Békés Megyei Népújság, 1973. július (28. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-11 / 160. szám
Hogy ne álljanak a vagonok • • » Reggel fél hét van. A békéscsabai vasútállomás iparvágányain teli vagonok várják, hogy megszabaduljanak terheiktől. Egymás után érkeznek a Csepelek, Zilek, „billenősek” és fürge GAZ—51-esek. — A rakodóik hétkor kezdenek — tájékoztat Szántó Sándor, a Volán 8-as számú Vállalat szállítmányozási kirendeltségének vezetője. — Sok közülük a vidéki, általában Dobozról, Csorvás- ról és Békésről járnak be, ki vonattal, ki busszal. —. Késés? — Nincs, vagy csak nagyon ritkán fordul elő. Nézze, az az igazság, hogy nagyot fordult nálunk a világ, öt brigádunk van, ebből három női és két férfi. lB65-ben alakultak és mind az öt elnyerte a szocialista címet. Ezek a brigádok csak úgy tudják teljesíteni vállalásaikat, ha kiszűrik” maguk közül a nem oda valókat. Régebben nagy volt a vándorlás. az ivászat, ma már ez nincs. Az emberek tudják, hogy amit vállaltak, azt becsülettel teljesíteni is kell. Átlagosan napi 40—70 vagont kell kirakni, ami 800—1400 tonna árunak felel meg. Természetesen ez gépek nélkül elképzelhetetlen. öt markoló, két daru és egy emelővillás targonca segíti a rakodók munkáját. De még így is meg kell markolni néha a lapát nyelét, felvenni a cementes vagy cukros zsákot ügy. mint tíz vagy húsz évvel ezelőtt. A kirendeltségveziető irodájának falát a régi és az új kiváló dolgozók fényképei „díszítik”. Végignézem őket: Ancsin IÏ. János, a Dózsa szocialista brigád, Kovács V. Mihály, a Gagarin szocialista brigád vezetője és Z. Szabó Mihály rakodó kétszeres Kiváló Dolgozó. Oláh Éva az Anna Frank szocialista brigád vezetője is Kiváló Dolgozó. És a többiek, akik tavaly kapták ezt a kitüntető címet: Fábián Mihály és Békési «Н11НПНШМ1МНПНМИНМИИ1 bolt előttem a Játszótér felé, s magában motyogta: — Én bizony nem melegítek, mikor úgy süt a nap! Most férjével ü] köz. tünk, s négyhónapos kisfiával dicsekszik. A beszélgetés során fény derül a jelenleg hiányzók sorsára is. Mucsi Juliska második gyermekének ma van a névadója, ezért nem lehet velünk. (Másnap szerencsém volt vele is beszélgetni.) Nemrég költöztek be a városba — utolsóként a fiatalok közül. A többiek már évek óta bent élnek. Magukra maradtak a tanyák, csak a szerszámokat tárolják bennük, hogy időnként dolgozhassanak a háztáji földeken. Az iskola épülete sem áll már. Tégláiból családi házak emelkedtek. Csak az orgonabokrok dacolnak az idővel — hirdetvén, hogy itt valaha emberi hajlék lehetett. Otthon, ahova — s ezt most felnőtt fejjel is megerősítik — valamennyien örömmel jártunk. Captattunk hóban, sárban mindennapi céljaink felé. Még ma is érzem a beragadt kerékpár súlyát vállamon. Táncra h'ív a zene. Csak ülök, s várom vissza a párokat... * * * összegezzünk csak! Mire is jutott az a 12 belencéresi diák (ennyien maradtunk a 17-ből) az eltelt tíz év során? Ketten leérettségiztek irodán dolgoznak Van köztük szakoktató, tiszti iskolás. Öten szakmunkások, a többiek férjnél vannak vagy a termelőszövetkeSándor rakodógép-kezelők, Kár-, nyáczki János rakodó, Fülöp János gépkocsivezető. О Elindulunk ki a vagonokhoz. Megrakott és üres teherautók i húznak el mellettünk. Az erzsé- bethelyi oldalon vagonokat tol egy Diesel-mozdony, elgtte két sínpárral arrébb a* nyitott vagonból sárga Pannónia^ kandikálnak ki. A TÜZÉP felőli egyik vágányon hatalmas csápjait csattogtatva követ rak a markoló. A kerítéstől nem messze a második vágányon találjuk Kovács V. Mihály brigádját, amely éppen hatalmas papírtekercseket raw a gépkocsira. Egy tekercs súlya csaknem 10 mázsa, pontosan 9 mázsa 40 kiló. — Mióta csinálja? — kérdezem a brigádvezetőt. — Tizenkilenc éve vagyok rakodó. Hosszú idő ugye? Negyvenhárom éves vagyok, már nem tudnám másutt újra kezdeni. Van egy dédelgetett álmom: innen szeretnék nyugdíjba menni. — Milyennek tartja ezt a munkát? — Nehéznek, de becsületesnek. Meg kell dolgozná minden fillérért. A múlt hónapban pél-* dául 238 órára 3090 forintot kerestem. — Mit a legnehezebb kirakni? — Van több is. De a cement a „legkutyább”.. Képzelje el, a vagon aljáról kell lapátolni. A* zsákokon is áll a por, könyékig turkálunk benne. Ahogy ilyenkor a záhonyi átrakókat emlegetjük... Tovább megyünk, mert megérkezik a kővetkező kocsi. О Oláh Éva brigádja kartonokba csomagolt zománcedényt raK a gépkocsira. A brigádvezetőt nem ! találjuk itt, ő kinn van а VI.- DIA Kereskedelmi Vállalatnál, ahová az árut szállítják. Míg megrakják a kocsit, Szántó Sándortól a fiatalok felől érdeklődöm, — Sajnos a férfi rakodók között nemigen van fiatal. Annal »вяввааяяаааавяяввавяяяявеаяававявааяаяняяяяав»* S « в в zetben dolgoznak. De a nyolc ; osztályt valamennyien időben ; elvégezték! (Ma, amikor orszá- ! gosan még a tanulók közel egy- ! tizede 14 éves koráig nem végzi : el az általános iskolát, akkor a : belencéresi gyerekeket tanító ne- ; velők elégedett megnyugvással í emlékezhetnek munkájuk ered- | ményére.) De ami ennél több, s jól esik látni, hogy valamennyi \ tanítványunkból ember lett. Dől- : gos, becsületes, elégedett ember. ; Elégedett még akkor is, ha töb- * ben továbbtanulást tervezgetnek. ; Bátran, nyiltan néznek a sze- ! membe Nyoma sincs már ben- • nük a hajdani tanyasi gyerek : túlzott, beidegzett alázatosságé- ! nak. Együtt erősödtek, izmosod- : tak társadalmunkkal. Hordozzák • magukban a múlt igaz értékeit, • de élik és igenük a modern je- ; len és jövő világát. Egy ősrégi • falú gyermekei voltak s egy ifjú : város felnőttéi lettek. * * * J ■ Nehéz volt a válás tíz évvel ! ezelőtt, s nehéz a viszontlátás. • Jó lett volna látni a „hiányzó- : kát” is: Szőllősi Csöpit, a csoport ; legjobb tanulóját, s a mezőberé- ; nyi Czupra-gyerekeket, meg a ! többieket. Bármily meglepő, j mégis könnyű lett most a máso- ! dik elválás. Könnyű, mert az ak- j kori pedagógus csatit nyert. Hi- * szi és reméli, hogy a már jócs- ■ kán kialakult személyiségek szé- ! gyent nem hoznak rá. Ez a leg- ; több és a legszebb, ami nekünk • megadatik. Gulyás Sándor • több a női brigádokban. Szerelmek is szövődnek. Sok lány férjhez megy a gépkocsivezetőkhöz vagy rakodógép-kezelőkhöz. És mintegy bizonyításképpen a gépkocsin hajlongó fiatal lányra mutat: — Ö. is menyasszony. Szalai Sándorné, Ragály Erzsébet és Gergely Ferenc fürgén, frissen dolgozik. Nagy a hőség. Odaszól ok Ragály Erzsébetnek: —1 Most már kérdezhetek? — Attól függ mit? — mondja és mosolyog. — Igaz, hogy menyasszony? — Igen. az egyik rakodógépkezelő a vőlegényem. — Miért választották ezt a könnyűnek éppen nem mondható munkát — fordulok mindhármójukhoz. — Én még csak 16 éves vagyok, azért tartozom a női brigádhoz — kezdi Gergely Ferenc. — Hét hónapja dolgozom itt az édesanyámmal együtt. A hetedik általánosból kimaradtam... kellett a pénz... és édesapám nem lakik velünk. Jól érzem itt magam, azt hiszem nem is megyek máshová dolgozni. — Az Árpád fürdőből jöt- tern ide — mondja Szálát Sándorné. — Kevés volt a pénz, itt megkeresem az 1800 forintot is. Igaz nehezebb, de ki lehet bírni. — Mit mondjak még? — kérdezi Ragály Erzsébet. — Három éve vagyok itt, ez a harmadik munkahelyem. Hogy miért ide jöttem dolgozni? Nem hiszi el... kilencen vagyunk testvérek... érti ugye? 0 Azt mondják rakodómunkásnak senki sem születik. Ezt tartja Ancsin II. János is. Egy hétéves kisfia van ,akit nem akar vagonkirakónak neveflni. — Az apja hogy lett az? — Gépkocsivezető voltam azelőtt, de sajnos egészségi okok miatt le kellett jönnöm a kocsiról. Ennek már tíz éve. Aztán itt ragadtam. Mindenütt dolgozni kell, minek szaladgáljon az ember? Nagyon jó a kollektíva, hat ' éve brigádvezető vagyok. Nálunk nincs „pardon”. Naponta 12 órát dolgozunk, nincs szabad szombat, sokszor vasárnap sem. Hogy ne álljanaik a vagonok, rá kell hajtani. Ez a vállalat erdeke és a miénk is. — Mivel keresnek a legjobban? — Leginkább a faáru és a mész (kirakásával. Csak azt nem értem, miért fizetnek az idén kevesebbet egy1 mázsa mész kirakásáért, mint tavaly? Nem tudok rá felelni, Any- nyit azonban tudok, hogy a mészpor az idén is ugyanolyan egészségtelen és káros a szervezetre, mint tavaly vagy tavalyelőtt volt. — Hány évig lehet ezt egészséggel csinálni? — érdeklődöm tovább. — Van aki 15—20 évig is bírja, mint például Baji Imre és Szabó István. Ök most a rakodógépnél dolgoznak, az köny- nyebb. Különben állandó orvosi felügyelet alatt állunk, üzemi orvos vigyáz az egészségünkre. A jegyzetfüzetemre néz. Végtére is rabolom az idejét. Az óriási vagonnak még a felét sem rakták ki és már elmúlt kilenc óra. © A rakodás gondjairól, a vasút jogos panaszairól néhány évvel ezelőtt sokat hallottunk. Napokig állták az állomásokon a vagonok, amiből a társadalomnak nagy kára származott. Ezen változtattak a szocialista brigádok — és nem is keveset Sereg Sándor Minden perc drago Teljes erővel folyik megyénkbe ц a kalászosok betakarítása. A csapadékos időjárás sürgeti az araiókat, hogy a tavalyihoz hasonló időben fejeződjön be az aratás. Képünk aj- újkígyós! Aranykalász Tsz-ben készült, ahol a kétszeres betakarítását végzik nagy erővel. (Fotó; Demény) 1аяввааавваавааааааа«аввааав«в1аввавв9аававвяаяаавввсеаева£вв!аааа1вявавяаввая*ваяз9аа Tárgyalóteremből Többéi számollak A családi házak építési költ- ' ségeinek díjtételeit részletesen szabályozza a rendelet. Az építtető viszont amikor kézhez kapja a számlát, csaik a végösszeget nézi, s nem egy esetben jókora idő múltán jön rá, hogy valami nem stimmel. Különösen akkor jön zavarba, ha a számlán feltüntetett díjtételek helyesek. Hogy a dolog végére járjon, szakemberhez fordul. A szakember nemcsak a díjtételeket vizsgálja felül, hanem azt is, hogy a végzett munkát miként mérték fel. És ekkor ugrik ki a szög a zsákból. 1970. őszén a körösladányi községi tanács költségvetési üzeme építési szerződést kötött ot körösladányi vízkárosulttal. Az építési anyagot a tulajdonosok biztosították. A költség- vetési üzem csak a munkát vállalta. A családi házak időben felépültek. Noha a számlákon az építtetők megütköztek, az építés költségét kifizették, s csak ezután fordultak panasszal az üzemhez. A panaszt a költségvetési üzem elutasította. Az építtetők ezt követően egy műszaki ellenőrt bíztak meg, hogy vizsgálja felül a számlákat. A műszaki ellenőr megállapította, hogy a költségvetési üzem helytelenül alkalmazta az építési díjtételeket és helytelenül mérte fel a 5 békés merely ^ 1973. JÍJLftiS 1L végzett munkát. A jogszabály például előírja, hogy a tető építési költségét a vízszintes felület alapján kell megállapi- tani, ezzel szemben a költség- vetési üzem a ferde felület négyzetméterei szerint számolt el, így nem csoda, hogy a tető építésénél 1500 forint túlszámlázás történt. A szakértő szerint az építtetők személyenként 10—14 ezer forinttal többet fizették az építkezésért. A túlfizetések visszatérítésére a számlák, valamint a végzett munka egyeztetését kezdeményezték az építtetők a költségvetési üzemnél. Az egyeztetés azonban nem hozott eredményt. A hosszú huzavona után pereskedésre került sor. A szeghalmi járásbíróság helyt adott az építtető^ keresetének. A közelmúltban hozott ítéletében kötelezte a körösladányi tanács költségvetési üzemét, hogy mintegy 50 ezer forint túlfizetést térítsen vissza az öt családi ház építtetőiének; Petránszki Ferenc, Papp László, Szabó József, Nánási Sándor, Marsi Jánosné körösladé- nyi lakosoknak. A bíróság az ítélet indokolásában rámutatott arra, hogy a kislakásépítkezést szabályozó 24967. ÊVM—MÉM. AH. sz. együttes rendelet és a 2/1967. ÉVM—PM. AH. sz. együttes rendelet a felszámítható árakra, valamint a vállalkozói díjra ármaximumot állapított meg. amelytől n<*n lehet eltérni. A költségvetési üzem a számlázás során téves egységárat alkalmazott, s magas haszonkulcsot számolt fel. &. J.
