Békés Megyei Népújság, 1973. november (28. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-11 / 264. szám

Paróka és „pepi" Tehetséggondozás a családban A tehetség a pedagógia egyik legkevésbé tisztázott és legtöbbet vitatott kérdése. Tu­lajdonképpen ott kezdődnek a gondok, hogy mit tekintünk te­hetségnek, s kit tehetségesnek. A közfelfogás szerint tehetséges például a? a gyerek, aki az is­kolában 3ó bizonyítványt sze­rez, és nem tehetséges, aki rosz- szul tanul. De valóban tehetség­telen-e, aki nem tud kiváló eredményeket felmutatni a ta­nulásban? Az élet azt bizonyít­ja, hogy nem! Sok-sok példa van rá, hogy az iskolában gyen­gén tanuló gyerekek egészen ki­emelkedő teljesítményt érnek el a munkában, a szervezésben, a sportban, a különböző művésze­ti ágakban. Őket talán nem le­het tehetségeseknek tartani? De igen! A tehetseg ugyanis ál­talában speciális területeken mutatkozik meg, s az a helyes, ha a tehetség fogalmához azt is mindig hozzátesszük, milyen jellegű. További gond, hogy ál­talában nem tudni milyen ha­tásra, mikor mutatkozik meg, s meddig tart a tehetség. Sok, fiatal korban tehetségesnek mutatkozó ember megreked egy ponton, s nem fejlődik tovább, míg mások, akik korábban szin­te semmiben sem tűntek ki, hirtelen kibontakoznak, va­lamilyen területen tehet­ségessé válnak. Óvato­san kell tehát bánni a „tehetsé­ges” és „tehetségtelen” megje­löléssel, nem szabad a gyere­keket beskatulyázni, inkább ar­ra kell építeni, hogy a leghal­ványabb tehetség is fejleszthe­tő. A szülők gyakran rámond­ják a tanulásban gyengébb elő­meneteli! gyerekükre, hogy te­hetségtelen. Nagyon rosszul te­szik, mert ezzel kialakíthatnak bennük egyfajta kisebbrendűsé­gi érzést, amely más területeken is megakadályozhatja a tehetség kibontakozását A leghelyesebb, ha szerényeb­ben közelítjük nfeg a kérdést a ahelyett, hogy tehetséges­nek vagy tehetségtelennek mi­nősítenénk a gyereket, inkább azt figyeljük meg, mihez van kedve, ambíciója, miben tud valamiféle előrehaladást, fejlő­dést felmutatni Így az esetek túlnyomó többségében azonnal kiderül, hogy a gyerekben jelen van valamilyen jellegű tehet­ségnek a csírája, csak segíteni kell a csíra kifejlődését Csodálatos dolgokat ta­pasztalhatunk, ha a gyerekek törekvéseire, vágyaira jobban építünk. Szinte egyetlen kedvelt terület is elég ahhoz, hogy okos módszerrel a fiatalok egész fej­lődését, jó irányba tereljük. Té­telezzük fel — sokan vannak ilyenek —, hogy a gyerek nem szeret tanulni, csak ímmel-ám- mal foglalkozik a leckével, de imád vekkert, mechanikai játé­kot. motort szétszedni, szerelni. A szülők többsége ilyenkor megelégszik azzal, hogy azt mondja: ügyes keze van. S mi­közben ezt elismerik, szidják is. hogy miért nem tanul jobban. Tehát szembekerül — mert szembeállítjáv — két olyan te­vékenység, amelynek tulajdon­keppen egymást kellene kiegé­szítenie. Egészem más eredményt érhe­tünk el, ha a kedvelt, hasznos tevékenység fejlesztésére for­dítjuk figyelmünket. Ha — ahe­lyett, hogy a két tevékenységet szembeállítanánk —, megfelelő könyveket, szakrajaokait, segéd­anyagokat adnánk a gyerek ke­zébe, akkor arra is ösztönöz­nénk, hogy mindezek megérté­séhez, hasznosításához szüksé­ges ismereteket is megszerezze. És hol szerezheti meg ezeket a legkézenfekvőbben, ha nem az iskolában! Így elindulhat a láncreakció, sikereket érhet el a fizikában, az eddig gyenge ta­nuló elismeréseket kaphat, a sikerélmény pedig más tantár­gyak megkedvelésére is vezet­het. Az élet persze sokkal bo­nyolultabb nem mindig logikus, a hatások nem ilyen maguktól értetődően következnek egymás után. A példában inkább egy­fajta modellről van szó, amely a folyamat és a nevelési felada­tok könnyebb megértését segíti. Néhány dolgot azonban tétel- szerűen, szinte szabályként is megfogalmazhatunk. Azt példá- § ul. hogy nem kell a gyerekek minden kedvelt elfoglaltságát hóbortnak, káros dolognak te­kinteni. Sajnos, a valóságban akadnav családok, áhol még az olvasást is feleslegesnek, amo­lyan „úri szokásnak” tartják, s közben szidják a gyereket, hogy nem tanul. Másutt — főleg ér­telmiségi családokban — a bar­kácsolás, a szerelés, a kalapálás meg a fűrészelés tartozik a ne­hezen megtűrt elfoglaltságok közé. Aligha kell bizonygatni, hogy ezek a szülői magatartá­sok szükségtelen és rossz fe­szültségeket okozhatnak a gye­rekben. Eléggé általános az is, hogy & szülök mindenből kiválónak akarják látni gyerekeiket, noha csat- némely vonatkozásiban azok. Sajnos, túlságosan sokáig támogatta ezt a szülői törekvést az átlagosztályzat megtörése, sőt fetisizálása. Ezekből tevő­dött össze ez az eléggé általá­nos felfogás, amely fontosabb­nak tartotta a mindenből tűrhe­tő eredmény elérését, mint a valamiből is kiválót. Pedig az országnak nem általában meg­felelő emberekre van szüksége, hanem kiváló lakatosokra, mű­szerészekre. mezőgazdasági szakemberekre, atomfizikusok­ra, művészekre Szerencsére az új tanévtől minden iskolatípus­ban eltörlik az átlagosztályza­tot, sőt az egyetemi felvételinél sem lesz baj, ha például a ké­mikus jelölt viszonylag gyen­gébb bizonyítványt szerzett tör­ténelemből. Ez persze nem je­lent korai szű^ specializácicf, hiszen az alapműveltség meg­szerzését továbbra is fontosnak tartjuk, de pályaválasztáskor nem valamiféle általános tehet­séget keresnek, jó lenne, ha eb­ből a szülők is megfelelő követ­keztetéseket vonnának le, s a tanulás általános ösztönzésén belül nagyobb figyelmet fordí­tanának azokra a területekre, tantárgyakra, amelyek valóban reményekre jogosítanak a tehet­ség kibontására. Az persze a társadalom feladata, hogy az élet különböző területein megnyilvánuló te­hetseget egyaránt elismerje. Jó lenne végre elfogadni: az em­ber igazi értékét az szabja meg, hogy mit produkál saját életpá­lyáján. A legjobban elismert, a leginkább divatos foglalkozá­soknak is vannak csapnivalóan rossz művelői, éts a legkevésbé felkapottaiknair is igazi művé­szei, őket is, hivatásukat is di­csérni kell. Tóth László R Gombaleves: (Két személyre) 1E dkg gombát megmosunk, a szárát megtisztítjuk és az egé­szet vékony szeletekre vágjuk. (A gomba kalapját ne hámoz­zuk le!) Kevés rántást készí­tünk. ízlés szerint fűszerezzük pirospaprikával, majd hideg vízzel felengedjük, megsózzuk, beletesszük a gombát és puhára főzzük. Rizst vagy apró galus­kákat főzünk bele, ha levettük a tűzről belekeverünk egy de- ! ci tejfölt és egy csomag apróra í vagdalt petrezselyemzöldet. Karfiol sonkával. A karfiolt megmossuk, rózsáira szedjük é® gyengén sós vízben megfőzzük. Tűzálló tálat kivajazunk, meg- | hintjük morzsával és lerakjuk a karfiolt, meghintjük apróra A parókát és a „pepi”-it fiatalé*, idősebbek egyformán szívesen viselik, mert kényel­mes, mindig jó a frizura. A haj- kiegészítés praktikus divatja azonban egészségügyi veszélye­ket is rejt magáiban. A parókát, különösen nyári nagy melegben ne viseljük ál­landóan. A fejbőr nem szellőzik kellően, s ez bőrgyulladást, bőr­kiütést akozhat. — bár ez nagy­mértékben függ az egyéni haj­lamtól is. Általános orvosi véle­mény a parókáról, hogy csak egy-két órán át tanácsos visel­ni. Ez az idő azonban a gyakor­latban, — ha dolgozni vagy szó­rakozni megyünk — mindenkép­pen hosszabb lesz. Ezért, ha parókát vásárolunk, inkább a drágább, de a korsze­rű követélményeknek jobban megfelelő szeillős, levegős, sza­lagszereién feldolgozott hajat ve­gyük. Ez a fejbőr szellőzését nem gátolja, vagy legalábbis nem olyan mértékben, mint a zárt, gumírozott sapkára feldol­gozott póthaj. Ne vásároljunk szoros parókát Kényes dolog a hajforma és a hajszín kiválasztása. Időseb­bek a szolid hajformát és szint válasszák; kritikusan nézzük eSf*§8«B*í5! KARDIGÁN A modell erősen karcsúsított. 4—5—6-os tűkkel kötjük. Alap­mintája öttel osztható + 3 szem. Minta leírása: 5-ös tűvel: 1 sor (színe) végig sima, 2. sor: (bal vagdalt sonkával vagy darált füstölthússal, kevés reszelt sajt­tal, meglocsoljuk olvasztott vaj­jal Két deci tejfölt és három tojássárgáját alaposan elkeve­rünk, majd hozzáadjuk a tojá­sok felvert habját, egy csomag apróra vagdalt petrezselyem- zöldet és ráöntjük a karfiolra. Közepes tűznél 15 perc alatt megsül. Karfiolsaláta. A karfiolt a szo­kásos módon puhám főzzük, levét elkészítjük salátaecetnek, majd belekeverünk kevés apró­ra vágott vöröshagymát, egy de­ci tejfölt es ízlés szerint tö­rött borsot. A karfiolt üvegtál­ra rakjuk, a salátalével leönt­jük és keménytojás-szeletekkel díszítjük oldala) 2 sima, 2 fordított. 3 si­ma, Ismételjük. E két sor ismét­lésével dolgozunk. Háta: 88 szemmel kezdjük, 4- es tűvel 3 cm-t kötünk mindig simán, majd folytatjuk az 5-ös tűvel, az alapmintával, 9 cm ma­gasságtól kezdjük a szabásmin­tának megfelelően a fogyasz­tást. A minta szerint mindkét ol­dalt 4x1 szemet minden 10. sor­ban, 3xl_t minden 8. sorban. A derékvonaltól szaporítunk, mindkét oldalt 3x1 szemet min­den 10. sorban. 50 cm magas­ságnál a karöltőt kezdjük fo­gyasztani, mindkét szélén min­den 2. sorban 1x3. 1x2, 3x1 sze­met, 18—20 cm karöltőmagas- ságnál a vá’.lfogyasztást kezd­jük, mindkét szélén 7x2. 3x3 szemet, a középen maradó sze­meket egysoron fejezzük be. Eleje (bal). 55 szemmel. 4_es tűvel kezdünk és a hátával azo­nos módon kötjük, de a bal szé­lén 5 szemet mindig simán köl­tünk. A karöltő fogyasztása: 1x4, 1x3, 2x2, 3x1 szem. A sza­básmintának megfelelően köt­jük az eleje kivágását is, éspe­dig: a gomboláspánt belső olda­lán összekötünk kétszer 2 sze­met minden második sorban, majd 12-szer minden 4. sorban a vállfogyasztás a hátával azo­nos. A gomboláspánt 5 szemét 12 cm-rel hosszabbra kötjük és ; biztosítótűre szedjük a szeme- : ■két. A gombok helyét bejelöljük és a másik oldalon menet közben azt a pántba bekötjük. Ujja (bal): 42 szemmel kezd­jük 4-es tűvel. 4 cm magasságig mindig simán kötjük, majd az 5-ös tűvel az alapmintával kö­tünk és mindkét szé'én szaporí­tunk a szabásmintának megfe­lelően. A megfelelő hosszúság 14x1 1x2 és 1x3 szemet, majd mindkét szélén megkezdjük: 14x1, 1x2, és 1x3 szemet, majd a maradék szemeket egy soron fejezzük be. Zsebek: Két azonos darabot kötünk mindig simán, 24 szem­mel kezdve, 4-es tűkkel 15 cm magas zsebet kötünk. összeállítás után a zsebéket a megfelelő helyre igen a$ró öl­téssel felvarrjuk. A gomb’yu- | kákát körülhurkoljuk, a gom- \ bokát felvarrjuk. (Szegeáyné; ï meg a tükörben, hogy milyen szín áll jól az egyéniségünkhöz, korunkhoz. A paróka ne legyen kirívóan más színű, miint a ter­mészetes haj, inkább árnyalati színhatásra törekedjünk. A fia­talabb korosztály bátrabban él­het a lehetőségigei és merészebb frizurát is viselhet. Az esztéti­kai követelmény azonban a fia­taloknál js azt diktálja, hogy a paróka egyéniséghez illő legyem Mi a teendőnk, ha gyakran viselünk parókát? Mielőtt a parókát feltesszük, alaposan masszírozzuk meg af ej- bőrt, ez elősegíti a vérkeringést. Hazaérkezés után azonnal ve­gyük le és újra masszírozzuk meg a fejbőrt. Elengedhetetlen min­den este a hajkefélés. Kell a fej­bőrnek és hajnak ez a kefemasz- százs is. Amikor módunkban van és süt a nap, néhány percig na- poztassuk a fejbőrt. Vágassuk le a saját hajat rö­vidre. hogy ne legyen túl sok haj a paróka alatt, mert még jobban melegít. Arra is ügyeljünk, hogy ne öltözzünk túl melegen, mert általában a fejbőr izzad a leg­jobban, A parókát ugyanúgy, mint a természetes hajat, kezelni kell, naponta keféljük át. A műhaj parókát két-három hónaponként ki kell mosni. Ezt otthon is el­végezhetjük. A mosást gyorsan végezzük, igy a hullámok nem nyúlnak meg és nyugodtan ki- centrifugázhatjük. Nem árt a műhajnak. A frizura készítését otthon nagyon megkönnyíti, ha műfejet veszünk és azon meg­fésüljük a kívánt frizurát, le­lakkozzuk, utána óvatosan fel­tesszük. A „pepi hajkiegeszítés nagy előnye a parókával szem­ben, hogy nem az egész fejet borítja be, N így a fejbőr szellő­zése jobb. Hátránya viszont az, hogy a természetes hajhoz erő­sítve használják, s ha nem szak­szerűen rögzítik, a hajszálak meghúzódnak, meglazulnak, és kihullnak. Sok nő úgy készítteti el fodrá­szával a frizuráját, hogy a pót­hajból készült kontyot erősen rögzítteti és napokig le sem ve­szi. Éjjelre kendővel vagy háló­val beköti a haját, nehogy tönk_ re menjen a frizura. Ez nagyon egészségtelen megoldás. Előbb- utóbb bőrbetegség és hajhullás lesz a vége. NEM SZABAD a póthajat éjjel Is fejünkön hagy­ni. A fejbőrnek szellőzni és a természetei, hajnak pihenni kell, s így az éjszakai pihenés is kel­lemesebb. Helyes kezelése módja a „pepinek”, ha olyan kontyot fésül tétünk, amelyet este le tu­dunk venni, és reggel újra fel tudjuk erősíteni. Nem esztétikus látvány, ha a természetes haj és a hajkiegé­szítés színében árnyalati szín- különbség van. Festessük egy­színűre. Ha a póthaj természe­tes hajból készült, otthon is vál­lalkozhatunk a festésre. Londes- tonnal fessük be, vagyis színez­zük a természetes és póthajat, de a póthaj kezelésénél vigyáz­zunk. gyorsan végezzük a be­mosást, mert különben összeug- ri'k és nehéz kifésülni. Még ned­vesen csavarjuk fel és hagyjuk megszáradni; meleg szárítóval ne szárítsuk. Fási Katalin «Sfe: 1973 NOVEMBER HL 11

Next

/
Thumbnails
Contents