Békés Megyei Népújság, 1973. október (28. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-07 / 235. szám

Felszabadulási ünnepség Békéscsabán tfäyldMs sa 1. oldalról) #* a felszabadulás előtt nens Volt példa, S ezen fejlődés le­hetősége elsőnek itt, a Viharsa­rokban adatott meg, hiszen 1944-nek, a magyar történelem eddigi legnagyobb fordulatát ho­zó őszén a Vörös Hadsereg az ország megyéi közül elsőnek Békést szabadította fék Azt a területét az országnak, ahol an­nak ellenére, hogy a leggazda­gabb búzatáblákat ringatták a földek, mégis a Horthy-korszak jellemző tünetei vad kegyetlen­séggel éltek; ahol „sápadt, éhe­ző gyermekek, munkalehetősé­gért házról- házra kilincselő csa­ládanyák, a dobra verés révüle­tében életüket tengető kispa­raszti tömegek, kisiparosok, s a munkanélküliség rémével az ut­cára számkivetett és üldözött éhes proletárok sóhajtották Jó­zsef Attilával együtt: ,Mondd, mit érlel annak a sorsa...” S e sóhaj 1944. október elején lelkes kiáltássá erősödhetett: »Világ proletárjai egyesüljetek!” Ez a szabadító szózat zeng most Ma­gyarország dolgozó társadalmá­hoz, mint élő valóság. Hosszú éveken át, mint pusztába kiál­tó szó hangzott kelet felől a sza­badító kiáltás az egész világ rab­jai felé... S addig gyötrelmek­ben sínylődtünk, az arisztokra­ta kapitalizmus bilincseiben, nem volt egyebünk, csak az él­ni akarás. Az élet valósága el­érhetetlen álomként lebegett előttünk. A jobb és igaz jövőről álmodoztunk. Titokban hallgat­tuk Moszkva szabadító harsoná­ját, az emberbarátság szózatát, hogy „Világ proletárjai egyesül­jetek!” „És fordult a sorskerék, egyet és nagyot... Most itt a pir- kadó hajnal!... Értsük meg a fel­hívó szózat nagy jelen­tőségét, lényegét, amely a szabadságot, igazságot, az emberiség életét jelen­ti”. — hangzott a Békéscsabán megalakult kommunista párt el­ső felhívása. Amikor Békéscsaba 1944. ok­tóber 6-án harc nélkül felsza­badult, a munkásság legjobbjai, a kommunisták álltak legelő­ször az új élet megszervezésé­nek élére. Október 8-án a Mun­kásotthonban összegyűlt balol­dali munkások megalakították a kommunista párt békéscsabai szervezetét. Egy nappal később, október 9-én a kommunisták, kisgazdapártiak és a polgárság képviselőinek részvételével meg­alakult az Ideiglenes Városi Tanács. A munkásság szervezett mozgalma ekkor már négy év­tizedes múltra tekintett vissza városunkban. Ez a több évti*- zedes hagyomány — a háború alatt egyre fokozódó terror kö­vetkeztében — nem torkollott ellenállási mozgalomba, de mint az emberek gondolkodását, cse­lekedeteit meghatározó tényező a felszabadulás pillanatától egy­re erőteljesebben éreztette ha- c tását. így Békéscsabán is a tár- S sadalmi, politikai életben bekö- ■ vetkezett fordulatnak döntő 5 mozzanata volt a proletariátus Ï fellépése. az Öntudatos szervezett mun-, kásság, tehát a kommunisták kezében is..." Ez olyan vilá­gos program volt, amely egy­séges cselekvést határozott meg. A felszabadulást követő első pillanatokban azonban el kel­lett oszlatni azokat a félelme­ket, mélyeket a Horthy reak­ciós propagandagépezet az em­berekbe oltott. Ebben nagy se­gítséget jelentett a Vörös Had­sereg felhívása a német fa­siszta elnyomás alól felszabadí­tott magyar lakossághoz. PrA hitlerista rablók és magyar bé­renceik rémítgetnek bennete­ket a. Vörös Hadsereg bevonu­lásával Magyarországba. Sem­mi okotok a félelemre! A Vö­rös Hadsereg nem mint hódító jött Magyarországba, hanem mint a magyar nép felszaba­dítója a német fasiszta iga alól.” A Vörös Hadsereg helyi parancsnokai és a katonák magatartása csakhamar meg­győzte a lakosságot a reakció hamis propagandájáról, s így lehetővé vált az élet megindí­tása, s egy új élet kezdő lépé­seinek megtétele. A kommunisták ebben a munkában kezdeményező sze­repet játszottak, hiszen tevé­kenységük nemcsak a párt- szervezési munkára terjed ki. hanem az élet minden terüle­tére. A súlyos problémák meg­oldásában — mint a közszük­ségleti cikkek biztosítása és el­osztása, az ellátatlanok élelme­zésének, a tüzelő ellátásának a megoldása, a termelőmunka megindítása, az elmaradt beta­karítási munkák befejezése, az igaerő és vetőmag előteremté­se az őszi munkákhoz — jár­tak élen a munkásság legjobb- jai­A Magyar Kommunista Párt kezdeményezésére 1944. decem­ber 2-án Szegeden megalakult a Szociáldemokrata Párt, a Kis­gazdapárt, a Nemzeti Paraszt­párt, a Polgári Demokrata Párt, valamint a Szabad Szakszerve­zetek közreműködésével, a pár­tok szövetsége, a Magyar Nem­zeti Függetlenségi Front, amely tevékenysége alapjául a Kom­munista Párt javaslatát, Ma­gyarország demokratikus újjá­építésének és felemelkedésének programját fogadta el. A prog­ram antifasiszta, demokratikus célkitűzése a munkásosztály, a parasztság, a demokratikus ér­telmiség és a burzsoázia né­metellenes, a fasizmussal szem­beforduló részének összefogásá­ra teremtett alapot. A megyében és Békéscsabán megalakult pártszervezetek is tevékenységüket a demokrati­kus erők összefogására és a népképviseleti szervek működé­sére alapozták. A kedvező kül­ső körülmények közepette, az ország jelentős részének felsza­badulásával egyre jobban érle­lődtek a forradalmi átalakulás objektív és szubjektív feltételei. S a megszervezett új hatalom túllépett a polgári demokrácia keretein — és népi demokrá­ciává alakult. Az új népi hata­lom előtt hatalmas történelmi feladatok megoldása állott: az újjáépítés, földosztás, a töke elleni általános támadás, a szocializmus építése alapjainak, egy virágzó, szebb magyar jö­vőnek a megteremtése. A feszabadulás időpontjában Békés megyét, fl Békéscsabát elmaradott és megmerevedett gazdasági és társadalmi szer­kezet jellemezte. Békéscsabán az 1930. és 1949. közötti, csak­nem két évtized alatt az ipar- ból élők száma 12 867-ről mindössze 13 352-re emelkedett. Mivel az 1930-as adatok sze­rint a mezőgazdasági népesség az összlakosság 42,9 százalékát alkotta, ez azt jelenti, hogy Békéscsaba társadalma a fel- szabadulás pillanatában még mindig alapvetően agrártársa­dalom volt. Az újjáépítés programja a kifosztott, romba dőlt ország újjáépítését úgy kívánta elérni, hogy az egyben megerősítse a munkásosztály és az állam po­zícióit az ipari termelés vezeté­sében, a hagyományos kapita­lista termelésbe való beavatko­zás útján, amely végső soron az államosítással megteremtet­te a legfontosabb termelőesz­közök társadalmi tulajdonba vételét. Ezzel megkezdődhetett hazánkban a szocializmus alap­jainak lerakása. Megyénk a legsúlyosabb örökséggel küszködött, ipara fej­letlen volt, egyedül a textil-, az élelmiszer-, az építőanyag- és a nyomdaipar ért el komo­lyabb színvonalat. A szorosabb értelemben vett ipari mun­kásság létszáma alig érte el a megye területén a 3—4000 főt A megye viszonylag fejlettebb településeinek iparosodottsága sem ért el jelentősebb szintet. Ez alapvetően meghatározta városaink urbanizáltsági szint­jét is. Jól jellemzi ezt az álla­potot az, hogy a felszabadulás előtt az egész megyében a szel­lemi foglalkozásúak számát mindössze 6 ezerre becsülhet­jük. A városban a mezőgazdál­kodásból élő mintegy 21000 főnyi lakosságnak a fele telje­sen föld nélküli volt, de ezen agrárproletár réteg mellett erős volt a kis- és középparaszti réteg is. A földosztás során így csak részben lehetett az igényeket kielégíteni. Elzárt volt az, hogy oly radikális mó­don történt városunkban a földosztás megszervezése, amely következtében csökkent a föld­nélküliek száma, s tovább emelkedett a kis- és közép- paraszti birtokoké és alapvető­en megváltoztak az osztály­viszonyok. A földreformmal komoly gazdasági alapot nyert a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetsége. Továbbá a népi demokratikus forrada­lom részeként végrehajtott földreform forradalmi módon, a földreform ún. „első roha­mában”, jelentős antikapitalis­ta vonásokkal, a népi tömegek aktív részvételével ment végbe, és gyökeresen új alapokat te­remtett a parasztság fejlődésé­hez. A földreform a mezőgazda- sági termelés fokozatos hely­reállításában is kiállta a pró­bát Egyben azonban kezdték éreztetni hatásukat azok a gaz­dasági és társadalmi ténye­zők is. amelyek a kisáruterme- lés korlátozott lehetőségeit mutatták a hagyományos ter­melési technika túllépésében és à mezőgazdasági termelés növelésében. A mutatkozó mezőgazdasági munkanélkü­liség megszüntetésének és a modem mezőgazdasági ter­melés megvalósításának, továb­bá egy alapvetően új társadal­mi struktúra létrehozásának .feltételeit csak az iparosítás és a termelőszövetkezeti mozga­lom teremthette meg. Ilyen előzmények és történel­mi hagyaték alapján nem csoda tehát, ha a felszabadulás első pillanatától nyugtalanul keres­te városunk, s megyénk azokat az utakat, lehetőségeket, ame­lyek minél gyorsabb ütemben tudják az itt élő emberek éle­tét kulturáltságát olyan ma­gasra emelni, hogy joggal tud­jon felsorakozni hazánk más területei és városai mellé. A Magyar Szocialista Mun­káspárt helyes programja alap­ján megvalósult a mezőgazda­ság kollektivizálása; a 60-as évek elején meginduló iparosí­tás alapvetően megváltoztatta a megye és különösen Békés­csaba megmozdult társadalmát Osztályok, rétegek tagjai töme­gesen változtatták meg a fel- szabadulás előtti helyüket A parasztság kettős társadalmi mozgást végzett. Egyrészt a tu­lajdonviszonyok átalakulása ré­vén önnön társadalma alakult át szövetkezeti parasztosztállyá. Cukorrépahegyek A kommunista párt a pofit!- ; kailag legaktívabb, legtudato- > sabb társadalmi réteg szerve- : zett fellépését jelentette. So- ; raikban ott voltak az Illegális ; kommunista párt tagjai, nagy ! számmal a szociáldemokrata • párt kommunista érzelmű, a ! kommunistákkal kapcsolatot : tartó harcos elemei, a szakszer- ; vezeti mozgalom aktív részt- ! vevői, az építőmunkások moz- S galmának legjobbjai, valamint : a 19-es harcosok. A különböző ; indítású párttagokat a közös ; cél, a felelős politikai munka, s ; a kibontakozó propaganda- és ! agitációs munka egységbe ko- ; vácsolta. E közös célt pedig 5 Révai József 1944. november ; 19-én így1 fogalmazta meg: „Mi, ! ha azt mondjuk, hogy demok- * ratikus, független Magyarorszá- \ got akarunk. nem burzsoá- ; kapitalista demokráciát aka- ; rank, hanem népi demokráciát, • olyan demokráciát, ahol a nép ! szabadsagjogai valóság, nem S pedig fügefalevél a kizsákmá- g nyolás számára, ahol a föld a % paraszté, ahol meg van sem- | misítve a magyar nagybirtokos I osztály, ahol az államhatalom S tservei a nép kezében vannak, i A Mezőhegyes! Cukorgyár átvevő telepein gyűjtik a betakarított cukorrépát. Képünk a me- zőkováeshází határban létesített eukorrépa-átve. íóhelyen készült, ahol korszerű untőremleaeres keresztül gyűjtik prizmába a cukorrépát. Felvé­telünk pillanatában a nagykamarás! Ságvári Tsz-bői hordják a termést, ahol Holdanként 189-—190 mázsa cukorrépa, termett. Bemén??) Másrészt a mezőgazdasági tech­nika fejlődése és az ipar mun­kaerő-szükséglete révén nagy­arányú átrétegződés zajlott le, amely csökkentette a paraszt­ság létszámát, s növelte a munkásosztályét Örömmel szemlélhetjük azt hogyan alakul át Békés­csaba földszintes főútja és köz­pontja impozáns megjelenésű többszintes városi úttá, hogyan születnek meg és terjeszked­nek szinte napról napra az új lakótelepek, hogyan válik egy­re pezsgőbbé az északi és déli ipartelep, hogyan készülnek el az új óvodák; mikor készül el egy-egy felbontott útszakaszon a vízvezeték és a szennyvíz- csatorna. mikor vezetik ide vagy oda be a gázt A mai közvéleményben a városban történő dolgok első­sorban mint alkotások jelen­nek meg, pedig a lényeg az, hogy milyen társadalmi élet valósul meg benne. Éppen ezért az a feladatunk, hogy a város élő. cselekvő testületté egyesítse, munkaképes közös­séggé szervezze a benne éló embereket A cselekvőképes városszellem kifejlesztéséhez vezető út a városkultúra teszi képessé és alkalmassá a vá­rost arra. hogy azt a magasabb szerepet is teljesítse, amely rá, mint kultúrát sugárzó központ­ra vár. Most, amikor a felsza­badulástól eltelt idő néhány történelmi jelentőségű átalaku­lásáról szóltam, akkor derűlátó előrepillantásom ebből a forrás­ból is táplálkozott. Városunk lakói jogos büszkeséggel vall­ják magukénak e kort, s en­nek minden alkotását, mert ami itt és most születik, az ál­taluk és értük történik. Tudjuk és érezzük, népünk történelme megtanít rá, hogy szabadsá­gunk kivívásában, jogaink meg­szerzéséiben és gyakorlásában milyen segítséget kaptunk a Szovjetuniótól, miközben „.. .a második világháború füzében hallatlan áldozatokat hozva szétzúzta a fasizmus fő erőit, s ezzel megmentette az embe­riséget egy új középkor fenye­gető rémétől. A Szovjetunió­hoz való viszony mindig vá­lasztóvíz volt a politikában, a haladás és a reakció erőinek megkülönböztetésében. Mozgal­munkban a Szovjetunióhoz va­ló helyes, elvi viszony az inter­nacionalizmus fokmérője. Pár­tunk elutasítja a szovjetellenes- ség minden formáját, mert a szovjetellenességnek tett legki­sebb engedmény is rombolja a haladás, a szocializmus erőit, és az osztály ellenség, az impe­rializmus kezére játszik. A Szovjetunió felszabadítónk, szö­vetségesünk, igaz barátunk és legjobb segítőnk az élet min­den területén. A Szovjetunió­hoz való viszonyunk nyílt és megingathatatlan, szilárd elvi. internacionalista alapokon nyugszik és teljes összhangban van nemzeti érdekeinkkel.” — ahogy azt Kádár elvtárs meg­fogalmazta a Magyar Szocia­lista Munkáspárt X. kongresz szusán. Városunk lakói számára öröm a szovjet emberekkel va­ló találkozás, a személyes ba­rátság. Ezt az igényt minden le­hetőséget felhasználva igyek­szünk kielégíteni. így született meg Békéscsaba és Penza testvéri kapcsolata; így alakul­nak egymás után az MSZBT- tagcsoportok. És most örömmel tölt el bennünket, hogy a Béke Termelőszövetkezet tagsága el­határozása és döntése alapján felveszi a „Magyar—Szovjet Barátság” nevet. Ez a név hű kifejezője an­nak, hogy városunk dolgozói magukénak vallják pártunk internacionalista politikáját, hű kifejezője annak, hogy átérzik azt, milyen alapvető jelentő­ségű volt népünk történetében a szovjet emberek véráldoza­tának, és a nap, mint nap meg­nyilvánuló internacionalista se­gítségnek, Legyen e név hű kifejezője a két nép közötti internacionalista szolidaritás­nak, az emberek kölcsönös megértésének és barátságának Az ünnepség az tntemac io­nálé hangjaival ért véget

Next

/
Thumbnails
Contents