Békés Megyei Népújság, 1973. augusztus (28. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-10 / 186. szám
Beszélik hogy ,,, ijesztgetik az embert Mind gyakrabban hallani méltatlankodó panaszokat amiatt, hogy intézményesen ijesztge_ tik az embereket. Az ezzel vádoltak között szerepel a sajtó, a rádió és a televízió, tehát a három legfontosabb — divatosan szólva — tömegkommunikációs fórum. S hogy mivel ijesztgetik az olvasót, hallgatót, nézőt? Vér- fagyasztó közlekedési balesetekkel, amelyeket leírnak, elmondanak, megmutatnaik. Ez a jelek szerint többeknek nem tetszik. A minap is egy társaságban, ahol tekintélyes, különféle értelmiségi munkakörben dolgozók beszélgettek a világ folyásáról,' dühödt kirohanásokat hallgattam végig ez ügyben. A jelenlevők azt állították, hogy nem vonják ugyan kétségbe az újságírók, riporterek jó- szándékát, de meggondolatlanul hadakoznak a közlekedési balesetek ellen, s ez éppen az ellenkező hatást váltja ki. A társaság tagjai különösen a televíziót hibáztatták, amely hétvégenként újra és újra elriasztó példákkal ijesztgeti a víkendre készülő autósokat, ahelyett, hogy megnyugtatná őket Valaki gúnyosan javasolta is, hogy talán vezessenek be úgynevezett fekete totót, amelyben a televízió nézői tippelhetnének a közlekedés szombat-vasárnapi halálos áldozatainak számára. Elgondolkoztatott az indulatoknak ez a heves kitörése, amelyet nem először és minden bizonnyal nem is utoljára tapasztaltam különböző embereknél. Ha sokan mondják ugyanazt, arra feltétlenül oda kell figyelni, de vajon igazuk van-e azoknak, akik ijesztgetésnek minősítik a közlekedési balesetek emlegetését? Ebben egyáltalán nem vagyok biztos, hiszen ilyen alapon rémítgetésnek fogható fel a lopásokról. betörésekről, gyilkosságokról, erőszakos bűncselekményekről szóló valamennyi rendőrségi tudósítás is, nem szólva a társadalmi élet egyes j visszáságairól. Ezeket mind el j kellene hallgatni és akkor egy | csapásra megnyugodna a köz- j vélemény? Nem hiszem, mert ré- | gi tanulság, hogy amiről nem beszélnek, az attól még létezik. A múltkor úgy hozta a sors, hogy a délelőtti órákban a szentendrei úton jöttem Pest felé, mellettem végeérhetetlen kocsisor igyekezett az ellenkező irányba, a Dunakanyar felé, csúcsforgalom lévén, meglehetősen lassú tempóban. Egyszer , csak elhűlve veszem észre, hogy a békés karaván mellett veszett iramban közeledik egy FIAT, szembe velem, minthogy nem talált helyet a visszasoroláshoz, annyira szoros egymás utániban jöttek a kocsik. Mit tehettem volna? Amennyire tudtam, lehúzódtam az útról, fél kocsival már a hepehupás szántóföldön zötykölődtem, amikor sebességének csökkentése nélkül elzúgott mellettem a szabálytalan előzés iskolapéldáját bemutató autós gengszter, fiatal férfi, ifjú hölggyel az oldalán. Annyira pillanatok alatt történt az egész, s annyira elfoglalt saját biztonságom lehetőség szerinti megőrzése, hogy nem tudtam megjegyezni a rendszámát. Melyik autós ne tudna tucatszám mesélni hasonló történeteket? Kivéve azokat, akik már örökre elnémultak, mert bár ők szabályosan vezettek az országúton, de valamelyik szembejövő szabálytalanul előzött és telibe találta a vétlen jármű vezetőjét és utasait, mint ez legutóbb egy csehszlovák turista családdal történt. Az ilyen tragikus karambolok tanulságait rendszerint úgy foglalják össze, hogy javítani kell a közlekedési morált. Holott korántsem csak erről van szó. A volán mögött tanúsított gátlástalan törtetés az esetek túlnyomó többségében olyan szemléletet tükröz, amely az élet más területén is megnyilvánul az illetők magatartásában. Ezért én, ha hatóság volnék, a különösen durva, erőszakos szabálysértéseknél nemcsak a KRESZ~t firtatnám, hanem azt is, hogy az illető miért viselkedik tűrhetetlenül a forgalomban, milyen ember egyébként kocsi nélkül a munkahelyén, az emberek közötti kaocsolatokban. Árkus József kiment az előszobába, levetette a köpenyét Visszatértve egy csomagot húzott elő a tarisznyából és átnyújtotta Jakov- nak. — Itt vannak az aknák. A főnök kéri, hogy egyelőre rejtse el őket. Szergejev az asztalhoz invitálta vendégét: — Bekapunk valami ennivalót Hogyan kelt át a határon? — Az az ember, aki átvezetett, nagyszerűen ismeri a határ mindkét oldalát. Útmutatása alapján én is úgy közlekedtem, mint egy ismerős helyen. — Jól van, Szemjon. Ugye, megengedi, hogy így nevezzem? — Természetesen, Jakov Vasziljevics. — Milyen iratai vannak? A másik elővett egy Szemjon Nyikolájevics Bezrukov névre kiállított szovjet útlevelet. A láttamozás Tbilisziből származott. — Járt Tbilisziben? — Igen. \ — Sokáig élt Bakuban? Vannak itt ismerősei? — Tizenöt esztendős koromban távoztam el innen, a várost jól ismerem, de aligha akad valaki, aki emlékezne rám. — Megérti, hogy miért £aggatózom? — Természetesen. Teheránban a lelkemre kötötték, hogy semmit se titkoljak el ön előtt: így könnyebben kigondolhatunk valamit a számomra. — Éppen erről van szó. Egy óra múlva Bezrukov elment, hogy „felelevenítse a váré**”. Késő este tért vissza. azonnal lefeküdt. Eléggé elfáradt, s biztonságban érezve magát, egy szempillantás alatt mély álomba merült. Másnap reggel Szemjon már talpon volt, amikor a házigazda fölébredt, s felajánlotta, hogy elkészíti a reggelit. Jakov megmutatta mit, hol talál meg, s néhány perc múlva Bezrukov igazi pincér gyakorlatával megterítette az asztalt. Éppen reggeliztek, amikor megszólalt a csengő. A vendég felugrott, az ágyához szaladt, a párna alól előkapta a pisztolyát. — Nyugalom, csak a tejet hozzák — mondta Jakov és kiment ajtót nyitni. Valóban úgy történt. Jakov a konyhába vitte a tejet és visszatért a szobába. Bezrukov egész idő alatt az ágy mellett állt. Visszaülve az asztalhoz, zavartan mondta: — A hazámban vagyok, de valójában ellenségek között .. — Ne hagyja el magát, Szemjon. Én sem vagyok jobb helyzetben, mégsem kapkodok a pisztolyom után. Hogyan viselkedik majd nehezebb körülmények között?! Szergejev megjegyzése, amelyből lehetetlen volt ki nem hallani a gyávaság iránti szemrehányást, kellemetlen benyomást tett rá, de nem akart összeveszni a házigazdával. — Ez az első ilyen utam — mentegetőzött az orra alatt. — Holnap megnézzük a lakást, amit kiszemeltem magának, azután bevezetem a munkába — mondta Szergejev megnyugtatóan. (Folytatjuk) : : ■ ■ ■ ■ : ■ в в в в * « ■ а в к ■ ■ * ■ а * : в в : ■ в f Hasznos újdonság Gyomán Pontosabban jón a levél — Helybe ho*»ák a csomagot — Mi les* a vasárnapi újsággal? Megjöttek я „gépkocsizó postások”. érkezik, és akkor lehet nála csomagot, pénzt, ajánlott levelet feladni. Persze az új rendszer bevezetése nem „olcsó játék”. Egy levélszekrény 200 forint és nem adják ingyen a gépkocsit sem. Gyomán például 275 ezer forintba került az átállás. Az eddigi hét kézbesítő helyett ezentúl egy jár és ezzel nemcsak a munkaerőgondokon segítenek, hanem komoly összegű bért is megtakarítanak. És éppen ez a szép az egészben. Eddig jutottunk el a gyomai postán, amikor felkerekedtünk, hogy gyakorlatban is megnézzük: hogyan működik az új rendszer. Egy gyors pillantás a menetrendre, és máris indulunk az egyik támpontra. Távolról feltűnik egy okkersárga Moszkvics. A postások mutatják, ez az! Az órámra pillantok, bár a Igaza lehet de azért nem árt megkérdezni a „kedves ügyfél” véleményét sem. Erre a következő támponton, az iskolánál nyílt mód. Hunya Elekné és unokája várták az autót. Most jön a járadék a tsz-től. Amíg megérkezik, a véleményét kérdem. — Szerintem jobb lesz. Talán majd pontosabban jön я levél, és a csomagért sem kell elmenni. Meg aztán ez a modem, és fejlődni kell! Hát igen. A hatvan év feletti Hunya néni jól látja. És ez a véleményük a többieknek is. akik közben körénkgyűltek. Soltész Istvánné mindjárt javaslatot is tett: „Ezentúl igazán kihozhatnák vasárnap is. az újságot! Ugyanannyit fizetünk érte, mint a városiak, mi mégis csak hétfőn kapjuk meg!” Így helyezik я ládákba a küldeményeket. Gyomán, a postahivatalban egy kimutatást tesznek elém. A község területe 39 ezer 104 hold. Ebből a belterület 1366 hold. Itt él a lakosság nagy többsége, j 9125 ember. A csaknem 38 ezer ! ho'das külterületen mindössze j 1525 ember, a lakosság 14,3- százaléka él. Tulajdonképpen ennyi az újdonság hivatalos nevén я ..Tám_ pontos külterületi kézbesítési rendszer indoklása”. Eddig ugyanis hét külterületi kézbesítő hordta a leveleket, újságokat. Már, amikor hordta. Mert a körzet nagy volt és egy helyre csak két-három naponként jutott el. Csomagot, pénzt, táviratot csak a postán lehetett feladni — esetleg sok kilométeres gyaloglással. Az új kézbesítési forma ezen változtat A változás mibenlétéről egy nyomtatott levél tájékoztat. Már a megszólítás — „Kedves Ügyfelünk” — is sejteti, hogy lassan, de biztosan változik a Hivatal. Udvariasan és érthetően magyarázza el az újfajta kézbesítést. Ennek lényege, hogy a gépkocsival közlekedő kézbesítő mindennap felkeresi az útvonal mellé telepített levélszekrényeket és ebbe helyezi a küldeményeket. A levélszekrény helyét az ügyfél jelöli ki. A postás mindig meghatározott időben vonatok járnának ilyen pontosan! A kocsiban ketten ülnek, Szabó Lajos és Binges Imre. Néhány napig még ketten járnak, hogy ne okozzon késést я gyakorlatlanság. Szabó Lajos még fiatal ember, de már több mint tíz éve dolgozik a postánál. Régebben külterületi kézbesítő volt, és a posta küldte el gépkocsivezetői tanfolyamra. Az 6 első benyomása szerint jó ez a* új rendszer. Nem kell annyit gyalogolni esőben, sárban, és mégis mindennap mindenkihez eljutnak. Sok igazság van ebben. Szerencsére ott volt a Szegedi Pos_ taigazgatóság képviselője is, így rögtön lehetett kérni a választ. Szerinte ez nem megoldható. Szervezési nehézségről és létszámgondról beszélt. Biztos így van, de szerintünk szervezéssel meg lehetne oldani. És meg is kellene! Minden új szokatlan. Szokatlan a lakosságnak és az a postának is. Emiatt az első időkben előfordulhatnak hibák, tévedések, de enélkü’ nem megy. A tanulópénzt meg kell fizetni. Véleményünk szerint jó ez a támpontos kézbesítési rendszer, és talán az egyetlen módja a külterületek bekapcsolásának a korszerű postai szolgáltatásokba. Jó lenne minél hamarabb, minél szélesebb körben alkalmazni. Lónyai László Ma este Békéscsabán: a városi szimfonikus zenekar hangversenye Ma, pénteken este 8 órakor a Városi Tanács udvarán ad koncertet a Békéscsabai Városi Szimfónikus Zenekar. A műsoron Bihari Magyar tánca, Mozart fuvola-hárfaversenye (szólisták Drahos Béla és Maros Éva), Weiner Jó alapos csárdása és Rókatánca, Haydn C-dúr csellóversenye (szólista Mező László), valamint Schubert V. szimfóniája szerepelnek. A zenekart Jancsovics Antal és egy NDK-ból érkezett vendégkarmester Klaus Zoephel vezénylik. ВЩШШ. R 1973. AUGUSZTUS 10, Hunya Elekné hamar megbarátkozott az uj postaládával.
