Békés Megyei Népújság, 1973. október (28. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-28 / 253. szám

Társadalmi munkásoki Dombegyház 1973-ban n tanácstagok Domibegyház mellett kanyarog i a Oigányka-ér, ami széles med­réről ítélve valamikor a Maros folyó egyik mellékága lehetett. A monda szerint valahol ezen a környéken állt Attila vezéri sát­ra és halála után a folyó med­rében temették el Isten ostorát. Van a községnek más törté­nelmi nevezetessége is. A mohá­csi vész után a törökök teljesen feldúlták a falut. Egy kisfiú ma­radt csak életben, akire a szerb vajda talált rá. A vajda magá­val vitte őt az udvarába és felnevelte. Balsaréti Vitus Já­nos nevet adta neki. A fiúiból a XVI. század neves orvosa és költője lett. Dombegyházhoa kapcaolódik Hollósy Kornélia, híres magyar énekesnő neve is. Hollósy Kor­nélia a Zenei Lexikon szerint a torinói operaház, majd a Nem­zeti Színház tagja, a magyar közönség ünnepelt kedvence volt a múlt században. Lono- vics József csanádi főispánhoz ment feleségül. Kronológiai sorrendben dr. Weil Emil orvos, a munkásmoz­galom harcosa következik, aki 1928-tól mint az illegális KMP tagja küzdött a munkások élet­körülményeinek javításáért. Horthy bírósága 10 évi börtön- büntetésre ítélte. A Margit kör­úti katonai fogházban végzett orvosi munkájával sok elvtársa életét mentette meg. A felszaba­dulás után 1953-ig különböző fontos beosztásokat töltött be és megkapta a Kossuth-dijat, Weil Emil Dombegyházán született és itt töltötte gyermekéveit. Három falu, egy nóta Horváth Mihály, a községi pártbizottság titkára Dombegy­ház szülötte, ö is, mint minden falubelije, büszke a község régi történetére és azokra a neves személyekre, akiknek az élete, sorsa valami módon Dombegy­házhoz kapcsolódott. De még in­kább büszke községe történeté­nek legújabb korszaikára. A félszabadulás után a túlnyomó- részt urasági majorokban élő nincstelenek az egyéni gazdál­kodókkal együtt olyan községet hoztak létre, amelyben már régen nem a puszta megélhe­tés, hanem a mind jobb körülmények kialakítása az emberek glondja. S hogy ne maradjon el mögötte a kö­zeli Kisdombegyház és Magyar- dombegyház sem, a három tag­község 1971-ben egy tanácsot választott, melynek elnevezése: Eom begy ház községi Közös Ta­nács. összefogásban az erő, ami kü­lönösen jól érvényesülhet eb­ben az esetben. Ilyen módon a három község rendelkezésére ál­ló fejlesztési összeget sokkal ésszerűbben lehet felhasználni, mint azelőtt. Még kedvezőbbé teszi a helyzetet, hogy ez év január 1-én a három község ter­melőszövetkezeted dombegyhárf. Petőfi Tsz néven egyesültek és egy 10 ezer 500 holdas közös gazdaság jött létre. Igaz. sokan kardoskodtak ellene, de már az idén bebizonyosodott, hogy az egyesülés híveinek volt igazuk. Emellett pedig egyetlen érv szól: a dombegyházi Petőfi, a kisdombegyházi Táncsics és a magyardombegyháza Rákóczi Tsz, amely külön-külön veszte­séges volt, már az egyesülés utáni első évben várhatóan 10 millió forint tiszta nyereségre tesz szert. Ekkora gazdasághoz természe­tesen elengedhetetlen a fejlett technika. Ám fordítva is érvé­nyes: a fejlett technika nagy Um OKTÓBER 28. ** gazdaságok kialakítását követeli. Amikor egy községben egye­sültek a tsz-ek, azt mondtuk: egy falu, egy nóta. Itt most azt mondhatjuk: három falu, egy nóta. Jól képzett szakemberek Pülöp Sándor, a tsz elnöke most a további fejlesztést tart­ja elsőrendű feladatnak. Az iparszerű kukoricatermesztés minden feltétele megvalósul eb­ben az évben, amihez hitelt is kapott a tsz. A fejlesztésre szánt mintegy 8 millió 900 ezer fo­rint több mint felét jövőre a hitel visszafizetésére fordítják. Négymillió 200 ezer forintból pedig négy szolgálati lakást épí­tenek, üzemi konyhát létesíte­nek, korszerűsítik a kisdomb­egyházi szarvasmarha-telepet, vásárolnak három tehergépko­csit és elkészítik a dombegyná- ■á hízómarha-telep rendezési tervét. A fejlesztés mind több jól kép­zett szakembert kíván, amiről Fülöp Sándor így beszél: — Jelenleg 19 egyetemi és fő­iskolai. sok középiskolai végzett­ségű dolgozónk és szakmunká­sunk van. Néhány év múlva el­jutunk oda, hogy szakképesítés nélküli munkakör már alig lesz. A tsz azonban igyekszik a szakképesítés nélküliek foglal­koztatásáról is gondoskodni. —* Van egy faipari üzemünk, ahol 50 ember gyümölcsösládá­kat készít. Belföldre és export­ra. Elősegítjük a foglalkoztatást azzal is, hogy az ÁFÉSZ most létesült seprűkért» üzemét el­látjuk majd cirokkal — mondja Fábián László, a tsz párttitká­ra. A három község lakosságának 75—80 százaléka a Petőfi Tsz- ből él, amelynek 066 nyugdíja­sa és 971 dolgozója van. Hogy hogyan él, arra ugyancsak Fá­bián László válaszából követ­keztethetünk. — A tagok idei éves átlagke­resete eléri a 23 ezer forintot. Tavaly a lakosság a tsz-en ke­resztül 23 millió forint értékű árut értékesített a háztájiból, ami várhatóan az idén sem lesz kevesebb, Sok nap az iskoláért Szakképzettség nélkül mind nehezebbé válik az egyen hely­zete. Emiatt a három falu ap- raja-nagyja egyre inkább az iskola felé fordul. A szülők ta­níttatni akarják gyermekeiket, s azok a. felnőtték, akik az ál­talános iskola valamelyik osz­tályából kimaradtak, pótolni akarják a mulasztást. A dolgozók iskoláját ôtvennéü többen kezdték s valamennyien nagy kedvvel tanulnak. Tizen­héttől ötven évig minden kor­osztálybeli megtalálható közöt­tük, akiknek a VIII. osztály be­fejezése után megteremtődik az alapjuk arra, hogy szakképesí­tést is szerezzenek. A tanulás jelentőségének elis­merését bizonyítja, hogy az Egy nap az iskoláért mozgalom a három községben falumozga­lommá vált. A tsz szocialista brigádjai kezdeményezték, aki­ket mások is követte«. A peda­gógusok nemcsak Irányították a munkát, hanem együtt dolgoz­tak a többiekkel. Novak Ernő, az iskola igaz­gatója néhány pedagógus nevét is felsorolja: — Zsóri József, Sipos József, Gerendeli György, Kovács Lász- lóné, Bozó Mihályné, Zsóri Jó­zsef né, Hegedűs Antal — mond­ja. aztán hozzáfűzi: — És még sokan mások. Meg is lehet nézni az iskolá­kat. És érdemes megemlíteni még valamit Tornaterem hiányában a pedagógusok javaslatára a testnevelési órákat ebben a tanévben már a művelődési ház nagytermében tartják. Nováfe Ernő tréfásan meg- jegy zat Néhány szó a gondoki ól A gondokról, bajokról Tapasz­tó Istvánnal, a községi közös ta­nács elnökével beszélgetek. Sze­rinte szükség lenne egy 3 tan­terme,, iskolára. Novak Ernő, az iskola igazgatója és Kuzmun Já­nos, a helyettese azonban úgy gondolja, hogy a szak tantermes oktatás bevezetése egyelőre szükségtelenné teszi új iskola építését. (Ezt azzal indokolják, hegy az utóbbi 10 év alatt egy- harmaddal csökkent a tanulók száma.) Viszont sakkal több szemléltetőeszköa kellene. A vita eldöntése persze a há­rom község belügye. Az egészségügyi ellátás ugyan­csak gondot jelent a tanácsnak. Dombegyházán elismert jó or­vos dr. Ábrahám Sándor. Szere­tik dr. Tóth Györgyöt is, aki Kisdombegyházán ég Magyar- dombegyházán látja el az orvo­si teendőket. Ám dr.. Tóth György idős, nyugdíjas. Mi lesz, ha ténylegesen nyugdíjba vo­nul? — Épült egy új orvosi lakás rendelővel. Csak orvos kelle­ne. De minél előbb! — mondja nyomatékosan Tapasztő István. A közlekedés sem megoldott Vásár- és ünnepnapokon szinte nem lehet a községekből ki­vagy azokba bejutni. Pedig manapság sokan utaznak Gyu­lára, Békéscsabára ég más he­lyekre. Pénzük is volna hozzá. De nincs a községeket a lökös- házi vasútállomással összekötő autóbuszjárat. A tanács már többször fordult kérésével a Volán 8. sz. Válla­lathoz. Csizmadia János vb-tit­kár egy levelet mutat, amély- nek a címzettje ismét a Volán, A három községben 59 autó- és 190 motorkerékpár-tulajdo­nos van. Egyelőre tehát az au­tóbuszközi ekedé*, nélkülözhetet­len ebben a csaknem 5 ezer la­kosú körzetben. Sok új létesítmény épült Aki egy kicsit szétnéz a köz­ségben, mindjárt észreveszi, hogy mennyi új létesítmény épült. De beszéljen erről inkább Csizmadia János. — Elkészült a pártszékház, az új tűzoltószertár, a pinceklub, a rendőr-körzeti megbízotti la­kás, egy orvosi lakás rendelő­vel. Kialakítottuk a szaktanter­mi rendszerű oktatást, ami ugyancsak jelentős költséggel járt és elkezdődött egy pedagó­guslakás építése. Ezeknek a költsége meghaladja a 4 millió forintot. A pinceklubról külön is mond egyet s mást: — A tanács és más szervek anyagi hozzájárulásával hoztuk létre. A KISZ KB 100 ezer fo­rintot adott, a három község if­júsága pedig 60 ezer forint érté­kű társadalmi munkával segí­tette elő az építését. így a rá­fordított költség összesen 542 ezer forint. Ilyen pinceklub aligha van még egy a megyéiben. A fiatalok jól érziv magukat és savasén látják a felnőtteket is. S hadd idézzem végül Horváth Mihály szavait: — Sokat fejlődött a község a félszabadulás óta, különösen pe­dig az utóbbi időben ment vég­be nagy változás. A dolgozók példamutatóan teljesítik a kö­telességüket a közös gazdaság­ban és ezzel összhangban ki­használják a háztájiból adódó lehetőségeket. Egyetértenek a pártbizottságnak a tsz-ek össze­vonásával kapcsolatos kezdetne^ nyezésével is, mert látják az előnyét. Tanulnak, művelődnek. Mindez szebbé, gazdagabbá te­szi életüket Pásztor Bél» Hallottam olyan véle­ményt, amely szerint a szá­mok mögött mindig a tevé­kenykedő embert kell keresni. S ez nagyon igaz. A statisz­tika is valóság, de a lényeg az emberi munka. Ez jutott eszembe a minap, amikor a Békés megyei Tanács Titkársá­ga Szervezési és Jogi Osztályá­nak vezetőjével a tanácstagok társadalmi tevékenységéről be­szélgettünk. Alapot az adott az előbbi gondolatra, hogy az a statisztikai adathalmaz, ame­lyet az osztályvezető kérésemre felsorolt — mintegy alátá­masztva a tanácstagok társa­dalmi elfoglaltságát — közelről sem tükrözi a valóságot. A számok csak részben, adnak választ arra a kérdésre: Mennyi energiát fordítanak a helyi tanácsok és a megyei tanács választott tagjai megbí­zatásuk teljesítésére. Arra, hogy a megye 436 ezer lakosának képviseletében az államhatalmat gyakorló 3 ezer 31 helyi tanácstag és a 90 me­gyei tanácstag mennyit fára­dozik, nem is lehet pontos vá­laszt adni. Azt viszont vala­mennyien tudjuk, hogy a vá­lasztott emberek, asszonyok, fiatalok és idősebbek két fő­területen, a választási kerüle­tükben és a testületi üléseken fejtik ki választóik bizalmából a munkát. Ott vannak a gyárakban, üzemekben, mezőgazdasági munkahelyeken, intézmények­ben, kulturális és szórakozóhe­lyeken, egyszóval közöttünk. Ügy lehetne érzékeltetni a ta­nácstagok összességét, mint a telefonközpont géptermét, amelyben több százezer jelfogó segíti, hogy az ember kapcsola­tot teremtsen másik embertár­sával, hogy gondolata és szava eljusson a legkisebb község, fa­lu legszélső házától a tanácsok legnagyobb épületébe, a Parla­mentbe. Mint általában minden ha­sonlat, ez is csak részben igaz. A tanácstagok ugyanis nem au­tomatikusan teremtenek kap­csolatot a választó és a végre­hajtó között, hanem közvetle­nül. A beszámolókon, tájékozta­tókon, tanácstagi fogadóórákon, üzemekben, az utcán, saját la­kásukon szemtől szembe hall­gatják meg az őket választó társaik gondját-baját, javasla­tukat és még ki tudná felso­rolni mi mindent, utána pedig eljárnak ezeknek az ügyeknek a rendezésében. Elmennek a hivatalba, fél­keresik a vállalatok vezetőit, beszélnek a gyermek ügyében a tanárral, segítenek az óvodai gondok megszüntetésében, jár­dát harcolnak ki. érvelnek, vi­tatkoznak, s ha szükség van rá, interpellálnak. Teszik, amit a választók rájuk bíztak. S mindezt általában szabad ide­jükben. A legutóbbi tanácstagi vá­lasztások idején és azóta is — nagyon sokukkal volt alkal­mam beszélni. Találkoztam kö­zöttük csendes szavú, idősebb férfival, aki megfontoltan, kö­Békéscsabai Forgácsoló Szerszámgépgyár felvételre keres anyagmozgatókat, öltözőőr-takarítónőket. Jelentkezni lehet a gyár munkaügyi csoportjánál. Békéscsaba, Kisrét. 200007 rültekintően járt el egyik vá­lasztójának panaszában és olyan asszonnyal is beszélget­tem, aki bizony kemény sza­vakkal érvéit a tanácsülésen választókerületének ivóvíz- gondja miatt. Hallottam jó egy­néhány interpellációt, amelyre érdemleges választ kértek a választott társadalmi munkások és tanúja voltam olyan ese­teknek is, amikor az interpel­láló tanácstagok nem fogadták el a tanácsi osztályvezetők vá­laszait. S hogy a tanácstagok nem „nyúlszívűek”, jól bizonyítja, hogy 1972-ben megyénk „város­atyái” 1190 esetben éltek in­terpellates jogukkal. De visz- sza térve a kérdéshez, hogy mégis mennyi időt fordítanak a közösségi gondokra, megpró­bálom néhány számadattal ér­zékeltetni. Megyénkben a 3 031 helyi tanácstag 1972-ben 335 tanácsülésen vett részt. Négy­száznyolc tanácsi bizottságban 934 ülést, 114 albizottságban 182 ülést tartottak, választóke­rületeikben 2 ezer 966 esetben tartottak tanácstagi beszámoló­kat. Különböző vizsgálatokban 479-szer vettek részt. Fogadó­órákon tavaly 983 esetben be­szélték meg a gondokat válasz­tókerületük állampolgáraival. Ezekre a feladatokra rengeteg időt fordítottak. A számok nem adnak hű ké­pet a végzett munkáról. Mégis, ha csak a felsorolt elfoglaltsá­gukra fordított időt, több mint 14 ezer órát tekintjük, érzékel­hetjük azt a munkát, amelyet a választott testületekben végez­nek. De úgy gondolom, nem is az órák száma a lényeges. Sok­kal inkább az, hogy a munkás, paraszt és értelmiségi körökből származó társadalmi munkások — akik között megyénkben a helyi tanácsokban 822 a nő és 486 a 30 évnél fiatalabb — a választók bizalmára többségük­ben rászolgálnak. Azokkal a társadalmi, közösségi, egyéni gondokkal foglalkoznak, amely- lyel megyénk csaknem 32 ezer választópolgára bízta meg őket. Legtöbbször az esti órák­ban találkoznak kerületük dol­gozóival, akkor, amikor legtöb­ben kedvteléseinknek hódolunk, szórakozunk, vagy végezzük a ház körüli tennivalókat. Ilyen­kor a 822 asszony és lány a harmadik műszakban, a férfi­tanácstagok pedig szabad ide­jükben a közösségi dolgokat in­tézik. És ezt az időt sehol sem jegyzi a statisztika, de erre a tanácstagok nem is tartanak igényt. Azt vallják, hogy a tár­sadalmi megbízatás, amelyet vállaltak, olyan munka, amit nem lehet számokkal mérni. Az emberek ügyében tenni olyan megtiszteltetés, amelyet csak teljes szívvel és akarattal sza­bad végezni. Az ország vezetésében részt venni számukra azt jelenti, hogy mindenkor képviselik vá­lasztópolgáraik érdekeit. Me­gyénkben 3 031-en vallják ezt -, helyi tanácsokban, 90-en pe­dig a megyei tanácsban. Nem fáradnak el, amikor az embe­rekért, választópolgáraikért a közösségi ügyekben eljárnak, Botyánszki János' A Békéscsabai KPM Köz­úti Igazgatóság . felvételre keres kotrógépkezelőt, E-304 típusú kotrógépre, és gépjármű-villamossági szerelőt. Bérezés megegyezés szerint Jelentkezés: a gépcsoport­vezetőnél (Békéscsaba. Sza­badság tér 7—9. II. em. 216 szoba.) 302009 — „Benépesítjük” a kultürhá-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents