Békés Megyei Népújság, 1973. október (28. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-21 / 247. szám

'■■«■■•■■«MB ■•■■■••Mam, A házasélet hét válságos időszaka ! TARKA hasábok Szilánkok Színházi világ — Ha vállalom ennek a darab nak a rendezését, háromszáz sta­tisztára lesz szükségem. — Történelmi jelmezben? — Nem. Polgári ruhában. A nézőtérre akarom beültetni őket. Mostanában/^*™* válságáról beszelni. Egy svájci szociológiai intézet felmérése szerint pedig, a házasságban nem kevesebb, mint hét válsá­gos korszak van. Aki ezeket si­keresen átvészeli, az elmondhat­ja, hogy alkalmas a házasságra. Melyek ezek az időszakok s mi­lyen tanácsokat adnak az ilyen­kor jelentkező problémák leküz­désére? A házasélet első időszaka a mézeshetekkel, az első évekkel, rendszerint csupa derű, napfény, a romantikus elragadtatás idő­szaka. Az újdonsült férj ilyen­kor még nem mérgelődik azon, hogy ifjú felesége nyitva hagy­ja a fogkrémet, ha elfelejti ma­gával vinni a kulcsokat, stb. A második időszakban a férj már kissé ingerülten teszi fel a kérdést: „Miért hagyod nyit­va örökké a fogkrémet?” A há­zastársak rádöbbennek, hogy egyikük sem teljesen hibátlan, hogy alkalmazkodniuk kell egy­máshoz. Vigaszul szolgálhat számukra, hogy nézeteltéréseik, civódásaik általában apróságok miatt keletkeznek. Ezek azon­ban idővel felhalmozódhatnák. Ekkor érkezik el az ideje an­nak, hogy tapintatosan enged­ményeket tegyenek egymásnak. Hibáikra ne türelmetlenül, ha­nem gyengéden, olykor sok hu­morral figyelmeztessék egymást. A tiá7n«p|pf harmadik idö­lldAdbtfltfl szakában, az első gyermek születésekor, a há­zastársak rendszerint közelebb kerülnek egymáshoz, de el is távolodhatnak egymástól, bár szerencsére ez a ritkább eset A gyermek ugyanis — elsősor­ban az anya részéről — nagyon könnyen válhat a család agyon­becézett központjává. Ezért a férj, gyakran ugyan tudat alatt. — féltékeny lesz gyermekére. A fiatal anyának pedig ilyenkor is mindent el keli követnie,' hogy ugyanolyan csinos legyen, mint korábban, ugyanolyan gyengéd legyen a férjéhez, mint azelőtt. Persze a férjnek is meg kell értenie, hogy a gyermekkel Horgolt blúz és szoknya A modellt szintetikus fonalból 2 1/2-es tűvel horgolják. Mintá­ját páros lánoszemsorral kezd­jük. Első sor: A tűtől számított 6. láncszembe egy egyráhajtásos pálcát öltünk, egy láncszem — a következő két láncszembe egy egyráhajtásos pálcát öltünk, egy láncszem — ismételjük. 2. sor; 3 láncszemmel fordulunk, minden egyláncszemes ívbe egy egyráhajtásos pálcát öltünk, is­mételjük, s végül egy egyráhaj­tásos pálca. 3. sor: 4 láncszem­mel fordulunk, minden ívbe egy egyráhajtásos pálca, utána egy láncszem ezt ismételjük, s végül egy egyráhajtásos pálca. A 2. és 3. sorral dolgozunk. Készítsünk hozzá szabásmintát. A modell derékban erősen karcsúsított. Eleje két réseben van horgolva és végig gombolt, de horgolhat­juk egybe is. Ha készén va­gyunk, akkor az egyes darabokat a szabásmintára kitűzzük, ned- ruhával letakarjuk és szára. dús után osszevarjuk. beállítjuk az ujjakat is. Ezután kö- rüihorgoljuv a nyakkivágást, az ujjak kezdését és a blú7. alját is két soron szorosszemmel. A szoknyát két részben , hor­goljuk és a deréknál kezdjük a fenti mintával, a szabásminta alapján szaporítunk. Szín beosz­tása: 10 sor kék. 3 sor fehér 10 sor kék 4 sor fehér, 10 sor kék 5 sor fehér. 10 ser kék, 6 sor fe­hér, 10 sor kék és 7 sor fehér Ha készen vagyunk, alábéleljük összevarrjuk a két darabot, de bal oldalon úgy 15 cm-t nyitva hagyunk, mindkét szélen egy sor szorosszemmel behorgoljuk és cipzárat varrunk bele. A szok­nya derékrészét 3 soron és az al­ját egy soron szorosszemimel be- horgoljuk. Végül egy kb. 140 cm bosszú láncszemsort mindkét ol­dalán két-két soron szorosszem mel behorguiunk a blúzhoz meg kötőnek. (Szegedyné) Az ötödik való törődés, amely elsősorban az édesanyára hárul, nagyon nagy energiát követel. A negyedik, egyben a leg­hosszabb időszakot, általában a házastársak pályafutása hatá- tározza meg. különösen ott, ahol az asszonynak is hivatása van, vagy legalábbis dolgozó nő. A gyermek, vagy a gyermekek ebben az időszakban rendszerint már nagyobbak, de általában ebben az időben is az anyára hárul a róluk való gondoskodás, a nevelés oroszlánrésze. A dol­gozó szülők esetenként gyakran hoznak haza magukkal munkát, esetleg tanulnak. Alig jut idő a barátságos szóra, a gyengédség­re amire pedig nagy szükség van ebben az időszakban, ami­kor a házastársak boldogságát kikezdi a megszokás is. (A sta­tisztikai adatok szerint a „negy­venévesek” körében a leggyako­ribb a válás. Amikor egziszten­ciát teremtettek maguknak, anyagi helyzetük kiegyensúlyo­zott. amikor gyermekeik — legalábbis ez a legtipikusabb érvelés válás esetén — lépésü­ket, elhatározásukat már meg­értik...). időszakban, amikor a gyermekek elkerülnek otthonról, a házastársaknak ismét meg keli szokniuk az egyedüllét el­viselését. A gyermekek nagy űrt hagynak maguk után. Az dha- gyatottság érzését nagyon nehéz leküzdeni, mégsem szabad en­gedni, hogy úrrá legyen rajtunk a gyermekek utáni bánkódás. Hiszen az élet természetes rend­je az hogy a gyermekek elke­rülnek otthonról, saját családot alapítanak. A házaspár örüljön gyermekei boldogságának, a bú- sulás helyett pedig próbáljon meg régi kedvteléseivel foglal­kozni, vagy új célt, elfoglaltsá­got találni. A hatodik időszakban a fele­ségnek meg kell szoknia, hogy férje nyugdíjas, nem megy na­ponta munkába, hanem mindig körülötte „nyüzsög”, esetleg za­varja a háztartási munkában. Az unatkozó férjjel gyakrabban kerül sor összetűzésre, nézetel­térésre. Az öregedő házaspár se foglalkozzék csak önmagávaL Fordítsanak több figyelmet kör­nyezetükre. töltsenek több időt olvasással, utazgatással, újítsák fel a régi barátságokat, hiszen eszmecserékre a hasonló korúak a legjobb társak. És természe­tesen, — ha vannak — szentel­jenek minél több időt unokáik­nak, léljék bennük örömüket. A hptpHlk a tragikus, de él_ lieieuiH. kerülhetetlen időszak az. amikor az egyik há­zastárs túléli a párját. Orvo­sok, pszichológusok véleménye szerint legjobb ismét házasságot kötni, mert ez az egyetlen mód­ja annak, hogy továbbra is ki­egyensúlyozott életet élhessen a hátramaradott. Az élet alkonya két idős embernek együtt elvi­selhetőbb, mint egyedül, még akkor ás, ha különben népes család veszd őket körül. A házasélet minden időszaká­ban — tanácsolják végül is a felmérést végző szociológusok — éljünk az adottságokhoz alkal­mazkodva. Az örömöket és prob­lémákat fogadjuk úgy. ahogy várhatóan következnek. (Fordí­tás a Sie und Er című lapból). * * * (Ha kissé általános, vitatható és felszínes megállapításokat tesznek és tanácsokat adnak is felmérésükben a svájci szocio­lógusok, azért sok elgondolkoz­tató és megszívlelendő igazsá­got találhatunk benne. A szerk.) Jó mester Mester: Ejnye, te kölyök, hát ne m megmondtam neked, hogy hozz ide mindent, ami kell a munkához?! Inas: De mester úr! £n elhoz tarn a gyalut, a fűrészt, a kalapé, csőt... Mester: Hát a két üveg sör hol maradt? • • • Ragaszkodás — Mondja doktor úr, szeretik magát a betegei? — Hogy szeretnek-e... a halálba mennek értem! * * * Korai ismeretség — Kérem, Marika, ne szólítson ezentúl Kovács kartársnak! — De hiszen még nem ismerem olyan régen, hogy a keresztne­vén szólítsam. — Ez igaz. De engem Balogh nak hívnak! •* » Táncdalénekes jelölt Anya: Kedves művész úr, most, hogy hallotta a lányomat énekel­ni, legyen szíves tanácsot adni, hol folytassa az énektanulmá­nyait? Művész: Olyan vidéken, ahol kevesen élnek! (Szekeres) Kép szöveg nélkül (Kesztyűs Ferenc rajza) Viccek A feleség érdeklődve figyeli, ahogy a férje szöget ver be a falba. — Komolyan mondom — szó­lal meg —, úgy működik, a ka­lapácsod, mint a villám. — Tudod, ha én valamit a kezembe veszek, akkor az egy- kettő megvo.n — dicsekszik a férj. — Nem, nem erről van szó... Arra gondoltam, hogy olyan, mint a villám, mert sohasem tudni, hová csap be. * • * A barátnőm megkérdezi : — Megmondtad már a vő- legényednek, hány éves vagy? 5 — Részben. • * » .4 skót elkésik a munkahe- \ lyéről, és így mentegetőzik: — Tévedésből egy egész tu­bus fogkrémet kinyomtam, és másfél óráig tartott, amíg si­került visszanyomnom. * » * — Főúr kérem, miért ajánl- gatják minden vendégnek ezt a húsételt? Én is rendeltem belő­le. de egyáltalán nem ízlett. — Megmondom Önnek őszin­tén, mint törzsvendégünknek : ha nem fogy el ebédre, nekünk kell megennünk este. * * * Apa és fia vígjátékot néznek meg a moziban. Amikor haza­érkeznek, a feleség megkérdi: — Na. hogy mulattatok? — Istenien, mama, különösen, amikor az a néni, aki apuka melett ült, lekent neki egy po­font . • • • — Milán, ebből most már elég volt! Nem akarom, hogy a tenyereden hordjál, autóval akarók menni! Fenyegető kérdés — Na, hogy főzök, halljam?! (A Weltwoche-ből) Michel Simon francia színész Raf Vallonéval beszélget: — Én mindig ilyen csúf vol­tam, már gyermekkoromban is. Egyszer később érkeztem haza az iskolából, és amikor apám megkérdezte, hol voltam, elme­séltem: az iskola ajtajánál hölgyek szólítottak meg, hogy menjek velük, mert az alkoho­lizmus ellen harcolnak. Elmen­tem — Apám nagyon megdi­csért, majd megkérdezte, mit kellett tennem. Semmit, mon­dom, csak egy táblát vittem, amire az volt felírva: „Alko­holista szülök gyermeke.*

Next

/
Thumbnails
Contents