Békés Megyei Népújság, 1973. július (28. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-28 / 175. szám

Szabad szombat, szabad szombat Uol tölti, hogyan tölti szabad szombatját a dolgozó no? ••• A szabad szombat. Bekopog­tattunk néhány vállalat kapu­ján, érdeklődtünk. mit csinál egy-egy nödolgozójuk. ha sza­bad szombatja van. Cearnai Jánosáé Első állomásunk a békéscsa- ' bai Pamutszövő Vállalat. Itt, Csarnai Jánosné szövőnővel be­szélgetünk. Arcán, ahogyan ki­lép a zajos szövőteremből, még látszik a munka feszültsége, — A szabad szombatom ér­dekli Önöket? Nehéz arról számot adni, kérem. Hogy mi­ért? Elsősorban azért, meri minden percére annyi teendő esik, mint a réten a fűszál, j Nem is hiszem, hogy akad a világon olyan háziasszony, per- , sze elsősorban az üzemi dolgo­zókra gondolok, aki el tud­ná sorolni mindazt, amit elvé­gez egy nap. alatt. — Három fiam van. Az egyik már nős. A másik itthon, az üzemben dolgozik, a harmadik j pedig katona. A férjem a MÁV dolgozója. Három felnőtt ember I anyja. Ebből adódik a legszebb feladatok egész sora. Az ittho- j niakat ellátni, mosni, vasalni rájuk, a távollevőt hazavárni, olyan jó és felemelő. Lelkesedése átragad rám is, bólogatok, ö pedig folytatja. — Ha szabad szombatom van. ! jut idő- arra is, hogy házi­kertünkben dolgozzam egy ke- i vesel. így megterem itthon a | zöldségféle, a kerti konyhára- való. — Kirándulás, szórakozás ; nincs a programban? 1 — Van egy húgom Miskofr- : con, amióta szabad szombat van vállalatunknál, őt ie meg­látogatom néha. Bordi Alberto* — Lélektől lélekig- vezet az j út a szabad idő emberséges ut­ján. Visz bennünket tovább a ; kíváncsiság kocsija. Már a Bé­késcsabai Szőrme- és Kézmű- j ipart Vállalat egyik szűcsműhe- j lyében vagyunk. Tizenhárom j vidám, jó kedélyű asszony cse­veg itt, miközben ég я kezük ! alatt a munka. Özvegy Bordi Albertné ragyogó panofix bun­dát készít. Ügy áll műve előtt, mint a szobrász, aki tudja, hogy munkája szép és hasznos is, — Tudjuk, hogy egyedülálló dolgozó, és azt js, hogy egy fia van. Legyen szíves. mondja meg. mit csinál a szabad szom- j baton? — A múlt héten nagymosást, nagytakarítást végeztem. Jár­tam a piacon is, bevásárolni. Most vikendre készülök a szü­léimhez, Gerendásra. — Nagyobb utazás nem .sze­repel tervei között? — Az idén nem. Tavaly jár­tam társasutazás keretében a i „Szász-Svájcban”, Drezda ésj Karl Marx Stadt kornyékén. De ; ehhez nem volt elég a szabad I szombat, ráment az évi szabad- j ságom egy része is. — Nem nehéz egyedül élni, egyedül nevelni a gyermeket? — 1971-íben, amikor meghalt a férjem, úgy éreztem rám­szakadt az ég. Azóta már köny- nyébb. Látom, hogy megérte­nek, segítenek a vállalatnál, megértenek a hivatalokban, a közéletben is. A szabad szom­bat is egyik tanújele a meg­értésnek. Marsa к Andrásáé — Mit csinál egy értelmiségi asszony a szabad szombatón? Erré- a kérdésre Maczák Andrásné gyógyszerésznőtől, a Békés megyei Tanács Gyógy­szertári Központja dolgozójától kaptunk feleletet. — Nem vagyok jb riport­alany. — így kezdi a beszél­getést. de azért készségesen válaszol kérdéseimre. — A mi szabad szombatunk nem a szo­kásos szabvány szerint van be­vezetve, munkaidejét a hét más napjain dolgozzuk le. de mi így is nagyon szeretjük — folytatja a témát. — Milyen egy-egy szabad szombat „műsora” Önöknél? — veszem a( a szót. — Ami a hétköznapok roha­nó tempója közben elmarad, ta­karítás, mosás, vasalás, akt el­végzem. Hétköznap étteremben étkezünk, szabványok szerint főtt ételeket eszünk, szomba­ton megfőzöm a család, férjem és két fiam kedvenc ételeit. Olykor elviszem a két gyereket a strandra. Nemrég meghall­gattam egy orgonahangversenyt. Beethovent játszották, de töb­bet vártam a rendezvénytől. .. Egyébként Liszt-hódoló vagyok. — Hobby, egyéni kedvtelé­sek? — Szeretnék szabni, varrni, va« egy tóe villanyvarrógépem, a „högykritikusok” szerint nem minden siker nélkül dolgozom vele. persze csak a családtagok számára. — Utazás, távolabbi tervek? — Nagyobb utazásra nincs idom. De, ha eljutok Budapest­re, szakmai továbbképzésre, ak­kor megnézek egy-egy nívosabb fővárosi színházi előadási is. Egyébként időm nagy részét ar­ia használom fel, hogy új laká­sunkat, melyhez csere útján jutottunk, szebbé, otthonosab­bá tegyem. Szabad szombat, szabad szom­bat! Még nem nagyon régj fo­galom életünkben, mégis olyan, mintha öröktől fogva odatar­tozna. Vigyázzunk rá. hiszen minden perce a miénk! íiésskó András uuiininimiinnHiniiiiiiiinnuinnninnnumiii V. JEGOROV DÓK U MENTEM REGÉN YE Д szálak Schönhausen tábornokhoz vezetnek FORDÍTOTTA. HAVAS ERVIN Ligyija Alekszandrovna 4 евЁлш ШЗ. JÚLIUS 28, : 2: • 'Esteledett, amikor a Citroen j megérkezett Teherán európai : jellegű, északi részébe. Hároimr • négyemeletes házalt, tágas áb­■ lakokkal, széles, aszfaltozott ul­■ oák, parkok, emlékművek. Az ut- ! cári azonban a legújabb típusú : autókkal lovaskocsik, szamárfo­■ gatok. tevekaravánok kevered- ! nek. A kéfpupú óriások komoran : lépegetnek, mintha azon töpren- : génének, hogy e régi, kényelmes S utakat miért, is borították be bi- ! turnéiméi. : A Citroen a „Nagyeri” szál­; lónál fékezett. A kereskedelmi ; képviseletre már késő' lett volna : beláitogatni, így hát Szergiejev : elfoglalta szobáját és kényelme. ; sen végigheveri a díványon. ■ Reggel, elgyalogolva Teherán : legforgalmasabb útkereszteződe- : séig, az üzletekkel zsúfolt Lale- ; zár- és az ele gáns Isztambul ut- ! ca sarkáig, befordult a Lalezár ; utcába. Ebben, költői neve elle. • nére (Virágasrét utca) egyálta- ; lám nem pompázott virág, de ■ még egy fűszál £ém; viszont na­gyon élénknek, vidámnak tet­szett. A kirakatok — a szövettől a szivárvány színeiben csillogó drágakőig — roskadoztak az áru. tói. Szergejev hamarosan a fé­nyes, de nem túl hosszú utca végiére ért, ott már a Paminár kerület kezdődött, mely a keres­kedelmi képviseletnek is otthont nyújtott. Nem sokáig kellett ke­resgélnie, néhány perc múlva felkapaszkodott az épület má­sodik emeletére. íme — megkez­dődik a munkája. A folyosón sox ember — többségük hely, keres­kedői — várakozott. Szergejev megállt egy ajtó előtt: „L. A. Zagorujko főköny­velő1’. Bekopogott. — Szabad — hallott egy csen­gő hangot az ajtó mögül. Belépett, s határozatiam uil megtorpant. Azt képzelte, hogy egy száraz „számkukac” fogadja majd, de csodálkozására egy huszonöt év körüli, kedves arcú nő emelkedett fel az asztaltól. Szergejev zavarában valami olyasmit motyogott, hogy ő 3. fő. Egy alkalommal a gyógysze­részek munkájának méltatása­kor mondotta a szónok: a gyógy­szerész egész eleiében jót cse­lekszik. mert fájdalmat enyhít, s beteg embertársain segít azzal, hogy gyógyszert ad. Van ebben valami igazság. A segítés az emberi humanitás egyik köz­vetlen megnyilvánulása, mégha valaki csupán kötelességből te­szi. csupán azért mert ez a szakmája. De ha ez a munka pá­rosul az egyén humanitásával is. akkor azt az embert tiszteiéi, há­la és megbecsülés övezi. Ilyen ember Kemény Imre gyógyszerész, aki több mint fél évszázada a hivatásának él. A betegek igaz barátként, min­dig segítőkész társukként isme­rik. Még 1916-ban kezdte pá­lyáját, Szabadszálláson dolgozod s onnan került Békéscsabára. Most 75 éves. Amikor a meghitt csendesség­ben a Békés megyei Gyógyszer- tár Vállalat Központjának igaz. gjatói szobájában életéről, mun­kájáról beszélgetünk sem ta­gadja mag önmagát. Az embc- I ékről, a betegekről most is sok­sok szeretettel, kissé talán meg. hatottan beszél. Miért e megha­tottság? A múltat idézve egész élete végigpereg előtte, s arra gondol, érdemes volt. Tisztele­tet:. hálát és megbecsülést ér­zett mindig nemcsak a betegek, hanem felettesei részéről is. A legnagyobb elismerés éppen a napokban érte. Nyugdíjba vonu­lása alkalmából a Munka Ér­könyvelőt keresi, de a másik határozottan kezet nyújtott: — Zagorujko Ligyija Alek- eazandrovna, a főkönyvelő — Miben állhatck rendelke­zésére? — kérdezte hivatalos hangon, — Szergejev Jakov Vaszilje- vics könyvelő jelentkezem szol­gálatra. Ligyija Alekszandrovna arca megváltozott: — Moszkváiból1? A népbiztos. Ságról? — Nem. Bakui vagyok — vá­laszolta Szergejev és nehézkesen 'leült a székre. — Igen? — a nő nem palás- tolta csalódottságát. Kincs szünet állt be. — Mi újság Bakuban? — tör­te meg a csendet Ligyija Alek- szandrovna — Mindig öröm olyan emberrel találkozni, aki hazulról érkezett. Bár én csak néhány órát töltöttem Bakuban, de megtetszett nekem. Fél esz­tendeje, amikor ideutaztam. — Baku szépül, terjeszkedik. Arra gondolt, hogy untig ele­gendő a rövid válasz, hiszen ez a nő úgysem ismeri az új lakó­negyedeket, parkokat. — Azonnal láttam, hogy hon­nan érkezett Vajon я mi férfia. ink ' miért mindig kék boszton- ruhábao utaznak külföldre? — évelődéit Ligyija Aiekszand- rovna. — Mert akik ellátják óikét, ezt tartják a legalkalmasabbnak — dörmögte Szergejev, végigpfl. lant va a ruháján. A beszélgetés megint megsza­kadt . — Hol szállt meg... Jakov Va- sziljevics? — A „Nagyeri” szállodában demrend ezüst fokozatát kapta, melyet ünnepélyes xereteig ko­zott Nagy János, a megyei ta­nács elnökhelyettese adott át. — Soha nem gondoltam, hogy ilyen nagy öröm ér — mond­ja a kitüntetett. — Pedig nem ez volt az első. A félszabadulás óta érzem csak igazán a meg­becsülést. S ennek ékes bizo­nyítéka, hogy 1960-ban az Egész, ségügy Kiváló Dolgozója, 1970- ben az Érdemes Gyógyszerész kitüntetést kaptam, ezenkívül 25 éves pártmunkáért Jubileumi Emlékérmet. És most a legszeb­bet. a kormánykitüntetést. Nem is találok szavakat örömöm ki­fejezésére. Szeretem az embereket. Jó érzés, 'hogy .bizalommal fordul­na^ a gyógyszerészhez. Sokszor kémeik felvilágosítást a gyógy­szer hatásáról, elmondják ba­jukat is es ha ismét visszajön­nek, közűik, hogyan, használt az orvosság. Nem mindegy ho­gyan adjuk át azt a gyógy­szert. A beteg érzékeny a hang színére is, s ha mindemel­lett kedves szóval ^tanácsadást is kap, akkor a bizalma erősödik. Kemény Imre így dolgozott évtizedeken át. A békéscsabai 3-as gyógyszerbárban sokan is­merik. Mindig szívélyes, udvari­as a betegekhez, s munkatársai is tisztelik. Tizenegy évig dol­gozott csupán ebben a gyógy­szer tárban. de tíz évig volt a vállalat párttitkára is. Az egész megyében ismerik tehát, s mi­vel szeptember 1-vel nyugdíjba vonul, munkatársai meleg han­gulatú ünnepséget rendezték. Feleségével együtt, akii hosszú evekig munkásőr is volt, a fel­szabadulás első éveitől aktívan vesz íészt a munkásmozgalmi életben. De most sem kíván pi­henni. — Családi okokból Budapest­re költözünk — mondja. — Ott is szeretnék bekapcsolódni a közéletbe. Szerettei és emberséggel vé­gezzék munkájukat. Éljen ben­nük a hivatástudat, mert soha ilyen erkölcsi és anyagi megbe­csülésben nem volt részük a gyógyszerészeknek, mint a mi társadalmunkban. Kasnyik Judit — Még ma bemutatom magát a gazdasági helyettesünknek. .Jó az ismeretsége, keres majd egy kellemes lakást. Egyedül érke­zett vagy я családjával?... — Nincs családom. __ Nos, kezdje a munkáját tá­jékozódással: meg kell ismernie a piaci konjunktúrát, a megkötött szerződéseket. Azután nézze át a tavalyi. 1939-es beszámoló je­lentést. A konkrét tennivalóira később térünk rá. bu gyija Alekszandrovna azon­ban elég részletesen elmagyaráz_ ta, hogy mi les 7. a feladata. Szergejev örömmel vette tudo­másul, hogy a nő nagyszerűen ismeri a rábízott ügyeket. Végül líigyija Alekszandrovna felállt az asztaltól. __Menjünk, bemutatom a k épviselet vezetőinek és я köny­velés dolgozóinak. Mindketten kiléptek az irodá­ból. ф * ^ — Mit szótez, Hans, mennyire elszemtelenedtek ezek a helyi firkáezok — a nehézkes, hosszú hajú, szőke férfi, — már túl a negyedik ikszen, — felemelke­dett a?, asztalka mellől és oda- nyújtott egy iráni újságot be­szélgetőtársának. ­— Max, úgy latosaié, felhábo­rodásodban azt. is elfelejted, hogy nem tudok perzsául. — Majd. én felolvasom — és Máx. ahogy a másik nevezte ót vagyis von bittel, az iráni nemet követ, lassan, akadozva fordítani kezdte német nyelvre az említett cikfcßfc” „Országunk fokozatosan olyan képet elit, mintha civil ruhás német csapatok bekebeleztek мой», Alte* a tanú ninoe ■« „Egész életében jót cselekszik..." Búsa as útssélen Kondorosról Szarvas felé kő zeledve szőnyegként takarják lt az út padkáját a gépkocsikro leszóródott búzaszemek milliói Önfeledten lakmározzák a vére bek, a gerlék, galambok és ön magukban talán csodálkoznál is, hogy milyen jóravalók az em bereg. Ha autó közeledik, riad tan felrepülnek és a jóllakott Ságtól ellustulva alig tudják el kerülni az összeütközést Egyi kük-másikuk nem is képes é a porba, illetve a búzába hull miután véres nyomot hagy ma ga után a szélvédő üvegen. Mennek az ömlesztett búza vaj megrakott teherautók egy más után. Szerencsére sokszoi kell fordulniuk. mert vai mit szállítani. Sietne! is. Am egy kis szélör. vény olykor-olykor bclemarko a ponyva nélküli rakományba, i játékosan leszór belőle egy fél- lapátra valót. És mintha élvez, né. néhányszor megismétli a esínytevésl. Kíbicnek semm sem drága. Van olyan is, hogy a gépko csiról a réseken szóródik le а búza. Olyasfajta módon, mint s homok a homokórán. Csak ei inkább a kilométert és nem aa időt mutatja. Lehetne szabályoz­ni is úgy, hogy a „búzaára’ mondjuk 10 kilométerenként jár jón le. Ha siet, egyik-másik rési be kell tömni. Elvégre a búza mégsem kimondottan madárele­del. —or.

Next

/
Thumbnails
Contents