Békés Megyei Népújság, 1973. szeptember (28. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-16 / 217. szám
KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET VITA Honismeret és közművel honismereti-helytörténeti mozgalomban az utóbbi években országszerte —^ megyénkben is — jelentős visszaesés történt. A visszaesésnek természetesen számos sajátos helyi oka is van, alapvető, országosan jelentkező oka azonban az, hogy egyelőre nem alakult ki a mozgalom politikai-pedagógiai és tudományos oldalainak szerves egysége, ezért az egy-egy területen elért eredmények nem, vagy csak alig hatottak a többi területen folyó munkára. Gyümölcsöző együttműködés híján a mozgalom különböző területein tevékenykedők csaknem teljesen elszigetelődtek egymástól és a társadalom életének mindennapjaitól, pedig a mozgalom létjogosultságát csak az bizonyítja, ha egyre növekvő hatással képes lenni a szocialista viszonyok között élő ember tudatának formálására. A tudatformálás egyik legfőbb színtere a közművelődés. Ez egyben a honismereti-helytörténeti mozgalom különböző területeinek legtermészetesebb érintkezési pontja is, hiszen a mozgalom valamennyi reális célkitűzése a gyakorlatban a közművelődés valamilyen formájában valósul meg. A társadalmunkat vezető szervek idejekorán felfigyeltek a mozgalomban rejlő tudatformáló lehetőségekre és megalkptták a lehetőségek valóra váltására szolgáló alapelveket. Mégis azt tapasztaljuk, hogy a honismereti-helytörténeti mozgalom — résztvevői erőfeszítései ellenére — sem tölti be a neki szánt szerepet a társadalmi tudat formálásában, nem kapja meg a megfelelő helyet a közművelődésben. Ennek egyik oka, hogy a közművelődés irányítására hivatott állami szervek nem fordítottak kellő figyelmet a honismeretihelytörténeti mozgalomnak a közművelődés rendszerébe való beillesztésére, mert a hagyományos felfogás szerint az nem is tartozott oda. Nem is tartozhatott, hiszen a mozgalom a köz- művelődés rendszerének alapját alkotó intézmények és szervezetek hálózatának kialakulását követően, csak a 60-as években bontakozott ki. s a közművelődésbe való beillesztéséről ma sincs semmiféle „hivatalos” elképzelés. Ha történtek is kísérletek (mint pl. Békés {negyében) a mozgalomnak a köz- művelődés rendszerébe való beillesztésére, ezek sem jártak a kívánt eredménynyel, mert figyelmen kívül hagyták a mozgalom sajátosságait és adminisztratív intézkedésekkel próbáltak eredményt elérni. A várt sikerek elmaradásának oka nem a közművelődés dolgozóinak hozzá nem értése, hanem az, hogy a közművelődés régi rendszerének alapjáról nem lehet megtalálni a mának megfelelő szervezeti és módszerbeli megoldásokat. A korszerű közművelődés nemcsak abból áll, hogy a korábban csak keveseknek jutó kultúrát és szórakozást kiterjeszti a legszélesebb tömegekre is, hanem abból, hogy mind több és több emberben igyekszik felkelteni az önművelés, a társadalmilag hasznos tevékenység iránti igényt. Társadalmunk fejlődésének és a közművelődés korszerűsödésének hatékonyabbá válásának kulcsa az ember, akinek értelméhez és érzelmeihez egyaránt el kell jutnunk. A közművelődés jelenlegi rendszere még szervezetileg sem biztosítja a legmegfelelőbb feltételeket az új, s az eddigieknél jóval bonyolultabb feladat megoldásához. Megreked a kultúra bizonyos formáinak és a szórakozásnak intézményesített közvetítésénél, és nem használja ki azokat a lehetőségeket, amelyeket az önművelés különböző formáival élő emberek játszhatnak a kultúra közvetítésében. Nem biztosítja egy kultúrát közvetítő réteg tudatos kialakítását és annak tervszerű felhasználását sem, pedig anélkül jórészt alkalomszerű és kevéssé hatékony a kulturális élet. Ennek a rétegnek a tudatos kialakítása és köz- művelődési tevékenységének kibontakoztatása lényegében ma is a megoldásra váró feladatok közé tartozik. Az utóbbi évek tapasztalatai azt igazolják, hogy a honismereti-helytörténeti mozgalom —1 éppen az alkotó, a hasznos társadalmi tevékenységre vágyó emberek összefogásának lehetősége révén — az egyik alkalmas eszköze a közművelődési tevékenységet tudatosan segítő réteg kialakításának. A honismereti-helytörténeti mozgalomban rejlő közművelődési lehetőségek valóra váltása érdekében azonban a mozgalom jelenlegi rendszerében néhány szervezeti és tartalmi változtatásra van szükség. A Hazafias Népfront sajátos céljainak megfelelő társadalmi-politikai tevékenységében meg kell erősíteni a közművelődési tevékenységet, növelni kell a tanácsok irányító szerepét. Az átszervezés alapelve nem a merev centralizáció, hanem csak a decentralizáció és az integráció együttes alkalmazása lehet, azaz a mozgalom egységei önállóságon alapuló sokszínű tevékenységét működésük egységes tartalmú rendszere alapján kell biztosítani. Ajánlatos volna két-há- rom olyan honismereti és közművelődési társaság létrehozása, amely a honismeret-helytörténet művelése alapján vonzaná maga köré az érdeklődőket és szélesítené tovább tevékenységüket a közművelődés felé. Ezek a társaságok teremtenék meg annak lehetőségét, hogy a honismereti-helytörténeti szakkörökből kikerült fiatalok továbbra is a mozgalom (és ezen keresztül a köz- művelődés) tevékeny résztvevői maradjanak. A mozgalom működési mechanizmusának tökéletesítése érdekében a Megyei Honismereti Helytörténeti Bizottságot a létesítendő társaságok és honismerti bázisközpontok vezetőivel kellene kibővíteni, és tagjainak legalább félévenként rendszeresen meg kellene beszélni a mozgalom aktuális problémáit. A mozgalom működéséhez szükséges alaptámogatáson kívül ki kell dolgozni a sikeres közművelődési tevékenység külön anyagi és erkölcsi elismerésének formáit. (Pl. „kiváló honismereti szakkör” cím és anyagi elismerés évenkénti odaítélése, a szakkörveze- tök differenciált díjazása stb.) Az elismerés nem függhet attól, hogy a jó eredményt milyen keretek között működő szakkörökben érték el. Valamennyi honismereti szakkör számára a legjobb gyakorlati szakemberek által, Honismereti kézikönyv formájában összeállított kötelező központi anyagot kellene biztosítani, hogy valamennyi szakköri tag elsajátítsa a honismeret és a közművelődés terén való önálló tájékozódáshoz szükséges ismereteket. Az átszervezést és a mozgalom továbbfejlesztése aktuális feladatainak kijelölését a megye valamennyi tevékeny honismereti munkásának részvételével megrendezendő III. Békés megyei honismeretihelytörténeti ankéton lesz szükséges végrehajtani. Csak akkor érhetjük el, hogy a mozgalom a helyi közművelődés és a társadalom életének aktív formálójává. a szocialista kultúrái egyik főbb közvetítőjévé, a hazafias nevelés leghatékonyabb eszközévé váljon, ha értelmes, elérhető célokat, önálló munkát, megfelelő anyagi és erkölcsi támogatást tudunk biztosítani a honismeret sok áldozatot vállaló munkásainak. Dr. Köteles La jos Zslako István ktmínai templom Fekete János Margaréták Nyolcsoros Sass Ervin elindultunk ketten oda ahol nincsen dús lakoma ahol nincsen csak reménység ahol az ég csupa kékség ahol a föld barna virág ahol a szó hajló faág ahol a Nap aranytányér kincset talál aki ráér Látogatóban Miiesi József Régi házunkat benőtte már a csend, A boci nem bőg, a hízó se röffent. Kiskapu nyílik, Heki kutya csahol, — A vendég hangját hallotta valahol —. Nővérem kérdi: Megjöttél, öcsikém? — Egyedül maradt a múlt év elején —• Jöttömkor éppen a ház előtt seper, Fejére hullott egy szem érett eper. Fürge kiscsirke meglelte, fölkapta, Az öreg epret enyészetnek adta. Majd beljebb térve, elindult a panasz; Nehéz volt a tél, nehezebb a tavasz, A kert ugar volt, csak későn lett kotlőm, Mint a tű, eltűnt a jő metszőollöm Bözsi, haragszik, Piroska nem köszön, Viktorkához is alig van már közöm. S tudod, a lábam, nem akar cipelni, Havonként kétszer kell orvoshoz menni. Orromra régen új pápaszem kéne, Nem tudom, öcsém, hogy jön-e, vagy mén-e. Én csak hallgatok, zavarni nem szabad, Panasza lassan vén Dunává dagad. De még mielőtt tengerbe ömlene, Kérdezi: Öcsém, vacsora mi legyen? Gyomrom, cé-t dalol, abból is a magast, Vágd le, testvérem, estére a kakast! Battonya, 1973. július 30.
