Békés Megyei Népújság, 1973. szeptember (28. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-15 / 216. szám

Százezer fegyveres munkás a hatalombitorlókkal szemben (Folytatás az 1. oldatról) határ szomszédságában. A né­pi egység politikusai közölték, hogy 100 000 fegyveres munkás tanúsít ellenállást a hatalom- bitorlókkal szemben, akik még a fővárost sem tartják teljes egészében ellenőrzésük alatt, hiszen a külvárosok és gyárne­gyedek szintén a munkások kezén vannak. Chüe határai továbbra is zárva vannak, a repülőterek nem fogadnak gépeket, a telex­es a tavírokaDcsolat a külvilág­gal megbízhatatlan. A santia­gói hatóságok szigorúan uta­sították a külföldi újságíró­kat, hogy csak az általuk ki­adott híreket továbbíthatják. Kemény büntetést helyeztek kilátásba azok számára, akik „riasztó” jelentéseket közölnek. A junta gazdaságügyi minisz­tere, Rolando Gonzalez tábor­nak a rádióban bejelentette, hogy jövő szerdától feloszlat­ják mindazokat a szervezete­ket, amelyeket a népi egység kormánya hozott létre a ke­reskedelem ellenőrzésére. A nemzeti párt. amely kez­dettől fogva szembehelyezke­dett a Népi Egység kormányá­nak politikájával, pénteken közleményben vállalt közössé­get a puccsistákkal. A juntát támogató kereszténydemokrata párt két csoportra szakadt az események következtében. A j többség Eduardo Frei volt el­nök vezetésével a katonai re­zsim „óvatos” támogatása mellett foglalt állást, míg a Radomiro Tomic vezette bal- szárny elutasítja az együttmű­ködést az alkotmányellenesen fellépő katonai hatóságokkal. Üj külpolitikai irányvonalat is meghirdetett a junta. Ennek értelmében azon kívül, hogy megszakította diplomáciai kap_ 1 csolatadt Kubával, bejelentette: a szocialista országokkal fenn­tartott kapcsolatok kérdését „esetről-esetre” felülvizsgálja. Echeverria mexikói elnök ha­zarendelte Gonzalo Martinezt, az ország santiagói nagyköve­tét Nyugati hírügynökségek ebben a lépésben a diplomáciai kapcsolatok megszakításának kezdetét látják. Egyidejűleg Hugo Vigorena Ramirez, Chi­le mexikóvárosi nagykövete be­jelentette, hogy hű marad a Népi Egység kormányához és, nem hajlandó képviselni a santiagói juntát. Hortensia Al­lende, a meggyilkolt elnök öz­vegye Mexikó santiagói nagy- követségén tartózkodik, ahol po_ litikai menedékjogot kapott. A svéd kormány bejelentet­te, hogy a jövőben Svédország képviseli Santiagóban a kubai érdekeket. (Kezdetben Mexikó vállalta ezt a szerepet.) Argentínában. — Kuba, Ve­nezuela, és a Dominikai Köz­társaság után — szintén há­romnapos gyászt rendeltek el a meggyilkolt Allende chilei elnök emlékére. Caracasban csütörtökön több ezren vonultak a chilei nagy- követség elé, hogy kifejezzék | részvétüket az elnök meggyil­kolása miatt. A chilei események miatti tiltakozás jeléül több százan vonultak csütörtökön a mont­reali amerikai konzulátus elé. Egyik jelmondatuk ezt hirdet­te: „AU ende meghalt, de a munkások nem”. Szolidaritási gyűléseket és tüntetéseket tartottak az angol ipari központokban és Jugo­szlávia nagyvárosaiban is. New York-ból érkezett jelen­tés szerint a Biztonsági Tanács, amelynek összehívását Kuba kérte sürgős jelleggel, valószí­nűleg rövidesen összeül. Tájé­kozott körök szerint legkésőbb hétfőn megtartják az ülést. Az AFP, francia hírügynök­ség ismerteti azt az interjút, amelyet a francia televízió ké­szített szeptember 8-án — te­hát három nappal meggyilko­lása előtt — Salvador Allende chilei elnökkel. Két fontos problémát kell Chilének megoldania — jelen­tette ki az elnök. Az egyik a politikai ellenzék, a másik a gazdasági nehézségek kérdése. Ami a politikai helyzetet illeti — hangsúlyozta — meg kell egymástól különböztetni az el­lenzék két fajtáját: az alkot­mányos ellenzéket és az ösz- szeesküvő, egyre inkább fasiszta színezetet öltő ellenzéket. Az Egyesült Államok és Chi­le kapcsolatairól szólva Allende a „normális kapcsolatok” ki­alakítását je’ölte meg feladat­ként. , Hozzáfűzte, hogy az Egye­sült Államok negatív szerepet játszik Chilében, megpróbál beavatkozni az ország belügye- ibe. Az amerikai szenátus egyébként — emlékeztetett Al­lende — ép most tárta fel a Cl A szerepét. beavatkozását nemcsak Chile, hanem más or­szágok ügyeibe is. A francia hírügynökség fel­elevenítette ezenkívül azt a te­levíziós interjút, amelyet még 1971-ben készítettek a francia tévések AUendével. Akkoriban az elnök így nyilatkozott: „A burzsoázia azt hiszi, hogy a személyiség csinálja a történel­met. Valójában azonban egyet­len társadalmi mozgalom sem szűnik meg csak attól, hogy egyik vezetője eltűnik. Fejlő­dése késlekedhet, elnyúlhat, de végsősoron meg nem állhat. Ha engem meggyilkolnak, a nép folytatni fogja a megkezdett utat, azzal a különbséggel, hogy a dolgozók valószínűleg sokkal bonyolultabbak, sokkal erősza­kosabbak lesznek, mert a tö­megek alaposan megtanulják az objektív leckét, azt, hogy ezek az emberék semmitől sem ri­adnak vissza”. Attende a szeptember 8-i in­terjújában is kifejezésre jut­tatta „megmásíthatatlan hitét a népben” és kijelentette, a leg­jobban annak örül, hogy hű maradt a nép törekvéseihez, az általa kijelölt nrogramhoz. Az őt interjúvoló újságírónak arra a kérdésére, hogy milyen he­lyet tekint a magáénak Chile és a világ történelmében. Al­lende így szólt: „erre nem vá­laszolhatok, majd a történé­szek”. # * • Az AFP-nak az argentínai Mendozában tartózkodó tudó­sítója telefonon beszélgetett az elnök özvegyével, aki elmondta, hogy AUendét a katonai ható­ságok tájékoztatásával eUentét- ben nem egy santiagói temető­ben, hanem a Vina Del Mar-i Santa Ines temetőben hántol­ták eL Az özvegyet és a család néhány sebtében összeszedett más tagját a koporsóval együtt repülőgépen szállították a Vina Del Mar melletti Quinteros légitámaszpontra, és onnan egy katonai gépkocsin a temetőbe. A hatóságok visszautasitották A l1 ende asszony kérését, nem engedték meg neki, hogy meg­nézze halott férjét. A családta­gokon és a kísérő tiszteken kí­vül senki sem tudta a teme­tőben, hogy az ország törvénye, sen megválasztott elnökét te­metik éL Az egyik tiszt azon­ban váratlanul hangosan megszólalt: „Salvador Al_ lendét nem lehet ilyen névtelenül eltemetni. Azt aka­rom, hogy legalább a nevét tudják annak a személynek, aki itt. nyugszik”. (AFP). Kínai—francia — De Gaulle A hivatalos látogatáson Pekingben tartózkodó Geor­ges Pompidou francia köztársa­sági elnök pénteken folytatta tárgyalásait a kínai vezetőkkel. A francia államfő eddig ösz- szesen hat óra hosszat tárgyalt hivatalosan kínai vezetőkkel : két órán át Mao Ce-tunggal, négy órán át pedig Csou En-laj- jat, a Kínai N épk öztársaság ál­lamtanácsának elnökével. Az eddigi tárgyalásokról hiva­talosan csak igen kevés rész­letet közöltek. A nyugati tudósí­tók értesülései szerint a tárgya­ló felek eddig a délkelet-ázsiai helyzettel, a kelet—nyugati kap­csolatokkal és a közös piaci fej­leményekkel foglalkoztak. A francia delegáció szóvivője pén­tekre virradó éjszaka azt mon­dotta, hogy a francia—kínai ■kétoldalú kapcsolatokról eddig nem volt szó, ezekkel a kérdé­sekkel valószínűleg a tárgyalás- sorozat utolsó ülésén .fognak foglalkozni. A francia köztársasági elnök csü vetőkön este pekingi szállás­helyén vacsorát adott Csou En- laj tiszteletére. A két állam­férfi 4a két és fél óráig tartó va­csora során négyszemközt foly­tatta eszmecseréjét — mondotta egy francia szóvivő, az eszme­cserén megvitatott témákról azonban semmit sem közölt. Pompidou pénteki programja meglehetősen zsúfolt. Helyi idő szerint a reggeli órákban fogad­ta a pekingi francia kolónia tag­jait. Az elnök a pekingi francia nagykövetség parkjában nyilat­kozott honfitársainak. Egyebek között hangoztatta: A Mao Ce- túng elnök és a néhai De Gaulle tábornok által kezdeményezett francia—kínai közeledés, „ame­lyen mi fis fáradhatatlanul mun­kálkodunk” senki ellen sem irá­kapcsolatok nyomdokain nyúl, s a következő érvekben „egyre több pozitív eredmény­re” fog vezetni. A francia államfő a kínai ve­zetőikkel tartandó pénteki tár­gyalásai után sajtóértekezletet tartott. Este pedig a francia nagykövetségen bankettet adott. Szombaton Pompidou Csou En- laj kínai miniszterelnök kísére­tében vidéki körútra indul. (Reuter) fi két német állam folytatja az együttműködés irányvonalát Eohl és Bahr sajtóértekezlete Dr. Michael Kohl, az NDK tárgyalások színhelye Berlin államtitkára és Egon Bahr nyu­gatnémet államminiszter bonni tárgyalásainak befejeztével nyilatkozatot adott újságírók­nak. Kohl kijelentette: „Az NDK javaslata alapján megállapod­tunk abban, hogy az alapszer­ződéssel kapcsolatos^ még ren­dezésre váró kérdések tárgya­lását októberben és november­ben megkezdjük.” A témák széles köre kerül napirendre: környezetvédelem, egészségügy, tudomány és technika, publikáció- és tévé­műsor-csere. Október elején az első témaként a nem keres­kedelmi jellegű elszámolási rendszer kerül napirendre. A lesz. Bahr közölte,1 hogy a most befejeződött megbeszélések érintették a sportbeli együtt­működés területét is, erről a tárgyalások szintén folytatód­nak. A kölcsönös állandó képvi­seleték problémájával kapcso­latban a tárgyaló felek utal­tak arra, hogy fontos kérdések szorulnak még további tisztá­zásra- Mindketten hangoztat­ták, hogy a két német állam a fennálló nézetkülönbségek el­lenére folytatni kívánja a konstruktív együttműködésnek és békés egymás mellett élés­nek az alapszerződéssel elkez­dett irányvonalát (AÛN) A francia kormány a nagytőke uralmát őrzi Az FKP főtitkárának beszámolója a központi bizottság ülésén Dobsa János, az MTI tudó­sítója jelenti: A FKP Központi Bizottsága csütörtökön tartott ülésén meg­vitatta és jóváhagyta Georges Marchais főtitkárnak a Poli­tikai Bizottság nevében előter­jesztett jelentését, amely rész­letesen elemezte a belpolitikai helyzetet, és konkrét intézke­déseket javasolt az országot fenyegető válság elhárítására, i Georges Marchais jelentésé­ben rámutatott arra, hogy az országban egyre növekszik a nyugtalanság, elsősorban a bé­rek vásárlóerejének a gyorsuló infláció okozta rohamos csökkenése miatt. Növekvőben van a munkanélküliség is, s épp a legmodernebb és élenjá­ró iparágakat fenyegetik súlyos nehézségek. A kormányt súlyos felelős­ség terheli ezért a helyzetért, mert képtelen megvédeni a nemzet érdekeit az egész ka­pitalista világ kialakuló válsá­gában, s politikáját egyre in- | kább a kompromisszum és az ! amerikai imperializmus előtti j behódolás jellemzi. A kormány ' csupán arra törekszik, hogy megőrizze a nagytőke uralmát, előnyben részesíti a nemzet­közi feszültséget az enyhülés­sel szemben, s az európai re­akció politikai és katonai tömbjébe akarja beleolvasztani Franciaországot. A válságból a végleges ki­vezető utat csak a szocializ­mus jelentheti. A baloldal kö­zös programjának megvalósítá­sa megoldaná a legfontosabb alapvető problémákat. Az FKP e program alapján azonnali intézkedéseket javasol, hogy az ország szembenézhessen a sú­lyosbodó válsággal. Az FKP által javasolt azon­nali intézkedések között a kö­vetkezők szerepelnek: az ár­emelkedések megszüntetése, az életszínvonal és a munkához való jog biztosítása, a frank védelme, a francia függetlenség megőrzése, a Közös Piac to­vábbfejlesztése s annak meg­szabadítása a nagytőke ural­mától, független, demokrati­kus és békeszerető Európa lét­rehozása, a nukleáris haderő­ről való lemondás és csatlako­zás a nukleáris háború meg­akadályozására irányuló szer­ződéshez, a tömbpolitika újjá­éledésének megakadályozása és határozott hozzájárulás a hel­sinki értekezlet sikeréhez. Marchais hangsúlyozta, hogy ki kell fejleszteni a munkás és demokratikus erők egységes akcióját Európában, s új erőik bevonásával még jobban ki kell szélesíteni a népi egység- mozgalmat Franciaországban. Mao Ce-tung fogadta Pompidout Mao Се-tunc fogadta a Kínában tartózkodó francia köztársasági elnököt, Georges Pompidout. (Telefotó — AP—MTI—-KS)

Next

/
Thumbnails
Contents