Békés Megyei Népújság, 1973. július (28. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-11 / 160. szám

Gondolatok as Országos Honismereti Konferencia után Éyről évre visszatérő alkalom, hogy Balatonalmádiban a Ha­zafias Népfront és a Népműve­lési Intézet összehívja a me­gyék honismereti mozgalmának irányítóit. Minden ilyen alkalommal ér­tékelik az előző év tapasztala­tait és ismertetik a következő év feladatait. Az egyhetes prog­ram során több eiőadás meg­hallgatására van lehetőség, me. lyek megvitatása sok értékes és gondolatgazdag tapasztalat kikristályosodását eredményezi. Az ma már bizonyos, hogy a honismereti mozgalom elnyerte létjogosultságát az élet minden területén. Az országos és megyei sajtóorgánumok, a rádió és tele_ vízió igen sok esetben számolt be a mozgalom eredményeiről. Az a sok helyi, megyei és or_ szágos helytörténeti kiadvány, melyek megjelentetését üzemek, intézmények és tanácsi szervek segítették elő. az elért eredmé­nyekét is bizonyítják. Mindenütt elismerik és értékelik azt a nagy segítséget, amit a mozga­lom az évfordulók megünneplé. séhez. a pályázatok, vetélkedők, ünnepség-sorozatok stb. tartalmi elmélyítésébe? adott. Nálunk, Békés megyében a honismereti mozgalom nagy múltra tekint vissza. Sok-sok ki­váló szervezőről, helytörténész­ről emlékezhetnénk meg. akik már a múlt században, majd a század első felében nagy erőfe. szítéseket tettek a különböző társaságok, társulatok és egyle­tek létrehozásáért, azok tartal­mi és publikálási lehetőségeinek kiteljesedéséért. 'Üjabb fellendü. ,lést 1960-tól figyelhetünk meg, s ezt a közelmúlt nagyobb tár_ sadalmi, politikai, helytörténeti megmozdulásokig kísérhetjük nyomon, Mintegy két éve vi­szont visszaesés tapasztalható ! Ezt a megállapítást nem ment­heti a tavaly ősszel megrende­zésre került Karacs Teréz em­lékünnepség Békésen, mely nagy tömeget vonzott a megyéből, ez év április 6-án viszont a Két- egyházán tartott rendezvény már erős passzivitásra mutatott. 1 De ne itt keressük a baj okait, hanem kissé mélyebben, a gyökereknél! Azt tudjuk, hogy milyen nagy az ünnepi rendez­vények jelentősége, mekkora le­het a tömeghatásuk. Ezek se­gítségét továbbra is feladatunk­nak tekintjük. De a honisme­reti mozgalom elsődleges fel­adata, hogy a mindennapok tervszerű, következetes munká­jával alkotó, szocialista hazafi- ságra neveljen. Ezért a mozga­lomnak — a tömegmegmozdulá­sokat is felhasználva —, arra kell törekednie. s úgy kell to­vább dolgoznia. hogy minél több embert vonjon be hatókö­rébe. s tartson is meg közössé­geiben, indítson я múlt és a je­len megismerésére, a jelen és a jövő építésére. Ezeket a fenti célokat azonban csakis honismereti körökben, klubokban, szakkörökben lehet művelni. S ezen a téren kell a bajok forrását keresni! A műve­lődési otthoni vezetők tekinté­lyes hányada я honismereti mozgalomban rejlő óriási lehe­tőségeket nem ismeri s ebből következőleg nem is tudja kellő, képpen kiaknázni. A legtöbb honismereti szak­kör az általános iskolákban és a középiskolákban műkö­dik. Rajtuk kívül művelődési otthonokban, könyvtárakban, üzemekben működnek még ha­sonló célok érdekében bizonyos közösségek. Tudomásom szerint e körök száma valamivel meg­1973. JÜUUS 11. haladja a húszat. Tény viszont | az is, hogy ha nagyon követ­kezetesen vizsgálnánk meg a művelődési intézményekben fo­lyó tartalmi munkát, úgy egy kissé kedvezőbb helyzetet tud­nánk kimutatni. Ugyanis a népdalkincset összegyűjtő és feldolgozó Röpülj páva-körök; a népj díszítő művészetet ősz- ( szegyűj,tő és feldolgozó díszítő ! művészeti szakkörök; a nép­táncokat gyűjtő és komponáló együttesek; a települések éle­tét, megmozdulásait, történeti, műemléki objektumait stb. meg­örökítő film- és fotókörök; képzőművészeti körök: a helyi és népi irodalmat, szokásokat feldolgozó irodalmi színpadok; a helyi turizmus művelői vég­eredményben honismeretet mű­velnek! De.... ki fogja össze ezeket a köröket, együtteseket, ki ad részükre segítséget, van-e elég szakember? Hányszor de­rül ki, hogy több oldalról pár­huzamos gyűjtés, kutatás in­dul meg. s közben a témát már feldolgozta valaki! Vagyis szervezetté kell tenni a hohismeret körébe tartozó te­vékenységünket és ennek a formáit meg kell teremtenünk. Ma már ösztönösen nem lehet dolgozni ! A fentiekből követ­kezik, hogy több kérdést fel kell vetnünk. Így példának oká­ért: mi az oka, hogy a Békés megyei Helytörténeti és Hon­ismereti Bizottság már közel két éve nem ülésezett, vagy az, hogy a megyei helytörténeti kutatók lassan csak névsorból ismerik egymást? Miért van az, hogy a megyei múzeum kézirattárában több száz pályá­zati tanulmányból egy sem ke­rült kiadásra évtizedek óta? Miként lehetséges, hogy ma már minden szakikor vezetésé­hez alapképzettség szükséges, de honismereti kört gyakorla­tilag bárki vezethet? Miért húzódoznak a vezetők, ha se­gítséget kéne adni egy-egy egészséges elképzelés valóravál- tására? A miérteket lehetne to­vább sorolni, de egyelőre fi­gyelemfelkeltésül talán ennyi is elég. Országos terv készül a nép­művelőkre és pedagógusokra egyaránt kiterjedő egységes, de többlépcsős továbbképzés beve­zetésére. Nagy szüksége van erre a mozgalomnak, annál is inkább, mivel tudomásunk van olyan csoportokról is, melyek egy-két speciális területen (pl. régészeti leletmentés, néprajzi tárgyi gyűjtés stb.) igen ki­emelkedő munkát végeznek. Ugyanákkor azonban szükséges, hogy a vezetőnek és az általa vezetett köri tagoknak nagyobb, szélesebb kitekintésük legyen a honismereti mozgalom egé­szére. Ügy gondolom, hogy a szervezett továbbképzés beve­zetésével a mozgalom számára sok új és lelkes munkatársat nyerhetünk meg. A balatonalmádi konferenci­ának a továbbképzés fejleszté­se mellett volt jónéhány olyan témája, melynek tanulsága szá­munkra is megszívlelendő. Ezek közül csupán a falukrónika ve­zetését emelném ki, mint a sürgető feladatok egyikét. Nem hinném, hogy Békést kivéve volna e hazában még egy olyan megye, ahol 1—2 községnél ne több helyen vezetnének falu- krónikát! Almádiban alkal­munk volt meghallgatni Győré Pált, az abonyi nagyközségi tanács titkárát, aki szerkesztő­je az „Ez történt Abonyban 1972-ben” című tanácsi króni­kának. Szíves figyelmébe aján­lanám minden községi tanács­vezetésnek ezit a nagyszerű for­mát! Havonta egyszer 100 pél­dányban, stenciles kivitelben jelenik meg. Év végén a ha­vonta megjelent példányokból három sorozatot összeköttet­nek, melyekből 1—1-et a me­gyei levéltárban. községi könyvtárban és a tanácsházán helyeznek el. Óriási sikere van e kiadványnak, melyet a lakos­ság már vár is és igényel. Jó lenne, ha a megyei és járási szervek szorgalmaznák az abo­nyi példa — vagy annak még korszerűbb változatának — elterjesztését! Baranyában ez kötelező, nálunk ne legyen az, de nagyon ajánlott igen! Itt hallottuk még, hogy Dombóvá­ron a tanács rota-eljárással, Dombóvári Hírek címmel ad­ja közre a várost érintő köz­leményeket, híreket stb. Ugyan­itt vezetik egy példányban, kézzel írottan a Városi Króni­kát, melybe minden nagyobb eseményt rögzítenek, s a város jelentős vendégei ide jegyzik be észrevételeiket, aláírásaikat. Ennyit tartottam szükséges­nek közölni mindabból, amit Balatonalmádiban hallottam, tapasztaltam. Jó lenne, ha ősz­re, mire a közművelődési ;n- tézményekben újra megindul a köri élet, a honismereti moz­galom sorai is rendeződnének, hogy megyénk jó hírnevéhez méltóan képviselje továbbra is a cselekvő hazafiság nemes célkitűzéseit. ' Miklya Jenő A továbbtanulna segítésérei Iskolai tanfolyamok a munkás-paraszt általános iskolás diákoknak A hátrányos helyzetű mun­kás-paraszt fiatalok középisko­lai továbbtanulását segítő uta­sítást adott ki a művelődésügyi miniszter. Eszerint az általános iskolák előkészítő tanfolyamo­kat szervezhetnek magyar nyelv és irodalomból, orosz nyelvből és számtan-mértanból. A tanfolyamok akkor szervez­hetők, ha tíz, vagy több olyan nyolcadik osztályos jelentkezik, akj alkalmas középfokú oktatá­si intézményben való tovább­tanulásra. Egy tanfolyamon több általános iskolából is részt vehetnek a tanulók. Az utasítás értelmében a tanfolya­mokat lehetőleg november el­seje és május 20. között kell működtetni. A foglalkozásokat a magyar nyelv és irodalom, az orosz nyelv és a számtan-mértan ál­talános iskolai tananyagból, a Művelődésügyi Minisztérium ál­tal megadott program, útmuta­tó, illetve példatár alapján tartják. Üj tananyagot tanítani és megkövetelni nem szabad. Hogy a diákok tudását azonos szintre emeljék, a tanulók to­vábbtanulási szándékainak fi­Pályázat egészségügyi tanulmányutakra a szocialista országokba Az Egészségügyi Minisztérium pályázatot hirdet a szocialista országokkal kötött egészségügyi egyezmények alapján biztosított tanulmányi utakra. A feltétel: lehetőleg szakorvosi. illetve gyógyszerészeti képesítés, a fo­gadó ország nyelvének, vagy az orosz, német, angol, francia, spanyol nyelvek közül legalább az egyiknek ismerete szóban és írásban, középfokú nyelvvizsga szintjén. A pályázatot az Egészségügyi Minisztérium Nemzetközi Kap­csolatok Főosztálya, felirattal el_ látott a rektori hivatalokban, a megyei egészségügyi osztályokon és az országos intézetek igazga. tóságán beszerezhető négypéldá­nyos kérdőív pontos kitöltésé­vel. szolgálati úton küldjék meg a pályázók az Egészségügyi Minisztériumba. A kérelemben я pályázók tün­tessék fel. hogy a pályázat elfo­gadása esetén — a nyári hóna­pok kivételével, mely időpont­ban tudnának utazni. A pályá­zatokat legkésőbb 1973. augusz­tus 15-ig kell benyújtani. A tanulmányút időtartama szerve­zési szakra 14 nap, a többi szak­ra 1—2 hónap, a tanulmányozni kívánt téma jellege szerint. A tanulmányút költségét az állam fedezi, я részvevő a tanulmány­út idejére rendkívüli fizetett szabadságot kap. Rész1etes tájékoztatás a tanul­mányutakkal kapcsolatban az Egészségügyi Közlöny legutóbbi. 13. számában található. (MTI) gyelembevételével az oktatók eltérhetnek a programtól annak lényegét megtartva változtat­hatnak rajta. A tanfolyamok egytantárgya- sak. A diákok legfeljebb két tantárgy tanfolyamán vehetnek részt. Egy-egy kurzus össz-óra- számára harminc óra. A tanulók előrehaladásának ellenőrzésére kéthavonként dolgozatot kell íratni. Ezeket kijavítják, és az értékelő megjegyzésekkel együtt visszaadják a diákoknak. A tanulónak csak szorgalmi mun­kaként adhatnak házi feladato­kat. Az igazgatók é,s a szaktaná­rok már az általános iskola he­tedik osztályában kiválasztják azokat a munikás-paraszt gye­rekeket, akik alkalmasak a kü­lönböző középfokú oktatási in­tézményekben való továbbtanu­lásra. A fizikai dolgozók­nak azokat a gyermekeit, aki­ket nem szakos pedagógusok oktattak, de alkalmasak közép­fokú oktatási intézményekben a továbbtanulásra: a jövőben előnyben kell részesíteni a fel­vételnél. A tanfolyamokra történő je­lentkezés feltételeiről az igaz­gatók a tanév elején a nyol­cadik osztályosok szülői értekez­letén adnak tájékoztatást. A tanfolyamokra csupán a fizikai dolgozók gyermekei vehetők fel. A résztvevő diákok foglalkozta­tása díjtalan; a tanfolyam okta­tóinak és a tanulóknak a Mű­velődésügyi Minisztérium költ­ségtérítés nélkül biztosítja a szükséges jegyzeteket, amelye­ket az iskolai könyvtár tulajdo­naként kell kezelni. A miniszteri utasítás ugyanak­kor felhívja a figyelmét: a mű­velődésügyi osztályok győzzék meg az üzemek, vállalatok, szö­vetkezetek. társadalmi és tömeg­szervezetek vezetőit, kezdemé­nyezzék, hogy anyagi eszközeik­kel is segítsék a szorgalmi időn kívül — iskolai -szünetekben — működő különböző bentlakásos tantárgyi tanfolyamokat és a nyári táborokat is. Az utasítás hatályba lépett. (MTI) iMaaaascaaiiiaeaasaaeaeaB Tíz év után... 1963. július 15-én voltunk utoljára együtt — szülők, gyere­kek és én, я tanító — a bedencé. resi iskolában. A megyei újság előző napi száma megörökítette a 15 évet megért tanyasi iskola utolsó évzáróját: „Mi most búcsúzni készülünk innen és egymástól is. Rövid volt a két év, és hosszú az a tíz, amikor újra együtt szeretnénk összegyűlni, viszontlátni egy­mást Majd akkor megmérjük magunkat, hogy mennyire let­tünk fnéltóak tiszta és becsüle­tes iskolai emlékeinkhez.” * * * A vonat ismerős tájakon ro­bog velem — haza szülőfalumba, azaz most már városomba, Bé­késre. Egyetemista korom ha­zautazásainak hangulatára isme. rek. Behunyt szemmel is tudom, merre járunk. A tanítványaim­mal való viszontlátás első per­ceit formálhatom, alakítgatom magamban. Öröm és szorongás kavarog bennem, jóllehet a pe­dagóguspályától azóta sem sza­kadtam el és mégis... Napok óta „készülök az órákra” e úgy ér­zem, készületlenül érkezem kö­zéjük. Belenyugszom. Végül is nem rólam van szó! Vagy mégis? ... Az étterem zárva. Nagy táb­lán a hirdetés: Rendezvényekre lefoglalva! A zárt ajtó lehűti belső lázam. Némi türelmetlen ingerület kerít hatalmába. Sé­tálgatva próbálom levezetni. Erősítgetem magam. A bisztró ajtajából Varga Sanya integet felém. Ö az egyedüli, akivel az eltelt évek alatt többször is találkoztam, s akj annyit fára­dozott a mai együttlét. »ikeréért. — Erre, erre! Itt vagyunk. öten ülnek egy asztal körül. Tekinteteink egymásba fúródnak, ismerős vonásokat fürkészve, miközben automatikusan üdvö­zöljük egymást. Kis csalódással ülök közéjük. Érzik is talán. A meginduló beszélgetés szűksza­vú, tartózkodóan, udvariasan hűvös, akár a narancslé, amit szürcsölgetünk. Rendőrök érkeznek — igazol­tatásra. Cinkosan összemosoly- gunk. Ettől kezdve felszabadul­tabban társalkodunk velük és egymással. Ilyés Jancsi igazol­ványából hiányzik a munkahely beírása. Szégyenlősen tekint rám jövendőbelije mellől, mint haj­dan, amikor nem volt kész a házi feladata. Tréfával ütjük el a dolgot. A rendőr tekintete is elárulja, velünk tart. Biztatóan emeli kezét sapkájához. Percek óta érezzük, hogy most érkez­tünk csak meg igazán az egykori iskola családias érzelemvilágába. Egyre többen érkeznek, s té­tován állnak az ajtóban. Átvo­nulunk az éttermen, s körbeül­jük a számunkra fenntartott asztalt ! Csoportok érkeznek érettségi találkozókra. Hegedűs Marciért ketten' i» kimennek. Nem akar ránk ismerni. Engem is hosszasan mustrálgat. Az esetlen, szemlesütős kamaszból magabiztos, nyílt tekintetű férfi lett. Indítványozom, hogy tegeződ- jünk. Egy pillanatra szégyellős csend vesz körül Percekig bot­ladozik a nyelvük. Kisegítem őket. Nekibáitorodnak. Végé- hossza nincs az Iskolai történe­teknek! Szatmári Zsuzsa (a ne­gyediket végezte, amikor elvál­tunk) »ok mindenre nem emlék, szik. — Lém, lám, most is kide­rül, mennyire nem figyeltél az órákon! — fedem meg tréfál­kozva. Egy nagylány mosolyog szendén vissza. Kosárfonó lett, akár az apám. Könnyen témát találunk, valamit még mg is értek a szakmához. Elégedettség sugárzik belőle. Katona vőle­gényjelöltjét várja, s keveset szórakozik azóta, Bátyja. Imre már ncs. Felesége boldogan ka­rolja. Gépen dolgozik a tsz-ben. Joó Esztike volt a tanulócso­port védett gyermeke. Most is bottal tipeg közénk. Csak rövid időre engedték el az üzemből, de este már udvarlójával érke­zik vissza. Komoly, megfontolt, szinte bölcs, mint azok, akik re­álisan tervezték meg életüket. Hite é» optimizmusa tiszteletet parancsoló. Nagy Esztike volt Szatmári Zsuzsa osztálytársa é® ellenlá­basa. Keveset beszélt, de akkor mindig fején találta . a szöget, Egy forró májusi napon mele- gi’tésre szólítottam a testnevelés órára készülőket. Lassan bandu-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents