Békés Megyei Népújság, 1973. október (28. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-14 / 241. szám
À Ho Si Ninh szocialista brigád vendégeiként Gyomén Életükben Gyermekkorom, ban csodálkoztam először azon, hogy akad olyan fiú és lány, aki nem tiszteli az édesanyját és megbántja szüleit. Ám, amikor a gondban megőszült szülő örökre lehunyja szemét, a lelketlen gyerekek zokogva, mély gyászba borulnak. Előzőleg pedig az édesanyának a legkevesebbet, a filléres anyagi támogatást sem adják meg. A halál bekövetkezése után azonban az újságban költséges, nagy gyászkeretben tudatják, hogy az ő legdrágábbjük elköltözött az élők sorából. Igaz, mind ritkábban, de azért ma is lehet tapasztalni, hogy itt-ott a gyermekek túlságosan is megkésve próbálják pótolni a szülőknek járó végzetesen elmulasztott tiszteletet. Az is a valósághoz tartozik, hogy néha- néha a kisebb-na- gyobbb üzemi, társadalmi, mozgalmi közösség is csak megkésve cselekszik. A minap két barátommal meglátogattam a kisvárosban élő festőművészt. Nem készültünk különlegesen kulturált fogadtatásra. Mégis meglepődtünk, mert minden képzeletet felülmúlt az az anyagi és erkölcsi elhanyagoltság, amely az idős embert körülvette. Igaz, a beteg művész már nem nagyon tud remekelni. Az is megfelel a valóságnak, hogy a festő magatartása sohasem volt a legvonzóbb. De a lényegben, a kifejező- készségben, eszmeiségben a múltban, a fasizmus éveiben is progresszív, haladó magatartást tanúsított. A látogatás óráiban néhány emberi szó váltása után úgy éreztem, hogy sokkal többet érdemelne. Nem egyedülálló az az iménti példa, amikor az élőnek nem jut tiszta, egészséges, nyugalmas környezet. És amikor majd utolsó útjára kísérik, szinte bizonyos, hogy érdemein túl is elhalmozzák virágokkal, különleges szavakkal. El lehet fogadni azt a szemléletet, hogy a holtról vagy jót vagy semmit, de nehéz tudomásul venni, hogy a mi társadalmunkban is kísért a múltnak az a keserűsége, amelyben az üzem, az intézmény, a tsz munkában megöregedett- je nem az életében kapja meg azt a tiszteletet, ami őt megilleti. Mindennél természetesebb, hogy a gyermek legszentebb kötelessége a szülőkről való teljes anyagi és erkölcsi gondoskodás. Gyakorta az anyagiaknál is fontosabb a gyermeki hűség, szeretet, amely az édesanyát, édesapát mindenkor, öregkorában pedig különösképpen boldoggá teszi. A szülő kevéssel is beéri, de gyermeke tisztességét, gondoskodó sze- retetét, vidámító szavait mindennél jobban várja, kívánja. Több ok miatt nem minden idős ember örvendezhet utódoknak. Ilyenkor kerül előtérbe a társadalom, az egykori munkahely, a különböző mozgalmi szervek gondoskodása. A tanács, a népfront, a szakszervezet e nagyon fontos és szép emberi, társadalmi szerepét legtöbbször sikerrel be is tölti. Persze érdemes és kívánatos keresni, bővíteni azokat a lehetőségeket, amelyekkel a nagy család, a társadalom tud az öregeknek jót, kellemeset nyújtani. Tegyük fáradozó napjaikat könnyebbé, vidámabbá, Jó szívvel örvendezhessenek annak, ami az övéké, az utódok sikereinek, rendszerünk eredményeinek. Talán nem is nehéz elfogadni azt, hogy az életben adott minden jó szó, emberi cselekedet sokkal többet ér, mint a legpazarabb, fényes, ünnepélyes végtisztelet. Lányai Sándor Újsághírt „ll.het ‘napot Békés megyében töltött Dang Tran Ngoan, a VDK budapesti nagykövetségének első titkára és két munkatársa... ellátogattak többek között a Gyomai Háziipari Szövetkezet Ho Si Mink szocialista brigádjához..“ # A beszélgetés során erről a következőket mondta Dang Tran Ngoan; — A szarvasi főiskolán kíváncsiak voltunk az ott tanuló vietnami diákok előmenetelére. A dékánhelyettes így sóhajtott kérdésünkre: „Az lenne a jó, ha minden diákunk: hasonló lenne”. Entléksorok » brigádnaplóban, fr’ssen bejegyzett kedves sorokat olvassák Erdei Mária, Csath lmrene és Szabó Teréz brigádtagok. műszakot tartunk a szabad szombatunkon — mondta Nagy Sándorné brigádvezető.-sa, & Si Mînh-rôl elnevezett a legjobb, kitűnő a kollektív szellemük a munkában, a tanulásban, és ha lehet ezt mondani a szórakozásról, akkor abban is. A vietnami vendégek kíváncsian lapozták fel a brigádnaplóját, amelyben fő helyet kapott Ho Si Minh fényképe, életrajza. Aztán kérdések következtek. Kertész Sándornét A brigádtagok kedves ajándékokat adtak át a vietnamiaknak: olyan magyar népművészeti mintás törülközőket, amelyeket ők szőttek, így Fábián Júlia, Molnár Lajosné Kiváló Dolgozó, Szmola Bélá- né, Bornai András, Galam/bos Ilona, Tímár Eszter, Szabó Katalin és Erdei Mária, akiknek ez a véleménye a VDK-beli emberekről: — Nagyon rendesek, mindenről él lehet beszélgetni velük, ugyanis én már nemcsak ívben, vagy moziban láttam vietnamiakat. Nógrádverőcén találkoztam fiatal VDK-beliekkel és sajnálom, hogy akkor nem írtam fel a címüket. Csodálom hogy a nehéznek tartott magyar nyelven miként tudnak nálunk még nehezebb ismeretanyagokat megtanulni Kőnyvkiálütástól 3 regrutabálig A mexökovácsháxi közművelődés októbert eseményei A ' Mezőkovácsházi járási Művelődési Központ októberi programjának egyik legkiemelkedőbb eseménye volt az őszi megyei könyvhetek megnyitása Október 11-én Sarkadi István, a MÉSZÖV elnökhelyettese nyitotta meg az egy hétig tartó könyvkiállítást és vásárt. Este hét órakor író-olvasó találkozóra került sor. A könyv ünnepének másik eseménye az október 15-én nyíló műszaki könyvhét, amelyet Mezőkovácsházán, a helyi ÁFÉSZ és a művelődési központ közösen rendez. Délután 4 órakor „Műszaki kultúránk és a barkács szakkörök” című eladással veszi kezdetét a 17-ig tartó könyvvásár. Nagy érdeklődésre tarthat számot az október 11-től 18-ig megrendezésre kerülő KPVDSZ- napok keretében Mladonyiczky Béla szobrászművész kiállítása, A népi tánc rajongói 18-án este a gyulai Körös-menti Táncegyüttes vendégjátékában gyönyörködhetnek, a versbarátok pedig az irodalmi klub 24-én Bánki Zsuzsa önálló előadóestjével kezdődő sorozat alkalmain vehetnék részt. A művelődési központ másik sorozatot is indít „Hazánk helye a világban” címmel. Az első ismeretterjesztő előadás 29- én lesz. Az előadás címe: Magyarország a Duna völgyében. Két kiemelkedő táncos rendezvény is lesz Mezőkovácsházán: 13-án a Hunyadi János Gimnázium ismerkedési bálját, 27-én pedig egy szegedi együttes közreműködésével a regru- tabálat rendezik meg. í—esi) A brigád tagjai végigkalauzolták vendégeiket a szövetkezetben, a szövődében, ahol ők állnak a gépek mellett, s elmondták, ez év elejétől már mindnyájan egy műszakban dolgoznak, ezzel is jobban „együtt vannak”. Dang Tran Ngoan elvtárs elismerő szavakkal szólt munkájukról, s amikor « brigádtagak széles körű ismereteit hallva megkérdezték tőle, most jár-e először megyénkben, mosolyogva válaszolt: — Hatodszorra vagyok Békésben, örömmel jöttem most i6 — szinte haza, Milyen is ez a brigád, amely vendégül látta őt? 15 tagú, a közülük 13-an fiatal lányok, asszonyok. Öt évvel ezelőtt tűzték ki célul, hogy Ho Sí Minh-hez méltón dolgozva elnyerik a szocialista brigád címet. Részt vettek a Takarót Vietnamnak mozgalomban, társadalmi munkákat végeznek, ismeretterjesztő előadásokon, politikai oktatásokon vesznek részt, programjukba tartozik a szalonnasütés is, de legfőbb dolognak azt tartják: idei termelési tervüket 105 százalékra akarják teljesíteni. Ebben az évben, ha mindén jól megy, harmadszor nyerik el a szocialista címet. — Legközelebbi tervük? — Két hét múlva vietnami Ajándékok átadása a szövetkezet udvarán. Fotó; Demény Gyula Éne*» a gépen dolgozom — mondja, a vendégeknek Nagy Sán- dorné. a szocialista brigád vezetője. # A lányok, asszonyok büszke a Vietnammal való baráti kapcsolatukra, társadalmi munkájukra, s hiába kérdezem, miért tesznek többet másoknál? — Mi ilyenek vagyunk — ez a válaszuk. — Valóban „egyetértünk” a szórakozásban — mondják. — A zárszámadási közgyűlések az érdekelte, van-e Vietnamban is szocialista munkaverseny. — Igen, hasonló módon, sok szép eredménnyel — felelte Dang Tran Ngoan. — A béke beköszöntése után az édesanyák gondján egyre több óvoda, böl- csőde építésével segítünk — válaszolta e®y másik kérdésre. majd a brigádnaplóba jegyzett néhány sort: „Szívből gratulálok eredményeikhez a gyomai Ho Si Minh brigád tagjainak. Kívánom, minél több sikert érjenek el a termelőmunkában. Önöknek és családjuknak erőt, egészséget, sok boldogságot!” A brigád megköszönte a jókívánságokat, a látogatást, s így búcsúzott a vendégektől; — A viszontlátásra! Ugyanis addig „nem engedték el őket”, amíg meg nem ígérték, hogy egy év múlva ismét eljönnek hozzájuk. Vitaszek Zoltán Üzemlátogatáson Szabó Erzsébet gépénél Dang Tran Ngoan és Túri Miklós, a szövetkezet elnöke. Batári Lajosné munkaver- senyfelelős: — Három brigádunk dolgozik a szovőüzemben. A Ho után is minden évben elmegyünk: együtt a presszóba, vagy az étterembe, s ott szinte családias hangulat alakul ki. Adamik Pál, a brigád két férfitagja közül az egyik; — Jó is meg rossz is ennyi lánnyal és asszonnyal. Persze, a „rossz” szót csak tréfásan mondom. Ha akadnak is közöttünk viták, nézeteltérések, az legtöbbször azért van, hogy mi, szerelők minél hamarabb csináljunk meg egy-egy elromlott gépet, amin ők dolgoznak. — Küldött volt az országos békekongresszuson. — Nagy dolog ez az életemben. Sok fiatallal beszélgettem, s tapasztalataimat természetesen elmondom a brigádtársak- nák is. Még többet szeretnék tenni a békemozgalomért, elsősorban a fiatalok között. r
