Békés Megyei Népújság, 1973. szeptember (28. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-30 / 229. szám
így látja a hetet kommentátorunk, Vajda Péter: Békeoffenzíva eÜlJ több mint negyed éve az Egyesült Államok nyugati partvidékén jártam a Leo- nyid Brezsnyevet kísérő újságírókkal együtt. Az volt Brezs- nyev hivatalos látogatásának utolsó napja s rnáutám San Cle. mente-ben a pálmafákkal övezett kis füves térségen aláírták a közös közlemény bőrbe kötött példányát, az SZKP főtitkára odafordult hozzánk, s ezt mondotta: „Ez a béke üzenete, új fejezetet nyitottunk”. Ezen a héten ismét egy Brezs- nyev-beszéd erősítette meg a béke üzenetét, s abban a bizonyos új fejezetben megint továbblapoztunk egyet. Az SZKP főtitkára ezúttal Üzbegisztánban járt, a szeptember végén its napfényes Taskentben, s minden eddiginél részletesebben fejtette ki azt. amit a londoni ВВС-kommentátora a békés egymás mellett élés kiskátéjának nevezett. „Amit az utóbbi időben megtettünk, máris észrevehető kedvező változásokat eredményezett a világhelyzetben. A nagyszabású és hosszú- távú gazdasági megállapodások erősítik az országok közötti békés kapcsolatokat. BrBZSnyeV beszéde ebben az ázsiai köztársaságban, amely nincs olyan messze a Kínai Népköztársaságtól, teljes nyíltsággal szólt Péking külpolitikájának következményeiről is. Brezsnyev Taskentben beszámolt egy rendkívül jelentős szovjet kezdeményezésről, ami e kapcsolatok normalizálásának kiindulópontja lehetne. Elmondta, még júniusban hivatalosan javasolta a szovjet kormány a kínai vezetőknek, hogy kössenek a két ország között olyan megnemtámadási szerződést, amelyben a felek kötelezettséget vállalnak: semmilyen fegyverfajtával nem hajtanak végre támadást egymás ellen, s nem is fenyegetik egymást ilyen támadással, jellemző módon a pekingi vezetőség, csak válaszra sem méltatta ezt a javaslatot! A most befejeződött hétre egyébként is я szovjet diplomácia olyan aktivitása volt jellemző, amely még а XXIV. kongresszussal kezdődött „békeoffenzíva” hónapjaiban is párját ritkítja. Ugyanezekben a napokban Alekszej Koszigin, a szovjet Minisztertanács elnöke jugoszláv kollégája, Bijedics meghívására Belgrádba látogatott, majd országjáró útja után Brioni szigetén Tito elnökkel is találkozott. A szovjet és a jugoszláv értékelések szerint is az összhang jellemezte a megbeszéléseket. Elsősorban gazdasági téren várható látható előrelépés, amelyet más környező országok, köztük hazánk is. örömmel üdvözölnek. Ugyanis ahogy Koszigin megjegyezte: „Jugoszlávia további részvétele a KGST tevékenységében kétségtelenül új lehetőségeket te(Senüpum ыт Gyermekcipők és -csizmák 201363 remt majd arra, hogy növelje | kereskedelmi forgalmát más szocialista országokkal, aktívabban kivegye részét a nemzetközi szocialista munkamegosztásból, a kooperációból és a termelés szakosításából” ... New Yorkban az enszközgyűlés általános vitájában Gromiko szovjet külügyminiszter tett olyan javaslatot, amelynek hordereje első látásra nyilvánvaló. Kormánya nevében azt indítványozta, hogy a Biztonsági Tanács minden állandó [ tagja csökkentse tíz százalék- j kai a katonai költségvetést. А I javaslat aktualitását két adat tükrözi: az egyik szerint az idén a világon 216 milliárd dollárt — példátlan, hiszen hihetetlenül hangzó rekord- összeget — fordítottak fegyverkezésre. A másik adatot néhány héttel ezelőtt ismertette velem a Magyarországon járt Arbatov szovjet professzor, aki Leonyid Brezsnyevet tanácsadóként Amerikába is elkísérte s részt vett az ott létrejött egyezmények kimunkálásában. Elmondta: a tudományos-technikai forradalom új korszakában, amelybe most beléptünk, szédítő mértékben, mértani haladvány szerint növekszenek a fegyverkezési költségek. Például 1945-höz képest a hetvenes évek elejére egy tengeralattjáró gyártási költsége több mint negyvenszeresére, egy re- pülőgép-anyahajóé majdnem tízszeresére egy stratégiai bombázóé harmincszorosára, egy vadászgépé pedig százharmincszorosára nőtt. flz ENSZ ülésszakra a New York-i East River-parton egyébként is az aktivitás és realizmus volt jellemző. Péter János, hazánk külügyminisztere, a magyar delegáció feje több küldöttség vezetőjével — például kanadai és japán kollégájával — tárgyalt я nemzetközi élet új jelenségeiről, s arról, miképp lehet . megerősíteni az enyhülés irányzatát. Különös figyelem fogadott két felszólalást: Kissingerét, aki első ízben jelent meg az ENSZ pódiumán külügyminiszterként, s Brandt szövetségi kancellárét, akinek beszédére olyan időpontban került sor. amikor az NSZK-ban bizonyos körök megkísérlik megkérdőjelezni az új keleti politikát. (Idekívánkozik: Wehner szociáldemokrata frakcióelnök, a párt második embere nyíltan bírálta a féle- I lőtlenség újkeletű jeleit a bonni politikában, s kijelentette, az NSZK kormánya megalapozatlan követelésekkel saját poli- •' tikáját juttathatja zsájkutcá- í ba.) Kissinger beszéde a Nixon- ! kormány külpolitikai céljainak 5 változatlanságát hangsúlyozta, s : igen figyelemre méltónak tar- j tották, hogy ezzel egyidőben : tartott sajtóértekezletén figyel- ; meztette az amerikai törvény- ; hozókat: ne húzzák-halasszák a ; legnagyobb kedvezmény elvé- j nek megadását a szocialista ; országok számára, Brandt azt ! mondotta, bízik benne, hogy a ■ két német állam „ki tudja ala- ! kítani a német stílusú békés : egymás mellett élést”. Brandt ! egyébként meghívást kapott : Nixontól a Fehér Házba is. A j jelek arra mutatnak, hogy a ; terven felüli német—amerikai ■ csúcstalálkozó azokkal az új- 5 keletű akadályokkal 'függ ősz- ; sze, amelyek kétségessé tették S az amerikai elnök tervezett S nyugat-európai körútját. Mint • ismeretes, az Atlanti Chartára ; vonatkozó amerikai indítvá- J nyokra a „kilencek” ellenja- ! vasiatokkal válaszoltak és az g amerikai elnök aligha enged- S heti meg magának, hogy üres • kézzel térjen vissza Nyugat- ! Európából. • Teljesítette feladatát a SZOJUZ—12 Kétnapos, pontosan 47 óra 16 perce». űrrepülését sikerrel végrehajtva, szombaton a kazahsztáni Karagandától négyszáz kilométernyire délnyugatra simán földet ért a Szojuz—12 jelzésű szovjet űrhajó. A tökéletesített konstrukciójú szovjet [ űrszerkezet, fedélzetén Vaszilij Lazarev alezredessel!, az űrhajó I parancsnokával és Oleg Makarov fedélzeti mérnökkel, pontosan a kijelölt helyen ereszkedett le, moszkvai idő szerint 14 óra 34 perckor. A leszálló egység földre érése után nyomban elvégzett orvosi vizsgálat megállapította, hogy Lazarev és Makarov jó egészségben tért vissza a Földre. (MTI) Koszigin Szarajevóban Alekszej Koszigin, a Szovjet- 1 unió miniszterelnöke szombaton ! vendéglátójának, Dzsemal Bijedics jugoszláv kormányfőnek ; a társaságában megtekintette Jugoszlávia tagköztársaságának, Bosznia-Hercegovinának a fővá_ j rosát, Szarajevót. Koszigin meg- ] ismerkedett a város történelmi és kulturális nevezetességeivel, I majd ellátogatott az ‘Energoin- vest nevű üzembe, ahol beszédet mondott a tiszteletére rendezett nagygyűlésen. A nagygyűlést követő ünnepi ebéd után a szovjet kormányfő Bosznia-Hercegovina egy másik városába, Mosztarba látogatott el. Két hónap után ismét találkoztak a NEFB vezetői A dél-vietnami Nemzetközi I Ellenőrző és Felügye’ő Bizottság négy tagozatának vezetői kéthavi szünet után szombaton reggel találkoztak első ízben hivatalosan Saigonban. A magyar, a lengyel, az indonéz és az irá- . ni küldöttségvezető a NEFB | főhadiszállásán tartott ülést. A lengyel tagozat új vezetője, valamint az iráni küldöttségvezető a hét elején vette át tisztségét. A kanadaiakat felváltó iráni küldöttek zömének megérkezését jövő hét elejére várják Saigonban. A NEFB mindaddig nem újítja fel rendszeres tevékenységét, amíg nem érkezik meg az összes iráni küldött — közö1- ték nyugati hírügynökségek. (AFP) Átszervezik Pénteken New Yorkban megtartották á SEATO, a délkeletázsiai szerződés szervezetének tanácsülését. A tagállamok kü_ ügyminisztereinek tanácskozása úgy döntött, hogy jelentősen módosítja az agresszív katonai tömb tevékenységének jellegét. A 18. ülésszak befejezte után a szervezet főtitkára közölte, hogy a SEATO csökkenteni fog_ la katonai tevékenységét, és leszá'lítja az ilyen irányú kérdésekkel foglalkozó személyzetének létszámát. Bár a hivatalos indokolásnál nem említették, a változás döntő oka egyes tagországok szema SE4T0-1 befordu'ása a SEATO irányvonalával. Pakisztán már 1972-ben közölte, hogy ki akar lépni a tömbből, Franciaország pedig formálisan fenntartotta tagságát, de jövő év júniusának végétől nem járul hozzá a szervezet katonai tervezőhivatalának fenntartásához, Ausztrá'ia és ■Űj-Zéland munkáspárti kormánya már fontolóra vette katonapolitikájának megváltoztatását, a Fülöp-szigeték pedig a- szervezet átalakítását követeli. A belső feszültséget nyilvánvalóan tovább fokozta, hogy a szervezet mind katonailag, mind politikailag elavult. (MTI) Bemennek-e az oroszok Sanghajba? A Reuter hírügynökség szeptember 4-éjn я pekingi rádióra hivatkozva a következőt jelentette: „Sanghajban éjszakánként fokozott erővel folynak a kínai hadsereg gyakorlatai egy meglepetésszerű orosz támadás visz- sza verésére.” Ugyanebben a hong-kongi táviratban azt a tényt emeli ki a hírügynökség tudósítója, hogy hasonló állítólagos intézkedésekre azután került sor. hogy Csou En-laj miniszterelnök a KKP nemrég véget ért X. kongresszusán figyel, meztetett egy Kína elleni váratlan orosz táinadás lehetőségére. A közelmúltban tartott kínai pártkongresszus titokzatos jellege — a konaresszUc sok dokumentumát még a kínai sajtó sem tette közzé — meghatározta az utóbbi időben Kínában és a Kínai Kommunista Pártban tör tént változásokkal foglalkozó külföldi sajtó tónusát. A komoly elemzések mellett egy napig élő szenzáció« híresztelések is napvilágot látnak, amelyeket csupán az idegek bopzolására szánnak. Rendszerint ezek közé tartoznak azok a ' közlemények is. amelyek valamilyen formában a szovjet—kínai viszonnyal kapcsolatosak. Vannak bizonyos körök, amelyek szeretnék a maguk érdekében felhasználni a szovjet— kínai nézeteltérést, olyan tényezővé téve ezt, amely egyszer- s mindenkorra megakadályozza a nemzetközi feszültség enyhüléséit, megtépázza a szocialista országok nemzetközi tekintélyét elszigeteli őket a nemzeti felszabadító mozgalmaktól. valamennyi demokratikus és béke- szerető erőtől. Egyes tömegtájékoztatási eszközök rendszeresen gyártanak ügyetlen provokációs koholmányokat azzal a céllal, hogy növeljék a bizalmatlanságot és feszültséget a szovjet— kínai viszonyban. Nixon találkozott Brandttal Willy Brandt nyugatnémet kancellár szombaton a washingtoni Fehér Házban találkozott Nixon elnökkel, hogy megvitassák: milyen lehetőség van Washington „Atlanti deklará- ció”-tervezetének, illetve a közös piaci kilencek koppenhágai nyilatkozatának „összegyúrására”. A nyilvánosság előtt Washington és Bonn egyaránt azt a reményét hangsúlyozza, hogy Nixon elnök látogatására „mielőbb” sor kei-ülhet. Nemhivatalos beszélgetésekben azonban nyugatnémet diplomaták — közös piaci kollégáikhoz hasonlóan — félreérthetetlenül értésre adják: Ezúttal az USA az, amely ..kapni akar” Nyugat-Európátől. Következésképpen nem nekik sürgős az elnöki látogatás (MTI) Nagygyűlés Havannában Király Ferenc, az MTI tudósítója jelenti: — Amikor szeptember 11-én apámmal együtt harcoltam a Moneda palotában, nem gondoltam volna, hogy egyszer még lesz a'ka imám Önök előtt beszélni — mondotta Beatriz Allende, a meggyilkolt chilei el_ nők leánya pénteken este Havannában, a Forradalom téren rendezett nagygyűlésen. A tömegdemonstráción csaknem egymillió ember vett részt. A hatalmas teret Allende és Che Guevara hatalmas méretű arcképe díszítette. Beatriz Allende, a tragikus órakat átélt szemtanú hitelességével beszélt szeptember 11-e tragikus óráiról. Allende elnök fegyverrel a kezében halt meg — hangsúlyozta —, a fasiszták gyilkolták meg. Igaz ügyért áldozta életét. Azzal búcsúzott tőlem: „Lehet, hogy többé nem találkozunk, de érzem és tudom, bármi következik az e'jövendö hónapokban, Chile népére felragyog a nap ...” Különleges tisztelet övezte Allende elnöknek Fidel Castro mellett helyet foglaló özvegyét. Fidel és A’lende utolsó, hangszalagra rögzített beszélgetésének elhangzása után a kubai párt első titkára lépett a mikrofonhoz. Háromórás beszédének nagy részét a chilei eseményeknek szentelte. (MTI) Csak így értékelhetők például a legnagyobb polgári lapok hasábjain időszakonként megjelenő cikkek arról, hogy a szovjet — kínai határ mindkét oldalán „növelték” a hadosztályok számát. Ide tartoznak a nyugati katonai megfigyelők számításai a kínai nukleáris töltetek éls robbanófejek számát illetően és hogy ezek mennyi idő alatt hány szovjet várost és ipari központot képesek szétrombolni A nyugati sajtó szívesen ad helyet a NATO-stratégák kijelentéseinek, amelyek „megjósoL iák”, hogyan jár majd el Kína, ha megtámadja a Szovjetuniót. Miközben arról álmodoznak, hogy egy szovjet—kínai konfliktus tüzénél melegítsék meg a kezüket, egyben nem kevésbé provokatív gondolatokat szőnek arról, hogv a Szovjetuniónak minél előbb végre kell hajtania .Kína nukleáris kasztrálását.” Nem kivétel a Reuter hírügy» nökségnek ez a legrosszabb hidegháborús idők szellemében fo_ gant közlélse a Kínában folyó hadgyakorlatról. Senki előtt sem titok, hogy a hadseregek a
