Békés Megyei Népújság, 1973. augusztus (28. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-09 / 185. szám
ШВ év kösssolgál atban Mezőgazdasági munkás voltam... így kezdte élete történetének elbeszélését Gebei Sándomé, a szeghalmi tanács gyámügyi előadója. Erre a beszélgetésre azért került sor, mert a szeg_ halmiak kedvelt Nusika nénije a napokban töltötte be közszolgálatának 25. évét. Ez a negyedszázad küzdelmekkel, gondokkal volt tele, de mégis szívesen emlékszik rá vissza. Mezőgazdasági munkásként kezdte, alkalmi múmiákból, kisegítésekből élt. A felszabadulás után figyeltek fel rá és úgy látták, hogy alkalmas lenne tanácsi munkára, megállná a helyét az államigazgatásban is. Kicsit félt a rá váró fe’adattól, mert akkor még csak hat elemi iskolája volt De úgy gon- do1 ta, hogy erős akarattal úrrá tud lenni a nehézségeken és belevágott Munka mellett végezte el a 7. és 8. osztályt majd a közgazdasági technikumba irat_ kozott be. Nehéz elmondani, hogy .mennyi gonddal, lemondással járt ez az időszak. De végül is érdemes volt mert megszerezte az érettségi bizonyítványt. A munka és a tanulás mellett a család gondjai is az ő vállát nyomták. Nem hanyagolhatta el a feleség és az anya szerepét sem. És nem ért véget a tanulás időszaka sem az érettségivel. Különböző tanfolyamok, ra járt szakvizsgákat tett Ügy emlékszik vissza 1957-re mint életének egyik legjelentősebb fordulópontjára. Akkor lé_ pett be ugyanis a munkásőrségbe. melynek egyik alapító tagja volt. Ami kevés szabad ideje eddig volt. azt most a munkásőrség vitte el. De nem bánja, úgy mondja, megérte. Nusika néni gyerekei már felnőttek, de továbbra is gyermekekkel foglalkozik. Mint gyámügyi előadónak állandóan velük van dolga. Általában a nehéz esetek kerülnek hozzá. Az állami gondozottak, a veszélyeztetett környezetben levők. Akik ismerik, látták már dolgozni, azok tudják, hogy teljes szívvel, odaadással végzi munkáját. Nusika néni mindent így csinál, mert csak így lehet, csak így érdemes. Nátor János Lemásolták as elősn évi adatokat 0 társadalmi tulajdon védelmét vizsgálta a NEB a szeghalmi járásban Megyénkben elsőként vizsgálta meg a szeghalmi járási Népi Ellenőrzési Bizottság a járásban a tanácsok szakigazgatási szerveinek irányítása alá tartozó oktatási és művelődési intézmények közös vagyonvédelmének helyzetét. A témában az utóvizsgálatot a közelmúltban fejezték be. A járásban a nagyközségi tanácsok oktatási, művelődési intézményeinek közös vagyona évről évre gyarapodik. Szeghalmon 23 millió forintról 27 millió forintra. Vésztőn 23 millió forintról 24 millió forintra emelkedett 1971 és 1972 között. A közös vagyon számbavételére, kezelésére az előző évekhez képest nagyobb-gondot fordítanak. Legszembetűnőbb a javulás a dévaványai tanácsnál. A tanács szakigazgatási szerve az éves revíziót rendszeresen megtartja s különböző formában segíti az intézményeket ebben a munkában. A legtöbb községben . a közös vagyon számbavételében, kezelésében a Népű Ellenőrzési Bizottság vizsgálata nem egy hiányosságot állapított meg. Különösen a vagyonkimutatásokat jellemzik a helytelenségek. A kimutatások többsége ugyanis a 110/1969.. PM. számú utasítás előírásainak nem felel meg, hiányosak s nem a valóságos helyzetet tükrözik. Több intézménynél nem, Az újkígyósi ÁFÉSZ felvételre keres vas- műszaki boltvezetőt és eladót Jelentkezni lehet az ÁFÉSZ kereskedelmi osztályán. 206513 Őket semmiféle rendelet nem pótolja vagy pedig helytelenül készítették el a mérlegbizonylatokat. Az is előfordult, hogy ugyan a vagyonmérleg elkészült, de azt senki sem hagyta jóvá. A leltározást sem végezték el előírás szerűen. A népi ellenőrök kezébe kerültek t olyan leltárívek is, melyek arról tanúskodnak, hogy a nyilvántartott anyagok tételes számbavételéről az illetékesek megfeledkeztek. Sőt, az egyszerűség kedvéért az előző évi adatokat ellenőrzés nélkül lemásolták. Nem csoda, hogy a vagyonkezelésért felelős személyeket sem jelölték ki. Hiszen ki vállalna felelősséget a pontatlanságokért. Sajnos a szakigazgatási szervek sem fektetnek kellő súlyt a revíziókra. Ennek tudható be, hogy a hiányosságok, rendellenességek évről évre ismétlődnek. A járás oktatási, művelődési intézményei a selejtezésre vonatkozó szabályokat is gyakran megsértik. A 7/1968. PM. számú rendelet szerint a selejtezést végző bizottságoknak javaslattevő jogkörük van. a selejtezett anyagokra vonatkozó döntést azonban a tanácsok szakigazgatási szerveinek kell meghoznia. Ennek ellenére a szeghalmi járásban szinte gyakorlattá vált, hogy a ■ döntést is a selejtező bizottságok hozzák meg. A népi ellenőrök a kiselejtezett anyagok egy részének a sorsát nem tudták nyomon követni. Van olyan intézmény is, amely az előző évben kiselejtezett anyagokat a másik évben újból bevételezte. A járási NEB a vizsgálat tapasztalait ülésen tárgyalta meg. Felhívta a tanács szakigazgatási szerveit, hogy a közös vagyon védelme terén előforduló rendellenességeket, hiányosságokat és helytelen gyakorlatot szüntesse meg. A mulasztást elkövetőkkel szemben pedig a járási NEB intézkedéseket kezdeményezett Szórakozásról hallva, kevés j olvasónak jut eszébe, hogy ez | a szó hány embernek jelent — gondot. Nem kell-e például attól szomorúságba zuhanni, hogy az országban számos olyan művelődési otthon van, ahol szombaton és vasárnap zárva tartanak?! ' Máté bajos főelőadó, a Népművelési Intézet munkatársa is egyike azoknak, akiknek tekintete a szórakozás szó hallatán elkomorodik. Szerencsére, nem gyakran, csak ha a hét végén „zárva tartó” művelődési otthonról beszél, vagy olyan esetekről, amikor jószándékú, lelkes fiatalok teremtő lendületét gúzsba köti a közöny : egy-egy vezető óvatosságba burkolt kényelemszeretete. Elvégre könnyebb valamire nemet mondani, mint utánajárni annak, hogy valóban haszontalan dolog felett ítélkezett-e. Beszélgetésünk fő témája: a szórakozás, szórakoztatás, a művelődési otthonokban és a klubokban. Hol folyik eredményesebb munka? Hol töltik szívesebben szabad idejüket az emberek? — Országjáró útjaimon úgy láttam, hogy a művelődési házakban folyó kulturális tevékenység a biztosabb, annak ugyanis kialakult mechanizmusa van. Viszont a klubokban folyó munka az izgalmasabb, mert kötetlenebb, s közvetlenebb formái több, színesebb lehetőséget nyújtanak egy-egy csoport részére. Az az ideális, ha a művelődési házakban klubszerűén szervezett programok tartják össze a fiatalokat, alakítják szabad idejüket, nemcsak a foglalkozások előre megszabott időtartama alatt. Ezt az állításomat példával is illusztrálom : egyik művelődési házban működik egy amatőr színjátszó csoport, amely minden héten két alkalommal próbál. Ez az idő körülhatárolt és a részvétel, ha nem is szó szerint de mégiscsak „kötelező”. Ám a rendszeres együttlét számukra ma már azt jelenti, hogy más alkalmakkor is szerveznek összejöveteleket, élményeiket megbeszélik, közös vacsorákat rendeznek, s ezeken szó sincs „programról”, csak éppen a közösség számukra már megszokottá vált öröme vonzza őket. Minden jellegű amatőrmozgalomnak ez lenne egyik legfontosabb feladata! „Saját használatra”, kíváncsiságból készítettem statisztikát arról, hogy egy húsz tagú amatőr színjátszó csoportba ki, miért jött? Néhányan színésznek készültek és előtanulmánynak szánták a gyakorlatot; volt, aki játszott már amatőr színjátszó csoportban, megszokta és megszerette ezt a szórakozást, volt aki irodalmi érdeklődését próbálta kielégíteni, akadt, aki egyszerűen csak társaságra vágyott; legtöbben pedig azok voltak, akik a színjátszásban az önkifejezés módját találták meg anélkül, hogy valaha is színészek szeretnének lenni. Mondanom se kell, hogy a legtöbb gyönyörűségük nekik telik benne. Nemcsak szerény vágyaik teljesülnek, de közösséget is találnak, sok esetben | jó barátokat, sőt — házastársat is. Ez a kis „felmérés” általában az amatőr tánccsoportok, kórusok, különféle szakköri tevékenységek résztvevőire is érvényes. — Milyen tényezők akadályozzák az amatőrmozgalmak működését? — Az ellentétes érdekek. Itt utalnék ismét a művelődési | otthonok mechanizmusára, 'melyet beszélgetésünk elején említettem. A művelődési otthon pénzt áldoz egy-egy csoportra, és elvárja — joggal — annak szolgáltatásait, azt, hogy a művelődési ház programjaiból kivegyék részüket. Hogy a kötelező műsor megegyezik-e a csoport elképzeléseivel, örömével, ez mellékes szempont. Természetesen a jó vezető szinkronba tudja hozni a kettős érdeket. Csakhogy: „jó vezető” — . ez is összetett jelentésű szó. A művészeti vezetők részére rendszeresen tartunk továbbképző tanfolyamot. Egy több órás eszmecsere után felállt az egyik művelődési ház vezetője és azt mondta: „Én pontosan értem az elvtárs előadásának lényegét és egyet is értek vele. De hogyan értessem meg ugyanezt a művelődési otthon gazdasági igazgatójával, aki most nincs itt?” — Nem tudtam mit válaszolni. A gazdasági igazgató ugyanakkor számviteli továbbképzésen vett részt, ahol minden bizonnyal a gazdasági irányítás legjobb, leghasznosabb új módszereit tanulta. Ebből a két példából is kiderül, hogy milyen beláthatatla- nul szövevényes kérdésről kíván tőlem átfogó képet kapni. Lehetetlen vállalkozás. Mi itt a Népművelési Intézetben sem pénzt, sem megfelelő vezetőket nem tudunk adni. Csak irányelveket, Ötleteket, szempontokat. De ahol ezeket nem tudják egyéni elképzelésekkel tovább gazdagítani, ott megáll a munka. — Mi a biztató mégis a szórakozás, szórakoztatás problémakörében? — Az, hogy élnek és dolgoznak az országban Éless Bélák, hogy a tatabányai példára hivatkozzak. Olyan emberek, akik megszállottan hisznek valamiben, és ez a hit sugárzó bűvkörébe von másokat is, értelmet ad üres óráknak, megszabadít embereket a magánytól. Minden jelentősebb cselekmény mögött ott található az „egyetlen ember”, a mozgató erő. őket semmiféle rendelet nem pótolja, ök a művelődés ügyének legfontosabb tartópillérei. László Ilona V. JEGOROV DOKUMENTUMREGÉNYE S szálak Schönhausen tábornokhoz vezetnek FORDÍTOTTA: HAVAS ERVIN KAZANCEV VALLOMÁSA 12. Kulijev átfutotta az Asha- bádból átkísért határsértő vallomását. Barna hajú, 30 év körüli, zömök férfit vezettek be. — Üljön le. Kazancev — mondta Kulijev. — Minden igaz, amit leírt a va’lomásában? — kérdezte rátéve kezét a vizsgálati anyagokat tartalmazó dosz- sziéra. — Természetesen. Elfogtak a határon egy rádióadóval, nem volt más választásom, mint az igazat elmondani, — válaszolta Kazancev mosolyogva. — Látom, vidám hangulatban van. Örülök neki. — Tudom hogy a vallomásomat ellenőrzik, a legkisebb hazugság is kiderülne. Különben is a'határoztam, hogy amint át_ lépem a határt, önként jelentkezem a hatóságnál. Semmi okom rá, hogy ellenségesen viselkedjem a szovjet hatalommal. ■— Mi késztette rá. hogy a németek szolgálatába szegődjék? — Igyekszem elmondani, hátha hisz nekem. Bakuban születtem és nevelkedtem. Apám, Fjodor Kazancev munkásember volt. 1927-ben meghalt. Esztendő múlva anyám férjhez ment egy iráni állampolgárhoz és átköltöztünk Iránba. Ez я férfi hamarosan e’hagyott minket. Anyám ismét férjhez ment egy Suvalov nevű orosz emigránshoz, aki örökbefogadott, úgy, hogy iratokat kaptam és munkába állhattam. Édesanyám nemsokára meghalt tüdőgyulla_ dásban. Egyedül maradtam Su- valovval. aki akkor már nagyon öreg volt. Több mint öt esztendeig kellett ápolnom, mint egy gyermeket, hallgatnom lázálmait a bolsevikokkal való leszámolásról, meg az összese- reglett emigránsok végnélküli vitáit arról, meddig tarthatja még magát a szovjet hatalom. Örömmel fogadtam egy ismerősünk javaslatát, hogy lépjek be a német felderítő iskolába. Csak így szabadulhattam meg az öregtől, olyan munkát találni ugyanis, amiből önállóan megélhettem volna, nem lehetett. Természetesen kínosan érintett, hogy a németek szolgálatába kell lépnem, de számomra akkor az volt a legfontosabb, hogy kiszabaduljak az öreg házából. — Rendben van. erről még beszélgetünk. Most mondjon el mindent a német kiképzőkről; hol és hogyan készítik fel az ügynököket. Kazancev belekezdett az ismertetésbe, igyekezett, hogy pontosan kitérjen a legkisebb részletekre is, Ku'ijev megérez^ te Kazancev őszinteségét. Este Kulijev jelentette Rum- jancevnek a kihallgatás eredményét. — Mi a benyomása Kazan- cevről? — Az a véleményem, hogy valóban önként jelentkezett volna, ha nem fogják él a határon. A határőrök szerint nem tanúsított különösebb elővigyá_ zatosságot az átlépésnél, letarl tóztatásakor nyiltan bevallott mindent. — Mi a javaslata? — Kazancevet fo1 hasznát hatjuk a németek ellen. A jövő hónapban kell találkoznia Szerebr- jakowal. Engedjük őt szabadon, próbáljuk meg félrevezetni Schönhausent. — Mit tudtak meg Szerebr- jakovról? — Arról a Szerebrjakovról van szó, akit ismerek. Szerény életmódot folytat, semmi gyanú_ sat nem észleltünk körülötte.
