Békés Megyei Népújság, 1973. augusztus (28. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-07 / 183. szám
Bre^sstY^v v!sszcfé?t Moszkvába Mosïfcse Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára vasárnap a Krím- félszigetről visszatért Moszkvába. Leonyid Brezsnyev részt vett azon a találkozón, amelyet a szocialista országok kommunista- és munkáspártjainak vezetői július 30-án és 31-én tartottak a Krím-félszi- geten. (MTI). Országos vitán az egyiptomi ideológiai dokumentum Kairó Böcz Sándor, ac MTI tudósítója jelenti: Egyiptomban országos vitára bocsátották az Arab Szocialista Unió és a parlament közös ideológiai dokumentumát, amely behatóan elemzi a nemzetközi életben bekövetkezett változásokat, valamint azok kihatását az ország politikai irányvonalára. A dokumentum kiemeli, hogy a nemzetközi élet egyik legfontosabb változása a szovjet— amerikai kapcsolatok javulása, amely véget vetett a hidegháború korszakának, elhárította a fegyveres konfliktus veszélyét, s megvetette a békés egymás mellett élés, a sokoldalú együtt, működés alapjait. Egyiptom nincs ellene az eny- hülésnek — állapítja meg a do_ kumetum —, de annak eredményeit és következményeit saját nemzeti érdekeiből kiindulva ítéli meg. Ennek megfelelően a dokumentum a jövőre nézve négy alapvető külpolitikai következtetést von le: 1. Szüntelenül erősíteni кеП a baráti kapcsolatokat a Szovjetunióval. 2. Liberális politikát kell folytatni mindazon erőkkel szemben, amelyek támogatják a békét és az igazságotS. Erősíteni keti az cg nem kőtele. zettség politikáját, mert ez a politika nem tűnt el az enyhülés következtében. 1. Egyiptomnak gazdasági, katonai és politikai téren alapvetően a saját erejére és az arab világ erejére kell támaszkodnia. Az enyhülési politika szükségessé teszi as arab erőforrások mozgósítását, kü- ( Ionos tekintettel a kőolajra és az , arab tőkebefektetésekre. Erősíteni kell az arab egységtörekvéseket, az Arab Ligát és az Arab Köztársaságok Szövetségét. A dokumentum állást foglal Egyiptom és Líbia egyesítése mellett, hangsúlyozva, hogy minden tekintetben biztosítani kell az unió sikerét. Katonai téren erőfeszítéseket kell tenni a keleti front újjászervezésére. Az ideológiai dokumentum, amely huszonöt évre szóló poli_ tikai program alapjait vázolja fel, néhány kérdésben helytelen következtetésre jut. Ilyen például a dokumentumnak az az állítása, hogy az Egyesült Államok az enyhülési irányzat következtében merészebben támogatja Izraelt, s ellenségesebb magatartást tanúsít az arab népekkel szemben. A Biztonsági Tanácsban alkalmazott amerikai vétó nem az enyhülési folyamat következménye, hanem az izraeli agressziót támogató imperialista politika megnyilvánulása, s egyben azt is bizonyítja, hogy a Nixon-kormány_ zat még nem jutott el a közel-keleti politikájának felülvizsgálásáig. A dokumentum leszögezi, hogy az első és a legfontosabb cél a megszállt arab területek felszabadítása és a Palesztinái nép jogainak helyreállítása. A dokumentum kötelezettséget vállal az egyiptomi forradalom vívmányainak védelmére, célki_ tűzéseinek követésére. A hosszú távú ideológiai-politikai programot az országos ideológiai vita után végleges formába öntik és szeptemberben az ASZÚ kongresszusa elé ter_ jesztik. I * Kambodzsában folynak a harcok és a* amerikai bombázások. I..épünkön: a főváros körüli egyik nyomornegyedben becsa- nódás következtében elhunyt kisgyermeket visz a nagy(Teleíotó: AP - MTI - KS) : : : : „Testvén egység” A Pravda vezércikke Á kurszki csata évfordulója Hajdók Lajos, az MTI kiküldött tudósítója jelenti: Harminc éve annak, hogy a szovjet hadsereg Kurszk térségében kiemelkedő jelentőségű győzelmet aratott a nácj Németország haderői felett. A Nagy Honvédő Háború első moszkvai győzelmi dísz- össztüze éppen azoknak a hős szovjet katonáknak a tiszteletére dördült el 1943. augusztus 5-én, akik felszabadították az úgynevezett kurszlki kiszö- gelésben fekvő Or jól és Belgorod városát. A kurszki kiszögelésben a világtörténelem egyik legnagyobb páncélos csatája zajlott le, amely egyben a Nagy Honvédő Háborúnak és a második vi-1 lágháborúnák is egyik legdöntőbb ütközete volt és a sztá- J lingrádi diadalt követően megteremtette a szovjet csapatok további előrenyomulásának a lehetőségét. A Szovjetunióban széles körben emlékeztek meg a kurszki csata harmincadik évfordulójáról. Waldheim Romániában Kurt Waldheim ENSZ-fő- titkár hétfő délután megkezdte tárgyalásait Gheorghe Macovescu román külügyminiszterrel. A megbeszéléseken a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről, az ENSZ szerepének fokozásáról, a nemzetközi béke és biztonság megszilárdításáról cserélnek véleményt A főtitkár a román kormány meghívására vasárnap délután érkezett hivatalos látogatásra Romániába. (MTI) Moszkva A Pravda hétfőn „Testvéri egység” címmel vezércikkben elemzi a szocialista országok kommunista és munkáspártjai vezetőinek krím-félszigeti találkozóját és megállapítja róla, hogy a nemzetközi élet fontos és nagy jelentőségű politikai eseménye volt. A vezércikk hangsúlyozza: a szocialista közösséghez tartozó országok szolidaritása és egysége rendkívül fontos tényező a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdításában, azoknak a céloknak a megvalósításában, amelyeket az SZKP XXIV. kongresszusának békeprogramja, más testvérpártok kongresszusi határozatai, a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületének nyilatkozatai, valamint a kommunista és munkáspártok 19B9- es nemzetközi értekezletének dokumentumai vetettek fel. A jelenlegi nemzetközi helyzet^ sajátossága — folytatja a Pravda —, hogy a békeprogram bizonyos tételei, a szocialista államok és a nemzetközi kommunista mozgalom által kidolgozott külpolitika egyes célkitűzései már megvalósultak, más tételeinek valóra váltása pedig gyors ütemben halad előre. Most meg kell erősíteni a nemzetközi színtéren végbemenő folyamatokat, reális tartalommal kell megtölteni a megkötött egyezményeket és szerződéseket, elő kell készíteni a talajt a tartós béke irányában ható újabb akciók számára. A nemzetközi színtéren végbemenő pozitív változások a szocialista országok erőfeszítéseinek konkrét meggyőző eredményei, „A világban érzékelhetően meg. változott a légkör, nyugodtabb lett a népek élete” — mutat rá a vezércikk írója, majd Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP Központi Bizottsága főtitkárának a kijevi ünnepi ülésen elhangzott szavait idézi: „mindez természetesen nem jelenti azt, hogy megszűnt a szembenállás a két társadalmi rendszer, a szocializmus és a kapitalizmus között. A burzsoá államok burzsoák maradnak, a szocialista államok pedig szocialisták. Mi nem feledkezhetünk meg arról, hogy egyes államokban bizonyos befolyásos körök továbbra is a feszültség fenntartására, a katonai költségvetések növelésére és a fegyverkezési hajsza folytatására törekszenek. Mi elvi ellenségei voltunk az imperializmusnak, és azok is maradunk. Mi határozottan síkra széliünk a -• fegyverkezési hajsza megszüntetéséért, azt akarjuk, hogy a politikai enyhülést alátámassza a katonai enyhülés”. A Pravda a továbbiakban hangsúlyozza: „Az SZKP a marxista-leninista kommunista és munkáspártokkal együtt a jövőben is növelni fogja arra irányuló erőfeszítéseit, hogy tovább szilárduljon a szocialista országok internacionalista szolidaritása, szoros együttműködésük a szocialista és a kommunista építésben* a tartós béke megszilárdításáért vívott harcban. A krím-félszi- geti találkozó elősegíti e neme* feladatok megvalósulását.” Pártunkkal, az egész szovjet néppel együtt a testvéri kommunista és munkáspártok, a szocialista közösséghez tartozó országok dolgozói, a föld összes haladó, békeszerető erői helyeslik a krím-félszigeti találkoeó eredményeit — állapítja meg befejezésül az SZKp központi lapja. (TASZSZ) Fejlődésünk ellenimondásai S zinte meglepő, hogy a politikailag tudatos közvéleményben is 'milyen vágyódás él egy ellentmondásoktól mentes állapot iránt. Pedig nagyon sokan tanulták, ismerik a marxista dialektikának azt az alapvető törvényét, hogy a természet és a társadalom minden jelensége, folyamata szükségszerűen hordoz belső ellentmondásokat. Ismerjük Leninnek azt a megállapítását, hogy az antagonizmus eltűnik, az ellentmondások viszont megmaradnak a szocializmusban is. Sokan mégis megütköznek azon, ha ilyeneket tapasztalnak, s szinte vádolón kérdezik: hát mikor érjük már el a feszültségektől mentes harmónia állapotát? Pedig az Ilyen feltételezés nem egyéb illúziónál. „A történelemben előbbre lépni lehet, de kilépni belőle — azaz megszüntetni a társadalmi mozgás ellentmondásosságát nem lehet! — mondotta Aczél György az országos agitációs és propaganda tanácskozáson. Az ellentmondások nem tekinthetők pusztán negatívumnak, létezésük, megoldásuk és magasabb szinten való újrakel étkezésük a társadalmi fejlődés feltétele, alapja.” Alapjában téves tehát az olyan vélemény, mely szerint az ellentmondás a szocializmusnak valamiféle fogyatékossága, valami véletlen dolog vagy a vezetés hibáiból, az emberek helytelen viselkedéséből származik. Az ellentmondások szükségszerűen, akaratunktól és szándékainktól függetlenül léteznek a mi társadalmunkban is. Nem abból áll tehát a különbség a kapitalizmus és a szocializmus között, hogy az előbbiben vannak, az utóbbiban nincsenek belső társadalmi ellentmondások. Hanem abban — és ez nem csekélység, ez roppant fontos dolog! —, hogy a szocializmus ellentmondásai összeütközések és mélyre ható konfliktusok nélkül megoldhatók az új társadalom viszonyai között, azok állandó fejlesztésének talaján. A kapitalizmus lényegi ellentmondásai viszont, mivel azok mögött a.ntagönisztikusan szembenálló, csak egymás rovására kielégíthető osztályérdekeik húzódnak meg, csupán a tőkés rend megdöntésével oldhatók fel. M iért vannak, s milyen jellegűek a mi társadalmunkban mutatkozó ellentmondások ? Számos ellentmondás forrása a múlt öröksége, az előző társadalomtól örökölt tényezők és a jövő. igényei között feszülő ellentét. S amikor a múlt örökségét említjük, távolról sem csupán a gyakran emlegetett burzsoá maradványokra, hagyományokra, tudati megnyilvánulásokra gondolunk. Ezek is jelen vannak még életünkben, szerepet játszanak, olykor zavarokat, konfliktusokat is okoznak. Különösein azért, mert hatásuk összefonódik a két társadalmi rendszer világméretű szembenállásának és kölcsönhatásának állandóan érezhető következményeivel. Ez a mi társadalmunk szempontjából külső ellentmondás sokféle közvetítésen keresztül kapcsolódik belső ellentmondásainkhoz, visszatükröződik bennük, s ezért a problémák megoldásánál soha nem hagyható figyelmen kívül. De a múlt öröksége sokkal szélesebb fogalom: mindazt magában foglalja, amit a kapitalizmustól egészen a felépült kommunizmusig vezető átmenet során le kell küzdenünk, át kell alakítanunk, gyökeresen újjá kell formálnunk. A termelő erők színvonala, a munkamegosztás, az emberek szak- képzettsége. műveltsége, a szükségszerűen fennmaradó áru- ée pénzviszonyok és az ugyancsak szükségszerű társadalmi egyenlőtlenség, az állami és társadalmi irányítás, az életmód, a szokások — hosszan lehetne még sorolni, milyen területeken kell gyökeres átalakulásokat végbevinni a kommunizmus eléréséig, szüntelenül változtatva az örökölt állapotokon és egyúttal (némelyikre rövidebb, másokra hosszú ideig) építve, támaszkodva rájuk. Hogyan mehetne ez végibe ellentétek, feszültségeik nélkül, hiszen magának a folyamatnak a lényege az ellentmondás: a múlt és a jövő ellentmondásai! E zekhez kapcsolódnak azok az ellentmondások, amelyek már magából az új társadalmi rendből, a szocializmus viszonyaiból fakadnak. Ezek. is többféle tényezőből
