Békés Megyei Népújság, 1973. augusztus (28. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-16 / 191. szám

Hatvan éve er szakmában

Uj vendég érkezeit...

Csillog, villog, csattog az olló a kezében, dolgozik az öreg mester, formálja az emberi ,.fejet”. A vendég úgy ül előtte, mint valami szobor, szemével sem pillant, ajkát sem mozdítja, csak ül és nézi, hogyan hullanak bama hajfürtjei a lába elé. A vendég a községi tanács egyik dolgozója, a mester pedig Musti Sándor, a legöregebb szeghalmi fodrász.

—Rövidre? — kérdezi szűkszavúan, halkan a vendégektől.

— Nyáriasra, ritkítva — mondja kissé felerősített hangon a vendég. Több szó egyelőre nem esik. Olyan csend van a kis föd-' rászüzletben, hogy szinte hallom a saját szívem dobogását.

— Meleg van — sóhajt a ven. dég és kezével lesepri az arcára, ruhájára hullott hajszálakat. Csattog az olló, a mester tovább alakítja a frizurát, nem reagál a beszédre. — Meleg van, Musti bácsi! — ismétli a kedves vendég a mester felé fordítva tekintetét. Az öreg éppen arra néz, üâtja a beszélő szájmozgását, most már ha nem is hallja jól a beszédet, de megérti. — Meleg? Meleg bizony, akár a fürdőben, de hát nyár van.

— Nyár, nyár — sóhajtja, lihegi a széken ülő, de hát ilyen hóbortos meleget... !

Musti bácsi hümrnög és dolgozik öregesen, tempósan, szépen. Még egy „borbélyötperc” és kész a „mű” — Tessék kérem — mondja és enyhén meghajtja magát. A vendég fizet, mosolyog a tükörben látható saját képmása felé és azután elköszön.

Ketten vagyunk egy kis Ideig. Most látom csak, milyen sok érdekes vonás van egy 72 éves ember arcán. Mély ráncok kétoldalt, fehér arc. Fehér haj, fehér a mester köpenye Is. Es a kezei, a hosszú még mindig für. ge ujjak... Hány embert ékesi- tettek, szépítettek vajon 1932. július 18-á óta? Ez a nap Musti Sándor fodrászmester önállóságának kezdete.

— Kényszerből lettem önálló

— meséli —, megromlott a hallásom, észrevettem, hogy néha nevetnek a hátam mögött, ha nem értjük meg egymást a főnökkel, meg a vendéggel. Letettem a mestervizsgát, kiváltottam az önálló iparengedélyt. Ügy gondoltam, aki szereti a munkámat, majd felkeres.

Reszkető kézzel kotorja elő az egyik fiókból a régi idők dokumentumait. Segédlevél, ez áll

rajta mottóként: „Becsületed, szorgalmad és tudásod biztosítja boldogulásod”. A mesterlevélen pedig ez van: „Ezt a mesterlevelet a mestervizsgákról vezetett törzskönyben 722. szám alatt jegyezték be”. A bejegyző hatóság a Szegedi Kereskedelmi és Ipari Kamara.

— Hány vendég keresi fel mostanában naponta Musti bácsit?

— Olyan ez a szakma, mint a halászat — mondja mosolyogva» — Vagy van hal, vagy nincs, néha csak egy-kettő akad a háló alján, de hát azok is halak... Ha közönséges hétköznap van akkor 6—8. Szabad szombaton

10—15 vendégem is van. En senkit soha el nem küldök még akkor sem. ha éppen záróra után érkezik.

— Elég ennyi a megélhetéshez? — Van nyugdíjam is, amit itt „bent” keresek az kiegészíti a nyugdíjat. Amíg lehet dolgozom. A munka az én éltető elemem. Nemcsak itt dolgozom, hanem reggelente a kis házi kertben is. Nehezebben bír így elbánni velem az idő...

Család? Magánélet? — Egy fiam van kérem, büszke vagyok rá, két diplomája van : vasúti üzemmérnöki és villamossági szakmérnöki, a Közlekedési Minisztériumban dolgozik. Külön magán, és közéletem nincs.Él a feleségem, nem vagyok egyedül, néha hazajön a fiam. alapjában véve boldog vagyok.

Valami szép emlék az életéből? — Van kérem, a felszabaduláskor 13 fodrász volt Szeghalomban. Tizenketten elmenekültek, csak én maradtam egyedül. Gondolhatja mennyit nyírtam, borotváltam akkor! Erre az időre büszke vagyok. A felszabadulásra is, meg hogy mindenki engem keresett.

Nyílig az ajtó, új vendég érkezett. Helyet foglal a körszékben és várakozóan néz a mesterre. — Tetszik látni? Dolgoz- ni kell. Itt a következő — ■ mondja végül és már szökdél a : pamacs a kezében s egyre habo. • sabb lesz a vendég arca. Erde- • kés, mintha az öreg mester he- jj lyett, most egy fiatal mester : dolgozna és énekelne is: „Figa- : ró itt, Figaró ott... Figaró. Fi- j garó, Figaró...”

Sima az arc a borotva nyo- j mán. A mester megsimítja a : kezével, jól van... Így csinálja • tanuló, és segédidejét is beszá- ■ mítva 80 éve mindaddig, amíg ■ csak ereje engedi.

Lészhó András :

D Középiiietépítö Vonalat szeptember elsejével

betanító tanfolymot indít

a következő szakmákban:

— háromhónapos tanfolyamot a gipszkarton- jj

válaszfal-szerelő, »

— hathónapos tanfolyamot az ács-állványozó, *

— hathónapos tanfolyamot a vasbetonszerelő, :

— hathónapos tanfolyamot a szigete’ő és

— nyolchónapos tanfolyamot a fűtésszerelő szakmában.

A tanfolyam idején a részvevőknek 12 Ft-os órabért, a vi- : dékieknek különélés! pótlékot fértünk. részükre munkásszál. j lásról, ebédről és vacsoráról gondoskodunk.

Jelentkezés:

augusztus 31-ig a vállalat munkaerőgazdálkodási : csoportjánál: Budapest. V.. Molnár u. 19- * 5

Megvizsgálták a fagylalt minőségét

Csökken a súly csonkítások száma — Ötvenöt százalék kifogásolt termék volt — Tizenhárom esetben került sor felelősségre vonásra

A fagylalt rossz minősége I nemegyszer okozott már tömeges megbetegedéseket. A Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium, valamint az Egészségügyi Minisztérium 1958-ban született rendeletében szabályozza a fagylalt mi- \ nőségét, az előállítást és az árusítás körülményeit. A megyei tanács vb kereskedelmi osztálya a közelmúltban vizsgálta meg, hogy a megyei vendéglátóipar! vállalat, az ÁFÉSZ-ek, a cukrász kisiparosok miként tartják be a rendeletet. A vizsgálat 63 egységre terjedt ki. Az ellenőrzésben részt vett a KÖJÁL, az Elel- miszerellenőrző és Vegyvizsgáló Intézet, valamint az SZMT társadalmi ellenőrei.

I A vizsgálat megállapította, hogy az előző évhez képest a fagylaltot sokkal pontosabban adagolják, súlycsonkítást csupán öt üzletben tapasztaltak. A fagylalt minősége azonban nem sokat javult. A szállításra előkészített, illetve értékesítés alatt álló fagylalt 11 üzletben nem felelt meg a szabvány követelményeinek. Az utóbbi években javult az üzemek közegészségügyi helyzete, noha most is előfordultak szabálytalanságok. A legtöbb egységnél a fagylaltot külön helyiségben főzik. A raktárak hűvösek, a szellőző berendezések jól működnek. A szeghalmi és a dé- va ványai ÁFÉSZ cukrászüzemének raktára azonban túlzsúfolt. A helyiségeket tisztán tartják, noha az egyes egységeknél a rendszeres takarításról megfeledkeztek. Ezt tapasztalták az ellenőrök a vizsgálat során a szarvasi, a battonyai, valamint a dombegyházi üzemekben. A tótkomlósi ÁFÉSZ cukrászüzemében a mosogató medence lefolyócsöve hiányzott. Legtöbb üzemben a berendezések megfelelőek. Tisztán- ' tartásukra különösen a vésztői I

ÁFÉSZ cukrászüzeme fordít nagy gondot.

Az előállítás során a mennyiségi normákat betartják. Megnyugtató, hogy a minőséget súlyosan és károsan befolyásoló romlott alap- és járulékos anyagokat sehol sem használnak fél. A fagylaitkészitmé- nyekhez pasztőrözött tejet, vajat és tejszínt adagolnak. A dévaványai ÁFÉSZ cukrászüzemében a tojás fertőtlenítését elhanyagolták, noha a szükséges eszközök rendelkezésükre álltak. A megyei Élelmiszerellenőrző és Vegyvizsgáló Intézet a kiszállításra előkészített fagylaltból húsz mintát vizsgált meg, melynek mintegy 55 százaléka kifogás alá esett, ä,zaz nem felelt meg a szabvány előírásainak. A rossz minőségnek elsősorban az volt az oka, nogy az alap- és járulékos anyage- gat nem megfelelő mennyiségben használták fél. De kifogás alá esett a tej és a tejszín minősége is. Legnagyobb gondot a fagylaltkeverék hűtése jelenti A vizsgált üzemek közül a kondoros!, a dévaványai, a dombegyházi, a< battonyai AFÉSZ-nek nincs elegendő hűtőberendezése. Több vizsgált egységnél a munkaszervezéssel is baj volt.- A sarkadi és a medgyesegyházi ÁFÉSZ a délben elkészített fagylaltot másnap szállította üzleteibe. Sarkadon, a megengedett tárolási időt nyolc órával lépték túl. A szállítás sem szabályszerű. Hiányoztak a plombazárak, a kísérőjegyzékben nincs feltüntetve a gyártás és a szállítás ideje. Az Alföldi Üzemélelmezési Vállalat fagyasztott állapotban szállította a tejes fagylaltot. Az értékesítő helyen is csak jéggel történt a hűtés.

A mennyiségi vizsgálat kedvező tapasztalatokat hozott. A múlt évben a súlycsonkítás elérte a 63 százalékot, most a vizsgált üzletek mintegy 11

százalékában fordult csupán elő. Megyénk egyes területein szállítási nehézségek miatt cukrászüzemben előállított fagylaltot nem árulnak. A keresletet ezeken a helyeken konzerv és újabban fagylaltporból előállított készítményekből elégítik ki. A fagylaltporkészit- mény igen közkedvelt, forgalmazása azonban a szavatossági idő rövidsége miatt fokozott gondot igényel. A cukrász / к, eszpresszók el vannak latva hűtőszekrényekkel, a tégelyek is megfelelők. Az igényeket két- hárorn fagylaltféleségből elégítik toi. A cukrász kisiparosok üzleteiben bővebb a választék, négy-, hatfajta gyümölcs, és tejes fagylalt áll a vendégek rendelkezésére. A személyi higiéniára vonatkozó előírásokat betartják. A tisztálkodási lehetőségek különösen a régi épületekben korlátozottak. A sarkadi és a dévaványai ÁFÉSZ- nek nincs zuhanyozója. A szarvasi és a dombegyházi ÁFÉSZ viszont még sem szappant, sem törülközőt nem biztosít a kézmosáshoz.

A vizsgálat nyomán a sarkadi ÁFÉSZ 50 kilogramm fagylaltot, Kétegyházán az / FÉSZ pedig 65 kilogramm lejárt szavatosságú fagylaltporkészítményt vont ki a forgalomból. A fagyasztott és jéggel hűtött tejes fagylalt árusítását az Alföldi Uzemélelmezésd Vállalat megszüntette. A fogyasztók megkárosítása miatt két dolgozót figyelmeztetésben, ötöt pedig pénzbírsággal sújtottak. A közegészségügyi követelmények be nem tartása miatt a domb- egyházi ÁFÉSZ üzemvezetője ellen szabálysértési eljárás indult és ezenkívül öt dolgozóval szemben a szabványelőírások megsértése miatt a megyei Élelmiszerellenőrző és Vegyvizsgáló Intézet eljárást kezdeményezett.

(Serédo

salis**■■■■■■■■•*■■шишшвее***аввввваввввавввввввааваав*«

V. J EGOROV DOK UMEN'l UM REGÉNYE

Il szálak Schönhausen tábornokhoz vezetnek

FORDÍTOTTA: HAVAS ERVIN

Ivadék akcióba lép

18.

Jakov és Ivadék kidolgozták az akció tervét. Az olajfinomító klubját Peszcov Nyíl Tyimofe- jevics vezette, aki egykor jó embere volt Montasevnak, a gyár régi tulajdonosának. Montasev azóta sem szakította meg a kapcsolatot vele, bőkezű ajándékokat küldött neki a határon túlról. Ivadék arra számított, hogy Peszcov segítségével bejuthat az üzembe Ehhez azonban fel kellett őt keresnie a klubban.

A diverzáns éppen azon a napon ment el a klubba, amikor ott gyári aktívaülést tartottak. Ivadék belopózott az előcsarnokba, sárga bronz-szemeivel nyugtalan pillantásokat vetett maga körül, nem szívesen találkozott az ott gyülekező emberekkel.

Az előcsarnokban fel-alá sétálgattak a gyűlés részvevői. Voltak itt ősz hajú mesterek, akik évtizedeket töltöttek el az olajiparban, fiatal mérnökök,

akik már a szovjethatalom éveiben szerezték meg képesítésüket és sokan a legjobb munkások közül. Az ülés napirendje egyaránt .fontos volt mindnyájuknak: hogyan növelhetik termelésüket a haza védelme számára alapvető termékből.

Ivadék gonosz szemekkel nézett körül, hiszen ezek az emberek az 6 birtokán nyert olajat dolgozták fel. Igen, bácsiká- ja végrendelete szerint ezt az egész környező területet neki kellett volna örökölnie De az örökséget elvitte a forradalom...

Az egyik pamlag mellett elhaladva lelassította a lépteit. Két fiatal, szőke férfi és egy bama, azerbajdzsán lány ült rajta élénken beszélgetve. A mondatokból Ivadék nem tudta megállapítani, hogy a beszélgető partnerek mérnökök. Keserűen gondolt saját diákéveire, s arra, hogy a bácsikája mindenáron el akarta végeztetni vele az olajmémöki kart, hogy majd eredményesen vezethesse a gyárat. Ez sem sikerült neki Még az egyetem befejezése előtt külföldön kellett letelepednie. E pillanatokban úgy érezte, hogy mindaz a harag és keserűség, ami az elmúlt esztendőkben összegyűlt benne, most egyszerre felfakadt.

Megszólalt a csengő, a tanácskozó terembe hívta a részvevőket. Ivadék is sürgölődni kezdett, meg kellett. találnia Peszcov irodáját. Ez nem okozott különösebb gondot, az épület nem volt nagy, csak végig kellett mennie a folyosón, hogy meglelje az ajtót a felírással: „Klubvezető”. Benyitva látta, hogy a helyiség üres

Ivadék szidkozódott. Ha ez a Peszcov végigüli a tanácskozást, akkor nem várhatja meg. Idegesen töprengett, hogy mit tegyen. Még egy csengetés hallatszott, az előcsarnoki zaj elcsön- desedett, a folyosón egy siető ember alakja tűnt fel. Ivadék figyelmesen megnézte a közeledő sovány férfit, aki úgy ötven esztendős lehetett, ovális arcát ritkuló ősz haj foglalta keretbe.

„Nyil Tylmofejevics, persze, hogy ő az”. Ivadék még ifjú éveiből emlékezett rá. Nyil Tyi- mofejevlcs akikoriban gyakran járt hozzájuk Montasev hű embereként elsősorban a munkásokat és az alkalmazottakat tartotta szemmel, hogy minden rendellenességet azonnal jelentsen neki. Arra is emlékezett, hogy mindig hozott neki, a fiatal Montasevnek, vagy ahogy ő nevezte: Racsiknak ajándékot — láncba fűzött, apró pereceket. Ezek a száraz, ropogós pe-