Békés Megyei Népújság, 1973. október (28. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-28 / 253. szám

II nagymamák — és az unokák I Lal°s: Táncol a szél »Met este 10 utánig is néz­hetem a tv-t! Anyukámék szín­házba mennek, a nagymamám meg megengedi, csak nem sza­bad őt elárulni” — mondta el lelkendezve egyik kis tanítvá­nyom a számára örvendetes, de számomra egyáltalán nem meg­nyugtató „titkot”. Nekem a nagymamák min­dig nagyon jó segítőim voltak pedagógiai munkámban. Örül­tem, ha eljöttek a szülői érte­kezleteimre. Ilyenkor mindig hozzájuk is szóltam, hiSze* a legtöbb helyen a háztartásveze­tés teljes gondja mellett a gyermekek nevelését is rájuk bízzák a dolgozó, estére fárad­tan hazatérő szülők. Elmondom hát, milyen típusú nagymama-hibákkal ta­lálkoztam hosszú pályafutásom során. Legjellegzetesebb az úgyne­vezett jóságos nagymama. Agyoneteti, agyonkényezteti, ki­szolgálja az unokát. Mindent megenged, azt is, amit a szülők tiltanak, mint pL az esti tv-né- zést. Az ilyen nagymamával a szülők nem egyeztették össze a nevelési elveiket, nincsenek kö­zös nevezőn, amiből semmi jó sem származik. A tv-t néző unokával „cinkosságot” vállalt a nagymama, csupán azért, mert ő jobb, engedékenyebb akart lenni a szülőknél. Titok­ban — tudat alatt — verseng a szülőkkel szemben az unoka szeretetéért. Közben nem gon­dol arra, mennyit árt vele! Nem őszinteségre, hanem a szülő ti­lalmának kijátszására tanítja a gyermeket. Természetesen árt azzal is, hogy megengedi a gyermeknek a neki egyáltalán nem való műsor megtekintését, ami után nyilván bűntudattal alszik el, jó 2 órával megcson­kítva az éjszakai pihenést, s ez már magában is súlyos hiba. Az ilyen jóságos nagymamák­kal mindig elbeszélgettem, s legtöbbször eredményesen. Meg­értették. hogy a túlzott kényez­tetéssel ártanak a gyermeknek. Az egyik nagymamának szóvá tettem, hogy miért ő hozza- viszi a gyermek hátitáskáját, amikor az iskolába kíséri. Leg­közelebb — és ezután mindig — a kicsi hátán láttam a tás­kát. I A jóságos nagymamák ti- j pusánál sokkal szomorúbbak ; azoknak a nagymamáknak az S esetei, akiket kirekesztenek a szülők a gyermek neveléséből. Ellátják a háztartást, bevásá­rolnak, főznek, mosnak, vasal­nak, varrnaK, de ha a gyermek nevelésébe bele találnának szól­ni: leintik őket. Sajnos, leg­többször a gyermek előtt. Lehet és gyakran van is el­lentét a szülők és a nagymama nevelési elgondolása közö tt, sokszor már a korkülönbségből adódó felfogásbeli, világnézeti eltérések miatt is. A látszólag nehezen áthidalható vélemény- és felfogásbeli különbségeket is meg lehet szüntetni, ha tü­relmesen megbeszélve azokat, próbálják meggyőzni egymást a szülők és nagyszülők. Legfonto­sabb az, hogy a gyermek érde­két tartsák szem előtt. Azt, hogy nemcsak testileg, hanem jellemében is harmonikusan kell fejlődnie. Ez csakis a csa­ládi összhang, az egyetértés lég­körében valósítható meg. Ha egyik erre húz, a másikaira, a gyermek látja kárát, mert el­nevelődik. Szomorúan tapasztaltam, hogy sok családban a szülők tiszteletlenül beszélnek a nagy­szülőkkel. „Anyukám nagyon csúnyán is szokott feleselni a nagyival!” — mesélte nekem egyik kis tanítványom. Ezeket a példákat mindig elmondtam névtelenül — a szülői értekez­leteken. Kértem a szülőket, be­széljenek tisztelettel a nagyszü­lőkkel, hiszen ők is ahhoz ha­sonló magatartást várhatnak majd a gyermekeiktől, amilyen példát, mutatnak nekik. Dr. Gergely Károlyné Táncol a szél, talpa alól száll a levet, felhoz a por. Táncol a szét, estig járja, egész táj kél zúgó táncra Táncol a szél, s kedve, a vad, már alig fér az ég alatt. Gazdag Erzsi: Vaddisznó Kopog a makk, potyog a makk a vaddisznó fiainak. Nem gondolnak semmi másra, csak túrásra, makkolásra. Havas a tél? Jeges a tél? A vaddisznó attól se fél. Tölgy levélből veti ágyát. Ott alussza legjobb álmát. Az elveszett csibe Fürge szél rázta meg az aká­cok lombjait, majd nehéz eső­cseppek hullottak a földre. Kot- kot anyó aggodalmasan nézett fel az égre, aztán nagyot rik­kantott a kert alján kaparászó csibéi felé: — Ide, ide sok csibe, fussunk haza sebtibe! Mindjárt nyakun­kon a zápor, vihar lesz itt a ja­vából! A csibék mindjárt szaladni; kezdtek, hanem a nagy riada­lomban összevissza futottak. Tyúkanyó mérgesen kotyogott rájuk: — Ejnye, mi van veletek? Ide hozzám gyerekek! Se nem jobb­ra, se nem balra, egyenest a tyúkudvarba! Mind, ahányan voltak, sza­ladtak Kotkot anyó nyomában. Nem is volt semmi baj, egy-ket­tőre fedél alá értek. Az ól aj­tajából aztán nevetve bámultak kifelé. A vidám Csimpi pedig azt csipogta: — Viz csepereg, esik eső, meg­repedt az égi teknő. Bizony, már alaposan zuho­gott, és ekkor Kotkot anyó vé­gignézett a csibeseregen. Amint nézi őket, ijedten rikkantotta: ■— Kakas csípjen, jaj nekem, hiányzik egy gyermekem! Akár­hogyan is számlálom, nincsen meg a tizenhárom! Fel-alá futott, még az esőbe is kiszaladt, aztán újra számol­ta az apróságokat, de bizony, csak tizenketten voltak. Ugyan melyikük hiányzik? Ekkor a ko­pasz nyakú Pütyi azt csipogta: — Tyúkanyókám, nézd csak, kérlek, nyoma sincs a Csöpiké- nek. Csakugyan Csöpike hiányzott, a legparányibb csibe. Kotkot anyó megint szaladt ide-oda, kérlelte és hívogatta, de Csö­pike nem került elő. Még tán sírt volna is bánatában, ha ész­re nem veszi, hogy az eső el­állt. és egy háphápozó kacsa­hang őt hívogatja: — Kotkot anyó, nézz csak ide, itt tipeg a Csöpi csibe! Patak partján, amint jártam, bokrok alatt megtaláltam, s amíg szé­pen hazahoztam, a szárnyam­mal védtem, óvtam. Bélus volt, a kacsa. Tollaza­tán nyoma sem volt az eső­cseppeknek, de a mellette tipe­gő Csöpi bizony megázott kissé. Dideregve bújt az anyjához, aki mindjárt a.r szárnya alá vette, de nem mulasztotta el megpi- rongatni egy kicsit: — Haszontalan csibegyerek, hogy én mennyit kerestelek! Tű­vé tettem udvart, házat, úgy kutattam teutánad. Es ha Bélus nem lel téged macska torka már a véged. Hökköm begy, köszönd meg! . Csöpi megköszönte Bélusnak, aki hápogott egyet, és elballa­gott. Zsombok István Horgolt csipkeruha Vékony szálú, szintetikus vagy egyéb fonálból, 2~es horgolótű­vel, a munkát a7 alsó virágmin_ tás csíkkal kezdjük. A virágo­kat külön-külön horgoljuk és az utolsó sornál kapcsoljuk ősz- sze. Virágminta: 4 láncszemből gyűrűt zárunk, ebby. 16 egyrá­hajtásos pálcát öitünv (az első pálca 3 láncszem). Az utolsó pál. cát kapcsoljuk a kezdő pálca 3-ik láncszeméhez. 2. sor: 10 láncszem, egy rövidpálca a 4. egyráhajtásos pálcára utána 2x 8 láncszemes ívet horgolunk a következő 4. pálcára. A 4. nyolc- láncszemes ívet kapcsoljuk a kezdő 2. láncszemhez. 3. sor: minden ívbe egy szirmot horgo. lünk. amely egy rövidpálca, egy egyráhajtásos pálca, 8 kétráhaj- tásos pálca, egy egyráhajtásos- és egy rövidpálcából áll. 4. sor: egy szirom fölé 4 ötláncszemes ívet horgolunk úgy, hogy min­den 3 pálca fölött egy rövidpál. cával öltünk. A virágokat ezen a soron kapcsoljuk egymáshoz 2—2 belső ívnél. Ha a szabás­minta alapján kiszámított virá­gokat elkészítettük, akkor el­kezdjük a csík felső szélét be­horgolni, egy kétráhajtásog pál_ ca két virágkapcsoláshoz, egy láncszem, egy egyráhajtásos pál­ca. egy láncszem és egy rövid­pálca a következő ívbe, egy láncszem, egy egyráhajtásos pál­ca a következő ívbe, egy lánc­HM Amit a vérzékenységről tudni kell A VÉRZÉKENYSÉG még száz évvel, sőt félévszázaddal ezelőtt is titokzatos betegségnek számí­tott. Abban az időben a véral­vadás folyamata még nem volt tökéletesen tisztázott. Ma már azt is tudjuk, hogy a vérzékenység örökölhető. A betegségokozó gént a megválto­zott X kromoszóma viszi át az utódba. Ám, ha ez két X kro­moszómái ú leánygyerekbe kerül, nem okoz különösebb bajt, leg­feljebb ő is továbbadja majd az utódainak. De ha fiúgyermekbe kerül, akinek csak egy kromo­szómája van: az újszülött biz­tosan megbetegszik. A betegség tehát nemhez kötve, recesszív módon örökölhető, ami azt je­lenti, hogy nem beteg nők köz­vetítik az utódokba és azok kö­zül • csak a férfiak — a fiúcse­csemők — betegszenek meg. A nők soha. MI A BETEGSÉG LÉNYEGE? Az egészséges ember vére 5—7 perc alatt megalvad. A vérzé­kenységben szenvedő vére hosz. szabb időn át folyékony marad. Rendszerint csak órák múlva al­vad meg vagy még akkor sem. A vérzékeny ember vérében nem képződik elég véralvadás­hoz szükséges anyag, az úgyne­vezett trombin. Az ilyen ember — főleg gyer­mekkorában — állandó életve­szedelemben él, mert a legki­sebb sebzés is súlyos vérveszte­séget okozhat, sót egy arány­lag kis sérülésből is e’vérezhet. A vérzékeny, azaz hemofiliás kisgyermekre háromszorosan 5 vonatkozik a tilalom: „Kés, vil- : la, a1 ló. gyermek kezébe nem • való!” Még a játékra is vigyáz- • ni kell, mert ha elesik és erő- : sebben megüti magát, a bőr 5 alatti vérzés is súlyos szövőd- ; ményt okozhat. A vérzékenység » tehát elsősorban a gyermekre • jelent veszedelmet. Bár egyes : Il nmmrn^ 1973, OKTÓBER U. famíliák már ismerik, tudnak róla, de a bajra rendszerint úgy döbben rá a család. Idősebb kor- j ban a vérzékenység veszedelme csökken. Felnőtt embernél a be­tegség rendszerint enyhébb for­mában jelentkezik és a nagyobb sebzés sem okoz veszedelmet. MI LEHET A TANÁCSADÓ orvos mondanivalója a vérzé­kenységgel kapcso’atban. Meg­előzhető? Meggyógyítható? Igen! Természetes, hogy a hemofiliás kisfiú fokozott védelmet igé­nyel. Foghúzás, műtét vagy egyéb beavatkozás elótt be kell jelenteni, hogy vérzékeny. Ez az egyik tudnivaló! A másik az, hogy sikerült az egészséges vér­ből olyan anyagokat kivonni, amelyekkel a véralvadási za­varok megszüntethetők. Ezek egyike az antihemofiliás g’obu- lin, a másik az úgynevezett Cristmas faktor és ilyen az X faktor is. EZEKET NEM AZÉRT emlí­tem, hogy a furcsa nevek közül | valamelyiket bárki is megje­gyezze. hanem azért, hogy ol­vassanak, tudjanak róluk és ! szükség esetén vigyék orvoshoz, ! szakintézetbe a vérzékeny gyér- : mekeket, mert megfelelő be- : avatkozással, illetve a szüksé- ; ges anyagok adásával a vérző- • kenység veszedelme megelőzhe- S tő. : nr. B. L. : szem. efíy kétráhajtásos pálca a szorosszembe, egy egyráhajtásos pálca a következő ívbe, egy lánc­szem, egy rövidpálca, egy lánc­szem, egy kétráhajtásos pálca a két szorosszem közé. Erre a sorra folytatólag horgoljuk a ru­ha alapmintáját mely egly lánc­szem és egy egyráhajtásos pál­cával horgolt lyuksorból áll. Oda-vissza haladva horgolunk és a fogyasztást két pálca egy- beho rgol ásával eszközöljük a következő virágcsíkig. Minden virágcsíkot így kapcsolunk a lyuksorhoz. A virégcsíkok sza­bad részén az íveket behorgol­juk rövidpálcával. Ugyancsak behorgoljuk a nyakkivágást és a karöltőt is. A ruhát bársonyiszalag, vagy bőrövvel díszítjük. Sz B.-né laaeeBssaaaaai \ Kávé a kanálban 5 Az ipar időről időre praktikus újdonságokkal lepi meg a házi­asszonyokat. Az oldódó kávépor (Nescafé) nem tartozik ugyan a legújabb „vívmányok” közé, de az a mód, ahogyan egy ame­rikai cég forgalomba hozza, ér­deklődésre tarthat számot. Ket­tős falú, porózus alumíniumból készült kanál fejébe „szerelik ki” a kávéport, tehát a kanálra! csak le kell venni a védőcsoma­golást, majd forró vizet tártál- ; mazó csészébe kell meríteni — s ; némi mozgatás után máris kész ; « kávéi Sütemény­receptek SONKÁS KIFLI: 30 dkg lisz­tet összegyúrunk 20 dkg RÁMA margarinnal vagy vajjal, 20 dkg főtt, áttört burgonyával és egy kevés sóval. Vékonyra nyújtva, nagy fánkszaggatóval kiszúrjuk, mindegyik közepébe egy-egy evőkanálnyi tejföllel elkevert, darált sonkát vagy füstölt húst rakunk. A tésztát félbehajtva, tetejét tojássárgájával megken­ve pirosra sütjük. Nemcsak me­legen, hidegen is nagyon jó. RUMKRÉM: 6 tojás sárgáját kikeverünk 20 dkg cukorral, 1 vaniliáscukorral, 2 kiskanál liszttel, majd belekeverünk 2 dl tejet. Gőz fölött, állandó keve­rés közben sűrűre főzzük. Ha kihűlt, hozzáadunk 4 kanál ru­mot, végül fél liter tejszínhabot. Tálaljuk, tejszínnel, mazsolával, narancs-, citromzselé-szeletek- kel díszítjük, hidegen adjuk az asztalra. MÉZES-DIÓS SÜTEMÉNY: 3 tojás sárgáját 24 dkg porcukor­ral és 4 evőkanál olvasztott méz_ zel habosra keverünk. Adunk hozzá egy késhegynyi fahéjat, egy kávéskanál — Pici tejben feloldott — szódabikarbónát, fél liter lisztet, 10 dkg durvára vagdalt diót, végül a három to­jás keményre vert habját, majd kivajazott, lisztezett tepsiben lassú tűznél megsütjük. PISKÓTÁS ALMAKRÉM: fél kg almát sütőben megsütünk, áttörjük és hagyjuk kihűlni.' 2 dl tejszínt habbá verünk, elke­verjük 10 dkg porcukorral és az áttört gyümölccsé!. ízlés szerint egy kevés törött fahéjat is ad­hatunk hozzá. Egy üvegtál al­jára 20 darab babapiskótát ra­kunk, ráöntjük a krémet, tete­jét dióval vagy tejszínhabbal díszítjük;

Next

/
Thumbnails
Contents