Békés Megyei Népújság, 1973. október (28. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-07 / 235. szám
Póka György linómetszetei építkezés mellett KÖRÖS TÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Két vallomás a János vitézről találkozás Jankovicb Marcell rendezővel f A nemrég alakult orosházi ifjúsági filmklubban bensőséges hangulatú találkozó volt a János vitéz című első magyar másfél- órás rajzfilm rendezőjével, jJanikovich Marcellel. A film nagy sikerű bemutatója után közel háromórás beszélgetés részleteit felidézni igen hasznos, és nemcsak annak, aki részese volt a találkozónak, hanem azok számára is, akik látták a János vitézt, akik vitatkoznak a film mellett vagy ellene. Kétségtelen, hogy a Petőfi-évforduló egyik legrangosabb alkotása a János vitéz és ez nemcsak abból adódik, hogy mívesen kimunkált film, hanem abból is, hogy nem csupán egyszerű filmadaptációról van szó. Jankovich Marcell újjávarázsolta a János vitézt, ő maga mondta el, hogy a JÜX. század emberének János vitézét kellett megalkotnia, egy olyan János vitézt, aki immár a költemény megírása óta eltelt közel egy és egy negyed század tapasztalataival gazdagabb, aki már többet tud az emberről, aki többet tud a Jó és Rossz párharcáról. —j Valójában erről van szó — mondotta a film rendezője —. hiszen Kukorica Jancsi népi históriája több egy parasztlegény történeténél. Élete, kalandozásai, viadalainak sora a Rossz elleni harc sorozata A filmnézőben olyan érzés támad, hogy a magyarság néprajzi hagyományainak egész kelléktárát felvonultatta a rendező. Nemcsak alföldi, jánosvité- izi milliót, hanem teljes magyar környezetet, hangulatot teremtett Jankovich. —I Tudatosan törekedtem erre — mondta Mielőtt a film rajzolásához kezdtünk volna, bejártam az egész országot motívumok összegyűjtése végett. Többek között Orosházán és Gyulán is megfordultam a múzeumokban, szűrmin- ták után kutattam. Hódmezővásárhelyen gyönyörű népi kerámia- tányérmintát találtam, amelyből a filmben a Nap alakult ki. Mohácsról busó maszkot vittem, ez lett a zsiványok álarca A népi hangszerek sem maradtak ki. a láncos bot és a köcsögből készített brummo- gó. A parasztház kapuját székely kapuk után formáltam meg... Lépten -nyomon feltűnik a filmben a népi díszítő- művészet egy-egy motívuma. Van egy igen érdekes megoldás is: a cselekményt a rendező egy különös körbe zárva indítja. Olyan érzés támad az emberben, mintha egy kútba tekintene és onnan tükröződne vissza az egész jánosvitézi eseménysorozat. — A kút-motivum valóban fellelhető és ez tiszta népmeséi hatás. Hiszen János vitéznek zárt világból keli kitörnie, megküzdenie a gonosz boszorkánnyal, az ellene összefogó erőkkel, hogy elnyerje Iluskát, akire Tündérországban talál rá, ahol tűzgyűrűn kell áttörnie, hogy találkozhassanak. Sejtelmes, légies ez a Tündérország, hiszen a Hol is kaphattak volna méltóbb helyet a Richly Zsolt háttér- és színtervei, valamint Jankovich Marcell figuratervei alapján készült összeállítások, a János vitéz című egész estét betöltő színes rajzfilm képkockái, mint Budapesten, a Petőfi Sándorról elnevezett Irodalmi Múzeumban? A két termet gazdagon betöltő képsorozat, és az egyikben a János vitéz 1845-ös Vahot Imre- féle első kiadásától napjainkig megjelent kötetek sora nemcsak arra mozdítja a filmet még nem ismerő látogatót, hogy megnézze azt, hanem a maga nemében és önállóságában is eredeti, mással nem helyettesíthető esztétikai élvezetet nyújt. Manapság egyre nagyobb örömmel és bizalommal szemléli az ember azt a mozgalmas kiállító kedvet, amely képzőművészetünket, és a valahol hozzá kapcsolódó társművészeteket jellemzi. A kvalitások valóságos reneszánszát éljük, évről évre rohamosabban bővülnek az ilyen formájú ismeretszerzési és élményszerzési alkalmak, és ami a legfontosabb, a mozgolódás, az igény nem egyoldalú. Nemcsak a kiállítóik törekednek arra, hogy falat kapjanak, akár a legnemesebb művészeti intézményekben, kiállítóhelyeken, hanem kisebb kul- túrházakban, klubokban, sőt sokszor meglepően paradox helyeken is, A végvalóságban nem létező dolgot kellett „valóssá”, láthatóvá tenni, színekkel, finom kékkel, a figurák finom rajzzal megformált alakjaival. Ügy érzem, sikerült. Ha a néző is így érzi a vetítés után, megérte a 18 hónap, amíg százötvenen rajzoltuk, festettük, csináltuk a filmet. Fülöp Béla eredmény általában mindig siker. Már úgy értelmezve a dolgot, hogy a kiállító is nyer a bemutatkozással, a szemlélő is. Ha megbukik a tárlat azért, ha meg nem, azért Persze, ritka már a*; fiogy olyan, művek kerüljenek fáira bárhol is, amelyek a legalapvetőbb követelményeket sem bírnák el. Ez a roppant érdekes kiállítás elsősorban újszerűségével hat, azzal, hogy minden különösebb magyarázkodás nélkül bepillantást enged a rajzfilmgyártás titkaiba, rendjébe is; néhány képkocka után azonban már egyértelmű a dolog: a János vitéz című Jankovich-film így idehozott. rajzlap nagyságú festett képei valósággal (és valóságosan is!) a műalkotások rangjára emelkednek, elbűvölik az embert mesevilágukkal, kifejező- eszközeik sokoldalúságával, és nem utolsósorban biztonságával. Gyönyörű légies színek, semmi mással nem hasonlítható figurák, mesés, mégis igazi világ: ez lett a János vitézből a filmalkotók boszorkánykonyháj ában, ahol a nagy üstökre ez a szó van festve: tehetség. Az alkotók tehetsége találkozott a megvalósult filmben Petőfi Sándor géniuszával, és még az is izgalmas, hogy ugyan nem a költő ellenére, hanem inkább a költő szemével látva úgy mesélik el a János vitézt, ahogyan azt az elmúlt évszázadhoz képest gyökeresen megváltozott korunk a legjobban megértheti, a legintenzívebben átérezheti, a legmagasabb szinten kapcsolódhat Ku- koricza Jancsi csodálatos történetébe, mégha csak néző is ezúttal, és nem olvasó. A kiállított képeket kiemeléssel megkülönböztetni felesleges, és nem is lehet, hiszen egy összefüggően megjelenő műalkotás, film megállapított pillanatai csupán. A kísérlet, hogy ' kiállításon hozzák közelebb a volt vagy leendő filmnézőhöz, sikeres. És a Pannónia Filmstúdió, a Mozgóképforgalmazási Vállalat mellett a Petőfi Irodalmi Múzeum dicsérete a sok helyeslő, szíves-örömmel született mondat, elismerő szó a kiállítás vendégkönyvében. Sas* Ervin Szilánkok flladeUI Mllielv egy csöpp magányt gránátalma« csöndesség árny* csak míg eltakar a. gondok elől a pillanat megtartó szárnya • * • ntött-kopott bús hegedi tanulod már: érezni bűn a bár hangodnál más is vidnl fejed fölött a ház irigy u! • * • nem Vehet követ dobni büntetlen® m égre minek a látó szem?! madárhang-gordonka kel! a fáradt szív fölébe 1973. Kiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeumban
