Békés Megyei Népújság, 1973. november (28. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-25 / 276. szám
ir©/\x/?®Ksc7# Szilánkok ; vicc KALEIDOSZKÓP Cjabb eklatáns példázat a re. ! lativitásra. Az ifjú labdarúgócsatár a ; „nagy csapatban” debütál. : Igyekezetével nincs baj. ám lő- • veséi — balszerencséjére —sor- ; ra-rendre méterekkel kerülik el ■ az ellenfél kapuját. Edzője a ! szünetben nem is hagyja szó 2 nélkül: — Mi van. Ferkó? Talán ném • elég nagy a kapu? — Az bizony elég nagy, csak : a labda túl kicsi.. 0 * 0 • m _A megszokott figyelmeztetés- 2 tol eltérő szövegezésű táblácskát : láttam egyik filmszínházunk ■ Pénztárának ajtaján: „ILLETÉKTELENEKNEK TILOS A BELÉPÉS!” Hogy kik az illetéktelenek? ! Ennek eldöntésére nem vagyok ; illetékes« Hogyan születnek a közmondások? Szolgáljon erre magyarázatul ez a kis epizód: A nagy közúti csúcsforgalom, ban jóleső érzéssel pillantottam meg egy — hangsúlyozom: egyetlenegy! _ személygépkocsin e táblácskát: „LEGYÜNK BARÁTOK A KÖZLEKEDÉSBEN!” Am mir,, a kocsi rendszámát is leolvashattam volna, oly sebességgel suhant tova, amely lakott területen aligha megengedhető. íme tehát: bort iszik é* vizet prédikál.. *** A nyílt országút mellett, épben egy veszélyes tükanyarnál legelteti jószág.jait egy idős te" hénpásztor. Iszonyú fékcsikorgásra kapja fel a fejét, két szcmben száguldó gépkocsi éppen. hogy csak elkerüli az ösz- szeütközést. Az egyik az útpadka szélén áll meg s vezetője » pásztorhoz fordul: — Mondja, bátyám, sokszor ütköztek már itt össze az autósok? — A dehogy. — pödri meg „agy baj zát egyk"dvűen a* öreg. — Többnyire elég volt nekik egyszer is— HAMBURG A házasságközvetitő iroda tisztviselője figyelmesen meghallgatja a férjet kereső hölgy igényeit, majd egy albumot vesz elő, s rövid keresgélés után egy férfi fényképére mutat e szavak kíséretében: — Ez a férfi lesz az. aki önnek megfelel! A hölgy megnézi a képet, s felcsattan : — Nekem más a véleményem róla. Ez már egyszer három évig a férjem volt..-! RÓMA Temetik a főmérnököt, Az igazgató beszél: — Tisztelt gyászoló gyüleke- kezet! Egy kiváló tervezőmérnök távozik most sorainkból, aki egy huszonnyolc éves özvegyet hagyott maga után... A feketébe öltözött szipogó asszonyka felnéz: — Csak huszonhat vagyok™ BUKAREST A pincér megkérdezd a vendéget: — Nos, uram. hogy Ízlik a hús? — Szakember vagyok, s mondhatom, nagyon. — ön talán szakács? — Nem kérem, cipész... Foghúzás : — kazár — » Mióta van lift? „Száz év óta”’ — mondanák olvasóink. Az egyik római történetíró arról tájékoztat bennünket, hogy Néró császár gyönyörű fafaragású karosszékében huzattá fel magát vidéki villájának második emeletére. A köteleket rabszolgák húzták, a felügyelő szigorú ellenőrzése alatt. De nem is Néró volt az „utásszá1 lító felvonó” feltalálója: ő csak irigységből készíttette liftjét. miután a hadjáratokból hazatérő légionáriusok elmondták, hogy a Boszporuszon túl, a keleti országokban az uralkodók már régóta használják ezeket a kényelmes alkalmatosságokat. Vajon milyen idős valójában a felvonó? ■ ■■—. Munkaerőpótlás ^ ! (Kesztyűs) Ê s mégis i Mintegv tíz évvel ezelőtt az egész világsajtót bejárták az akkor 14 éves angol iskolásfiú, Alex Birch fényképei a -repülő csészealjakról!”. Birch most. tíz évvel később, beismerte, hogv a „repülő csészealjakat” saját kezűleg rajzolta fel ablakának üve- ! gére és aztán lefényképezte 5 őket a felhőkkel a háttérben. ; Leonhard Cramp, a „repülő csé- • szealjak szakértője” aki annak ; idején szentül hitt a képek hi- | telességében, azt mondotta az ; újságíróknak : „Ez mit sem vári > toztat a véleményemen. A to- Ï vábbiakban is szilárdan hiszek 2 H „repu,!ó csészealjakban”, : AFORIZMÁK Aki csak arról beszél, hogy mit olvasott, az nem tud olvasni. Schopenhauer «*» Minél idősebb egy író, művének annál kevésbé szabad különböznie életétől. Francois Mauriac •** Amikor szerelmesek vagyunk, először önmagunkat, majd a másikat ámítjuk, Oscar Wilde *»» Ha a páva nem lenne büszke a farkára, észrevenné, hogy a farka csak akadályozza. Gilbert Ces bran mH. J. hogy : tudom, • nagyon NEW YORK — Mrs. Smith, tegnap Iát- : tam a fiát. Teljesen az apjára s hasonlít — Na. ugye. Mrs. Simpson! : És mindenki azt mondta, hogy S teljesen olyan, mint a férjem...! S STOCKHOLM — Siw, hallottad, Evanak gyereke lesz? — Persze. Azt is hogy kitől. — Mondd meg neki, fog örülni— LIPCSE — Fiacskám, ez kétségbeejtő! Tizenegy hiba egy rövid dolgozatban! — Ez csak a tanár úrnak köszönhető. Direkt keresi a hibákat..! LONDON Lord Puddington új gépkocsit vásárol. Mindjárt ki is próbálja, s ahogy az ilyenkor történni szokott. karambolozik. Egy hatalmas teherautónak hajt neki. A teherautóból egy díjbirkozó külsejű férfi száll ki, és szörnyű szitkozó- dásba kezd. — John, ne maradj neki adós — mondja Puddingtonné. — Mondd meg neki te is a magadét! — Mindjárt, drágám — hebegi a lord —, csak először beindítom a motort-. Kép szöveg nélkül. kzofHuS - 5 rZ. m Most üssél jól a korongba.. (Kallus László karikatúrája) : — Mit veszel a ki- estédből? — szegezte felém, a kérdést Jázmin Oszkár költő barátom. — Fogadjunk, hogy a nejedre költöd. Ilyenek vagytok mind. Csak az olcsó sikereket hajszoljátok. így van ez, ha már valaki az öregfiúk csapatában játszik. — Hiába szövegelsz, egy ötvenesnél többet nem tudok kölcsönadni. A feleségemnek pedig re- tikült, kesztyűt, sálat veszek karácsonyra. — És te az öreg jakódban, fejeden ezzel a drótostót kalappal ünnepelsz? A munkahelyeden már csak Te öltözöl ilyen konzervatív módon. Emlékezz csak, mit mondott az igazgatód: Te egy békebeli bútordarab vagy. Tudod mi a békebeli bútordarab? A hintaszék, ez vagy Te. Ember! Nézz végig magadon. Nyakkendő. Kalap, öltöny. Típuscipő. Hát joggal bírálnak, hogy nem haladsz. Gondolkozni kezdtem. hehet, hogy igaza van? A többiek valóban megváltoztak az osztályon. A Kompra túl az ötvenen tinédzser dzsekit hord; Kovács hülyegyerek- frizurát és barkót növesztett, óriás fazonú kabátban teszi a szépet a lányoknak, pedig több világháborút lógott át. Lajos bácsi pedig, közvetlen nyugdíj előtt bevezette a farmerdivatot. Nemcsak árulja; itordja is. A Bo- dolcri megnövesztette a haját és emeletes nyomorékcipőt nord a kockás nadrágjához. Ahogy elgoido- Uytn mostanában az igazgatónkon is csak nagyobb értekezlet alkalmával látok sötét ruhát, nyakkendőt. Egyébként kockás ing, pulóver megy nála is. Sőt. a múltkor egyszer még őt is farmerban láttam^. Csak én lógok ki a sorból. — Segítesz nekem néhány dolgot vásárolni? — kérdeztem a barátomat. csak a colt és a tehenek hiányoztak mellőlem. A cipőosztályon volt a legtöbb bajom. Az emeletes cipő úgy nyomta a lábam, hogy útközben le kellett venni, de Oszkár szerint az sem baj, ha holnap még nem veszem fel az új cipőt, mehetek mezítláb is, akkor is modernnek könyvelnek el. Mindenben igazat adtam barátomnak, mert most már elhatároztam, hogy én bizony modern leszek, ha belepusztulok is. De mi Modern férfi iwmmmmuwmwmi — Gyere — mondta nekem és karon ragadott. Bementünk az áruházba. Oszkár fürge gyíkként ugrándozott a pultok előtt. Percek alatt öt kockás inget nyomott a kezembe, aztán rámhúzott egy anoráJcot, fejembe nyomott egy kockás sportsapkát, a nadrágosztályon kiválasztott két lila és két farmer nadrágot. Amikor a farmert felpróbáltam és a tükörbe pillantottam egy cowboyt láttam az idegenek között. A cowboy én voltam. lesz a nejem karácsonyi ajándékával? — Vörösmarty feleségének nászajándékul egy verset adott. A Merengőhöz címmel. Írj hozzá Te is egy költeményt. — Az ötlet kitűnő. Csak egy hiba van. Nem tudom, mit szól ehhez a nejem? — Semmi vész. Ha nem tetszik neki a vers, átadsz neki két nadrágot és két inget. Esküszöm jobban fog örülni a farmereknek, mintha reti- kült vennél neki. Ha nem tudnád, az unisex világát éljük! Abai Pfi
