Békés Megyei Népújság, 1973. szeptember (28. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-02 / 205. szám

i Pol gârh álí orűrcr, „szaraz fordulatra" készül a reakció Chilei kommunista vezető nyilatkozata — A kormányellenes reakci­ós tevékenység jelenleg két fő irányban folyik Chilében — mondta az Izvesztyija tudósító­jának Jorge Montez. a Chilei Kommunista Párt KB Politikai Bizottságának tagja. — A szélsőjobboldal, minde­nekelőtt a Haza Szabadság nevű szervezet polgárháború ki­robbantására törekszik, s min­den erőszakos eszközt felhasz­nál a kormány megdöntésére. Másfelöl a reakciós Nemzeti Párt és a jobboldali keresztény- demokraták úgynevezett „alkot­mányos” vagy „száraz” fordu­latot szeretnének megvalósíta­ni. Az első megáUapftást példáz­za a terrorakciókkal kísért és immár hat hete tartó teherautó­tulajdonos sztrájk. A legfris­sebb hírek szerint a szabotörök képviselői és a népi egység kor­mányának tagjai tegnap — több napos szünet után — is­mét kétórás eszmecserét foly­tattak, s a törvénytelenül sztráj- kolók ez alkalommal is zsarolni próbálták a kormányt. A ta­nácskozás eredményéről egye­lőre nincs értesülés. Allende elnök a teherautó-tulajdonosok sztrájkjával kapcsolatban hang­súlyozta: a szabotázs napi hat­millió dollárjába kerül Chilé­nek. Az El Sigio, a Chilei Kom­munista Párt lapja tegnap fél­Magyar vezetők távirata a VDK nemzeti ünnepe alkalmából Kádár János a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Lo- sonczi Pál, a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsának el­nöke, Fock Jenő a Magyar Nép- köztársaság Minisztertanácsá­nak elnöke táviratban üdvözöl­te a Vietnami Demokratikus Köztársaság . vezetőit a VDK nemzeti ünnepe alkalmából. millió példányban, 40 oldalas különkiadásban jelent meg ab­ból az alkalomból, hogy 33 év­vel ezelőtt adták ki a lap első számát. Megjelenése pülanatá- tól az El Sigio az imperialista­ellenes küzdelem, a rézipar ál­lamosításáért és az agrárreform megvalósításáért vívott harc él­vonalában áll. Waldheim Kairóban Kairó Szombaton délelőtt kezdőd­nek Kairóban Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár hivatalos tárgya­lásai. A világszervezet vezetője, aki pénteken Izraelből érkezett az egyiptomi fővárosba, este már előkészítő megbeszélést folytatott Zajjat egyiptomi kü­lügyminiszterrel. Gustav Husák beszéde Gustav Husák, a CSKP KB< főtitkára szombaton délelőtt a nyitrai országos aratóünnepsé­gen elmondott beszédében kül­politikai kérdésekről szólva fog­lalkozott a csehszlovák—nyugat­német kapcsolatok alakulásával és Brandt kancellár prágai lá­togatásának elhalasztásával. Beszédét közvetítette a rádió és televízió. Husák az elhalasztás körülményeit elemezve többek között kijelentette: — Sajnáljuk az NSZK kormá­nyának ezt a lépését, annál is inkább, mivel a kétoldalú kap­csolatok tárgyában lényegében már minden vonatkozás tisztá­zódott, s ezért nem látjuk e lé­pés okát. Sajnáljuk továbbá azért is, mert reméltük, hogv a szégyenletes müncheni diktá­tum szeptemberi, 35 évforduló­jára becsülettél lezárhatjuk a történeimnek ezt a gyászos fe­jezetéi. Sajnáljuk, hogy ezt az alkal­mat nem használták ki, s erre az időpontra nem normalizál­Péler János hOlügymíniszler Lengyelországba látogat Péter János, a Magyar Nép­köztársaság külügyminisztere Stefan Oiszowski lengyel kü­lügyminiszter meghívására a közeli napokban hivatalos ba­ráti látogatásra a Lengyel Nép- köztársaságba utazik. hatjuk kölcsönös kapcsolatain­kat A csehszlovák fél semmi­képpen sem hibáztatható ezért. Nem marad más hátra számunk­ra, mint tudomásul venni az elhalasztást és remélni, hogy a csehszlovák kormány jószándé­ka előbb-utóbb reális megér­tésre talál az NSZK kormányá­nál, Elhalasztották Brandt prágai útját Prága Prágában hivatalosan beje­lentették, hogy a nyugatnémet kormány javaslatára elhalasz­tották Willy Brandt kancellár csehszlovákiai látogatását. Mint ismeretes, a nyugatnémet kan­cellár az eredeti terveknek meg­felelően szeptember 6—7-én ér­kezett volna Prágába a cseh­szlovák—nyugatnémet államközi szerződés aláírására. A nyu­gatnémet kormány azonban azt követelte a csehszlovák kor­mánytól, hogy Prágában felál­lítandó nagykövetsége nyugat­berlini lakosokon kívül nyugat- berlini intézményeknek is jog­segélyt nyújthasson. Ezt a köve­telést a csehszlovák kormány nem fogadhatta éL A bonni kormány ekkor indítványozta a kancellár útjának elhalasztását, s ezt a csehszlovák kormány tudomásul vette. Vietnam ünnepe H uszonnyolc évvel ez­előtt a felkelt viet­nami nép szétzúzta a japán fasiszta meg­szállóktól támogatott feudális rendszert és az egész országban létrehozta a népi demokratikus hatalmat. 1945. szeptember 2-án Ho Si Minh elnök Hanoiban, a Ba Dinh téren kikiáltotta a Vi­etnami Demokratikus Köztársa­ság megalakulását és ezzel a hosszú gyarmati korszak véget ért. A demokratikus Vietnam megteremtése nem diadalünnep volt, mégha jelentősége történél, mi is, sokkal inkább új küzdel­mek ideje, hősi munka új ne­hézségek leküzdésére. A gyar­mati múlt súlyosan jelen volt Éhínség (1944-ben kétmillióan haltak éhen), megbénult gazda., ság (1945-ben ráadásul még ha­talmas árvíz is pusztított), szét­hullott kolonia'ista' közigazgatás, amelynek helyébe népi jellegű hatalmat kellett teremteni. Az óriási erőfeszítéseket igénylő, de mégis békés periódus hamarosan véget ért: visszatér­tek a francia gyarmatosítók. A vietnami nép, amely még alighogy megízlelte a függetlenséget és a szabadságot, nem hódolt be. Но Si Minh elnök vezetésével fegy­vert ragadott és kilenc éven át tartó hősi küzdelem után, 1954 májusában döntő vereséget mért a gyarmatosítókra. Ezt követően a genfi nemzetközi egyezmény papíron biztosította Vietnam szabadságát, függetlenségét és békéjét; előírta, hogy két éven belül a vietnami nép szabad vá_ lasztásokkal döntsön az ország békés egyesítéséről. Az egyezmény megmaradt holt papírnak. A . legnagyobb imperialista ország, az Egyesült Államok egyre nyíltabban avat­kozott be az ország belü gyeibe, Dél-Vietnamban korrupt báb­kormányokat jutatott hatalomra és minden eszközzel biztosítani próbálta ezek fennmaradását. S hogy ez a „minden eszközzel” mit jelentett, azt az egyre vére. sebbé váló, nyüt agresszió bizo­nyította. Vietnam népének is­mét harcolnia kellett. A hősies küzdelem — a vietnami nép ön., fe’áldozó harca és a nemzet­közi szolidaritás eredményeként <— győzelemmel ért véget: 1973. január 27-én létrejött a párizsi megállapodás, a fegyverszünet A párizsi egyezmény véget vetett a háborúnak, ám Dél-Vi_ etnam népének még nem hozta el a békét. A saigoni kormány­zat rendszeresen megsérti a megállapodás legfontosabb ren­delkezéseit : hadosztálynyi gya­logsági erők. páncélos harcko­csik, tüzérségi és légi erők be­vetésével területreb'ó hadműve. leteket indít a DIFK ellenőrzése alatt álló területek ellen, több mint kétszázezer polgári sze­mélyt tart még mindig törvény­telenül börtönben, embertelen körülmények kőzött. 1973 első fe'ében . az északi vietnami nép óriási erőfeszíté­seket tett a gazdaság helyreál­lítására és fejlesztésére, a há­ború ütötte sebek begyógyításá- ra, a termelés és az élet stabili­zálására, a szocialista építés ügyének előrevitelére. Újra ára­mot szolgáltat majdnem minden lebombázott erőmű. Termelnek a gyárak. A hidak, utak, a ten­geri és folyami kikötők helyre- á’lítása gyors ütemben folyik. Újjáépültek a kórházak, iskolák. Egyetlen adat: a több mint há_ romszázezer bölcsődés és óvod's korú gyermek 96 százléka jár ismét bölcsődébe, óvodába. Nemzeti ünnepe alkalmából forró szeretettel köszöntjük a testvéri, hős vietnami népet és kívánjuk, hogy DQ-Vietnam is minél előbb eljusson a valódi, igazságos békéhez, hogy az egész ország együtt, erejét, energiáját a saját javára szolgáló békés építésre fordíthassa. (KS) így látta a hetet hírmagyarázónk, Pálfy József Egy hét a világpolitikában A héten Genfben, a meg­annyi nemzetközi tanácskozás színhelyéül szolgált és szolgá­ló svájci városban, annak va­donatúj, júliusban felavatott nemzetközi konferencia-páotá- jában, megkezdte munkáját az összeurópai értekezlet úgyneve­zett koordinációs bizottsága. Ez., zel a „rajttal” tulajdonképpen csak folytatódott a helsinki biztonsági és együttműködési konferencia. Miről is van itt szó? Helsinkiben már az előkészí­tő tanácskozásokon megálla­podtak az európai és az észak­amerikai kormányok küldöttei, hogy három szakaszban végzi majd munkáját a tulajdonkép­peni értekezlet: először a kül­ügyminiszterek találkoznak, majd munkacsoportok do’gozzák ki azokat a dokumentumokat, amelyeket a konferencia har­madik, befejező részében fogad­hatnak el a 35 állam képvise­lői. E sorok írója ott volt július első hetében Helsinkiben, vé_ gighallgatta 35 külügyminiszter­nek a Finlandia-palota szónoki emelvényéről elmondott ünne­pélyes nyilakozatait ugyan­akkor azonban a folyosókon hallhatta egyes nyugati delegá­ciók tagjainak kétkedő vagy el­lenséges megnyilatkozásait is. Főként néhány NATO-ország diplomatája és újságírója emle.. gette, hogy nekik nem sürgős az összeurópai értekezlet eredmé­nyes befejezése, s addig nem is igen hajlandók megegyezésre, amíg saját igényeiket я szocia­lista országok ki nem elégítik. Például „az emberek, eszmék és értesülések szabad áramlása” gyűjtőnéven megfogalmazott, valóságban a fellazítás! lehető­ségeik megnövelését szolgáló kö_ vetéléseiket akarják mindenek­előtt elfogadtatni... Már Helsinkiben vita volt ar­ról, mikor kezdődjék a konfe. rencia második, genfi szakasza, a munkacsoportok munkája. A kompromisszum úgy jött. létre, hogy csak szeptember közepén ülnek a tárgyalóasztalhoz a három munkacsoportban helyet fog'aló diplomaták és szakértők, de egy külön koordinációs bi­zottság, amely mind a három munkacsoport tevékenységét összehangolni hivatott, már au­gusztus végén hozzáláthat fon­tos munkájához. A munkacsoportok rögzítik a biztonság és együttműködés alapelveit; kontinensünk élete azután ezekhez az elvekhez kell, hogy igazodjék. Nem túlzás te­hát azt állítani, hogy a genfi rajt, vagy folytatás van olyan jelentős, mint a helsinki nyi­tány, hiszen ettől függ a he1- sinki finálé is: a munkacso­portok kezéből olyan okmányok tervezetének kell a konferencia eié kerülnie, hogy azok minél hatékonyabban szolgálják Euró­pa békés jövőjét­Emlékeztetnünk kell arra, hogy a szocialista országok dip­lomatái szerint már 1973 végén sor kerülhet a konferencia harmadik szakaszára, vagyis két-három hónap alatt Genfben eredményes munkát végezhetné, nek a munkacsoportok. Ezt kö­vetően a dokumentumok ürrne- pé’yes elfogadására Helsinkibe a legmagasabb szinten — állam- és kormányfők részvételével — hívhatnák össze a konferenciát. Még egy szocialista igény: már most gondoskodni kell a foly­tatásról, hogyan lehet tovább­fejleszteni az első összeurópai értekezlet eredményeit. A hét másik nagy esemé­nye: Pekingben bejelentették, hogy megrendezték a Kínai Kommunista Párt X. kongresz- szusát Az utólagos közlés sze­rint augusztus 24-e és 28-a kö­zött üléseztek a kínai főváros­ban a kongresszusi küldöttek — teljes titokban, hiszen az ülés színhelyének közelébe sem en­gedtek közönséges földi halan­dókat, különösen nem külföldi tudósítókat. A világ csak az Új Kína hírügynökség jelentésére szorítkozhatik, amelyből annyi mindenesetre kiderül, hogy a kongresszus egyik főtémája Lin Piao volt honvédelmi mi­niszter, a párt korábbi al elnöke és néhány társának elítélése volt. Hivatalosan kizárták a pártból Lint, akit az előző IX. kongresszusán még Mao helyet­tesének. a párt második embe­rének mondott. (Arról nincs szó a mostani határozatban, hogy Lin Piao egyáltalán él-e még? Emlékezetes, hogy kínai hivata­los forrásból is sejtetni enged­ték: Lin Piao a felelősségre vonás elől szökni próbált, re­pülőgépét lelőtték, a roncsok között vesztette életét.) A párt elnöke továbbra is Mao Ce-tung. Tekintélye válto­zatlan, de az már kérdéses le­het, hogy a hatalmat valóban ő összpontosítja-e a kezében. Mindenesetre mögötte a máso- dik ember Csou En-laj minisz­terelnök, aki а X. kongresszus főreferátumát is tartotta. Egy ideig eltarthat, amíg a kongresszus esetleges belpoliti­kai kihatásai jelentkeznek. Ami a külpolitikai vonalat illeti, ezen a pártkongresszus a jelek szerint nem változtatott, a szov- jetellene^ség — sajnos — to­vábbra is meghatározó eleme. A héten hozták nyilvánosság­ra Pompidou francia elnök pe­kingi látogatásának pontos dátu­mát. Már a tavasszal rebes­gették Párizsban, hogy az Elysée- palota ura szeptember—októ­ber táján Kínába kíván utazni, így a látogatás időpontjának bejelentése nem okozott megle­petést Pompidou lesz az első nyugat-európai, s természetesen az első francia államfő, aki el­megy Mao Ce-tunghoz. (Tíz éve még De Gaulle tábornok kez­deményezte a francia—kínai diplomáciai kapcsolatok felvé­telét.) A távol-^elet ut*n a Kö*ei­Kelet: Waldheimnek az ENSZ- főtitkárnak körútjáról vajmi kevés érdemi értesülés szivár­gott ki. Csupán a szíriai, izraeli és egyiptomi fővárosban volt tárgyalásainak ténye maga ér­demelt figyelmet. Hogy a kő­zel-keleti válságban elsősorban érdekelt két arab ország fog­ta közre Waldheim menetrend­jében az izraeli állomást, ez le­hetővé tette, hogy az ENSZ-fő­titkár az arab kérdéseket ad­hassa fel Jeruzsálemben, s az­tán az izraeli válaszokat vihes- se el Kairóba. Ugyancsak kevés részletet tud a világ arról a megállapodás­ról, amely Szadat és Kadhafi között jött létre az egyiptomi— líbiai unió megvalósításáról. Elvben újra megerősítették, hogy a két ország egy állam lesz, de a líbiai részről sürge­tett népszavazást elhalasztot­ták ... Végül egész héten a hírek élén közölte a világsajtó a chi­lei jelentéseket: új kormány alakult, négy tábornokkal és három kommunista miniszter­rel. a kiskereskedők sztrájkja véget ért. a szállítás itt és ott megindult, de a szélsőjobbol­dali merényletsorozat tovább tart. Még mindig hosszú harc szükséges a reakció kísérletei­nek visszaverésére, a nép; egy­ség megszilárdítására, a társa­dalmi, gazdasági vívmányok megőrzésére és fejlesztésére. A chilei kommunisták teljes mér­tékben támogatják Allende kor­mányát, ugyanakkor szembe­fordulnak mind a fasiszta, mind pedig a szélsőbaloldali, álfor­radalmi csooortokkal. Felelős­ségteljes magatartásuk nagy hatással van mind Chile jövő­jére. mint a nyugat-európai baloldali mozgalmakra, amelyek ..vievázó szemüket” most, San- tiagóra vetik, hiszen ők is néni eevségfrontokat kívánnak létrehozni.

Next

/
Thumbnails
Contents