Békés Megyei Népújság, 1973. november (28. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-16 / 268. szám

Tanácskozna! m építők szocialista brigádvezetői A Békés megyei Állama Építő­ipari Vállalat november 17-én, szombaton délelőtt 9 órai kez­dettel rendezi meg a szocialista brigádvezetők tanácskozását. A konferenciáin Korek Ferenc igazgató tájékoztatja a résztve­vőket a szocialista brigádmozga­lom továbbfejlesztésére hozott párthatározat végrehajtásának eddigi tapasztalatairól, a kollek­tívák eredményeiről, valamint a további feladatokról. Segítség matematika felvételi vizsgákhoz Jő néhány íelsőokatási intéz­mény felvételi vizsgáin kötelező tárgy a matematika. A felvéte­lire készülőknek ad segítséget a TIT Békés megyei Szervezete azzal a november végétől má­jusig tartó békéscsabai konzul­táció-sorozattal, amelyet a MTA Földrajztudományi Intézet Al­földi Csoportjának matematikus, munkatársai vezetnek. Jegyzet az utolsó esélyről Egyik hetilapunkban egy kocsmáról, pontosabban annak megszűnésével kapcsolatban ol­vastam a következő sorokat: ....A vendéglátókat megkérték, a laíkítsák át a helyiséget esz­presszóvá. Ha annak se válik be. tejboltot csinálunk belőle.” Természetesen semmi okom kételkedni, hogy a szóban for­gé kocsma valóban megszűnik. Nem is ezért idéztem a fenti két mondatot, hanem mert szép megfogalmazását látom bennük egy általánosan elfogadott, rossz gyakorlatnak. Annak, hogy úgy bánunk- a különböző, züllöttnél züllöttebb lebujokkal, mint fej­lett pedagógiai érzékkel rendel­kező szülő vásott gyermekével. — Adunk, fiam, még egy utol­só lehetőséget, aztán, ha nem javulsz meg, jön a könyörtelen vasszigor! Ráadásul az erkölcsiek mel­lett anyagi támogatást is adunk a jó útra téréshez. Kicseréljük a régi kocsmák megkopott asz­talait, átfestjük a füstös falakat, a kármen-tős italpultot korsze­rűbb váltja fel. És a leglénye­gesebb: az ajtók fölül leszere­lik az Italbolt feliratú táblákat, helyükre a sokkal különbül hangzó Falatozó. Büfé. Talpon­álló elnevezés kerül. Miután mindez megtörtént és eltelt a nyitást követő két-há- rom hét is. csodálkozva állapít­hatjuk meg: a kocsma — kocs­ma maradt. Árnyalatnyival job­bat mutat ugyan, mint elődje, de már itt is koszosai,- az asz­talok. piszkosak a függönyök (ha vannak), sáros a padló és a levegő is átvette a helyhez illő szagot. Lehetne most az alkoholiz­mus mértékét demonstráló sta­tisztikai adatokat sorakoztatni, de nincsi értelme a számok ci~ tálasának, semmi újat nem árulhatnak el. Tudjuk, hogy az alkoholfogyasztásban igen elő­kelő helyen áll Magyarország. A népbetegiségi szintet elérő al­koholizmus veszélyeinek felis­merésén már túl vagyunk, túl kell lennünk. Határozott és eredményes tettek szükségeltet­nek. Persze nem adminisztratív jellegű félintézkedéseket vá­runk. Mert amíg csupán a cé­gér változik az italboltokból előtántorgók léje felett és amíg a megbocsájtó szülők sze­repét játsszuk eme intézmé­nyekkel szemben, addig biztos, hogy minden marad a régiben, fErőssi Hogy reggelre friss kenyér legyen,.. 7-én 300 forint jutalmat kap­tam, A kemencék átforrósodtak. Netye Jánosné a hosszú nyelű falapátra borítja a kiskosarak tartalmát. Szeredi István be­vető évtizedek gyakorlott mozdulataival hasítja fel a tésztát és csúsztatja be a ke­mencébe. Amikor beköszönt AdorjSn Mihály — a kisütő —, még van ideje, hiszen csak fél óra telt éL azóta, hogy bezáródott az első kemence vasajtaja. A kenyérnek pedig háromne­gyed óra kell, amíg jól átsül Átöltözik, s mire visszatér és bekukucskál a kemence ajta­ján, már pirospozsgásokká váltak a cipók. Az utolsó ke­mencénél még tart a beve­tés, az elsőnél pedig már sze. Tóth György indul hazafelé, amikor Patkó Istvánné érke­zik. Beosztása: kenyérfelhor­dó. A kisült kenyereket rak­ja kocsira és úgy szállítja be a raktárba. Egy műszakban 70 mázsát. Nem könnyű mun­ka. különösen nem egy asz- szonvnak, A gázolaj szaga furcsán ke­veredik a frissen sült kenyér illatával. A fehér trikős pékek keveset beszélnek munka köz­ben, Erre nemigen jut idő. A kemence nyitott szájjal vár­ja a hófehér tésztát, nem le­het várakoztatni. Meg aztán igyekezni is kell. hogy amikor hajnali 4 órára megérkeznek a gépkocsik, kisüljön a város egynapi kenyere. Akkor kez­dődik a szállítás, hogy reggele re friss kenyér legyen a mun­kába indulók asztalán. Béla Ottó JSe*3»e Jánosné faiapátra borítja a kiskosarak tartalmát, I Elsőként még kora déi- wtan — Tóth György, a ková­szos érkezik. Előkészíteni a kenyérnek való tésztát, hogy mire a dagasztó Szigetvári Árpád megérkezik, ne legyen a munkával fennakadás. Es­téire a hatalmas csészékben már szépen megkell a tészta, magasra púpozódott, ma jd ki­csordult körös-körül. Korszerű üzem ez. A mun­ka legnehezebb részeit a gé­pek vették át, — Van már ennél jóval mo­dernebb is — világosít fel Szigetvári Árpád, miközben a dagasztógép acélkarja át- meg1 átmozgatja a masszát —, Mis­kolcon épült fel nemrégiben. Ha jól tudom, angol, osztrák, német automata gépeket sze­reltek be. Mondtam is a sza­kiknak, el kellene menni kö­rülnézni. ja kî a két- és tóromkífös tömböket, majd a formázóhoz kerül, aki a liszttel leszúrt asztalon gömbölyíti, majd a kelesztőkosarafcba rakja. Fia­talember gyúrja a tésztát, Zsigovits István. — Ebben az évben szaba­dultam, június 6-án Szabad­kígyóson. Nem mondom, más itt, mint a tanműhelyben volt. de azért itt is meg lehet szók. ni. Meg vagyok elégedve a ke­resettel, 12 forintos órabért kapok, ez pedig egy kezdőnek nem rossz. Az első havi kere­setem 3100 forintra rúgott. A fizetésemből 5—600 forintot hazaadok, 250-et kell fizetni az albérletért, a többit ma­gamra költőm. Nem tudom, ntí lesz később, amig be nem hívnak katonának, itt mara­dok, aztán majd meglátom. Megbecsülnék itt, november Szigetvári Árpád: — Mondtam is a szakiknak, el kellene menni kő Fölnézni,,. Melegszenek a kemencék. Hangos suhogással fújja az olajégő a porlasztóit gázolajat. A hőmérsékletet regisztráló óra mutatója alig észrevehe­tően kúszik a 250 fokot jelző szám felé. A gyulai kenyér­gyárban kezdődik az esti mű­szak A jól átdolgozott tésztát egy elmés gép viszi a mérőhöz. Gyors mozdulatokkal szaggat­Zsigovits István: Megbecsülnek itt, dik a frissen gőzölgő cipó­kat. Tóth György, a kovászos ké­szülődik hazafelé. Fáradt. — Negyvenegy éve vagyok a szakmában. Gépszerelő sze­rettem volna lenni, de hát ki­lencen voltunk testvéi-ek. azt a szakmát kellett választani, ahol a tanulóidőre teljes ellá­tást kapok. Így kerültem Ba­rázda Ferenc orosházi pék­mester műhelyébe. Hajnali 3- kor kezdtünk, este 9-kor vé­geztünk. Persze a pékmunka mellett még fát vágtam, taka­rítottam, piacra Loholtam Másfél év van még a nyugdí­jamig. Ügy számolom a na­pokat, mint valamikor a ka­tonaságnál, leszerelés előtt. 197.1. NOVEMBER 1«. Tóth György: Számolom ï napokat

Next

/
Thumbnails
Contents