Békés Megyei Népújság, 1973. július (28. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-29 / 176. szám

Pillantás a lakásépítésre А йяегьсй évps terv, amelynek végrehajtását 1961-ben kezdték meg, egy­millió új otthon tetó alá ho­zását tűzte ki célul. Azt tehát, hogy másfél évtized alatt az ország lakosságának közel egy- harmada jusson korszerűbb la­káskörülmények közé. 1961 és 1970 között a tervezettnél va­lamivel több, összesen 610 000 lakás épült feL Ennek ered­ményeként, míg 1960-ban ezer lakosra 275, 1970-ben már 314 lakás jutott. 1970. április 16- án a párt Központi Bizottságá­nak és a Minisztertanácsnak együttes ülésén hozott határo­zatokkal a lakásépítés és -elosztás új feltételed teremtőd­tek meg. Abban az évben a ha­zai lakásépítés rekordot ért el: 80 276 új otthon fogadta falai kö^é a boldog bérlőket vagy tulajdonosokat. Az ezer lakos­ra számított évi 7,8 lakás meg­építésével a nemzetközi rang­listán jó nagyot ugrottunk elő­re. A rekord azonban rövid éle­tűnek bizonyult Kétféle érte­lemben is. Gyengébb rali növekedtek a költségek — 1968 és 1971 között, mintegy negy­venhat százalékkal '. — túlzottá vált a szanálások mértéke, akadtak sok milliót fölemésztő városközpont-rekonstrukciók, s állami hitelekkel luxusvillát összehozok.... 1 Ésszerű határ Sporthasonlattal élve. a ne­gyedik ötéves terv lakásépitési rajtja gyengébben sikerült Bo­nyolult, itt hely híján nem részletezett okok miatt 1971- ben „mindössze” 75 302 lakás került tető alá, s bár ez a hat­vanas évek második felében csúcsnak számított volna, az 1970-es eredmény fényében a reméltnél kisebb sikernek bi­zonyult 1972 azután rálicitált minden korábbira a 90194 föl­épült lakással. A sportnyelvnél maradva, a formajavulást az érzékelteti igazán, ha leírjuk: 1965-ben ezer lakosra számítva 5,5, míg 1972-ben 8,7 új lakás jutott Jogos bizakodással állapít­hatta meg az országgyűlés 1973. március 21-1 ülésén Fock Jenő, j a kormány elnöke: az egymil­lióból „még hiányzó 226 000 la­kás felépítése a hátralevő há­rom év alatt megvalósítható”. Igaz, nem kicsiny erőfeszítés­sel. Ц Minőségi változás Valójában az 1961-es kezdés­hez mérten ma már sok min­den nem úgy fest mint vélték, tervezték akkor. A gyorsabb ütem — az Építésügyi és Vá­rosfejlesztési Minisztérium vál­lalatai idén, az első fél évben 13 289 lakást adtak át 1211-gyel többet, mint tavaly a hasonló időszakiban, a második fél év­ben pedig 19 417 új otthon át­adása a kötelezettségük — össz­hangban áll a tervvel, ahogy az épített lakások összetételének módosulása, ugyancsak. Míg 1965-ben száz tetó afi került lakásból húsz voit egyszobás. 1972-ben már csupán nyolc; az állami lakások alapterülete az átlagos 48-ról 52 négyzetméter­re növekedett... ám e kedvező minőségi haladáshoz hozzácsa­pódtak kedvezőtlen, sőt káros jelenségek is. A számítottnál kiseMj pádé­ul az állami lakásépítés aránya. Tavaly állami erőből 29 600 ott­hon felépítése valósult meg, igaz a magánerőből történő lakásépítést is segítik az OTP- kölcsönök, 1972-ben száz lakás közül mindössze tizenkettőt emeltek kölcsön igénybe­vétele nélküL Erőteljesen meg­A Minisztertanács a napok­ban — július 19-i ülésén — tu­domásul vette a lakásépítés elő­irányzatainak teljesítéséről, va­lamint a szanálásokra, az épít­kezések költségeinek stabilizá­lására hozott intézkedések vég­rehajtásáról szóló jelentést* s határozatot fogadott el egyebek között a lakások, üdülők maxi­mális nagyságáról, ezzel össze­függésben a kölcsönfeltételek elveinek módosításáról. E kor­látozások — mert tagadhatat­lanul azok — az ésszerű ha­tárok rögzítésével éppen a gyor­saságot, a tizenöt éves lakás- építési terv teljesítését, s az ötödik ötéves terv lakásprog­ramjának jó előkészítését szol­gálják. Tavaly a tanácsok 10,2 milli- árdot — 1971-ben 8,3 müliár- dot — költöttek lakásépítkezé­sekre, a a nagyobb összegeket részben több lakásra, de más­részt a költségek emelkedésé­nek ellensúlyozására fordítot­ták. 1972-ben ugyanis — folyó áron — 20 600 forinttal volt drágább egy lakás, mint 1971- ben, s ennek felét magyaráz­hatjuk csak a tényleges ár­emelkedéssel, azaz az anyagok, szerelvények drágulásával. Az összeg másik felét annak tud­hatjuk be, hogy egyre több, az átlagosnál költségesebb, magas­házat építenek, nem fordítanak kellő figyelmet a területkivá- lasatásra, s ezért sokszor kü­lönleges alapozást igényelnek a lakóépületek... Ugyanakkor a 4 pßHRiBssi magánépítkezéséknél fe kis­kapukon jártak-keltek az „ügye­sek”. Ésszerű határt kellett ki­jelölni, itt-ott radikális eszkö­zökkel. ii Egy sző a válasz Eredeti előirányzat szerint a negyedik ötéves tervben 54 milliárd forint fedezte volna a lakásépítési leadásokat Az ár­emelkedések egy részének jo­gosként való elismeréséül ezt az összeget 1972-ben további 2,6 milliárddal toldotta meg a kormány, de ennél messzibbre nyújtózni már nem lehet. Az­az az adott pénzügyi keretek között kell teljesíteni a lakás- építési tervet. Jelek szerint 1973. első fél évében a lakás­építés költségeinek növekedése megállt — sokféle intézkedés hatására —, mérséklődtek a szanálások, s a Minisztertanács említett ülésén hozott — 1974. július 1-én életbe lépő — ren­delkezések pedig elősegítik a jogos igényeknek megfelelő magánlakás-építést. Továbbra is minden segítsé­get megad az állam a telep­szerű építkezésekhez — ez vi­déken legkevesebb 60 laíkás összefüggő, több emeletes épü­letekben való létrehozásával egyenlő —, de nem támogatja a jogos igényeket meghaladó otthonok kialakítását, sőt 1974- től ezekre az engedély kiadását is megtagadják. Az állami la­kásépítkezéseknél bevezetett szigorítások — így az, hogy a házgyárak árjegyzékben köte­lesek feltüntetni az egyes la­kástípusok árát — szintén a meglevő eszközeinkkel való ésszerűbb gazdálkodást szolgál­ják. Azt, ho"v 1975. végén a kérdésre, felépült-e az egymil­lió lakás, magyarázkodás nél­kül, egy szóval felelhessünk: igen! Mészáros Ottó 250 éves MezdberéBf Ünnepi tanácsülés — Társadalmi munkások kitüntetése Tegnap a zsúfolásig meg­telt mozi helyiségébe több száz mező herényi lakos érkezett, hogy részt vegyen a nagyköz­ség újratelepítésének 250. év­fordulójára rendezett jubileu­mi ünnepségen. Ez alkalommal ünnepi tanácsülést tartottak. Ott voltak a párt és a tanács me­gyei, járási és községi képvise­lői. a Hazafias Népfront. a KISZ vezető munkatársai Együtt ünnepelték a herényiek, kel a békési járás községeinek vezetőd. Békés város küldöttel A jubileumi ünnepség szóno­ka Siklósi Ferenc, a nagyközsé­gi tanács elnöke vo't. aki rö­vid történelmi áttekintést adott a község fejlődéséről. Elmon­dotta többek között, hogy a község neve hiteles okmány szerint 1347-ben fordult elő elő­ször. A török! és tatárdúlás után 1723-ban telepítették újjá, Szarvas várossal egyidőben. s 1730-ra már kialakult a három nemzetiségű — magyar, szlo­vák és német anyanyelvű lakos, ságból — a nagyközség. A ha­ladás mel’ett minden időben egységesen álltak kl a község lakói. Az önkényuralom elleni küzdelmet sok esemény igazol­ja. Az 1848—49-es szabadság­Péesi városnézéssel ért véget pénteken az eszperan­tista természetbarátok nemzet­közi találkozója, amelyet hato­dik alkalommal rendezett meg a Mecsekben a Magyar Eszpe­rantó Szövetség és a Magyar Természetbarát Szövetség. A táborozáson tizenkét ország het­ven természetbarát eszperantis- tája vett részt, köztük olyan tá­voli országokból is, mint például Japán, Kanada és Mexikó. harc idején, csakúgy mint az 1891. évi agrárszocialista moz­galmakban, illetve a Tanácsköz­társaság megvédéséért vívott harcban, derekasan kivették ré­szüket a mezőberényiek. Ezután a felszabadulás óta el_ ért eredményekről adott szá­mot a tanácselnök. A teljesen mezőgazdasági je'legű község­ből œocialista nagyüzemekkel, szövetkezetekkel rendelkező ipa­ri község alakult. „Ügy gondolom, ezt jól rep­rezentálják az alábbi számok: 1945. július elsején — a kisipa. fosokat is beleszámítva — mindössze 224-en dolgoztak az iparban községünkben, ma már több mint 3 200-an. A környező községekből, tanyavilágból 500. an járnak rendszeresen Mező- berénybe dolgozni. A mezőgaz­daságban mindössze másfélezer főt foglalkoztatnak. A kisipari szövetkezetek a megyei ossz ter. mêlés 10 százalékát adják.’’ — hangsúlyozta a tanáréin ök. Majd arról szólott hogy a köz­ség óvodáiba és bölcsődéibe va­lamennyi gyermek felvételt nyer. Elkészült a vízmű. hama. roean átadják az új áruházat, 33 új lakást Hűdig 62 lakást sikerült átadni a községben, amely többszintes tömbben épült Megépült a szennyvízhá­lózat gerincvezetéke, gondolnák az utak korszerűsítésére, a nagyközség állandó fejlesztésé­re. korszerűsítésére. Ezután a tanácselnök „Mező. berényért” kitüntetést adott át dr. Bak Mihály orvosnak, aki 38 éve gyógyítja a település la­kóit s fáradhatatlanul dolgo­zik a községfejlesztésért Ha­sonló kitüntetést kapott Mada­rász Pálné nyugdíjas és Schmidt György nyugalmazott tanácsel­nök. Társadalmi munkáért 90- en kaptak arany, ezüst és bronz fokozatú kitüntető jel­vényt és 80-an oklevelet. Szekeres András • IMIMIIIIK 3. Szergejev befordult a Sah- rezára. A sugárút széles, asz­faltozott szalagja két sorra ta­golta a házak kődobozait me­lyeket már a Harmadik Biro­dalom építészei emeltek, akik ugyancsak elözönlötték Iránt A mecsetek háttérben látszó ku­polát a karcsú minaretek éle­sen elváltak e kincstári jelle­gű épületektől. Az idő délfelé járt, a nap ir­galmatlanul égetett Egy zöld táblás üzlet előtt állt meg, amelyen szép arab ligatúra hirdette, hogy itt rö­vidáruval kereskednek, a bolt pedig Musza Ami rá jé. Az üz­letből ötven év körüli, alacsony termetű iráni férfi lépett ki, jellegzetesen húsos, hosszú or­rával hívta fel a figyelmet ma­gára. Ritkuló, hennával festett haja a napfényiben bíborszí­nűnek látszott. — Agai Szergejev, örülök a találkozásnak. A ház, ahová megyünk, itt van a közelben. Ez az üzlet az unokafivéremé — hadarta gyorsan és türelmet­lenül elvezette Jakov Vaszilje- vicset az üzlet elöl, mintha félne, hogy belép oda. — Köszönöm a fáradozását, agai Hodzsa AU. — óh, semmiség, én nagyon hálás vagyok Gyemidov úrnak. Ha egyszer megkért, hogy se­gítsek önnek, örömmel állok a rendelkezésére. — Hodzsa Ali hosszas magyarázatba kezdett, miért is lekötelezettje a kép­viselet gazdasági vezetőjének. Szergejev emlékezett rá, hogy Gyemidov elszegényedett keres­kedőként jellemezte Hodzsa Alit, s elmesélte, hogyan te­vékenykedik az iráni vállalko­zók között, akik kapcsolatban állnak a kereskedelmi képvi­selettel. Hodzsa AH a közvetítő szerepét vállalta magára, ami V. JEGOROV DOKUMENTUMREGÉNYE A szálak Schőnhausen tábornokhoz vezetnek FORDÍTOTTA: HAVAS ERVIN HODZSA ALI persze nem zárja ki, hogy időn­ként magának is szerezzen né­mi árut A NEP-korszakban esztendőkig a Szovjetunióban élt, Iránból importált szárított gyümölccsel kereskedett. Ügyes, vállalkozó szellemű, képzett embernek számított, akj kivá­lóan elsajátította az orosz nyel­vet. Sokat olvasott, ismerte Szaadi, Hafiz költeményeit Emlékezetből citálta e művek részleteit, számos közmondást, aforizmát használt. — Azt hiszem, meg lesz elé­gedve, agai Szergejev. A ház gazdája nagyon ' tisztességes ember. Hodzsa Afi megállt. — Erre jobbra, a sarkon túl — mutatta az irányt a karjá­val Bekanyarodtak egy mellék­utcába. Rögtön az első ház után, amelynek az oldala még a sugárútra nézett, szegényes kis épületek sorjáztak magas agyagkerítéssel övezve. Két­emeletes, üvegezett erkélyű ház előtt álltak meg. — Ez az — mondta Hodzsa All. — Nincs messze a sugár­útiéi és elég tisztességes épü­let, látja, nem is rejtették ke­rítés mögé — fűzte hozzá és megrántott egy huzalt a kapu mellett Valahol az udvar mé­lyében megrezzent a csengő. Serdülő korú fiú nyitott ifca- put Hodzsa Ali közben nyakra- főre dicsérte az ajánlott lakás előnyeit. Beléptek az udvarra. Tömött platánlombok szűrték meg a behulló napsugarakat A két kis szobából álló la­kást nemrégen tatarozhatták. Utcára néző erkély tartozott hozzá. A bútorzat ágyból, asz­talból és néhány székből állt. A többit a nagyszámú falmé­lyedés helyettesítette; keleti szokás szerint azokban helyez­nek el minden holmit amit máshol szekrényben, fiókban, egyéb alkalmatosságban őriz­nek. A gazda — egy sovány pos­tai alkalmazott — zsirpecsétes ruhában, mélyen hajlongott a vendég előtt Szergejev csak ezután nézett körül, Hodzsa All pedig kö­zölte a lakás bérét, mintha a hallgatag tulajdonos ott sem lenne közöttük. A lakás nem volt drága, elvisethetőnék is tűnt, Szergejev beleegyezett a feltételekbe. — A bánatot te leveszem a válláról —- mondta a gazda, képletesen kifejezve örömét a megkötött üzlet fölött Hodzsa Ali ugyancsak köz­mondással válaszolt: „Csak nehogy búzát árulj és árpát adj eir — A szemem világára eskü­szöm, Hodzsa Ali, minden rend­ben lesz! — mondta mélyei meghajolva a házigazda. Szergejev nem sokáig halo­gatta a költözködést egy óra alatt át is hozta holmiját a szállodából. Nyomban ezután, két hordár kíséretében ismét megjelent Hodzsa Ali. Egy rá­diókészüléket és selyem ágytakarót hoztak magukkal, ez utóbbit Hodzsa Alj azonnal rá­terítette az ágyra a régi helyett. A tulajdonos egy asztalkát ci­pelt be a rádiónak. — Mivel hálálhatom meg a szolgálatát agai Hodzsa Ali? — kérdezte Szergejev. — Miféle szolgálatot? Ezeket a tárgyakat néhány hónap múl­va visszaadja — a köszöneté lesz az én jutalmam. — Nem agai Hodzsa Alt nem foganhatom el ingyen. Így kellemetlen helyzetbe hoz en­gem. — A jó cselekedetért Allah gazdagon fizet — mondta mo­solyogva Hodzsa Ali. — ön vendég nálunk. A mi szokása­ink szerint, kötelességem segí­teni. „Ne, fogadd el — megsér­tesz”! Valamikor Önök ugyan­csak sókat segítettek nekem. Ezek a holmik különben is fö­löslegesek otthon. Idefelé jövet azokkal a kereskedőkkel mér­ten össze magam, akik kiön­tözött olajjal áldoznak „Izmam- zagye” kriptájában — és Hod­zsa Ali harsányan felneve­tett. 1023. JÜLIÜS 29. (Tolytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents