tehát minden a legnagyobb rendben van. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy nem teljesen felhőtlen a továbbtanulni igyekvők helyzete. Például Vésztőn, a Békéscsabai Textilfeldolgozó Szövetkezet 1. számú konfekciórészlegében sem... Berek János részlegvezető: — Két szalag mellett félszá- zan dolgoznak nálunk, főleg betanított munkásként. Közülük hárman jelentkeztek általános iskolai tanulmányaik befejezésére, négyen középiskolába. A szövetkezet biztosítja nekik a tanulmányi szabadságot és a tanszereket. A gond az, hogy kéthetenként — amikor délutáni műszakosak — nem járhatnak órákra, mert nem tudjuk elengedni őket a szalagból. A műszakcsere pedig megoldhatatlan: mindenki jobban szereti, ha szabad a délutánja, hogy jusson ideje gyerekre, családra... Október derekán a szövetkezet elnökével és párttitkárával felkerestük a községi pártbizottság titkárát, Fazekas Istvánt. vele is beszéltünk mind- erről. Akkor jutottunk idáig s akkor született az a javaslat, próbálják meg a lányok, asszonyok, hogy csak kéthetenként járnak órára. Kompromisz- szumot ajánlottunk tehát, hogy a termelés se maradjon el a várttól és a dolgozók tanulása is megoldódjék. Egyetlen további lehetőség: az egyéni mű- szakcsere. Kovács Katalin: — Ezt azonban egyedül nekem sikerült megoldanom, mert édesanyám is itt dolgozik és vele cserélek. Nem kis áldozat tőle.... A női szabó szakmát tanultam meg korábban ipari szakmunkásképzőben, most Gyulán folytatom a dolgozók kétéves szakközépiskolájában. Ha félévkor elérem a 3,5-ös átlagot — így mondta az elnökünk —, ». Itt volt a város református lelkésze is-, szikáran, ünnepi feketében, a protestáns papok tárgyilagos komorságával. A négy minorita szerzetes pedig, akik a katolikus tábornokoknak jöttek vigaszt nyújtani, ájult-áj- tatos szomorúsággal hajtották le fejüket. Csipkézett karing- jük láttán olyan illúzió támadt, mintha ggyházi ünnep készülődne. A kegyes illúziót szempillantás alatt a zúzmarás haláltudat váltotta fel, mikor az udvarra lépett a hóhér. Pedig észre kellett venni, hogy nem akart va- cogásra ingerlő benyomást kelteni. Igen természetesen viselkedett. jó szándékú vendégként pillantott körbe. Nyúlánk, de rövid nyakú szőke férfi. Se bajusza, se szakálla. Hosszú kezét könnyedén lóbálta. Zongoristának vagy borbélynak is nézhettük volna, ha piros kabátja el nem árulja, hogy ő az a fontos úr, aki a brünni fegv- ház alkalmazottja és a kötél általi kivégzések legképzettebb szakembere az osztrák birodalomban. Felszállt Damjanich szekerére. Hátra ült, diszkréten, nehogy zavarja a görögkeleti pappal beszélgető tábornokot tanulmányi szerződést köt velem a szövetkezet és akkor édesanyámnak nem kell már vállalnia a mostani fáradságot. Persze, azért nekem se köny- nyű: hetenként háromszor megyek Gyulára, onnan éjjel egyre érek vissza. Egyelőre bírom, remélem, sikerül befejezni, amit kezdtem. Pardi Zsigmondné: — Nekem a hetedik-nyolcadik osztály hiányzik, s ezt csak úgy tudnám elvégezni, a többiekkel együtt, hogy minden héten járjak órára. Régen volt, amikor iskolások voltunk, kijöttünk a gyakorlatból. Ha csak kéthetenként jutnánk el órára, kevés lenne. Balogh Istvánné: Így vagyok én is. De hát az egyéni műszakcsere nagy gond. Igaz, ha fordított eset volna és engem kémének rá. megtennem. Persze, nálunk már nincs kisgyerek, így könnyebb. Ahol gyerek van. ott otthon kell lenni délután. Bagdi Róza: — Gimnáziumba jelentkeztem, ha elvégezhetném, tovább tanulnék valamilyen ruhaipari főiskolán. De hát nekem nem dolgozik itt az édesanyám, más meg nem akad, aki műszakot cserélne. Egyszer-kétszer igen, de éveken át nem. Én is így volnék vele. Nagy Sándomé*. — Talán úgy lehetne megoldani a do’got, ahogy megoldották nálunk, kismamáknál. Mi a többieknél később kezdünk — és tovább is maradunk természetesen —. mert a hivatalos műszakkezdéskor még nincs nyitva bölcsőde, óvoda. És olyan munkát végzünk, ami nem kötődik egészen szorosan a szalag folyamatos munkájához. Berek János: — Erre én is gondoltam, de nincs több ilyen jellegű munka. Felvetődött viszont s még most is felvetődik, hogy talán lehetne egy egészen különálló műszakot szervezni kismamáknak, továbbtanulóknak. Erre azonban nincs megfelelő helyünk jelenleg. Gulyás György. <w alapszervezet párttitkára: — Kezdetben vita volt az álTehát a hóhér is készen állt az útra. Howiger tábornok mintha erre várt volna. Minden formalitás nélkül, amolyan liessentő mozdulattal intett a zászlóalj parancsnoknak, hogy indulás. Tichy őrnagy megmutatta, hogy átlagon felül tanulékony és kedvére való a szerep. Az első alkalommal még nehezen leplezte görcsös elfogódottságát. Mindössze a nyerget viselő csontos fej tanúsított fesztelenséget. Az őrnagy okult lova példájából, mert ezúttal olyan megszokottan vezényelt, mintha a napi rutingyakorlatra vezette volna ki zászlóalját. Ügy látszik, az alig fél órával korábban agyonlőtt négy áldozatot már el is felejtette. Csak az alakiság idegződött belé, azt pedig gyerekjáték elismételni. Alaki rendünv a másak vesztőhely felé, igen egyszerű volt. Ezúttal déli irányban, Új-Arad felé vezetett utunk. Sima, legelőszerű rét az út mindkét oldalain. Távolabb jobbról, balról a Maros. A kanyarulat medre határolta el a nagy síkságtól ezt a várhoz tartozó rétet. Elöl lovagolt Josef Tichy, Az lanti és a pártvezetés között, szükséges-é a szövetkezetnek, hogy dolgozói a gimnáziumban tanuljanak, mit csináljunk a délutáni műszakosokkal és így tovább. Aztán kimentünk Vésztőre s ott a’akult ki a jelenlegi állásfoglalás: tanulmányi szabadságot adunk, tanszereket veszünk. de a délutáni műszakból nem engedhetünk el senkit, vállalják a dolgozók, hogy csak kéthetenként járnak órára. Kértük a kollektívától, segítsenek a műszakcserében, de nem kaptunk pozitív választ... Ügy tűnik, bezárult a kör, nem lehet megoldást találni. Ám a további beszélgetések meggondolkodtató új lehetőségeket vetettek még fel. Az általános iskola véleménye szerint a két osztály elvégzéséhez nagyon sokat segít, ha valaki ott van minden órán. Tóth Gyula e'nök és Mészáros Gá- bomé főkönyvelő nem tiltakoznak, amikor felmerül: azokon á bizonyos „második heteken” — megfelelő díjazás ellenében — különórát tarthatnának dolgozóiknak az általános iskola tanárai. A gimnáziumban úgy mondják, szükség esetén elég lenne a kéthetenkénti megjelenés — további gond. hogy éppen a délutáni műszakos heteken vannak a nehezebb tárgyak órái, amin viszont esetleg lehetne változtatni. Fazekas István és Komáromi Gábor, - a községi tanács elnöke további segítséget ígérnek az álláspontok egyeztetésében, a szervezésben. hét dolgozó sorsának alakításában; Ők fogalmazzák a tanulságot is: — A kezdett helyzethez képest előrébb vagyunk, ha csak lassacskán is. Ebből jó, hogy előrébb jutottunk, kevésbé örvendetes, hogy eddig hosszú heteknek kellett eltelnie. Reméljük, hogy a még fennálló nehézségekre is sikerül azért valamennyi érdekéit segítségével megoldást találni. Ebben a reményben búcsúzik az újságíró is: — Viszontlátásra, Hamarosan újra találkozunk.», előírásos térközöket szigorúan betartva követte a két első század. Emögött lépdelt magányosam Schjück hadbíró százados. Néhány lépésnyire követte őt Lahner György és Knézich Károly, közöttük egy minorita páter. Nyomukban lovag Pölten- berg Ernő és Aulich Lajos, ugyancsak egy minorita atyával. Nagysándor József egyedül ballagott vigasztaló szerzetesével, csakúgy, mint Török Ignác. A vár tábori papja, Kari Marchot Vécsey Károlyt kísérte utolsó útjára. Gróf Leiningén. Westenburg Károly a református tiszteletesbe karolva közeledett a vesztőhely félé. A gyalogosokat követte a pairasztsze- kér, amelyen Damjanich János daliás termete rázódott. Beteg bal lábát előre nyújtotta a sa- roglyára. Egykedvűen szivarozott, a tábornok és a mögötte ülő hóhér mindezt egykedvűen nézte. Az elítéltek vasban voltak. Láncuk szabad végiét egy-egy porkoláb tartotta. Még Damja- nichét is és a gyalogos porkolábnak nyújtózkodnia kellett, mert rövid volt a lánc. A bilincsbe vertsek menetét mindkét oldalon nyolc-nyolc feltűzótt szuronyü katona kísérte. Én a szekér mögött haladtam Wochengiruber főtörzsfoglár társaságában. Végül a zászlóalj másik fele két század masírozott a nyomunkban, # * * Menetünkön kívül egy lélek sem látszott az egész környéken. Őszi csend és hűvös páriák alatt lapult a nagy rét. Tízül an iss) 55355' 'esssss88*»«*s*»*a-s»»*«*iM**» Gerencsér Miklós ARADI MARIO
