Békés Megyei Népújság, 1973. augusztus (28. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-05 / 182. szám
fiía még fut a kocsi... Negyén holdon paradicsom Néhárty napfa az egyik m- ciális otthon befarata előtt szép vonalas Skoda gépkocsiból jött a siető búcsúszó: „Na, szia, mama!..Felbúgott a motor és elsuhant a kocsi, benne egy élet, melyet a szociális otthon ajtajában maradt töpörödött anyóka adott, úgy negyven évvel ezelőtt Könnyeitől homályos szemei már nem látták sem a kocsit, sem annak utasát. És Ő csak motyogta maga el, szia, mama... szia, mama, t betopogott аж övéi közé _ M iért {rom te mindezt? Egy jelentés juttatta eszembe e szomorú pillanatot. Olvasom: „A békésszentandrási Zalka Máté Termelőszövetkezet alapszabályába rögzítette a szociális juttatások rendjét, mely szerint házassági, szülési és bevonulási segélyt fizet tagjai részére. Az alapszabály rögzíti az idős. nyugdíjas és járadékos tagok segélyezési rendjét is, miszerint havonta 40 forintot rendszeresen folyósítanak az állami nyugdíj kiegészítéseként. Annak a munkaképtelen özvegynek, aki nem érte el a nyugdíjkorhatárt 300 forint munkaképtelenségi segélyt biztosítanak a szociális bizottság javaslata alapján. Ezen felül hét mázsa kenyérgabona-juttatásban részesülnek a nyugdíjas tagok, az ipari nyugdíjasok pedig egy mázsa kenyérgabonát kapnak, teljesen ingyen. Tüzelőjuttatásként hat mázsa. szalmát, illetve igény szerint annak forintértékét fizetik ki idős tagjaik részére. A szociális bizottság javaslata, elbírálása alapján egyszeri, vagy rendszeres segélyt biztosítanak az arra rászoruló idős tagjaik részére. A bizottság tagjai rendszeresen meglátogatják beteg és idős tagjaikat, ilyenkor ajándékokkal kedveskednek nekik" Természetesen idézhettem volna valamennyi termelőszövetkezet alapszabályzatából, ahol a termelőszövetkezet vezetősége és tagjai — éppen az egyre jelentősebb anyagi feltételek megteremtése révén — mind több ilyen rászoruló időé tsz-tag járadékát rendszeresen, havonta igyekeznek kiegészíteni. De a törődés más és más formáján is törik a fejüket De miért csak ők törik a fejüket; hogyan segíthetnek az erejüket munkában elfogyasztott embereken. Azokon, akik még nyugdíj-korhatáron túl is eeeeees«eeBe«»e«w««eeeweeeaeeseeee*eeweeeeeei Heckert kiszállt a gápiköeel- ból, saját kulcsával ajtót nyitva betessékelte Szergejevet Amikor a késói vendégek átlépték a szoba küszöbét Schön- hausen fölállt hatalmas Íróasztala mögül. A szoba komornak és zsúfoltnak tetszett Az idős ember — nem nevezve meg magát — kezet nyújtott Szergejevnek és hellyel kínálta. Heckert a mellettük levő díványra ült — Örülök, hogy megismertem, Szergejev úr. Heckert őrnagy már említést tett hazafias érzelmeiről. Ez dicséretes dolog. Mi, németek, bárhol éljünk is, mindig készen állunk a haza szolgálatára, amely most történelmi küldetést teljesít A Führer vezetésével Németország átformálja a világot — Schönhausen egy félfordulattal a háta mögött függó Hitler- portréra tekintett Heckert felugrott a helyéről, karját elóre- lendítette és elrikkantotta magát: „Heil Hitler!’* Szergejev zavartan felállt a helyéről. Schönhausen tanácstalan mozdulatot téve, rászólt: — Üljön csak le, Szergejev úr. Von Schönhausen folytatta volna a beszélgetést, de Heck- kert ízetlenkedése elvágta benne az előre kigondolt mondatok fonalát. A beállt szünetben sehogyan sem sikerült összeszednie a gondolatait. dolgoztak gyermekeikért, akik hátat fordítottak a mezőgazdaságnak; ipart tanultak, orvosok, mérnökök, tanítók, vagy egyszerűen irodisták lettek. Talán meghitt rangos társaságukban már szégyellik is kimondani: „apám. anyám tsz-nyugdíjas, a szociális otthonban van". Arról is mélyen hallgatnak, hogy mennyi ajtót nyitottak meg és kértek ismerettség alapján pártfogást, hogy az öregeket, a már családi terheket, bejuttassák a szociális otthonba. Arról sem beszélnek, hogy a tsz-elnok, a párttitkár, a szociális ügyintéző és mások, hogyan igyekeztek őket jobb lelkiismeretre bírni. Elfelejtették a sikerek villongásában a múlt szegénységét, nem hallották az anya korgó gyomrát, az apa suttogását: „Csak a gyerekeknek legyen mit enni...“ Oly messzire van már ez, csakúgy. mint az a társadalom, mely hordozója volt a nyomornak, szegénységnek. Igaz ma nem örökölnek a hátramaradottak majorokat. gyárakat, annál többet kaptak: lehetőséget képességeik kifejtésére, boldogságuk beteljesedésére, amitől futhat a Skoda, a Fiat, a Zsiguli vagy éppen a Trabant, épülhet a családi ház és jöhet a gondtalan nyaralás.-. A kondoros! Lenin Mg Tsz-ben is Jói halad a paradicsom szedése. Az idén 40 holdon termeltek kiváló minőségű paradicsomot, melyre a Békéscsabai Konzervgyárral kötöttek szerződést A termést a konzervgyár a helyszínen veszi át és szállítják el feldolgozásra. Képünkön: Lesz- kó Géza konzervgyári átvevő a paradicsom minőségét ellenőrzi a rakodásnál. (Fotó: Demény) uiHinniiiiimmiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiinnHHiiiHiiiiniHiiiiiiiiiiiMmiMiiiiiiHNiiiMiiiHiN* Ez a dolgozó szülők hagya- . téka ma! S ebben a hagyatékban váltak ők, az öregek teherré, primitívvé. házi felesleggé. fi* nekik már nem jár több, csak olykor-olykor: szia, mama. ott, a szociális otthon ajtajában. fi* még valami: .Jcö- szönet a segítségért” — ez pedig annak szól, aki elhelyezte őket a szociális otthonban. De hol élnek ezek a „kedves gyermekek’’? Nem üt-e szöget a fejükbe, hogy majdani öregségükre, ók is ilyen .Alázatos köszönettel“ tartoznak a most dédelgetve nevelt gyermekeiknek, a társadalom által biztosított gondozásért, ott, valahol a szociális otthonban? Az 6 gyermekeik talán nem figyelik meg. milyen szívvel vannak ők szüleikhez, nagyszülőikhez? Ma még fed a kocst és elviszi utasait egy-egy percnyi kukkan- tásra az öregek klubjába, az öregek napközijébe, a szociális otthonokba. Ma még látogatók, holnap lakók... fi* ha netán így lenne csak magukat okoljákl Rocekár János н»»шии»|ии11ичниич1ниивтип i ■ ■ „öreg bútordarab, megérett j az ócekaptacra” — mondaná : Hodzsa Ali — gondolta Heckert • gonoszkodva. — Herr... Herr... — pró- • bálta megtörni a csendet Szer- S gejev, de nem tudta, hogyan : szólítsa meg Schönhausent. — Von Schönhausen — szólt ! közbe az öreg örömmel, azt re- : mélve, hogy a társalgás kedve- : zó fordulatot vesz. *— Von Schönhausen úr, el kell ; mondanom, hogy betegségem > miatt nem vállalhatom el a j megbízatást. — ö, ez nem akadály, tisz- • telt Szergejev úr. Amíg ön j Iránban tartózkodik, megbízunk : egy tapasztalt orvost a felügye- : letéveL — Ez gyakorlatilag megvalósíthatatlan. — Ugyan már. Az orvos Heckert úrhoz Jár majd, önnek csak át kell mennie a szomszédos lakásba. Ez nem tűnhet fel senkinek. Hívja csak ide a doktort — fordult 3 Heckerthez —, használjuk ki ; az alkalmat, hogy Szergejev úr | nálunk tartózkodik. Az ómagy felemelte a kagy- ] lót, tárcsázott és egy Zeich ne- j vű urat kért a telefonhoz. — Hadd vizsgálja meg önt ; a mi kiváló belgyógyászunk, g azután majd visszatérünk az g ügyre — mondta Schönhausen, j (Folytatjuk) Kosárfonó asszonyok — A múlt évben a biharugrai Felszabadult Föld Termelőszövetkezet megszüntette a kertészeti brigádot A brigádban sok asszony dolgozott és munka nélkül maradt. A halgazdaság sem tudta őket foglalkoztatni. Ekkor vetődött fel a kosárfonó üzem gondolata. Az ötletet dr. Kozma Lajos, a biharugrai Halgazdaság igazgatója adta. Kiss Emó tanácselnök felvette « kapcsolatot a békési Kosárfonó Vállalattal. Hamarosan megegyezés született, hogy a békésiek Bihár- ugrán egy részleget hoznak létre. Az épületet azonban a tanácsnak kell biztosítania. Erre a célra a tanács két lakást alakított át. A békési Fűz- Nád és Kosáripari Vállalat biharugrai üzemében a múlt év májusában kezdett el dolgozni mintegy 50 asszony. — emlékszik vissza a biharugrai tanács igazgatási előadója, Nagy Bálintné. Á szakoktató Fehérre meszelt ház, tágas ablakokkal. Az udvaron fűzfa vesz. sző-asztag. A raktárban stócol- ják az új kosarakat. — A vállalat 33 országba szállít. Minőségi munkát kell végezni. Itt Biharugrán karkosarakat és különféle tálcákat készítünk — mondja Kocsor Károlyné. — Mióta lakik BiharugránT — A múlt évben költöztünk Békésről. A férjem az üzem vezetője. Csak ideiglenesen lakunk itt. Hogy meddig maradunk az attól függ, hogy mi lesz ennek az üzemnek a sorsa. Ha tovább, fejlesztik akkor végleg letelepedünk. Kedves község. Kell azonban, hogy a munkán kívül va5 békés mmsr, Ш AUGUSZTUS 5. lami más ts tdekösse az embert i Nemrég alakúit a sportkör e'l férjem lett az edzője. j — Mikor tanulta a szakmát? I — Régen, még 1961-ben. Nagyon megszerettem. Biharugrán én tanítottam meg az asszonyokat a szakma különböző fogásaira. — Nehéz feladat volt? — Nem, könnyen elsajátították, Hat hónap volt a tanulási idő. Csak egy asszony nem tudott boldogulni a fűzfavesszőkkel— Hányán dolgoznak? — Most 41 asszony. Ketten pedig odahaza készítik a kosarakat. Hat helyiségünk van. Ami fontos Az egyik műhelyben őt asz- szony dolgozik. Húzott és csipkés tálcákat készítenek, ügyesen, gyorsan jár a kezük. — Minden a kézügyességen múlik. Van olyan' asszony, aki 2 ezer forintot keres — magyarázza Törő Balogh Jánosné. — Hol dolgozott ezelőtt? — A halgazdaságban, a baromfikeltetőben. Nehéz volt a munka, beteg vagyok. Meg aztán ott három műszak volt. — Mennyit keres? — Nem sokat, 1200-at. Keres, hetnék többet is, de nehéz a kezem. Én azonban ennyiből is ki tudok jönni. Egyedül élek. — Gyermekei? — Van egy fiam, és egy lányom, sőt három unokám is. Nekem külön háztartásom van. Nem szorulok rá senkire es ez a fontos. A munkámat is szeretem. Az unokáim esténként meglátogatnak és soha sem mennek él üres kézzel. En csak jót tudok mondani erről az üzemről. Sokat segített a bihari asz- szonyokon. — Mosdónk is van — szól közibe egy asszony. — Igen, mosdót és öltözőt is kaptunk, sőt külön ebédlőnk is van. Nehéz úgy A kosárfonó üzemben négy fiatal lány dolgozik. Kiss Irén 17 éves. Tavaly novemberben kezdte tanulni a kosárfonást. — Nem bántam meg, hogy idejöttem. Ez az első munkahelyem. Ügy volt, hogy én is elmegyek. — Hova? — Ahová a többiek. Akikkel együtt végeztem az általános iskolát azoknak többsége elmerlfc Gyulára, vagy Budapestre, Szakmát tanulnak, meg .dolgoznak. — A kosárfonó üzem tartotta vissza? —■ Igen. A keresetem 1300 forint. Az embernek azonban számolnia kell. Ha elmennék, sok mindenre kellene költenem, —- Félre tud tenni? — Hogyne, a szüleimmel élek. — Mire spórol? — Bútorra meg ruhára. — Vasárnap? — Vasárnap nehéz ügy. Mihez kezdjen egy fiatal egy kisközségben ünnepnap? — Hova szokott menni? — A presszóba, esetleg moziba. Ennyi a lehetőség. Hiányzik egy ifjúsági Múb, ahöl a fiatalok összejöhetnének. Igaz, kevesen vagyunk, de ha kibővítik ezt az üzemet, talán akkor többen maradnak majd itthon. Az ápolónő Csinos fiatalasszony. Érdeklődni jött, hogy mikor állhat munkába. — Orvos Ferencné vágyok — mutatkozik be. — Elhatároztam, hogy munka után nézek. Nem vagyok válogatós, a kosárfonást is elvállalom, csak ne kelljen utazni. — Eddig hol dolgozott? — Hat éive nem dolgozom sehol. Két kiskorú gyermekem van. — Szakmája? — Van szakmám, ápolónő vagyok egy pesti kórházban dolgoztam éveken keresztül. Gyulán ugyan el tudtam volna helyezkedni a szakmámban, de messze van. A férjem eleget utazik, a gyulai Vízügyi Igazgatóságon dolgozik. Kétezer-hat- száz a keresete. En 1500 forintot szeretnék keresni. Van hova költeni a pénzt — A gyerekeikre ki fog vigyázni? — Óvodába járnak majd. Elintéztem, felveszik ókét, van férőhely. Augusztus elsején megkezdem a munkát. A békési Fűz- Nád és Kosár- ipart Vállalat biharugrai üzemében havonta mintegy 8600 kosa. rat és tálcát állítanak elő. Többségét exportálják. A biharugrai asszonyok ügyesen, ízlésesen dolgoznak. Az új üzemmel nyeri; a vállalat, de nyert a község is, hiszen megoldotta * foglalkoztatási gondokat. (Seréül) 4
