Békés Megyei Népújság, 1973. szeptember (28. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-23 / 223. szám
Békési művész Szélesen elterülő, szíves hangulatú város az Alföld közepén. Nagyállomásán a busz mellett nem taxi, hanem konflis várja az érkezőt. Évtizedekkel ezelőtti kort idéz a felirat, Petőfi utcza, még régebbi hagyományt, amikor a Medgyessy-terem felől kérdezett helybéli így válaszol: tovább előre, aztán balra víz- szintösen — mintha bizony lenne Vásárhelyen „nem-vízszintes” utca. Ősidőktől ered itt a művészet szeretete is: a múzeum erről a tájról való ötezeréves, díszített agyagedényeket, remekmívű szobrocskákat kínál látnivalóul, s vásárhelyi fazekasok korsóit, butelláit: másik felében meg századunk örmény festőinek, keramikusainak szép kollekcióját. A keresett Medgyessy-terem pedig megyénkbeli alkotó, Mladonyiczky Béla tárlatát ...Vagy száz érem a kiállítás gerince. Jobbára portrék, az éremművészet leggyakoribb témái. Dürer, Rembrandt, tört arcával, energikus koponyájával Bartók, Derkovits és többször előkerülően önarcképek. Aztán egy Kohán-érem, hátlapján a féstő híres motívumával, a lelőtt varjúval. Van Gogh a jellegzetes sárga fonott székkel, Vásárhelyen Lenin és a Palota tér hatalmas boltíve alól a Téli palotához özönlő sokaság. Majd a portréktól messzebb távolodó Hajnalcsillag, a fénylő égitest előtt elgondolkodva ülő fiatal nővel, s a megdöbbentő erejű Auschwitz szomorú szimbóluma: egy pár elrongyolódott, fűzőjét vesztett cipő szinte naturális ábrázolása. A kiállítás más darabjai kiegészítik, teljesebbé teszik az j érmeikben fogalmazott humanista, az embertelenség, igazságtalanság ellen tiltakozó gondolatot. Domborművek, túsváz- latok. középpontjukban az emberrel, s jobbára kisméretű szobrok. Finoman faragott Csabai Vénusz, Aphrodite, Nike idézik a szépséget, s kicsinységük ellenére is robusztus erejű kövek — Ketten, Magány, Anya— gyermek — szólnak az élet ko- morabb, tragikus mozzanatairól... A szíves Vásárhely módot adott egy másik városban dolgozó alkotónak a bemutatkozásra, lakói érdeklődnek — így mondta a teremőr — a tárlat iránt. S mint a vendégkönyv tanúsítja, elismeréssel adóznak a műveknek. dgy — ömléktzb gy hónappal ezelőtt, augusztus 19-én, amikor Vésztő felé közeledtem, azon gondolkoztam, hogyan is alakul az a bizonyos nap. A nagyközség újratelepítésének 260. évfordulóját ünnepelték. Énről kellett lapunknak tudósítást készítenem. Az ünnepségen ott volt Vályi Péter is. Újság íróberkek'ben köztudott, hogy a Minisztertanács elnökhelyettese sohasem zárkózott el az elől hogy véleményét min-.. den közérdekű kérdésiben elmondja a sajtó munkatársainak, így hát ez nem is foglalkoztatott különösebben. Annál inkább az, hogy pontosan idézzem az általa elmondottaikat. A vésztői tanács elnöki szobájában első alkalommal szoríthattam kezet a mindig mosolygó államférfival. Dehogyis gondoltam, mint ahogyan sokan azon a napon, hogy soha többé nem lesz személyes találkozásunk vele. Az ünnepség kezdetéig még néhány perc hiányzott. Ezt használtam fel, és kértem a Minisztertanács elnökhelyettesét, hogy amennyiben felszólal, utána adja át jegyzetét betekintésre. Ügy hiszem, nem kell különös sebben bemutatnom olvasóinknak Vályi elvtársinak azt a sajátságos, csau rá jellemző mosolyát, amellyel kérésemet fogadta. Szeme sarkában mindig ott bujkált ez az életvidám, bizakodó mosoly, bármilyen nagy, vagy kisebb jelentőségű dologról is esett szó. Akkor sem volt ez másképpen. Azt válaszolta, hogy nem készített jegyzeteit. Arról fog beszelni, ami a vésztői embereket közelről érinti, ég ami az ünnepi beszéd alatt kialakul benne. — Én elmondom, amit érzek, az elvtárs pedig azt írja le. amit megjegyez — mondta mosolyogva. Ami abban a néhány mondatban, amelyet akkor Vályi elvtárssal váltottam, olyan ember bizalmának megnyilvánulása volt, aki lehetőséget adott mindenkinek- az önálló munkára. Mi tagadás, ez jóleső érzés. Az ugyanis, hogy azt lrja meg a sajtó munkatársa, amit megjegyez, ebben az esetben azt jelentette: „jól figyeljen arra, amit mondok, mert az az emberből fakad és az embertársaimnak szól. Ezt pedig pontosan kell visszaadni az újságot olvasóiknak.” És amikor Vályi elvtárs fel- J szólalásának első mondatait be. ! fejezte, odapillantott, aihol ül- j tem. Bizonyosan látta, hogy gyorsan száguld a toll a papíron' és ezek után jóval lassabban, tagoltabban beszélt. Segített. Azóta is sokszor jut az eszembe, hogy volt néhány perc, amikor együtt dolgozhattam vele, az egyikkel azok közül, akik életüket országunk felemelkedésének szolgálatába állították. Jóleső érzés visszagondolni erre. Ég megrendítő az a tudat, hogy több alkalmam sem nekem, sem más kollégámnak nem lesz a vele való együttműködésre. Sorolhatnám nagyon nossziú oldalakon keresztül mindazt, amit tett. A vésztői ünnepi tanácsülést követően szőkébb körben beszélgetett a Miniszter- tanács elnökhelyettese a megye és a nagyközség vezetőivel. Közben arról is érdeklődött Klaukó Mátyástól, a megyei tanács elnökétől: milyen a Békés megyei Népújság, szívesen olvassák-e az emberek? Miután a megyei tanács elnöke tájékoztatta a lap munkájáról, arra kért meg Vályi elvtárs, adjam át a szerkesztőség vezetőinek, kollektívájának személyes elismerését. Ez akkor a lap belső ügye volt. Ma már nemcsak az, Jellemzője annak az embernek, akinek országos és nemzetközi gondok mellett mindenre kiterjedt a figyelme. Jellemzője, mint ahogyan az is. hogy azon a napon délután fáradhatatlanul járta a Békés megyei Ipari, Mezőgazdasági Kiállítást és Vásárt és minden iránt érdeklődött. A kiállítás igazgatója, dr. Dankó János, a kiállító vállalatok akkor jelenlevő képviselői, az aznapi kiállításlátogatók a megmondhatói, hogy Vályi péter hosszan elidőzött egy-egy bemutatóteremben, nagy figyelemmel hallgatva az ismertetőket, még-mogállt az emberek között és elbeszélgetett velük ügyes-bajos dolgaikról, gondjaikról. Őszintén megvallom, aznap, miután végigjártuk a kiállítást, elfáradtam. És láttam, hogy mások is ugyanúgy vannak. Talán ezt érezte az egyik vezető is, aki Vályi élvtársat kísérts ezen a látogatáson, és ezért javasolta, tekintsünk el attól, hogy a Minisztertanács elnökMegyénk gazdasági éleiének azonosságairól és különbségeiről Beszélgetés A. Sz. Gluscsenkóval, a Penza megyei pártbizottság osztályvezetőjével Szeptember 18-án, kedden öttagú párt. és gazdasági vezetőkből álló penzai delegáció érkezett nyolcnapos látogatásra megyénkbe. A küldöttség tagjai az elmúlt öt nap a’att felkerestek számos ipari és élelmiszergazdasági üzemet. Találkoztak Békés megyei városainak, községeinek lakóival, párt-, állami és gazdasági vezetővel. A látnivalókban bóvelkelő látogatások során hamar megteltek a jegyzetfüzetek. Mi került vajon ezekbe a feljegyzésekbe? Kérdéseinkre A. Sz. Gluscsenko, a Penza megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályának vezetője, a küldöttség vezetője válaszolt. — Gluscsenko elvtárs. Önök ötödik napja ismerkednek megyénkkel. Tanulmányozzák gazdaságát. Milyen tapasztalatokkal gazdagodott küldöttségük? — Magyarországon mindénütt, de különösen Békés megyében, meleg, baráti fogadtatásra találtunk. Amit magunkkal viszünk, azok közül talán a legfontosabb az Önök barátsága. Nehéz lenne meghatározni azt is. hogy Békés megye gazdaságában mi tetszett legjobban. Hiszen, ahol eddig megfordultunk, mindenütt jól szervezett munkát láttunk és ennek megfelelő technikai és technológiai színvonallal találkoztunk. — Mégis mi az, ami különösen megragadta a figyelmüket megyénk üzemeit, gazdaságait járva? — Legalább három ólyátn dologról kell szólnunk, amely feltétlen említést érdemel : Nagyon tetszett, hogy a Bé_ Legutolsó látogatásán megyénkben a fáradhatatlan Vályi Péter helyettese a látottak alapján nyilatkozzon lapunknak. — Szó sem lehet róla, elvtársak. A sajtót, minden, az emberek munkájával kapcsolatos dologról, véleményről tájékoztatni kell — válaszolt* nyomban Vályi elvtárs és szeme sarkában akkor is ott bujkált a segítő mosoly. — Az újságolvasók azok az emberek, akik mindazt, amit ezen a kiállításon láttunk, létrehozták, alkották, megteremtették. Ez a munka pedig dicséretet érdemel és nem lehet az ember annyira fáradt, hogy ezt el ne mondja. És így lett. Elmondta, őszintén, megelégedéssel. Szeme sarkában ott vibrált az a bizonyos büszkeség, amely az alkotót, a torradalmárt jélleniezte. Azt gz embert, aki örült, ha dicsérhetett, ha jó. eredményes munkát láthatott. Azóta sokszor eszembe jutott: elfáradt-e azon a napon közöttünk Vályi Péter? Választ nem tudok adni. Lehet, hogy igen. De ha így is volt, az a fáradtság minden bizonnyal jóleső volt annak az embernek, aki tudta, hogy jó eredmények nem születnek önmaguktól, fáradozni kell értük. Amikor egy hónappal ezelőtt Vésztő felé haladtam, azon gondolkoztam, hogyan alakul az a bizonyos nap. ó nap volt. munkás f Ë ünnepnap, amelyet ' угГ sokan úgy tartunk CS meg emlékezetünkben Vályi Péternél együtt. Botyánszki János kés megyei üzemek, gazdaságok többségében szocialista brigádokat szerveztek. A békéscsabai Vasipari Szövetkezetben találkoztunk két szocialista brigád tagjaival, ök, vezetőik és a szövetkezet KISZ-titkára is mind azt mondták, hogy a brigádok a pártszervezet irányításával, segítségével érték ei eddigi szép eredményeiket a szocialista munkaversenyben. És ez — ahogy a megye, a városok és a községek pártszervezetei, a párt_ szervezetek vezetői e terület sorsát irányítják — az a másik igen ’figyelemre és elismerésre méltó dolog, amiről be_ szelni kell. Hozzáértésük, fe’elősségérze- tük, igyekezetük, amellyel a dolgozók életkörülményeinek állandó javítását szolgálják, magas szinten nyilvánul meg Békés megye életében. Nemkülönben a gazdasági életben is. Ez a harmadik fontos dolog — amit már említettem is — a munkaszervezés korszerűsége, illetve a dolgozók és a vezetők együttes erőfeszítése, amellyel a termékek minőségi színvonalának állandó emelésére törekszenek. — Milyen azonosságok és milyen különbségek jellemzik a két testvérmegye, Penza és Békés gazdaságát? — A feltétlen azonosság, a termelés cé'ját meghatározó gazdaságpolitika alapvető azonossága. Ami a két megye gazdaságának szerkezetét illeti, természetesen vannak különbségek. Békés megyében — úgy tapasztal, túk —, döntő az élelmiszergazdaság. azaz a mezőgazdaság és az élelmiszeripar. illetve a könnyűipar szerepe. A mi megyénkben pedig, mint a Szovjetunióban átlalában, emellett a nehézipar, a gépipar sú’ya is számottevő. — Hogyan ítélik meg Önök Penza és Békés megye jelenlegi gazdasági jellegű kapeso. latait, illetve azok fejlesztésének lehetőségeit? — Jó érzés volt látni utunk során, hogy igen sok termelő- egységben dolgoznak Önöknél szovjet gépek. Jó volt hallani, hogy e gépekkel elégedettek is a rajtuk dolgozók. A Békéscsabai Kötöttárugyár igazgatója elismeréssel nyilatkozott я gyár szovjet gyártmányú kötőgépeiről, me’yek közül nem egy éppen Penzáhan készült. Békés megye nagyon sok lakójának karján ’áttunk penzai órát. Megvan te. hát az alapja annak, hogy egyfajta órával mérjük az időt. Van lehetőség a gazdasági kapcsolatok fejlesztésére is. Elsősorban a szakmai tapasztalat- cserékre. Mi eljövünk Békés megyébe tanulmányozni az Önöknél kedvezően alakuló élelmiszergazdasági vertikumot: a mezőgazdasági termelésre közvetlenül ráépülő termékfeldolgozást. Önök ^ pedig eljönnek Penzába és megnézik a mi gvá. rainkat, ahol érthetően sokkal nagyobb méretekben folyik a termelés, mint Önöknél. És így tovább, mint ahogy küldöttségünk most is magával visz Penzába egy részdokumentációt, amelyet a Békés megyei MEZÖ- BER Vállalattól kapott. — Mi kerül még ezenkívül az útitáskába? — A te’eírt noteszek, rengeteg fénykép, emléktárgyak a ba_ rátáinktól. A legszebb emlékeket mégis nem a táskában, hanem emlékezetünkben és szívünkben visszük. Kérnénk is, hogy feltétlenül tolmácsolják a megye valamennyi lakójának köszönetünket я szívélyes vendéglátásért — fejezte be a beszélgetést Gluscsenko elvtárs. Kőváry E. Péter
