Békés Megyei Népújság, 1973. november (28. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-11 / 264. szám
Paróka és „pepi" Tehetséggondozás a családban A tehetség a pedagógia egyik legkevésbé tisztázott és legtöbbet vitatott kérdése. Tulajdonképpen ott kezdődnek a gondok, hogy mit tekintünk tehetségnek, s kit tehetségesnek. A közfelfogás szerint tehetséges például a? a gyerek, aki az iskolában 3ó bizonyítványt szerez, és nem tehetséges, aki rosz- szul tanul. De valóban tehetségtelen-e, aki nem tud kiváló eredményeket felmutatni a tanulásban? Az élet azt bizonyítja, hogy nem! Sok-sok példa van rá, hogy az iskolában gyengén tanuló gyerekek egészen kiemelkedő teljesítményt érnek el a munkában, a szervezésben, a sportban, a különböző művészeti ágakban. Őket talán nem lehet tehetségeseknek tartani? De igen! A tehetseg ugyanis általában speciális területeken mutatkozik meg, s az a helyes, ha a tehetség fogalmához azt is mindig hozzátesszük, milyen jellegű. További gond, hogy általában nem tudni milyen hatásra, mikor mutatkozik meg, s meddig tart a tehetség. Sok, fiatal korban tehetségesnek mutatkozó ember megreked egy ponton, s nem fejlődik tovább, míg mások, akik korábban szinte semmiben sem tűntek ki, hirtelen kibontakoznak, valamilyen területen tehetségessé válnak. Óvatosan kell tehát bánni a „tehetséges” és „tehetségtelen” megjelöléssel, nem szabad a gyerekeket beskatulyázni, inkább arra kell építeni, hogy a leghalványabb tehetség is fejleszthető. A szülők gyakran rámondják a tanulásban gyengébb előmeneteli! gyerekükre, hogy tehetségtelen. Nagyon rosszul teszik, mert ezzel kialakíthatnak bennük egyfajta kisebbrendűségi érzést, amely más területeken is megakadályozhatja a tehetség kibontakozását A leghelyesebb, ha szerényebben közelítjük nfeg a kérdést a ahelyett, hogy tehetségesnek vagy tehetségtelennek minősítenénk a gyereket, inkább azt figyeljük meg, mihez van kedve, ambíciója, miben tud valamiféle előrehaladást, fejlődést felmutatni Így az esetek túlnyomó többségében azonnal kiderül, hogy a gyerekben jelen van valamilyen jellegű tehetségnek a csírája, csak segíteni kell a csíra kifejlődését Csodálatos dolgokat tapasztalhatunk, ha a gyerekek törekvéseire, vágyaira jobban építünk. Szinte egyetlen kedvelt terület is elég ahhoz, hogy okos módszerrel a fiatalok egész fejlődését, jó irányba tereljük. Tételezzük fel — sokan vannak ilyenek —, hogy a gyerek nem szeret tanulni, csak ímmel-ám- mal foglalkozik a leckével, de imád vekkert, mechanikai játékot. motort szétszedni, szerelni. A szülők többsége ilyenkor megelégszik azzal, hogy azt mondja: ügyes keze van. S miközben ezt elismerik, szidják is. hogy miért nem tanul jobban. Tehát szembekerül — mert szembeállítjáv — két olyan tevékenység, amelynek tulajdonkeppen egymást kellene kiegészítenie. Egészem más eredményt érhetünk el, ha a kedvelt, hasznos tevékenység fejlesztésére fordítjuk figyelmünket. Ha — ahelyett, hogy a két tevékenységet szembeállítanánk —, megfelelő könyveket, szakrajaokait, segédanyagokat adnánk a gyerek kezébe, akkor arra is ösztönöznénk, hogy mindezek megértéséhez, hasznosításához szükséges ismereteket is megszerezze. És hol szerezheti meg ezeket a legkézenfekvőbben, ha nem az iskolában! Így elindulhat a láncreakció, sikereket érhet el a fizikában, az eddig gyenge tanuló elismeréseket kaphat, a sikerélmény pedig más tantárgyak megkedvelésére is vezethet. Az élet persze sokkal bonyolultabb nem mindig logikus, a hatások nem ilyen maguktól értetődően következnek egymás után. A példában inkább egyfajta modellről van szó, amely a folyamat és a nevelési feladatok könnyebb megértését segíti. Néhány dolgot azonban tétel- szerűen, szinte szabályként is megfogalmazhatunk. Azt példá- § ul. hogy nem kell a gyerekek minden kedvelt elfoglaltságát hóbortnak, káros dolognak tekinteni. Sajnos, a valóságban akadnav családok, áhol még az olvasást is feleslegesnek, amolyan „úri szokásnak” tartják, s közben szidják a gyereket, hogy nem tanul. Másutt — főleg értelmiségi családokban — a barkácsolás, a szerelés, a kalapálás meg a fűrészelés tartozik a nehezen megtűrt elfoglaltságok közé. Aligha kell bizonygatni, hogy ezek a szülői magatartások szükségtelen és rossz feszültségeket okozhatnak a gyerekben. Eléggé általános az is, hogy & szülök mindenből kiválónak akarják látni gyerekeiket, noha csat- némely vonatkozásiban azok. Sajnos, túlságosan sokáig támogatta ezt a szülői törekvést az átlagosztályzat megtörése, sőt fetisizálása. Ezekből tevődött össze ez az eléggé általános felfogás, amely fontosabbnak tartotta a mindenből tűrhető eredmény elérését, mint a valamiből is kiválót. Pedig az országnak nem általában megfelelő emberekre van szüksége, hanem kiváló lakatosokra, műszerészekre. mezőgazdasági szakemberekre, atomfizikusokra, művészekre Szerencsére az új tanévtől minden iskolatípusban eltörlik az átlagosztályzatot, sőt az egyetemi felvételinél sem lesz baj, ha például a kémikus jelölt viszonylag gyengébb bizonyítványt szerzett történelemből. Ez persze nem jelent korai szű^ specializácicf, hiszen az alapműveltség megszerzését továbbra is fontosnak tartjuk, de pályaválasztáskor nem valamiféle általános tehetséget keresnek, jó lenne, ha ebből a szülők is megfelelő következtetéseket vonnának le, s a tanulás általános ösztönzésén belül nagyobb figyelmet fordítanának azokra a területekre, tantárgyakra, amelyek valóban reményekre jogosítanak a tehetség kibontására. Az persze a társadalom feladata, hogy az élet különböző területein megnyilvánuló tehetseget egyaránt elismerje. Jó lenne végre elfogadni: az ember igazi értékét az szabja meg, hogy mit produkál saját életpályáján. A legjobban elismert, a leginkább divatos foglalkozásoknak is vannak csapnivalóan rossz művelői, éts a legkevésbé felkapottaiknair is igazi művészei, őket is, hivatásukat is dicsérni kell. Tóth László R Gombaleves: (Két személyre) 1E dkg gombát megmosunk, a szárát megtisztítjuk és az egészet vékony szeletekre vágjuk. (A gomba kalapját ne hámozzuk le!) Kevés rántást készítünk. ízlés szerint fűszerezzük pirospaprikával, majd hideg vízzel felengedjük, megsózzuk, beletesszük a gombát és puhára főzzük. Rizst vagy apró galuskákat főzünk bele, ha levettük a tűzről belekeverünk egy de- ! ci tejfölt és egy csomag apróra í vagdalt petrezselyemzöldet. Karfiol sonkával. A karfiolt megmossuk, rózsáira szedjük é® gyengén sós vízben megfőzzük. Tűzálló tálat kivajazunk, meg- | hintjük morzsával és lerakjuk a karfiolt, meghintjük apróra A parókát és a „pepi”-it fiatalé*, idősebbek egyformán szívesen viselik, mert kényelmes, mindig jó a frizura. A haj- kiegészítés praktikus divatja azonban egészségügyi veszélyeket is rejt magáiban. A parókát, különösen nyári nagy melegben ne viseljük állandóan. A fejbőr nem szellőzik kellően, s ez bőrgyulladást, bőrkiütést akozhat. — bár ez nagymértékben függ az egyéni hajlamtól is. Általános orvosi vélemény a parókáról, hogy csak egy-két órán át tanácsos viselni. Ez az idő azonban a gyakorlatban, — ha dolgozni vagy szórakozni megyünk — mindenképpen hosszabb lesz. Ezért, ha parókát vásárolunk, inkább a drágább, de a korszerű követélményeknek jobban megfelelő szeillős, levegős, szalagszereién feldolgozott hajat vegyük. Ez a fejbőr szellőzését nem gátolja, vagy legalábbis nem olyan mértékben, mint a zárt, gumírozott sapkára feldolgozott póthaj. Ne vásároljunk szoros parókát Kényes dolog a hajforma és a hajszín kiválasztása. Idősebbek a szolid hajformát és szint válasszák; kritikusan nézzük eSf*§8«B*í5! KARDIGÁN A modell erősen karcsúsított. 4—5—6-os tűkkel kötjük. Alapmintája öttel osztható + 3 szem. Minta leírása: 5-ös tűvel: 1 sor (színe) végig sima, 2. sor: (bal vagdalt sonkával vagy darált füstölthússal, kevés reszelt sajttal, meglocsoljuk olvasztott vajjal Két deci tejfölt és három tojássárgáját alaposan elkeverünk, majd hozzáadjuk a tojások felvert habját, egy csomag apróra vagdalt petrezselyem- zöldet és ráöntjük a karfiolra. Közepes tűznél 15 perc alatt megsül. Karfiolsaláta. A karfiolt a szokásos módon puhám főzzük, levét elkészítjük salátaecetnek, majd belekeverünk kevés apróra vágott vöröshagymát, egy deci tejfölt es ízlés szerint törött borsot. A karfiolt üvegtálra rakjuk, a salátalével leöntjük és keménytojás-szeletekkel díszítjük oldala) 2 sima, 2 fordított. 3 sima, Ismételjük. E két sor ismétlésével dolgozunk. Háta: 88 szemmel kezdjük, 4- es tűvel 3 cm-t kötünk mindig simán, majd folytatjuk az 5-ös tűvel, az alapmintával, 9 cm magasságtól kezdjük a szabásmintának megfelelően a fogyasztást. A minta szerint mindkét oldalt 4x1 szemet minden 10. sorban, 3xl_t minden 8. sorban. A derékvonaltól szaporítunk, mindkét oldalt 3x1 szemet minden 10. sorban. 50 cm magasságnál a karöltőt kezdjük fogyasztani, mindkét szélén minden 2. sorban 1x3. 1x2, 3x1 szemet, 18—20 cm karöltőmagas- ságnál a vá’.lfogyasztást kezdjük, mindkét szélén 7x2. 3x3 szemet, a középen maradó szemeket egysoron fejezzük be. Eleje (bal). 55 szemmel. 4_es tűvel kezdünk és a hátával azonos módon kötjük, de a bal szélén 5 szemet mindig simán költünk. A karöltő fogyasztása: 1x4, 1x3, 2x2, 3x1 szem. A szabásmintának megfelelően kötjük az eleje kivágását is, éspedig: a gomboláspánt belső oldalán összekötünk kétszer 2 szemet minden második sorban, majd 12-szer minden 4. sorban a vállfogyasztás a hátával azonos. A gomboláspánt 5 szemét 12 cm-rel hosszabbra kötjük és ; biztosítótűre szedjük a szeme- : ■két. A gombok helyét bejelöljük és a másik oldalon menet közben azt a pántba bekötjük. Ujja (bal): 42 szemmel kezdjük 4-es tűvel. 4 cm magasságig mindig simán kötjük, majd az 5-ös tűvel az alapmintával kötünk és mindkét szé'én szaporítunk a szabásmintának megfelelően. A megfelelő hosszúság 14x1 1x2 és 1x3 szemet, majd mindkét szélén megkezdjük: 14x1, 1x2, és 1x3 szemet, majd a maradék szemeket egy soron fejezzük be. Zsebek: Két azonos darabot kötünk mindig simán, 24 szemmel kezdve, 4-es tűkkel 15 cm magas zsebet kötünk. összeállítás után a zsebéket a megfelelő helyre igen a$ró öltéssel felvarrjuk. A gomb’yu- | kákát körülhurkoljuk, a gom- \ bokát felvarrjuk. (Szegeáyné; ï meg a tükörben, hogy milyen szín áll jól az egyéniségünkhöz, korunkhoz. A paróka ne legyen kirívóan más színű, miint a természetes haj, inkább árnyalati színhatásra törekedjünk. A fiatalabb korosztály bátrabban élhet a lehetőségigei és merészebb frizurát is viselhet. Az esztétikai követelmény azonban a fiataloknál js azt diktálja, hogy a paróka egyéniséghez illő legyem Mi a teendőnk, ha gyakran viselünk parókát? Mielőtt a parókát feltesszük, alaposan masszírozzuk meg af ej- bőrt, ez elősegíti a vérkeringést. Hazaérkezés után azonnal vegyük le és újra masszírozzuk meg a fejbőrt. Elengedhetetlen minden este a hajkefélés. Kell a fejbőrnek és hajnak ez a kefemasz- százs is. Amikor módunkban van és süt a nap, néhány percig na- poztassuk a fejbőrt. Vágassuk le a saját hajat rövidre. hogy ne legyen túl sok haj a paróka alatt, mert még jobban melegít. Arra is ügyeljünk, hogy ne öltözzünk túl melegen, mert általában a fejbőr izzad a legjobban, A parókát ugyanúgy, mint a természetes hajat, kezelni kell, naponta keféljük át. A műhaj parókát két-három hónaponként ki kell mosni. Ezt otthon is elvégezhetjük. A mosást gyorsan végezzük, igy a hullámok nem nyúlnak meg és nyugodtan ki- centrifugázhatjük. Nem árt a műhajnak. A frizura készítését otthon nagyon megkönnyíti, ha műfejet veszünk és azon megfésüljük a kívánt frizurát, lelakkozzuk, utána óvatosan feltesszük. A „pepi hajkiegeszítés nagy előnye a parókával szemben, hogy nem az egész fejet borítja be, N így a fejbőr szellőzése jobb. Hátránya viszont az, hogy a természetes hajhoz erősítve használják, s ha nem szakszerűen rögzítik, a hajszálak meghúzódnak, meglazulnak, és kihullnak. Sok nő úgy készítteti el fodrászával a frizuráját, hogy a póthajból készült kontyot erősen rögzítteti és napokig le sem veszi. Éjjelre kendővel vagy hálóval beköti a haját, nehogy tönk_ re menjen a frizura. Ez nagyon egészségtelen megoldás. Előbb- utóbb bőrbetegség és hajhullás lesz a vége. NEM SZABAD a póthajat éjjel Is fejünkön hagyni. A fejbőrnek szellőzni és a természetei, hajnak pihenni kell, s így az éjszakai pihenés is kellemesebb. Helyes kezelése módja a „pepinek”, ha olyan kontyot fésül tétünk, amelyet este le tudunk venni, és reggel újra fel tudjuk erősíteni. Nem esztétikus látvány, ha a természetes haj és a hajkiegészítés színében árnyalati szín- különbség van. Festessük egyszínűre. Ha a póthaj természetes hajból készült, otthon is vállalkozhatunk a festésre. Londes- tonnal fessük be, vagyis színezzük a természetes és póthajat, de a póthaj kezelésénél vigyázzunk. gyorsan végezzük a bemosást, mert különben összeug- ri'k és nehéz kifésülni. Még nedvesen csavarjuk fel és hagyjuk megszáradni; meleg szárítóval ne szárítsuk. Fási Katalin «Sfe: 1973 NOVEMBER HL 11
