Békés Megyei Népújság, 1973. augusztus (28. évfolyam, 178-203. szám)

1973-08-12 / 188. szám

MELLETTE VÄGY ELLENE? Fiatal tisztségviselők A Boly! Allaiúi Gazdaságban Körösi Adám olyan készüléket szerkesztett, amellyel biztonságo­san és a hagyományosnál gyorsabban lehet a tarlót leégetni. Régebben egy-egy 100 holdas tábla leégetéséhez 10 ember kellett, most a traktor vezetője kezeli a készüléket is. Képünkön; munkában a traktorra szerelt tarlóégető készülék. (MTI fotó—Bajkor József) Az SZMT elnöksége, vala- | mint a szakmák megyei bizott- | ságai mellett ifjúsági bizottsá­gok is működnek. Megyénkben a nagy létszámú, 30 éven aluli fiatalokat foglalkoztató üzemek, vállalatok szakszervezeti bizott­ságai öt-hét tagú ifjúsági bi­zottságot hoztak létre, a közép és kis üzemekben pedig ifjú- ' sági felelősöket választottak. A közelmúltban az SZMT békés­csabai oktatási házában 25 ifjú­sági bizottság ^*ezetője és mint­egy 40 ifjúsági felelős egyhe­tes tanfolyamon vett részt. A fiatal tisztségviselők jól dolgoz, nák, megbízásuknak becsület­tel tesznek eleget és aktívan ki. veszik részüket az közéletből. A szakszervezeti tagság 35 száza­léka 30 éven aluli fiatal. Kép­viseletük tisztségekben a vá­lasztások óta megyénkben t ! 42. ről 3640-re emelkedett. Az ősz- szes szakszervezeti aktivisták több mint 22 százaléka 30 éven aluli fiatal. Az elet azt adta, amiért küzdött... Talán nem múlik el nap, hogy itt, vagy ott valaki nyug­díjba ne men­ne. Van ahol a nyugdíjba, vo­nulót ünnepé­lyesen köszön­tik a munka­társak, azok, akikkel hosszú éveken át együtt dolgo­zott. így tör­tént ez nemré­giben a Békés­csaba és Vidéke Általános Fo­gyasztási, Beszerző és Értékesí­tő Szövetkezetnél is. amikor a munkatársak, a párt és a szak- szervezet ottani vezetői köszön­ték meg a 37 évi becsületes munkát a nyugdíjba vonuló dr. Szilágyi István ellenőrzési osz­tályvezetőnek. Visszaemlékeztek az elmúlt évekre, idézve azoknak rossz és jó napját. S nem csoda, ha az ünnepeknek, a sokgyermekes családból szármázó dr. Szilágyi Istvánnak eszébe juttatta a leg­nagyobb magyar költő egyiké­nek, Arany Jánosnak néhány verssorát: „Az életet már meg­jártam, többnyire csak gyalog jártam...” És miután ezeket a so­rokat elmondta — ő tudja mi­ért — hozzátette: azt adott, amit vártam, amiért küzdöttem. Élete útjának sok-sok napjára emlékszik Pista bácsi, arra is, hogy a napszámos édesapa mennyit dolgozott azért, hogy még a Horthy, időben diplo­más lehetett a fia. És arra is emlékszik, hogy az iskolai szü­netekben ka­násznak állt el vagy napszá­mos munkát vállalt és es­ténként az úri­gyerekek taní­tásával egészí­tette ki a fillé­res keresetet. És szívesebben emlékszik arra a közel 30 évre, amelyen a gaz­dasági élet különböző területein 1944 óta ledolgozott. Életakarata, szorgalma volt az. amely vezetésre alkalmassá tette. Az a tudat adott erőt munkájához, hogy érezte, a szö_ vetkezeti mozgalomban mindig a közösségért tette, amit tennie kellett. Nem kevés az, amit ma­gára vállalt. Ott volt, ahol a köz ügyeit intézték, gazdasági, tár­sadalmi és sportvonalon. Ezt a munká ját nagyon sok elismerés, több oklevél fémjelzi. A tőle elköszönő munkatársak és a vele együtt dolgozó szo­cialista brigádtagok ezen a kis ünnepségen emberségéről, be­csületességéről szóltak, és azt kívánták, hogy még hosszú éve­kig élvezze a megérdemelt pihe­nést. Back Gyula Augusztus 15-íg lehet jelentkezni szakmunkástanulónak Augusztus 15-ig fogadják el az általános iskolából kikerült, illetve a középiskolát végzett budapesti fiatalok szakmunkás- képzésre jelentkezését — kö­zölték a Fővárosi Pályaválasz­tási Intézetnél. Az említett ha­táridőn túl csak kivételes eset­ben lehet szó felvételről. A budapesti szakmunkáskép­ző intézetekbe várhatóan az idén sem jelentkeznek kellő számban a fővárosi fiatalok, ezért lehetővé teszik vidéki ta­nulók felvételét is. Ezzel az in­tézkedéssel egyben módot akar­nak adni olyan vidéki ifjak és lányok továbbképzésére, akik­nek saját lakóhelyükön (külö­nösen Békés, Szabolcs, Tiajdú- Bihar megyében) nem volna le­hetőségük a szakmatanulásra. Tanulóotthoni elhelyezés ese­tén a fiatalok szállást, fűtést, világítást, munkanapokon reg­gelit és vacsorát, emellett munkaszüneti vagy pihenőna­pokon ebédet kapnak. A Fővá­rosi Pályaválasztási Intézet ké­ri a szakmatanulásra kedvet érző vidéki fiatalokat, hogy je­lentkezésüket az intézethez (V., Deák Ferenc utca 17.) küldjék be, ahonnan felvételi kérelmü­ket az illetékes szakmunkás- képző iskolának továbbítják. Egy régi taggyűlés mai tanulsága Egy visszaemlékezést olvasok, melyet Borbíró Lajos füzesgyar­mati tudósítónk jegyzett fel Nagy Lajos elvtárs elmondása alapján, aki az 1944. dec. 26- án megalakított MKP füzes­gyarmati szervezetének ma már egyik veteránja. Akkor még if­jú, alig 20 éves ember volt. Szó­val ez a dátum már Nagy La­jos kommunista tevékenységét jelenti. A terjedelmesen megírt visszaemlékezésnek — bár egy része pontosításra szorult —, számomra legmegkapóbb része a helyi pártszervezet megalakí­tása, a „kezdő kommunisták” bátor kiállása, nyílt szavazása,, véleménynyilvánítása. Érdemes idézni az 1944—45-ös pártgyű­lések tagfelvételi hangulatából. „... Az előző napokban be­iratkozottak neveit egyenként olvasták fel (név, utca, ház­szám) és a párt tisztaságára, be­csületére utalva nyomatékosan kérték a jelenlevőket, hogy szóljanak mellette vagy ellene a jelentkezőknek. Ez a vélemény- nyilvánítás régebbi, idillikus hangulatát megcáfolja. Többeket elutasítottak: „nem közénk va­ló” felkiáltással. Arra я kérdés­re, hogy miért nem? Ilyen vá­laszokat adtak: „tudja azt 6 jól, ha nem ért egyet vele, szóL jón és majd szavazunk”. Eluta­sítási indokként polgárjogot nyertek az ilyen ítéletek: „nem kell, megverte a feleségét”, „Iszákos”. „Nem tud parancsolni magának sem”. „Tolta az urak szekerét, — „A parasztpárba, meg a kisgazdákhoz is beiratkozott”, — „Vallásos, templomba járó”, — „Nem gerinces, nem egye­nes ember...”. Többeket felvettek, de nem szó nélkül, hanem megjegyzé­sekkel: „Egyenesebb legyen a gerinced ezután, — ne terjeszd a rémhíreket — már hamarabb is jelentkezhettél volna...” Január 15-én az előző csütör_ toki helyzetképhez hasonlóan 90 —100 főt vettek fel tagnak, de még mindig sokan vártak fel­vételre. A tagok száma 350—360 főre nőtt, a várakozóké 150—200 főre. Ezzel a pártépítési gyakor­lattal a helyi kommunisták többsége egyetértett, (kollektív döntésük szerinti volt). Tarlóégető készülék A lakosság odafigyelt és szim­pátiával követte. A parasztpárt vezetői vegyes érzésekkel várták a végén. A reakció, a múlt rend­szert idézők megbénultak. Po­litikai hatalommá nőtt a párt- szervezet. Minden felmerült közügyben — ha nem voltak jelen, a kom­munisták — a döntések előtt így vélekedtek- „várjuk, illet­ve várjunk és kérdezzük meg a kommunistákat is”. Ez idő­ben ugyanis a földbirtokosok­nak csak a vagyonuk volt a községben, ők magúik nem (el­menekültek). A kommunisták (főleg tag­gyűlésre támaszkodó) vélemé­nye, döntése szerint működött a rendőrség, a közigazgatás, (csekély ipar) a mezőgazdasági munka és a kereskedelem. Ez időben körülbelül 30 fiatal je­lentkezett és indult él a de­mokratikus hadseregbe, a né­metek ellen, köztük nők is. Fi­gyelemre méltó az is, hogy a párttagok 30 százaléka nő volt és teljes egyenjogúsággal vet­tek részt „mindenben”. Fébrjuár 1. és június közötti négy hónapon át 200—200-an nyertek felvételt. Rendszere­sen havonta fizették a tagdí­jakat (tojást, lisztet stb ), tanul­tak, agitáltak, a tömegszerve­zetekben dolgoztak, „önzetlenül és becsülettel, illetve becsülete­sen éltek”. Volt olyan jelsza­vuk is: „hideg fej, meleg szív, tiszta kéz jellemzi a kommu­nistát.” A mai tanulság ebből: az élet szinte naponta állítja válaszút elé az embereket, hogy valaki, valami mellett, vagy ellen fog­laljon állást. A nehezebb olda­la ennek az, ha a helyzet arra j kényszerít, hogy szemtől szem- ; be, nyíltan mondja: mellette ; vagy ellene! Különösen értem ! ezt pártunk tagjaira, akiknél az elfogadott párttörvény teszi kötelezővé a nyílt kiállást, a helytállást. Most, amikor írom e söröket az ellenkező gondolatok szinte törtetnek toliam hegyére. Sok­sok párttaggyűlés eseményei, vagy eseménytelenségei villan­nak elő; a beszámoló utáni csend, általános szólamok, a „senkit se bántsunk”, de „azért van mit javítani valamennyi­ünknek.... stb.” De hadd kanya­rodjak vissza eredeti gondola­taimhoz, a párttag-felvételhez. Ha valahol, akkor ott igencsak szükséges kimondani kit, mi­ért akarunk a párttagság sora­iba befogadni. A megfelelő ajánló személye és érvelései kezdeti garanciákat jelenthet­nek, de vajon elegendő-e ez? Nem kellene-e jobban megis­merni. kiben mi lakik, hogy nyugodt lelkiismerettel emel­hesse fel tagkönyvét a taggyű­lés minden jelenlevője: mellet­te! — ellene! Erre nagyonis nagy szükség van napjainkban, hiszen a tagfelvételben a jövő­ben sem engedhetünk meg li­beralizmust. Továbbra is igyek­szünk arra, hogy ne kerülhes­senek pártunkba oda nem való emberek, hiszen a szocialista viszonyok formálásában mind nagyobb szerepet tölt be a kommunisták példamutató munkája, politikai aktivitása, a kommunista névnek, tiszteletet szerző magatartás. Magától értetődő, hogy a párt többet követel tagjaitól, mint amennyit a szocialista állam az állampolgáraitól. Ez a párt történelmi hivatásából, élcso­port jellegéből, a társadalom élén betöltött szerepéből kö­vetkezik. Ha viszont egy kom­munista elhanyagolja bármely kötelességét, már nem lehet a párt teljes értékű harcosa. Saj­nos egy-két esetben előfordul ilyen is, és az érintett pártszer­vezetek egy része nem csinál ügyet az ilyen cselekményből. A másik helyen pedig a párt- szervezet nem tud erről, mert a tagság sem kíséri figyelem­mel egymás tevékenységét és magatartását. Ez arra vall, hogy ott laza a kommunistáik egymás iránti felelősségérze­te. A párt küzd az önzés, a kis­polgári magatartás ellen. Meg­követeli, hogy a kommunista a párt politikai irányvonalához tartsa magát. A kommunista számára más a lehet és me­gint más a szabad. Amit a törvény nem tilt, az államilag nem büntethető. De összeférhe­tetlen lehet a párthoz való tartozással. Van ilyen példa? Sajnos van! Több százezer fo­rintos állami ház olcsó visz- szaértékelése, megvétele. Autó csere-bere, ezek által haszon- szerzés. A törvény nem bün­teti, ha valaki elad egy autót és vesz helyette másikat, bár­milyen haszonnal is ad tovább az előzőn. De a párttag ne séf- teljen, sem így, sem úgy, hogy összeköttetéseit használja fel anyagi haszonszerzésre. Min­denképp elítélendő, de több­szörösen elítélendő ez, ha a párttag követi el, minthogy a párttagság önkéntes és nem kö­telező. Ám kötelező a párt tör­vényének: a szervezeti szabály­zatnak betartása, polgári rang­ra tekintet nélkül. Hiszen a pártban csak egy rang van, -minden titulus nélkül; egyenlő jogokkal, kötelezettségekkel. Ez a rang pedig párttag. És hogy milyen tagja a pártnak, talán jő lenne ezt többször hallani a taggyűléseken, han­gosan, úgy mint 30 évvel ezelőtt. Valahogy úgy: „egyene­sebb legyen a gerinced!” Le­hetne olyan erősen közbeszól­ni, hogy kihallatszon az utcá­ra, az üzembe, a mezőre, hogy kint is megértsék: „meleg szív, tiszta kéz” jellemzi a kommu­nistát. Így méginkább sokasod­nék a politikánkat értő és tá­mogató emberek száma, olya­noké, akiket később a pártunk tagjaiként becsülnének és tisztelnének. Bocskai János

Next

/
Thumbnails
Contents