Békés Megyei Népújság, 1973. szeptember (28. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-30 / 229. szám

Az MSZMP megyei bi­zottsága 1973. szeptember 28-i, pén­teki ülésén számot vetett a Központi Bizottság 1969 no­vemberi határozatának vég­rehajtásáról, amely a pártde­mokrácia továbbfejlesztését jelölte meg. Megállapította a pártbizott­ság, hogy a határozatot kö­vető időszakban a pártmun­ka középpontjába került a lenini normák fokozottabb érvényesítése. Ennek hatása már az 1970-es pártválasz­tások során kitűnt. Tovább mélyült a párttagok- társa­dalmi felelőssége, az érdek­lődés homlokterébe a párt­élet, a közügyek kerültek. S azóta a pártszervek állandó­an figyelemmel kísérik és el­lenőrzik. hogyan érvényesül a pártdemokrácia. A megyei bizottság ülésén kiféjezésre jutott, hogy Bé­kés megyében a párt életé­ben érvényesül a szervezeti alapelv két alkotóeleme: a demokratikus centralizmus. Bizonyított tény, hogy a centralizmus nem gyengíti a demokráciát, a demokratiz­mus szélesítése nem szorítja háttérbe a centralizmust. A demokratizmus érvényesülé­se garanciája a központi, a felsőbb szervek helyes dön­téseinek, az irányítás, a centrális vonások fejlődése biztosítéka a demokratizmus kiteljesedésének. A centra­lizmus jut kifejezésre a de­mokratizmus olyan elemei­ben, hogy a fontosabb dön­tések előtt kikérik a párttag­ság kisebb-nagyobb csoport­jainak a véleményét, ugyan­akkor a demokrácia segíti a centralizmus erősödését ak­kor, amikor fő feladatnak tekintik a pártszervek a párt- határozatok megértetését az egész párttagsággal. S a párttagság meggyőződése a feladatok helyességéről, biz­tosítéka az egységes cselek­vésnek, a fegyelmezett mun­kának. A pártdemokrácia egyes elemeinek megsértése gyak­ran forrása a. helyenként ki­alakult helytelen gyakorlat, valamint bizonyos kispolgári jelek. Nevezetesen egyesek i abszolutizálják a demokratiz- | must, az egyszerű kérdések katonák harci kiképzésiére is szolgálnak, nem pedig arra, hogy a katonákat krikettezni, hokizni, vagy pingpongozni ta­nítsák. A Reuter azonban az ..oroszok” szó segítségével sajá­tos élt ad közleményének. És bár a közönség már régen elfe­lejtette az unalomig ismételt hisztérikus kiáltozást, hogy „Jönnek az oroszok!’’ és ez már rég anekdoták témája lett. Kína számára most mesterségesen fel. élesztik ezt a hisztériát.. A má­sik oldalra címezve viszont más motívumot játszanak ki: „Jön­nek a kínaiak!” Eh he-/ a provokációs lármához a nyugatnémet Axel Springer lapjai, az amerikai Joseph Al- sop és a szovjetellenes beállí­tottságú angol David Bonavia mellett (akit Moszkvából kiuta­sítottak és most Pekingben fész­kelte be magát) Nyugat-Európa jobboldali lapjai, az amerikai monopolisták kiadványai, a kü­lönféle revansisták és antikom- munisták járulnak hozzá. Ki­agyalásaikat rendszerint felkap­ják a Szovjetunió és Kína szá­mára műsort sugárzó rádióadók, amelyeknek egyetlen célja; gyű­Minden kommunista védelmezze a párt politikáját, erkölcsi felfogását eldöntését is a kollektívától várják. Ezzel lényegében sza­badulni igyekeznek a szemé­lyes felelősségtől. Helyen­ként a határozatok végrehaj­tása során csak egyes egyé­nek, szűkebb csoportok ér­dekét tartják szem előtt, el­hanyagolják az egész közös­ség érdekeit szolgáló felada­tok végrehajtását. Az értel­miségi párttagok körében elő­fordul, hogy kifogásolják a munkásosztály társadalmi, politikai szerepét erősítő in­tézkedéseket. Nevezetesen: nem megértett náluk, mi­ért szükséges a vezető szer­vek összetételét munkások­kal javítani. УяппяЬ olvan vezetők, vdnnaK akjk a helyi ha táskör túlméretezését szor­galmazzák. Ennek a nézet­nek a képviselői lebecsülik a vezető szerveket és saját ke­zükbe központosítják a dön­téseket, s ezért élőfordul, hogy visszaélnek a hatalom­mal, elfojtják a bírálatot. Egyeseknél a helytelen gya­korlatot, a kispolgári jellem­vonásokat bizonyítja a ta­pasztalható önteltség, a tü­relmetlenség, a közöny a közügyek iránt. Fellelhető olyan káros jelenség is, mint a demokratizmus formális kinyilatkoztatása, a párttag­ság véleményének lebecsülé­se. Meghallgatják ugyan a kommunisták véleményét, csak éppen nem hasznosítják. 1970-ben, áprilisban és má­jusban pártalapszervezeti taggyűléseken részletesen megtárgyalták a pártdemok­rácia ' továbbfejlesztésének a feladatait. Ez az eszmecsere s az azóta megjelent párthatá­rozatok ráirányították a fi­gyelmet a Szervezeti Sza­bályzat érvényesítésére, a pártdemokrácia fejlődését gátló tényezőkre. Ennek egyik döntő eredménye az, löletet és bizalmatlanságot szí­tani. útját állni mindennek, ami a szovjet—kínai kapcsolatok normalizálásához vezethetne. A KKP X. kongresszusának ed­digi közzétett dokumentumait elemezve megfigyelők arra a kö­vetkeztetésre jutnak, hogy a maoisták politikájának egyik fő tengelye továbbra is a szovjet- ellenesgég. Ebben az összefüg­gésben nem fölösleges arra em­lékeztetni. hogy a szovjet—kí­nai kapcsolatok normalizálásá­nak útján я fő akadályt épp a kínai vezetőségnek az a politiká_ ja képezi, amelynek a féktelen szovjetellenesség és a szocialis­ta országok ellen irányuló ak­namunka az alapja. A Szovjet­unió álláspontja világos és hatá­rozott. Ez az álláspont elvi poli titkát jelent, amely a maóizmus — mint a leninizmussal szem­ben ellenséges tanítás elmélete és gyakorlata — elleni határo­zott harcot összeegyezteti a készséggel a KNK-hoz fűződő államközi kapcsolatok normali­zálására. És a Szovjetunió nem egy lépést tett is már ebben az irányban. Jurij SztyerligOT hogy a párttagság többsége türelmetlenné vált a pártde­mokráciát sértő jelenségekkel szemben. Fokozódott érzé­kenysége és reagálása a párt eszméitől idegen gyakorlat­tal szemben. A pártélet leni­ni normáit a pártszervek és a párttagság többsége érvé­nyesíti is és aszerint él. A \ pártszervezetek egy részében azonban nem fordítanak kel­lő figyelmet a lenini elvek érvényesítésére. Több helyen megelégednek az elvek for­mális alkalmazásával, lát­szatkövetelmények támasztá­sával. Előfordul, hogy egyes helyeken megsértik a kol­lektív vezetés elvét, a dönté­seket esetenként a titkár hozza meg a vezetőség he­lyett. A vezető szervek tag­jainak egyenjogúságát sérti, hogy nem mindig a javaslat ésszerűsége dönt, hanem a javaslattevő társadalmi, gazdasági pozíciója. Az egy­személyi felelősség érvénye­sülésének hiánya pedig gyakran oka a határozatok végrehajtásában mutatkozó következetlenségeknek. A bí­rálat több esetben nem konk­rét, nem a helyi ügyek, fogyatékosságok és személyek hibáit marasztalják el. Nem fejlődött kellően az önkritika, ez nemcsak személyek, ha­nem szervek esetében is igaz. Erre akkor is fel kell figyel­ni. ha a kritikák döntő több-, sége megalapozott, nyílt, őszinte, pártszerű keretek kö­zött folyik, a pártéletre pezs- dítően hat. A demokratizmus fejlődésének -irányába hat, hogy kimunkálták a külön­böző szintű pártszervek fel­adat- és hatáskörét, a párt- alapszervezetek tennivalóit. A feladat- és hatáskört a pártszervek ésszerű de­centralizálás elvének alkal­mazásával alakították ki. Az alsóbb szervek és szervezetek önállósága, hatásköre és fe­lelőssége megnövekedett. Egyebek közt a községi, az üzemi pártbizottságok tag- felvételi, fegyelmi és káder­hatáskört, az önálló igazgatá­si és gazdálkodási területen levő csú csv ezet őségé к káder­hatáskört kaptak. A tsz-ek önállóságának növelése kö­vetkeztében a tsz-pártszerve- zetek felelőssége nőtt a párt gazdaságpolitikája érvényesí­tésében. Az ipari pártszer­vezeteknek jelentős felada­taik vannak a munka- és üzemszervezés fejlesztésének biztosításában. A helyi ügyekben a helyi pártszer­vek és szervezetek döntenek. A pártszervek és szervezetek egyre inkább élnek hatáskö­rükkel, de tapasztalható, hogy a kényesebb kérdések­ben nem mindig' vállalják a nagyobb felelősséget. A párttagság J ^ vezeti Szabályzat előírásai szerint részt vesz a párt ren­dezvényein és élesen bírálja a pártélet elhanyagolóit. 1 Számottevő fejlődés van a demokratizmus fejlődésének egyik feltételében, a tájékoz­tatásban is. A párttagságot időben tájékoztatják a lénye­ges kérdésekről. A pártokta­tás keretében tervezett me­gyei tanfolyam jól járuft hozzá a Szervezeti Szabályzat megismertetéséhez. amelyen körülbelül négyezren tanul­tak. A határozat me^ óta a végrehajtó bizottságok évente beszámolnak a végzett munkáról, az apparátus te­vékenységéről a pártbizottsá­goknak. A pártvezetőségek és csúcsvezetőségek évente egyszer a beszámoló taggyű­léseken átfogóan adnak szá­mot a pártszervezetek műkö­déséről, a határozatok vég­rehajtásáról. Rendszeressé vált a két taggyűlés között a végzett munkáról való tá­jékoztatás is. Ugyanakkor előfordul egyes alap>szerveze- tekben, hogy szűkszavú köz­léssel letudják a beszámo­lást s az ügyók érdemi ré­széről nem közölnek jófor­mán semmit. Az alapiezeeve­zetek egy része a feladatokat nem jelöli meg konkrétan, hanem általában. Ebben számottevő változás az „Em­lékeztető” bevezetése óta tör­tént, melyben a döntéseket kell rögzíteni. Az Emlékez­tetőt azonban több helyen nem megfelelően vezetik. A fontosabb javaslatokat, hatá­rozatokat nem írják le, ezért ezek intézése, végrehajtása és ellenőrzése elmarad. A pártfórumokon biztosítva van, hogy a párttagok ki­nyilvánítsák véleményüket. Fogyatékosság, hogy a veze­tőségek nem fordítanak megfelelő időt a napirenden kívüli, de a párttagokat fog­lalkoztató kérdések meghall­gatására. A pártvezetőségek nagy fi­gyelmet szentelnek a párt­megbízatások rendszerének kialakítására. Jelenleg terü­letenként váltakozva a tag­ság 65—80 százalékának van rendszeres munkát igénylő pártfeladata. A pártmegbíza­tásoknál figyelembe veszik a párttagság képességeit, ráter­mettségét, érdeklődési körét. Természetesen minden párt­tagnak kötelező a párt politi­kájának a népszerűsítése és védelme minden olyan jelen­ség ellen, amely szemben áll a párt politikai céljaival, er­kölcsi felfogásával. Vannak azonban párttagok, akik ilyen esetben úgy tesznek, mintha semmit nem vettek volna észre, mások piedig a cselek­vés helyett kívülről vagy tá­volról szemlélik az eseménye­ket. Azt is szükséges meg­említeni, hogy a pártmegbí­zatások rendszerével kapcso­latos hiányosságokért csak a legritkább esetekben okol­ható a párttagság. Legtöbb­ször az egyes vezetőségek ré­szérőí a helyi politikai fel­adatok fel nem ismerése ve­zet ilyen helyzethez. A nárfplpf egyik ^ense rt [JtUieiei pontja tovább­ra is a pártcsoportok munká­ja, tevékenysége. A működő pártcsoportok mindenekelőtt a pártvezetőségek álltai ho­zott határozatokat ismertetik. Nem sikerült elérni a beszá­moló taggyűlések előkészíté­sét kivéve, hogy a párttagok véleményét alaposan és fo­lyamatosan megismerjék, azt közvetítsék a vezetőségeknek. Az viszont nagyon jó, hogy a pártszervek és vezetőségek a fontosabb kérdések eldön­tése előtt fokozott figyelmet fordítanak a párttagság véle­ményének összegyűjtésére, megismerésére és tanulmá­nyozására. Ilyenkor fokozó­dik is a párttagok aktivitása, Hiba, hogy ez kampányszerű s a közbeeső időszakokban csökken a figyelem és termé­szetesen csökken az aktivitás A p>ártdemokrácia tovább­fejlesztése megköveteli, hogy nagyobb gondot fordítsanak a p>ártszervek. szerveze­tek a Szervezeti Szabályzat­ban rögzített elvek, jogok és kötelességek érvényesítésére. Biztosítsák a vezetőségi ülé­sek, s a taggyűlések rendsze­res megtartását. Egyéni be­szélgetések útján el kell ér­ni, hogy a párttagok rend­szeres szervezeti életet élje­nek. Az alapiszervezetek; veze­tőségeinek gondoskodniuk kell arról, hogy a pártcsopjor- tok alkalmassá váljanak a taggyűlések szervezeti, politi­kai, tartalmi előkészítéseére, az aktív vita kibontakozta­tására. Több figyelmet szük­séges fordítaniuk a beszá­molók tartalmára, a végzett munka érdemi elemzésére, az elhatározások indoklására, a párttagság véleményére. To­vább szükséges javítani a párton belüli tájékoztatást, hogy a párttagok ismerjék a feladatokat. Ez egyik felté­tele az egységes cselekvés­nek. A párttaggyűlések még inkább a pártszerű vita fó­rumaivá váljanak, ahol a párttagok szabadon elmond­hatják véleményüket, javas­lataikat, bátrabban kifejthe­tik kritikai megjegyzéseiket. A pártszerű kritikai szellem kibontakoztatását ne akadá­lyozhassa az egzisztenciális függőség. Kapjon még na­gyobb szerepet a határozatok előkészítésében és meghoza­talában a párttagság. A párt politikájának és határozatai­nak végrehajtása érdekében biztosítani kell. hogy lehető­leg minden párttagnak konk­rét pártmegbízatása legyen. À pártdemokrácia tése, a párt ereje, cselekvő képessége elválaszthatatlan a pártfegyelem erősítésétől. Minden párttag tartsa be a p>ártfegyelem szabályait, következetesen hajtsa végre a párt határozatait és telje­sítse megbízatását. Cseréj Pál 3 мшштт W 1973, SZEPTEMBER 30.

Next

/
Thumbnails
Contents