Békés Megyei Népújság, 1973. július (28. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-08 / 158. szám
PORTYA Varga Imre novellája aszreddin, kilencszáz- hatvanöt tavaszán az egyik este elkente a száját a Potyka cimzetű kiskocsmában. Miután munkafegyelmi vétségbe sodorta az ottani cigányzenekart, betintázván azok torkát is alaposan, játszani kezdett hangszereiken, hovatovább elővett egy nyenyerét is, később pedig mindenféle nótát elő- hangicsált födővei, kanállal székülőkével, ahogyan Sárosi Bálint népzenei szakértő leírta okos cikkeiben. Szóval nagy ramazuri volt a Potykában. Es ott vacsorázott egy telibukszás nyugati menedzser. is, aki mindjárt leszerzödiétie Naszreddint egy hosszú nyugati turnéra, egymagának adván annyi gázsit, mint annak a zenekarnak, amit a Nemzetközi Koncertigazgatóság meg az OSZK lekötött vele. Nasz- reddinnek nem volt ugyan se működési engedélye. se semmi, mégis — hogy, hogy nem —• a zenekarral egy vonaton ment ki. Hja, vannak még csudák, ha valaki nagyon akarja. És ha •— teheti persze. Mondani se ketl, Naszreddint ott kint majd megették. ö volt a csodamagyar, vagy csodaperzsa, mindegy. Csak minden második órában játszott, akkor is külön teremben, míg Sármány zenekarának a totál munkaidőt végig kellett ba- zseválni. Azt hiszem, felesleges a diplomáciai köntörfalazás: Sármány és zenekara egy kis kanál vízben megfojtotta volna már csak ezért is Naszreddint. Hát még a többiért! Naszreddin nyugdíjas ember lévén, megszgkta a szerény életet; ott is olcsó szállodába ment, keveset aludt, mert volt egy alaptétele: most az egyszer hoztak ki ezek a kapitalisták engem, az emírölőt, minden mohamedán uralkodó esküdt ellenségét, hát akkor a pénzükért megismerem a világukat. Egyszer élek, miért ne?! Hát bizony így rendre végigjárta a múzeumokat, hétköznap, amikor fizetni kell, és megvette az aranydrága katalógusokat. Aztán arrafelé olyan gyönyörűséges képzőművészeti albumokat adnak ki a csekkes műgyűjtőknek, hogy nem lehet nem megvenni; hát Naszreddin nem sajnálta ezekért a dolcsit, nem ö. És £ lemezek, istenem, azokat A magasban Szokolay Zoltán Nagyapám, L. S. bognár emlékére szombat délelőtt tizenegykor hanyatt fekve cigarettáztam ősz hajszálak nagy füst-virágok szálltak fölfelé mint valami megfeszíttetett füst-krisztus mennybemenetele s a magasban egyszer felködlött Orosháza a kis utca a gang a nagypapa forgácsokkal játszottam műhelyében négyévesen olvasni tanultam kiskutyát kaptam élő kiskutyát tágranyílt gyermekszemem naponta körbejárta az udvart szombat délelőtt tizenegykor hanyatt fekve cigarettáztam és fájt hogy már csak ritkán__kerülök haza és eszembe jutott bárhol járok nagyapám asztalán gyűlnek színes képeslapjaim naponta nézegeti őket talán éppen most is míg fölöttem a füst-virágok óriás koszorúba kapaszkodnak össze szombat délelőtt tizenegykor hanyatt fekve cigarettáztam szombat délelőtt tizenegykor elesett az utcán és meghalt nagyapám ma könnyet mar szememből a felszálló szürke fájdalom zony meg kell, húzni a na*- rágszíjat. Reggelire zupa, vagy rezsón főtt tea, délben paprikáskrumpli, este meg ami marad a munkahelyen. Meg kell egyezni a tulajjal is, vegye vissza pénzért a nekik küldött italt. Es járni kell a városokat: hol lehet olcsóbban venni. Ha Guriga vett három nájloninget ennyiért. akkor holnap emennyiért, vagyis olcsóbban kell szerezni. Még Kandúrnak a legjobb, Brunhilda italt is hoz neki. Sármánynak ezért majd kiég a gyomra. annyira ihatnék. De csak nem költi a drága buznyákot pontosan tütüre, amikor azért szövetet vehet, zsebfridzsidert, sőt — kocsit! És akkor tessék elképzelni: ezekhez 'nyit be két-há- romnaponként Naszreddin. És mondja nekik: gyertek, gyerekek, tárlatra... gyertek, fiúkák, moziba... vonuljunk ki, srácok, vasárnap délelőtt koncertre, hisz Menuhin játszik, vagy Veress Sándor ül a zongoránál... Éljetek okosan emberek, mert soha többet...! De azok mind az öten némán ülnek az ágy szélén, nem szólnak, csak szemük forog, és Monyos hüvelykujja vastag húsán feni a kését, feni, feni, amíg Naszreddin meg nem érzi, hogy most már jó lesz, fütyürészve ugyan, de gyorsan kislisszolni, mert... Érzi a fortyogó méreg szagát, azért is birizgálja bennük a vágyat. Hiába... Gácsérban, a satnya kont- rásban ugyan, egyszer az elején, feltámadt a kultúra kívánása, s kibökte: elmegyen Naszreddinnel, de Sármánytól kapott egy akkora visszakezest, hogy örökre letett mindenféle Picasso- ról.„ Hanem egyszer csak haza kellett jönni. A Sármány & comp. megtelített a párizsi gyorson egy hatszemélyes fülkét. Az öt meseautó feladva döcögött haza. tgy ők elégedetten ültek. Vettek már egy üveg pálinkát is, szopogatták. hogy legyen erő a fiatárra. Naszreddin is abban a vagonban utazott, de a másik végén. Monyos- nak• volt kiadva, ne veszítse el szem elől. Készséggel vállalkozott is rá, pipás volt Naszreddinre. Egyszer déltájban megszólította a tata, ebédeljen vele, de mégsem fizette ki a cechjét. Hagyta, hogy Monyos kiguberálja a sajátját. Ez a gordonos szerint alapos elégtételt kívánt. Nem árulta el a többieknek, de úgy tervezte, hogy Pestre érve utánaoson, és alkalmas helyen meggyapálja az öreget istenesen. Hanem Hegyeshalomnál valami piroslampasztos határőrfőnök — régi ismerőse Naszreddinnek — felfedezte a vén perzsát. Valamelyik nyugati tévében látta műsorát, gyorsan meghívta hát katonáihoz vendégszereplésre. A vén perzsa elfogadta, csak úgy, társadalmi munkában persze, s még a pesti gyors indulása előtt el is füstölt a parancsnoki kocsin, minden cuccával. Monyos a vámvizsgálat izgalmai között nem vette ezt észre. Csak mikor keresgélni kezdték a Keleti ember-r folyamának az örvényében, fel-le nyargalván a gyors mellett vagy háromszor, ordítozván Naszreddin nevét, és nem lelték, elnyelhette a föld, elvihette az ördög, akkor Sármány, a prímások bölcsességével legyintett, lezárván az ügyet: — Ugyan, hagyjátok a csudába! Ilyen cigány, hogy Naszreddin, nem is volt. Csak kitaláltátok. Biztosan álmodtátok. Eféle embert még nem hordott a föld a hátán. Kosz ta Rozália műtermében Fiú, gitárra! Penzai eml ék Csendélét meg feketére műtermébe. Aztán viszkivel az asztal alá itta a szőr Bitliszeket. Еду Vaszarelli nevű piktortól méregdrágán vett egy zsebkendő Jnagyságú képet. Aztán valami Brassai nevű fotográfus csinált a tatáról fényképet. Folytassam? Az utolsó hónapban, inkább Sármányék zargatására, beszerzett mégis egy magnót, hogy ne üres táskával libbenjen át a határon. Még majd nem hisznek neki a vámőrök! No de nem hittek neki Sármányék se. Es ez volt ám a nagyobb veszedelem. Kandúrhoz minden este feljárt a többiek szeme láttára, füle hallatára, eg\ bizonyos Brunhilda, aki hí ven követte végig Európái a girnyó, de szerfelett te hetséges hírben álló kiár nétost. Otthon ültek, mer ugyebár kevés a gubus Nem akasztják mindjárt a; ember nyakába azt a ki Taunuszkát, amiért megné zik az emberfiát odahaza ( Gorkij allén, az OSZK met a szakszervezet háza előtt és akkor nem lehet odavet ni félmondatban Járóki Sándornak: ezt nézd meg apám! Azért a kocsiért biA portya után a Keletiben— te lehet az imperialistáknak íagynil Hajaj, mennyi pénz zz is... Ha meg agglegény zz ember, akkor ne kínlód- ion a kotyvasztással. így étterembe járt ebédelni, ami ottan még a mellékutcákban sem azonos a Márvány utcai kifőzdével. Aztán ösz- szejött emberekkel is, ugyebár... Híre ment. kicsoda ő így aztán találkozott régi perzsa elvtársakkal, akik kézről kézre adták. Egyszei Böll Henrik úrral ebédelt azzal a neki nagyon szimpatikus német íróval. Másik hónapban pedig egy bizonyos Picasso nevű úr hívta Az csak természetes, hogy a hangászok kollektívája is abba a külvárosi szállóba ment mindig lakni, ahová ökelme. A mellette levő szobába. Mind az öten. Vagyis: Sármány, a giilü- szemű prímás. Kandúr, a ritkabajszú klárnétos. Guriga, a kerekded cimbalmos. Az érettségizett Gácsér. a kontrás és Monyos, a szerelmi féltésből történt késelésért egyszer már leültetett gordonos. Ez a zenekar szerfelett otthonülő volt. Nem mintha feleségüknek fogadtak volna hűséget. Hiszen a hatgyerekes
