Békés Megyei Népújság, 1973. október (28. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-07 / 235. szám

Szavalóverseny Martfűn 'Â martfűi Tisza Cipőgyár szakszervezeti bizottsága és mű­velődési központja, valamint a Népszava „Szép szó” kulturális mellékletének szerkesztői a Nagy Októberi Szocialista For­radalom tiszteletére a forrada­lomról szóló, a forradalmi vív­mányokat és a munkásemberek életét bemutató versek kategó­riájában az idén harmadik al­kalommal rendezi meg sza­val overeeny et. A verseny célja olyan forra­dalmi és munkásmozgalmi ver­sek felkutatása és magas szintű bemutatása, amelyek meggyőző erővel ábrázolják a forradalmi osztályok életét, harcát, dolgos hétköznapját, a munka szerete- tét, emberformáló erejét. A sza­valóversenyt november 4-én rendezik meg a martfűi cipő­gyár művelődési központjában, jelentkezni október 24-ig lehet. A legjobbak a három tagú zsűri értékelése alapján jutalmakat és emléklapokat fognak kapni, de a Népszava szerkesztősége és az üzemi KISZ-bizottság különdí- jakat is adományoz. Villámféit ynél Évadnyítás a Jókai Színházban Pénteken este 7 órakor nagy sikerű előadással nyitotta évad­ját a békéscsabai színház. Lovas Edit rendezésében Németh László Villámfénynél című drámáját mutatták be. Képeink a dráma két jelenetét idézik. Első felvonás: Bakos Béla Jegy tő (Ats Gyula), Anna, Nagy [ Imre körorvos felesége (Dévai Kamilla) és Bakosne (Dénes ■ Piroska) Sata (Agárdi Ilona), Nagy Imre kőrorvos (Bieskey Károly Já- szai-díjas) és a háttérben Határvári (Kovács Lajos) (Demény fel*.) Asszonyok, lányok a varrógépnél Egyszer valaki szóvá tette, hogy kapcsolódjanak be a szo­cialista brigádmozgalomba. Na­pokig beszélgettek róla. Ellen- vélemények is elhangzottak, a többség azonban amellett érvelt, hogy képes a brigád ilyen cél­kitűzés megvalósítására. Több szocialista brigádról ol­vastak már az újságokban és hallottak a rádióban is. Olyan vállalások teljesítésével, mely­re a dolgozók nem kötelezettek, de amelyekkel a társadalom ja­vát szolgálják, hírnevet, meg­becsülést szereztek maguknak. Miért maradjanak ők az isme­retlenség homályában? A Békéscsabai Textilfeldolgo­zó Szövetkezet varrórészlege egyik szalagjának a dolgozóiról van szó. Huszonnégy asszonyról és lányról, akik között 16 éves a legfiatalabb és negyvenegyné- hány éves a legidősebb. Még tavaly tűzték célul a szo­cialista cím elnyerését. Felvet­ték a Béke brigád nevet és bri­gádvezetőül Guliga Juditét vá­lasztották meg. Jutka tanyai lány. Varrodában akkor volt először, amikor első éves szakmunkástanuló korában osztálytársaival együtt kötelező látogatást tett a Férfi Fehérne­műgyár békéscsabai gyáregysé­gében. Ügy látta, nehéz és zajos is a varrás így szalagban, de — gondolta — majd megszokja ép­pen úgy, mint mások. Amikor 1971-ben megkapta a szakmunkás-bizonyítványt, a szövetkezet varrórészlegébe kérte a felvételét. De hiába volt női szabó, a szalagmunka kezdetben elég nehezen r^ent. Szerencsére Ormándi Pálné, a szalag vezető­je nagyon kedves volt hozzá és segített neki. Az első benyomá­sok maradandó hatást gyakorol­tak rá. Megszerette a szövetke­zetei és jó munkával megbecsü­lést igyekezett kiérdemelni. Ilyen előzmények után lett brigádvezető, amivel a szövetke­zet vezetői is egyetértettek. Meg­ismerték. Tudták róla, hogy áll­hatatosságával képes lesz a bri­gádot összetartani. Mert volt már előzőleg is olyan brigád, amely a szocialista cím elnyeré­sét tűzte céljául, de a törekvés abbamaradt. Benne azonban nem csalódtak. A lendület egy éve nem hagyott alább, sőt most, a november 7-i értékelés­hez közeledve még fokozódott. És hogy példát mutasson má­soknak, meg jobban is értsen ahhoz, amit csinál, beiratkozott a ruhaipari szakközépiskola le­velező tagozatának 1. osztályá­ba. S jólesett neki, amikor Tóth Gyula elnök azért külön is megdicsérte és a szövetkezet támogatásáról biztosította. Dolgozni és tanulni egyszerre nem könnyű dolog. A brigád­vezetői teendők is sok elfoglalt­ságot jelentenek számára. Mert hiába, a versenyszellemet első­sorban mégiscsak neki kell ápol­nia. A munkában és olyan él­mények keresésében is, amelyek az összetartozás érzését váltják ki. Hogy ez mennyire sikerül, hadd beszéljenek róla mások. Simon Annuska egyike a leg- fiatalabbaknak. Előzőleg másutt is dolgozott, de itt jobban érzi magát. — És ha valahol többet tudna keresni, elmenne? — kérdezem. — Van, akinek csak a pénz számít, nekem azonban a kör­nyezet is fontos. Nálunk nagyon jó a hangulat. Ha van is vita, az nem megy ökölre. Bohus Judit egy tízéves bat- tonyai nevelőintézeti kisfiúra gondol, akit Rákóczi Gyuriká­nak hívnak. — Ö a mi pártfogoltunk. Egy­szeregyszer elhozzuk és levele­zünk is vele. Megpróbáljuk a szülői szeretet hiányát pótolni — mondja. Szívesen emlékszik vissza ar­ra is, amikor a nevelőintézetből egy vasárnap mind a 37 negye­dik osztályos fiút elhozták Bé­késcsabára. — A Lenin Tsz Bánki Danát brigádja révén kaptuk meg az autóbuszt. S a gyerekeknek egész napos programot szervez­tünk. Voltunk velük moziban, a múzeumban, a strandon, ebéden láttuk őket vendégül. Azt látni kellett volna, hogy milyen jól érezték magukat. A Lenin Tsz-szel való kapcso­lat pedig abból ered, hogy Gu­liga Jutka édesanyja a tsz tag­ja. Sok az ismerőse is ott. így sikerült egy egri kirándulásra is megszerezni a buszt. Igaz, nem egészen ingyen kérték. Cserébe a szövetkezet vezetőségének be­leegyezésével a hulladékból tör­lőrongyot válogattak és adtak a tsz gépkocsivezetőinek és sze­relőinek. Segítettek a mezőgaz­dasági munkában is. Az egri kirándulásra a tsz-ből 9 fiatalember is elkísérte a bri­gádot és nagyon jó volt a lá­nyok hangulata. Szívesen em­lékeznék vissza a sok szép él­ményre és persze a finom bo­rokra is. Patronálnak idős embereket, akiknek néha-néha ajándékot is visznek. Nem a rászorultságuk miatt keresik fel őket, hanem, hogy ne érezzék magukat elha­gyatottnak. — Egy kézszorítás, egy mosoly, vagy egy könnycsepp... Mi is meghatódunk. Ennyi az egész — mondja költői kifejezéssel Ko­vács Ilonka. • Molnár Viktóriát semmi pén­zért nem lehetne más munka­helyre elcsalni innen. — A kialakult emberi kap­csolatokat nem hagyhatjuk ma­gunk mögött — vélekedik. Uhrin Mátyásné a brigád ve­zetőt dicséri: — Nagyon rátermett erre a feladatra. Az a légkör, ami ki­alakult, elsősorban neki köszön­hető. S elmondja azt is, hogy szok­ták értékelni az újságok egy- egy cikkét, valamelyik filmet, tv-műsorszámot és egymást is. A legérdekesebbnek tartom az utóbbit s mindjárt meg is kér­dezem. — Egymást hogyan értékelik? — Senkit nem a háta mögött. Ez a lényeg. Bírálatra pedig főként akkor van szükség, ha új cikk gyártását kezdik meg és egyesek már elő­re elkeserednek, hogy „abból nem lesz pénz”. Lehangolódná­nak a többiek is. Ezt akarják elkerülni. Mert a versenyben mégiscsak a munka az első. Sok szép sikerről lehet már olvasni a brigádnaplóban, amit Jelenka Györgyné és Salát Már­ta vezet nagy gonddal, ízléssel: S úgy hírlik, hogy a Béke brigád első éve igen eredményes volt, és november 7-én már biztosan lesz a szövetkezetnek szocialista brigádja. Pásztor Béla ■«■WW,,, Gerencséri Miklós ARADI NAPIÓ 2. Legelfogláltabb emberünk a törzshadbíró. Képtelenség meg­közelíteni. Amellett cseppeit sem tanácsos megemlíteni előtte óhajomat Vagy önként hozza szóba a jegyzőkönyvet Howiger tábornok úr ösztönzésére, vagy so­ha nem fogok bepillantani Len- key János vallomáséba. A túl­buzgóság legkisebb jele is gya­nút kelthet ellenem, márpedig semmi kedvem felhívni a biz­tonságomra káros figyelmet. Ügy intéztem hát, hogy a töras- »hadbíró közelében foglalok asz­talt a tiszti étkezdében. Mindig egyfajta ünnepélyes előzékeny­séggel köszöntöm, hadd érezze, mennyire méltányolom súlyos kötelességét. Mások is így tesz­nek. feltűnően alábbhagy a tiszti étterem zsongása, ha Ernst őrnagy átlépi az étkezde küszö­bét és zárkózottam érzelemmen­tes arckifejezéssel elhelyezkedik asztalánál. Ha nem tudnánk, kicsoda, nyugodtan élvezhetné a teljes észrevétlen Réget. Érdektelen je­lenség. Szürke hivatalnok, egyenruhában. Két szem, kerek- ded arc, sima homloka felett pelyhesen kopaszodik. Nyakának puha zsírpárnájához feszesen preselődik a zubbonygallér. Sok. kai inkább tűnne jámbornak, mint rettegettnek, ha a beosztá­sa nem vetítené rá mintegy kí­vülről a fontosságtudat kemény árnyékát. Kétségtelen, a fontosságtudat több, mint indokolt. Realitása napról napra súlyosabban neheze­dik az aradi várra. Mindenki igyekszik leplezni növekvő ideg- feszültségét ebben a? óriási hat­ágú csillagban, a nyílhegyű básu tyákkal védelmezett erődben. Ez a castrum valóban erős. Ágyúkkal, rohamokkal bevenni lehetetlen. De mi, akik sáncai mögött élvezzük a biztonságot, a lelkünk mélyén nem vagyunk képesek örülni a győzelemnek. Velem együtt mindenki tudja, a harctereken kellett volna le­győzni a lázadókat, nem pedig az akasztófán. Mert semmi kétség: akasztani fogunk. Hiába tartozik közénk Ernst törzshadbíró, hiába esett rá ifjú császárunk birodalma nevében a büntető tisztség, érzelmeinkben idegenkedünk tő­le. Aki személyében hordozza a bíró baljóslatát, az mindenki számára fullasztóvá teszi a leve­gőt, bárki lélegezzen is körü­lötte. Ha önként szólítana, hogy „fő­orvos úr, szíveskedjék hozzám fáradni, átadom önnek Lemkey niflMIIHfHHMHI János vallomását” — akkor is riadtan összerámdulnek bensőm­ben. De az önuralom látszatára kínosan ügyelnem kellene. Fur. csa összefüggésekre bukkanok. Lehet, hogy önkéntelen emberi reakcióm révén jobban hasonlí­tok a vádlottra, mint Emst törzs, hadbíróra? • t * Lenkey Jánosban szemláto­mást roskad az életerő. Délelőtt van, ilyenkor kevésbé kínozzák a képzelt szörnyek. Rövid idő­re nyugton is hagyják. De a be­teg nem hisz nekik. Ügy ül a cella lócáján, mintha a követ­kező pillanatban már menekül­nie kellene előlük. Hiába nézem, semmit nem számítok a jelen­létemmel. Számomra követhe­tetlen látomásokra figyel, barna szeme tágra mered, hogy jobban lássa a veszedelmet. Felfokozott izzás parázslik tekintetén, ré- senléte nem egyéb, mint a* ál­landósult riadalom. Kelletlenül eszegeti kenyerét, egy-egy ka­nállal szürcsöl a reggeli leves­ből. de eközben pillanatnyi idő. re sem feledkezik meg az önvé­delemről. A szesme, a szeme: az félel­metes. Függetlenítette magát roncs testétől, önálló személy­ként éli a halálra hajszoltak életét. Teste többi része csupa közöny. — Szeretnék önnek segíteni, kapitány úr_. — szólítom olyan gyengéden, ahogy csak telik tő­lem. • összerezzen, csodálkozva néz rám. Firtatja, én is a démonok közé tartozom-e. Bajuszának két

Next

/
Thumbnails
Contents