Békés Megyei Népújság, 1973. augusztus (28. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-10 / 186. szám

Megsúgom Magának ■ I -.hogy teljesen egyetértek ! B. M.-mel, aki a mozikban han- » goskodók ellen emeli fel hang- ! ját a Népújság közkedvelt róva- : tában, a Szerkesszen, velünk- : ben. Mert valóban bosszantó, \ hogy egyesek megzavarják ki- j kapcsolódásunkat, nyugalmun- j kát. Megragadom az alkalmat, : s ehelyütt én is határozott intéz- ; kedést kérek a rendbontók el- ; len. Nekem legutóbb például az ! döfött tőrt a nyugodtságomba, \ hogy néhány hete igen ötlete- • sen, már ki tudja hányadszor l ismét árkot csináltak a járdából j a békéscsabai Szabadság tér pá- • ratlan oldalán Az árkot annak i rendje és módja szerint körül- j kerítették, mindenki messziről ; láthatta, merre nem szabad ; menni. Nos, én viszont éppen ; újságot olvasva mentem a Már- • dus 8. téren, s a GELKA mel- i lett az utolsó pillanatban vet- : tem észre: állj, egy lépést se to- i vább, mert az árokban kötsz ki. ; Szerencsétlenségemre mást is ; észrevettem. Nevezetesein, azt, • hogy két fiatalember szemlél : igen figyelmesen. Azt lesték, ; megteszem-e a kritikus lépést, ; s a korlátot lerombolva belee- ; sek-e az árokba. Nem szóltak, ; nem figyelmeztettek a veszélyre, ! nyilván jót akartak nevetni raj- \ tam, megforgatván nyugalmam- ; ban azt a bizonyos belédöfött f tőrt. Ekkor villant az eszembe: ; nemcsak olyan emberek vannak, ; akik megzavarják nyugalmun- \ kát, hanem olyanok is, akik ki- ■ fejezetten élvezik ezt. Mert ugye i a moziban is nevetnek egyesek í a különmüsoron. Megsúgom Ma- j gának, nagy igazság van abban 5 a mondásban, amely szerint a • nevetés megkülönbözteti az em- \ bért az állattól. De az is igaz, i hogy a kivétel erősíti a szabályt. ; Na jó. maga most azt mondja, - ez pitiáner dolog, kis ügy, örül- ■ jek neki. hogy ép a kezem, Iá- • bam. Hát rendben van, mondok : mást. Állítólag senki sem lehet pró- • féta saját hazájában. Ez sem tel- S jes igazság, mert lehet, csak egy : kis összeköttetés kell hozzá. Ősz- [ szeköttetése pedig majdnem ; mindenkinek van Akinek még ; nincs, az ésszel, tehetséggel pó- ; tolja ezt. Persze nem mindig \ elegendő az ész és a tehetség, i szerencsére is szükség van. Pél- : dául szerencsés helyre kell szü- : letni. No, de ne menjünk mész- ; sze, vegyük a mai békéscsabai ; lotiósorsolást. Hiába írok én le- j velet X helyre Y kartársnak, i hogy patronálja a lottójátéko- j mat, úgysem az én számaimat ; húzzák ki, pedig У kartárs tény- ; leg majdnem mindent el tud in- ■ tézni, de hát az 6 befolyása is \ véges, és különben is, ha tudná, ■ a saját malmára hajtaná a vizet. : Sokan próbáljuk ezt tenni. ter- 5 mészetesen nem nyereségvágy- ; ból. csak szórakozásból, mint \ ahogy nyilatkozta annak idején i egy ötös nyertes. En is szívesen nyilatkoznék... • Vitaezek Zoltán ; Pohjola apó repülő masinájától a Super Camvelle-ig Északi rokonaink, a finnek, csodálatos népi eposzában, a Kalevalában az öreg Pohjola egy hatalmas repülő masinával járta be az akkori világot... Egy évvel a francia Montgolfier test_ vétrek kísérlete után. 1784.aug.2d- én az észak-finnországi Oulu városából röppent 105 láb ma­gasba az első finn ballon, és tíz perccel később két kilométerrel odébb szerencsésen földet ért a „pilóta”: J. E. Julin patikárius. Jó néhány évtized telt el ad­dig, amíg ötven esztendővel ez- e’őtt, 1923 szeptemberében meg­alapították a finn polgári repü­lőtársaságot, amelynek első me­a MALÉV-val kötött szerződé­sünk értelmében я magyar és a finn légitársaság gépei a Buda­pest—Helsinki—Budapest útvo­nalon utasközösségben repülnek. A Magyar Légiforgalmi Vál­lalat helsinki kirendeltségveze­tőjével, Zboray Gáborral is be­szélgettünk az együttműködés­ről: — Kitűnően együttműködünk a FINNAIR-rel, rengeteg a finn utasunk, akikről köztudott, hogy igen szívesen jönnek Magyaror­szágra. A MALÉV_nek nem csu­pán az a célja, hogy gyorsan, biztonságosan Budapestre hozza ént a Bükkben, Hollóstető mellett a Lustavölgyben lát­tam őket először, Hal­lottam már róluk eddig, de elképzelni sem tudtam milye­nek lehetnek? A hegytetőről már feltűnt a füst. A sziklák, bozótok közt szállt az égre a fe­hér füstgomolyag. Kíváncsian szalad­tunk le a völgybe és láttuk meg egy ke­rek kunyhóra emlé­keztető egy-másfél méter magas kőra­kást, füstölgő halmot. A közelébe érve érezni lehet a meleget. A kődarabok közt be­látni a pirosló, izzó belsőbe, egy forró katlanba. Megkerül­ve a másik oldalán van a tüzelés, az ajtó. Nem is aj­tó, egy lyuk. Alat­ta két méter mély gödör s ott izzik a sok fa, fejlődik a kő, égetik a meszet. Piros, narancsvörös lángok, fekete, fehér szép és borzalmas tűz ég, páratlanul megkapó. Rettegve, félve, de kis büszke­séggel nézzük a kis nyílást, amelyen át a mészégető kocsi­rúd hosszúságú, de­rékvastag fadarabo­kat dobál. Két lépés távolságra már ki­bírhatatlan a hőség. — Meddig elég ez a nagy halom fa? — Fél óráig — kapom a választ, s a tűz nyeli újra, meg újra az égni valót. A mészégető fá­radt. Itt ha megin­dul a munka, tíz na­pon át kell rakni a tüzet, fűteni, fűteni. Éjjel és nappal, reg­gel és este. Nincs egy percnyi megál­lás, enni is csak fut­tában lehet. Egy másik ember lovas kocsival hordja a fát. Tegnap este egész éjjel szakadt az eső, de a tűznek égnie kellett. ЦеНёг nőit. — Mennyit -keres? — Küenc-tizezer forintot havonta, de télen négy hónapot nem dolgozunk. Ak­kor nem lehet itt megmaradni. Beszél, de azért közben rakja a fá­kat. húzza-vonja, két-három lépésről dobja be és egyálta­lán nem fél. Mi igen. Ha valaki beleesne? Megégne. eltűnne egy perc alatt a zúgó tüzviharban. Benézünk, bele a lángokba, amik zúg­nak, nagy füstöt vet­ve. mint egy vulkán. Ilyen lenne a po­kol? Rémes és meg- kapóan szép. Sajnál­juk, hogy nincs szí­nes filmünk. A lát­vány csodálatos, új és mégis bennünk élő régiség. — Szórakozás? — kérdezem. —Az nincs. Nincs rá idő. csak szundi­kálói lehet, megrak­ni, kiégetni, széthor­dani és a kör meg nem állhat. Őrjítő, izgalmas, fizetett munka, igen jól fizetett, de... De mi, én sem, senki más nem vállalná. Nem. Ide a renge­tegbe. távol minden­től. Nem jönnék. S mégis vannak, akik ezt csinálják. Így ta­lálkoztam osztálytár­saimmal együtt a mészégetőkkel. Fur­csák voltak, tiszte­letre méltó, igaz em­berek. újak és meg- kapóak. Tetszettek! Botos Mihály Szőnyegmúzeum a vendégeit, hanem az is, hogy megismertesse velük szép ha­zánkat A finnek például gyak­ran szorgalmazzák irodánkban a magyar borvidéki, fürdő- és gasztronómia túrákat ország­járásokat. A MALÉV éppen ezért jól összeálb'tott útprog­rammal, a hagyományos magya­ros vendégszeretettel gondosko­dik finn barátainkról. —cp— Azerbajdzsánban ősidőktől fogva fejlett a szőnyegszövés. A múlt századok folyamán készí­tett népművészeti szőnyegek kö­zül sok elkallódott. Néhány megmaradt példány a világ leg­híresebb múzeumainak gyűjte­ményét ékesíti. Az 1539-ben szőtt ,,Sejh Szefi” szőnyeg a londoni „Victoria és Albert” múzeum tulajdona. A New York-i „Metropolitan” mú­zeum termeiben a „Godzsa”, az V. J EGOROV DOKUMENTUMREGÉNYE A szálak Schönhausen tábornokhoz vezetnek FORDÍTOTTA: HAVAS ERVIN EMBER A VÍZBEN net rend szerű járata 1924. február И-én startolt. Napjainkban Észak-Európa legszebb légikikötőjében, a hel­sinki repülőtéren gyakran szó­lítja az utasokat beszállásra a hangosan beszélő a budapesti, a londoni, a New York j, a kir- kenesi, a moszkvai és a malagai járatokra. Super Caravelle-k, DC-8-asok, DC-9-esek gördül­nek a kifutópályára és röppen­nek a felhők fölé. öt évtizeddel ezelőtt Londonba, átszállással 12 óráig tartott a repülőút ma mindez három óra. Tavaly 16 millió kilométert repültek a FINNAIR gépei külföldön, és hétmillió kilométert országon belül. E néhány jellemző momen­tumot Vé’i Vi.rkkunen, a FIN­NAIR sajtófőnöke mondta el, majd hangsúlyozta: — Társaságunk 1969 júniusá­ban nyitotta meg az úgyneve­zett Duna-utat, tehát a Helsin­ki—Koppenhága —Prága—Bécs- Budapest útvonalon hetente két járatunk közlekedett Az idén fölosztottuk, célszerűbbé tettük ezt és ehelyett három járat közlekedik (természetesen már jóval sűrűbben) Észak, és Kö- zép.Európa között: Helsinki— Koppenhága—Budapest; Helsin­ki-Berlin—Prága és Helsinki —Varsó—Bécs érintésével. — Örömmel mondhatom, hogy Gyula és Vidéke ÁFÉSZ értesíti a lakosságot, hogy a dofsozi szeszfőzdét üzembe helyezte Mindenféle bérfőzést elő­jegyzési sorrendben vál­lalja. 134 024 л шшшзщ ШЗ. AUGUSZTUS 10. 12. Széles, tavaszi áradással höm- pölygött az Araksz, a határfo­lyó. Tompa zúgása megtörte a holdas éjszaka csendjét. Az iráni oldalon egy ember komótosan a vízbe ereszkedett és úszni kezdett a szovjet part felé. Nem kevés erőfeszítésre és ügyességre volt szüksége, hogy legyőzze a víz gyors sod­rását, de erőteljesen úszott, ha­tározott karcsapásokkal ketté­vágva az emelkedő hullámokat. Az úszó alak néhány perc múlva elérte a partot és kimá­szott a szárazra. Még mielőtt kiegyenesedett volna, figyelme­sen körülnézett, a nyugtató csöndben csúszva igyekezett a közelben sötétlő bokros sáv fe­lé. Csak ott vette le hátáról a gumizsáíkot, majd egy átalvető S tarisznyát húzott elő és száraz : ruhadarabokat emelt ki belőle. • Fekve átöltözött, a nedves ru­• hát becsúsztatta a gumizsákba, ! s az egészet a tarisznyába he- j lvezte. Fölemelkedett a földről, • kis zsákját átvetette a vállán, s megdőlve, hogy ne emelkedjék ki a bokrok közül, az erdőnek vette útját. A határsértó álmában sem gondolta volna, hogy átkelését az Arakszon, óvatos-bonyolult öltözési manőverét és lassú bo- torkálását a bokrosban éles szemek figyelik. Néhány lépés­nyire tőle két szovjet határ­őr rejtőzködött, egy pillanatra sem tévesztve szem elől a set­tenkedő alakot. A katonák azonban nem állították meg, nem szegődtek a nyomába sem. Amikor kellő távolságra ért, egyikük felnyitva a tábori te­lefon tetejét, füléhez emelte a kagylót. — Vologyin, a parancsnok he­lyettese jelentkezik. A határ­sértő az erdő felé tart. Közép­korú, szikár, gyors mozgású. Öltözete: szürke kucsma, nyári katonai ing és nadrág, vászon­csizma, keki színű sátorlap- köpeny... — Egy kérdés: a köpeny bal oldala ki van égetve? ... — Karcev őrsparancsnok je­„Ov-Csulug" (XVI. század) és a „Semacha” (XVII. század) sző­nyeg a ke’eti szőnyegszovészet remekeiként szerepel. Az azerbajdzsánl szőnyegor­namentika jelenleg 1300 külön­böző motívumot ismer. Ezek közül sok megtalálható a Ba­kuban nemrégiben megnyílt szőnyegmúzeumban, amely a vi­lág egyetlen ilyen jellegű in­tézménye. 1МИ1И1М1И1ИНИИИИ1 lenti: a határsértő köpenyének bal oldalán ötkopekes nagysá­gú lyuk látható... Értettem. Folytatjuk a figyelést. — Vo­logyin halk kattanással vissza­helyezte a kagylót. Jakov rosszul aludt ezen az éjszakán. Nyugtalanították a várható események. Kit fog elsőként küldeni Schönhausen és Heckert? Vajon, bíznak-e ben­ne? Erős fejfájással ébredt. Számítása szerint az első diverzánsnak ma kell megér­keznie. Déli tizenkettőkor valóban kopogtattak. Ajtót nyitott a vendégnek. Külsőre megfelelt annak a leírásnak, amit Schön- hausen küldött Teheránból. Szergejev azonnal felfedezte az ismertető jelet; az égetett lyu­kat a köpenyen. — Jakov Vasziljevics Szerge- jevet keresem — mondta a fér­fi. — Tekintete nyugtalanul futkosott a szobában. — Én vagyok az. — A főnök mondta, hogy se­gíthet nekem menedéket talál­ni. — Kire gondol? — A tábornokra. A nevem: Szemjon Nyikolájevics Bezru­kov. — Nem húzta ki a kezét a zsebéből, ahol láthatóan egy revolvert markolászott. A jelszó pontos volt. Schön- hausen azt is közölte, hogy Bezrukov fedőneve Ivadék. A valóságban Montasevnek hív­ják, a hasonló nevű, egykori, bakui olajmágnás rokona. — Vetkőzzön le. foglaljon helyet. Ma este itt marad ná­lam. A jövevény óvatosan a szoba sarkába helyezte a tarisznyát,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents