Békés Megyei Népújság, 1973. július (28. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-01 / 152. szám

Nők az íróasztalnál Küldött a berlini VIT-en A Kner Nyomda egyik veze­tőjének előre bejelentettem, hogy szeretnék találkozni a November 7 szocialista brigád­dal. A találkozás időpontját is megbeszéltem vele, amit ő men­ten továbbított az érdekeltek­nek. A hír hallatán Lőrincz Ilonkának, a brigád legfiata- la№jának derűs ötlete támadt. Szólt js rríindjárt a többieknek: — Tréfáljuk meg And né­nit! Nem sokat, kellett magyaráz­nia. Kezdhette is mindjárt. Rátekert egy törülközőt a telefonkagylóra és tárcsázta Anci néni számát. — Itt Völgyesi Erzsébet új­ságírónő — mutatkozott be és megkérdezte: ön a November 7 szocialista brigád vezetője? — Igen — válaszolt Mórocz Istvánná. — Önhöz küldtek. Háiiyadik emeleten vannak? — A hatodikon. Csak jöjjön! Várom majd a Hitnél. Amikor letette a hallgatót, elcsodálkozott magában. Egy ilyen cérnahangú újságírónő nagyon fiatal lehet. És éppen őt küldik ide. aki semmit sem tudhat az életről? De hát megígérte és ment is élébe. Már-már éppen be akart szállni a liftbe, hogy a föld­szintre jusson, amikor Hudák Józsefné utolérte és megállítot­ta. ' — Ne menj le, Ancilkám, tré­fa az egész. О Régen „szemet vetettem” a Novemíber 7 szocialista brigád­ra. Még az év elején, amikor megtudtam, hogy kiemelkedő, eredményt ért el a munkaver­senyben. Bérelszámoló csoport létére első lett a termelésben, a művelődésben és a közösségi i munkában. És eddig az idén j sincs hátrább. Hogy mit „termelnek” a bér­elszámolók, arról Erős® Gyulá- né csoportvezető nagyon sokat tudna elmondani. Annyi bizo­nyos, hogy nem könnyű a mun­kájuk. Olyasféle, mint a házi­asszonyé, aki óráikig készíti az ebédet, amit negyedóra alatt elfogyaszt a család. Mosogat, takarít, senki észre sem veszi. De ha egyszer valamit kihagy­na, lenne nemolass. Itt a 11 bérelszámoló — sok rendelet és szabály figyelembe­vételével — havonta ezernél több ember munkabérét számol­ja el és fizeti ki teljes felelős­Hétfőn lottó- jutalomsorsolás A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság hétfőn a Népstadi­onban rendezi a lottó júniusi tárgynyeremény-sorsolását. A húzáson a 22. játékhét szelvé­nyei vesznek részt, s közöttük összesen 1 230 tárgynyereményt sorsolnak ki. Főnyeremények: azonnal beköltözhető kétszobás öröklakás az I. kerületi Hunya­di János úton. két Zsiguli sze­mélygépkocsi és 20 leningrádi üdülésre jogosító utalvány. Az Igazgatóság összeállította a következő havi sorsolási nap­tárt is. Eszerint július 6-án Bu­dapesten a Szabadság Strandon, 13_án Miskolc-Tapolcán, 20-án Győrött. 27-én pedig Hajdúszo­boszlón húzzák a lottó esedékes heti nyerőszámait. A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság közlése szerint a 26. játékhéten 5 találatos szel­vény nem érkezett. 4 találatot 39 fogadó ért el. nvereményiik egyenként 111 318 forint. 3 talá­lata 4 715 fogadónak volt. nye­reményük egyenként 460 forint, a 2 találatos sze'vények száma 135 799 darab, ezekre egyen­ként 20 forintot fizetnek. A nyereményösszegek a nyere­ményilleték levonása után ér­tendők. A közölt adótok tájé­koztató jellegűek. (MTI) Д NYERŐSZÁMOK: Iá. 55. 65. 84. 88. séggel. Időnként a könyvelésnek j és a statisztikai csoportnak ada- ! tdkat szolgáltat De van más is. Sokan meg- | fordulnak az irodában. Hozzák a táppénzes utalványt, kereset- igazolást kémek gyermekük j napközi otthonos felvételéhez, j vagy OTP-hiteligényléshez. Té- j vedni nem szabad. Szakmailag és politikailag rendszeresen to- j vább kell képezniük magukat. ! És ebben példát mutat Erőss Gyuláné, aki a mérlegképes könyvelői' tanfolyam utolsó vizsgája előtt áll, de valami­lyen tanulásban mindenki részt vesz. Mindebből persze nem derül ki, hogy a bérelszámolók ter­melnek-e vagy sem. De az igen, • hogy a munkájuk a termelés egész folyamatánalk nagyon is fontos részét képezi. Mert gon­doljuk csak el: mi történnék, ha egyszer elkésnének és emiatt nem lehetne időben fizetni a béreket? О A pénzére mindenki érzé-1 kény. Különösen arra, amiért I megdolgozott. Néha azonban, egyesek vélt sérelem miatt is elragadtatják magukat. Így tör- ! tént, hogy egy elégedetlenkedő férfi megfelejtkezve minden ud­variasságról, rámordult az egyik asszonyra : — Laposra verem a képét! Bebizonyították neki, hogy helyesen számolták el a bérét, aztán szégyenkezve elkotródott. Egy másik férfi, aki előzőleg táppénzes volt .teljes munka­bért követelt. Közben ordíto­zott: — Inkább mennének kapál­ni! Sikerült vele megértetni, hogy nincs igaza. Végül nagy bocsá­natkérések közben kezet is csó­kolt a bérelszámolónak. Kidobó ember nincs. A tűz­re nem öntenek olajat. A dur­vaságot udvariassággal igyekez­nek leszerelni. Legfeljebb a kö­vetkeztetést vonják le: — No, ez az ember is leg­alább „24 karátos” — mondják egymásnak. Akadnak notórius reklamálók. Jól ismerik őket. Nekik újra és újra magyarázni kell. Amikor el­köszönnek, a bérelszámolók rendszerint még utánuk szól­nak. — Jöjjön csak máskor is. »* Nehogy a kétségek miatt nyug­talan álmai legyenek. Ilyenkor persze jót mosolyog­nak. A bérelszámolót a munkájá­ban sem jó-, sem rosszindulat nem vezeti. Az előírásokhoz tartja magát. Ha esetleg téved, nem szándékosan teszi. A bri­gád tévedése azonban/ legfeljebb egy-két ezrelékben határozható meg. Ki is mutatják ezt a bri­gádnaplóban. De hát ki -az, aki sohasem téved? 0 Előfordul, hogy még a saját rovásukra is tévednek az em­berek. Ügy például, hogy pénzt felejtenek a borítékban. Egy­szer valaki 500 forintot adott vissza a borítékkal együtt Gyebnár Pálnénak és Körösla- dányí Györgynének, amit ők az irodában vettek észre. Az érde­keltnek közben lejárt a munka­ideje és emiatt csak másnap kérdezték meg tőle — Nem hiányzik semmi? Az illető gondolkozott, hogy miről is lehet szó. Eszébe ju­tott mindjárt, hogy 500 forintja hiányzik. De előző este a Cent­rum Áruházban vásárolt és azt hitte, hogy ott vesztette el. Csak bátortalanul merte kimondan- ni: — ötszáz forint. Alméllkodott, amikor a két asszony átnyújtotta neki a pénzt. És a legközelebbi fizetés után egy szelet csokoládéval állított be az irodába. Sok tapasztalatban van részük ; a bérelszámolóknak. Jóban és rosszban Is. De azért mindig ; derűs a hangulatuk. Igyekeznek ; egymást felvidítani. Van másfajta közös élmé­nyük. Olyan, ami a brigádvál­lalás nyomán kelt életre és ki­mondatlanul is összetartó erő­vé vált. Először Erzsikéről, az eleki államj nevelőotthon egyik kis lakójáról kell beszélni. A kis­lányt Mórocz Istvánná „fedez­te fel”. Kikérte magához 1—2 napra. Elvitte az irodába, meg­szerette az egész brigád. Most már név szerint ismer mindenkit a kislány. Tudja azt is, hogy Vantara Lászlóné asz­talán egy kiskutya-ceruzahegye- zőt. Hudák Józsefné fiókjában a tejiváshoz szívószálat talál, Lőrincz Ilonkától fésűt kap, amivel frizurát csinálhat, Tóth Istvánná pedig odaadja neki a sok színes ceruzát, amivel ked­vére rajzolhat. És csak bámul­ják. hogy milyen ügyesen! Na­gyon sokat tanúit már Erzsiké. Eleken azt mondta a nevelő: — Az intézet egyik legértel­mesebb gyermeke lett. О Időnként eljárnak a brigád tagjai az öregek szociális ottho­nába, amely Békéscsabán, a körgát közelében van. Ajándé­kot is visznek magukkal. Na­gyon megszerették őket az idős emberek. Nemsokára születés­napján köszöntik a 98 éves tö­rékeny, de még nagyon mozgé­kony Dédilkét, akit a találkozók mindig felvidítanak, ö maga hordja a székeket és köziben mondogatja: — Üljenek le, aranyoskáim! Talán apróságnak tűnik, még­is megható, ami olykor könnye­ket sajtol ki a szemükből. Egy- egy kis részlet hetekig eszükbe jut és beszélnek róla egymás­sal. Kedvencük a Kner Nyomda két nyugdíjasa, Vaszkó Ádám bácsi és Pataj Попка nőni is. Rendszeresen eljárnak hozzájuk. Ádám bácsinak tavaly letörték a kukoricáját, Ilonka néninek pedig rendbe hozták a házát. Igaz ugyan, hogy a bérelszá­molókat egyesek amolyan iro- dásoknak tartják, de nem félnek ők a fizikai munkától sem. És még azt sem lehet rájuk mon­dani, hogy a bérezésből elsők­ként veszik ki a részüket. Pásztor Bél* Hétszáz tagú politikai dele­gáció utazik július végén a magyar ifjúság képviseletében a tizedik Világifjúsági Találko­zóra. Berlinbe. A Békés megyei küldöttség tagjai között lesz Botyánszki Mihály is, a Békés­csabai Konzervgyár üzemvezető mérnöke. 1963-ban érettségizett, majd Ogyesszában az élelmiszeripari főiskolán tanult. Legkedvesebb emlékei között említi az ottani nemzeti esteket, ahol a 15—20 ország Ogyesszában tanuló fia­taljai jöttek össze rendszeresen. Ezek a barátsági estek, a nem­zetközi spartakiádok, a művé­szeti vetélkedők és a politikai viták kis-világifjúsági találko­zók voltak, ezért is érthető, hogy Botyánszki Mihály tudja, milyen nagy felelősséget jelent á VIT politikai delegációja tag­jaként eltölteni Berlinben azt a néhány napot. — Ogyesszában is voltak né­zetkülönbségek a külföldi diá­kok között, de valamennyien haladó gondolkodásúak voltunk, egyértelműen elítéltük a hábo­rút. Tudom, hogy Berlinben is többségben lesznek az ilyen fia­talok. Azt hiszem azonban, szá­mítanunk kell arra Is, hogy ott megjelennek olyan szélsőséges burzsoá politikai erők képviselői is, akik igyekeznek majd meg­zavarni az antiimperialista szo­lidaritás, a béke és barátság ■Kellemét. Nekünk, küldöttek­nek fel kell készülni a velük szembeni vitákra is. — Ha részt veszel egy ilyen vi­tában. milyen tényekkel népsze­rűsíted majd hazánk ifjúsá­gának életét és munkakörülmé­nyeit? — Beszélek a magyar fiatalok eredményeiről, jogairól. Saját gyárunk példáit sorakoztatom az Ifjúsági Törvény biztosította Szellemi totó az A tavalyi nyáron olyannyi­ra hiányolt szellemi tornákat az idei évben több alkalom­mal is rendeznek az ifjúsági és úttörőház szervezői a békéscsa­bai Ifjúsági Park vendégeinek. Az elmúlt szerdán volt az első szellemi totó, melynek nyerte. ■■■«■■■»■■»■■»■■■«■■■■■■■—■■■■ИИИ1 Lázár Ervin: 10. — Tíz óra felé elsétálhatnál az okút felé. A nyárfás úton. — Számolni, mi? Holnapután kiskedden, borjúnyúzó pénte­ken — mondta hetykén a lány és fitymáló képpel elindult. — Kabátot hozzál — mondta magabiztosan Csapó — vagy va­lami kardigánt, este már hűvös van. Pláne éjfél felé. A lány legyintett. Ügy hogy a többiek is lássák. — Mit mondott? — kérdezték tőle a lányok. — Mit mondhat? — felelte a lány. — Hülyéskedik. — Ég. a szeme sarkából élesen Gsapóra nézett. Csapó napszemüvegben állt a föld szélén. Mosolygott. Munka után útba ejtette a ju. hászt. — Haragszik, papa? — Miért haragudnék? — Én ijesztettem meg a bir­káikat. A repülővel. A juhász dühös lett. — Jobb dolga is lehetne! Egész délután csak remegek az ijedtségtől. — Ha behajt, beugorhatna a kocsmába — Én magát följelentem — mondta dühösen a juhász —, be­megyek az igazgatóhoz. — Oda ráér holnap ts. Ma már úgysem jut be. Szóval be­jöhetne a kocsmába Nevetett. — Mi a fenét vigyorog? — A sofőr mit akart? — Gyapjút. — Főleg őt akartam megijesz­teni. — Hát, az meg is ijedt! — mondta a juhász és elmosolyo­dott. — Ügy el vágódott, mint a pinty! — Azért egy kicsit a birkákat is meg akartam ám ijeszteni. i— A fene egye meg magáit — mondta a juhász. Csóválta a jét és nevetett. — Akkor bejön? — Minden birkáért egy fröceg — mondta a juhász. — Hát, ha bírja — nevetett Csapó A juhász elég hamar berúgott, Csapó nevetve bízta rá a többi­ekre, az órájára nézett, és el­ment. — Légy szíves helyettem is — mondta neki Pálinkás. Hazament borotválkozni. Sze­rette az arcán a fehér haibot, mindig jó kedvre hangolta. Tízkor elindult Az ajtó előtt egy kislány állt: Kovács, Agi. lehetőségekről, a továbbtanulási adatokról, az üzemi négyszögek tevékenységéről. Elmondom á fiatalok érdekében tett szociális intézkedéseket, például azt is, hogy gyárunkban az idén csak­nem félmillió forint támogatást kapnak lakásépítéshez a fiata­lok. I Természetesen a külpolitika legfontosabb kérdéseiben, az in­ternacionalizmus, л világbéke védelmében is síkra széliünk. A küldött a gyár KlSZ-bizott- ságának vezetőségi tagja. Poli­tikai felkészültsége és eddigi munkája biztosíték arra, hogy méltón képviselje hazánkat és ifjúságunkat Berlinben. R. I. Ifjúsági Parkban sei Bielik Попа, Kisréti Irén, Kovács Mária, Süli Éva. Szeke­res Rudolf és Vantara Попа voltak. Legközelebb július 4- én a TÜSZSZI kérdéseiből ren­deznek szellemi tornát ahol az előző alkalom nyertesei is át­vehetik a könyvjutalmat — Az ág — mondta és Csapó fjeié nyújtotta a tiszafa ágait Csapó elképedve állt az ajtó előtt pár percig mozdulni sem tudott A kislány közben elsza­ladt — A hétszentségít — károm­kodott Csapó. Bement nézeget­te: hová tehetné az ágat. Bele­rakta a bőröndjébe. Szomorú lett, de azért elindult az okút felé. Másnap tíz óra felé szél kere­kedett. Le keUett állniuk, a gé­peket cövekekhez kötözték. Ko­csis káromkodott, hogy megint kevesebb lesz a kereset. „Ál­lítsd ei a szélet” — mondta nagyvonalú kézmozdulattal Pá­linkás, akj határozottan élvezte, hogy most jó darabig háborítat­lanul heverhet egy szalmakazal szélvédett oldalában. — Hált ez sohasem áD fi — mondta nem sokkal később Csa­pó —, én beugróm a pusztára. — Jó, csak azért iparkodj vissza. Hirtelen jött szél, hirte­len is áll el. Fél órája hevertek szótlanul a kazal tövében, Pálinkás él is aludt amikor egyszerre csak egy kisgyerek futott a géphez. — Hát ez meg kicsoda? — nézte Bíró, s erre előtűnt még egy gyerek, s megint újabbak. Fölkelt, kinézett 3 szalmakazal mögül. — Hű, d® jó Ids spdnkó! — mondta Huszár — A verebesí tanítónő — tette hozzá később. — Valami Krisztina... Körüldongták a lányt — még Pálinkás is felébredt — csak Bíró maradt távolabb. Kecses könnyed lány volt Fehér Krisz­tina, s a mozgásá ban volt valami

Next

/
Thumbnails
Contents