Békés Megyei Népújság, 1973. július (28. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-28 / 175. szám

Kúdái János látogatása Zuglóban ! Kádár János, a* MSZMP KB első titkára Németh Karolynak, a budapesti pártbizottság első tii- kárának társaságában a XJV. kerületbe látogatott ée megtekintette az örsvezér téri új lakóte­lepet, (Fotó KS — Wormser Antal felv.) №м1п»н1иини*шни«1»инм11нпн1«|ии11«и«н111н»ж1имит»»ип1м1н»им»н11»и«1 ? m w « ■ : « : 1 a a a a S ■ ■ : : : * ! ■ a « « a a X Szarvason az ipart. őt ipari szövetkezet képviseli, melyek­nek éves termelése, értékben mintegy 400 millió forintot tesz ki. A ikét legnagyobb a vas- és fémipari, valamint a Szirén ruházati szövetkezet. Az utóbbi, a tavalyi eredménye alapján az idén elnyerte a - Kiváló Szövet­kezet címet. Először az immár több mint két évtizedes fenn­állása óta. Mindezekről Kőris György, a városi pártbizottság titkára tá­jékoztat, aki többek között még I azt is elmondja, hogy a ruhá- zati szövetkezetben jól szerve- ; zett a munka és az egy főre j jutó éves termelési értéke — j jelentős bérmunka mellett is —, | meghaladja a 120 ezer forintot. ; Az évek során magam is fi- , gyelemmel kísértem a szövet- I kezet fejlődését. Lépésről lépés­re haladt előre, nem hagyva ma­ga mögött légüres teret, amely visszahúzhatta volna. A veze­tők szerények maradták, soha nem próbálták a szövetkezetét nagyobbnak feltüntetni, mint amekkora. Reálisan ítélték meg a helyzetet és a körülmények­hez alkalmazkodva igyekeztek a termelést úgy kialakítani, hogy a szövetkezet versenyké­pessé váljon. Egy kis visszapillantás Kőris György sok elfoglalt­sága közepette is szívesen el­kísér a szövetkezetbe. Ügy vé­lem, mint szarvasi lakos is büszke a város immár neveze­tessé vált ruhaiparára. Mint párttitkár pedig egyetért velem abban, hogy a Népújság ennek a szövetkezetnek az életéből adjon az olvasóknak egy csipet­nyit ízelítőül. De kezdjük talán egy kis visszapillantással ! Szabómesterek alakították meg a szövetkezetei 1950-ben, majd szabósegédeket is befogad­tak magúk közé. Kezdetben férfiöltönyöket és munkaruhá­kat készítettek. Később férfi­ingeket is kezdtek gyártani, s 1963-ban teljesen erre az egy profilra tértek át. Kezdődött a szalagtermelés, amihez hozzá­értés kellett. Tanműhely léte­sült, ahol évről évre képeztek ki fiatal lányokat varrónőkké. Később közülük néhányan a ruhaipari és a közgazdasági technikumot is elvégezték. És -1971-ben Szarvason létrehozták a ruhaipari szakközépiskola ki­helyezett tagozatának egy év­folyamát, ahová 18-an jelent­keztek. Ök 1975-ben érettségiz­nek. Közben jöttek is a saakkép- zett fiatalok. így lett Máté László termelési, Kiszely Mi­hály áruforgalmi osztályvezető, felsőfokú technikumi képesítés­sel pedig Hoffmann Irén és Bene Katalin modellszerkesztő. A szakmunkásképzés termé- y:en évről évre folytatódik, Többen szakmunkásvizsgát tét­így lett nevezetes a Szirén tek az idősebbek közül is, akik­nek előzőleg tanfolyamot szer­vezett a szövetkezet. Harc a másodpercekért Máté László számítása sze­rint ma egy ing átlagosan 30 perc alatt készül el a szövet­kezetben. Azelőtt jóval hosz- szabb idő kellett hozzá. Sorra, rendre faragta le a másodper­ceket a technika és a technoló­gia fejlesztése, az ehhez igazo­dó szervezés, nem utolsósorban pedig a szakmai hozzáértés, amit a vezetők és a dolgozók tanulással és gyakorlattal sze­reztek meg. Ám ahhoz, hogy a szövetke­zet versenyképes maradjon, to­vábbi „időnyerésre” van szük­ség. Máté László erről a kö­vetkezőket mondja: — Egy ing előállítási idejét átlagosan 24—25 percre kell csökkentenünk. hogy a világ- színvonalat elérjük. Tehát 5—6 percet kell még ledolgoznunk. — Milyen lehetőségek van­nak rá? — Több új gépünk van. amit csak nemrég helyeztünk üzem­be. Ezeknek az eredménye ha­marosan -megmutatkozik majd. De gépesítünk még tovább, ami­hez érteniük és alkalmazkod­niuk kell a dolgozóknak. Emel­lett persze a munka- és a tech­nológiai fegyelem betartása is fontos követelmény. Hogy a gépesítésben meddig jutott a szövetkezet, arra Ba­bák Mihály, a szövetkezet párt- alapszervezetének’ titkára egy epizóddal világít rá: — Meghívtuk az NDK-beli TEXTIMA varrógépgyár mű­szaki igazgatóját: látogasson el hozzánk Szarvasra. Nem akart kötélnek állni, gondolván, hogy kicsi a szövetkezet. Később mégis rászánta magát és elcso­dálkozott a látottakon. Amikor pedig az idén Máté Lászlóval, Fabó Béla technikussal és j Pusztai János áruforgalmi ügy- i intézővel kint voltunk a lip­csei vásáron, ő hívott meg minket gyárlátogatásra. Azóta is jó a kapcsolat közöttünk. Technikai újdonságok Való igaz, jócskán van látni­való az üzemrészekben, ami legalábbis nekem technikai új­donságot jelent. Érdekes látvá­nyosságot nyújt például, ahogy a 6 fejes hímzőmotolla külön­böző kis ábrákat hímez auto­matikusan. Az a "három gép, amelyen Burázs Györgyné dol­gozik, gomblyukakat köt. Any- nyit, ahányra szükség van. Csak be kell állítani a gépet és sor­ban ráhelyezni az ingeket. Egy­egy gorrtblyuk néhány másod­perc alatt kész. A két zsebfelvarró automa­ta gép is igen sok embert he­lyettesit. Mj is lenne, ha egy­szer elromlana valamelyik? Vannak szakértők, akik gyor­san kijavítanák a hibát. Ennél és a gomblyukkötőnél is. Egy olasz cégtől vásárolta a szövet­kezet a gépeket. Két műszerész Olaszországban sajátította el szerkezetük és működésük tit­kait. És mennek még mások is abba a gyárba tanulni. Sok más újdonság is van, me­lyek mindegyikéről külön elő­adást tudna tartani Máté Lász­ló. Arról is, hogyan kapcsolód­nak be ezek a termelés egész folyamatába és a közeljövőben milyen új gépek, berendezések érkezését várják. Elmondja, hogy bővítik a varrodát és új vasalótermet alakítanak ki, amely kedvezőbb munkafelté­teleket biztosít majd. Mindezek alapján 1975-ben a termelési érték eléri már a 130—140 millió forintot. Amilyen meggyőzően és lel­kesen beszél, nem is kételke­dem abban, hogy a szép tervek megvalósulnak. És mind köze­lebb jut a szövetkezet a világ- színvonalat jelentő, de ma kis­sé még távolinak tűnő célhoz. Ahhoz, hogy átlagosan egy ing elkészítésének ideje 24—25 perc­re csökkenjen. Több a jó, mint a rossz Az is igaz, hogy az új techni­ka beszerzéséneK anyagi felté­teleit a régi technikával kell megteremteni. Ezért pedig már az előző években is talán a Zója-szalag, s az ahhoz tartozó Egyetértés aranyjelvényes szo­cialista brigád tett a legtöbbet. Nem a legfiatalabbak, akik a brigádban dolgoznak, ám itt is érvényes az a mondás, hogy gyakorlat teszi a mestert. Az évek során szalagvezetők, meó- sok kerültek ki közülük, sokan többszörös kiváló dolgozók. A szaiagvezető Kovács Mi- hályné, aki a 1 egszókimondóbb asszonynak Borgulya Pálnét tartja. Ô nem is lepődik meg, amikor egyből azt kérdezem: — Miért szoktak perlekedni? — Hát ha olykor jönne... Például rossz a szabvány. Emi­att lassan, vigyázva kell dol­gozni. Mi korrigáljuk a hibát, de közben nem keresünk. Elő­fordul — válaszol. Véleménye szerint azonban sokkal több a jó, mint a rossz. ! A legfontosabbnak tartja, hogy a szalagban mindenki iparko­dik, senki sem húzódik a mun­kától. Jól termelnek, van pénz. Végül megjegyzi: — Általában havi 2300 fo­rintra vagyunk „hitelesítve”. Üzemmérnök, üzemgazdász és általános iskolai tanárképzés a katonai főiskolán A honvédelmi miniszter es а művelődésügyi miniszter egy üt _ tes utasításban szabályozta a Magyar Néphadsereg katonai főiskoláin szervezett üzemmér­nöki. üzemgazdász, illetve álta­lános iskolai tanárképzést. Az utasítás értelmében a Kossuth fajos Katonai Főiskolán, a Zal­ka Máté Katonai Műszaki Fő­iskolán és a Kilián György Re­pülő Műszaki Főiskolán az 1973—74. tanévtől kezdődően a műszaki, a gazdasági és a ta­nárképző főiskolákon létesített szátok szerinti képzés folytat­ható. A honvédelmi miniszter a művelődésügyi miniszterrel ; egyetértésben alaikítja ki az ] üzemmérnök, üzemgazdász, il- j letefleg általános iskolai ta­nárképzés szakjait. A pe- ; Egyetlen férfi a szalagban : Kozsuch Pál, aki a munka irá­nyítója. — Harciasak a nők? — for- j dúlok hozzá. Az asszonyok derülnek: — Neki nincs epéje. Csak : mosolyog és hallgat — mond- j ják, hátha sikerül egy kicsit j kizökkenteni megszokott nyu- | galmából. De hiábavaló a ki- j sérlet. Aztán Kovát» Mihaiyné foly­tatja a tréfát: — Voltunk kiránduláson Gyöngyösön, ő az egyik cső- j portot eltérítette. — Géppisztollyal? — nézek rá, de a választ az asszonyok­ra bízza, akik mondják is: — Nem, borral. Azaz... a bor miatt elfelejtette az utca nevét, ahová el kellett volna jutni. Végül azért eljutottak. Rövid ideig sikerült titokban tartani a „ballépést”. Kasuba Andrásné is megszó­lal: — Mindenki csak egy vala­kinek mondta el, hozzáfűzve: De ne mond meg másnak! így hamarosan elterjedt a híre. _ Okosan élni ée dolgozni Kedvesek, barátságosak az asszonyok, jó a hangulatuk. Biztonságot jelent számukra a szövetkezet tervbe vett további fejlesztése. — Jövőre itt kibontják a fa­lat — mutat arra Mótyán Fél­né, amerre majd bővítik a mun. katermet, illetve kívül már te- j tő alatt is áll az új épület. Megszűnik a zsúfoltság, ami most még neheçiti a munkát. Harc a másodpercekért — ez áll a vezetők és a dolgozók tö­rekvésének központjában. S a kommunisták határozottan fog­lalnak állást abban, hogy 1975- ig a munkaszervezési program — az üzembővítés, az új gépek beszerelése — megvalósuljon. Ég megvan az anyagi alap ar­ra, hogy a szövetkezet vezető­sége elsősorban a közvetlen termelőmunkában dolgozók át­lagbérét növelje. Babák Mihály a párttag­gyűlés határozata alapján tájé­koztat mindenről és az a véle­ménye még, hogy a szakmai képzés mellett egyre inkább követelményként jelentkezik az általános műveltség fejlesztése. A politikai képzésre vonatko­zóan elmondja: — ősszel új oktatási forma kezdődik: a politikai vitakör- Szeretnénk ha я közéovezetők és a dolgozók közül minél töb­ben részt vennének rajta. Végül így fejezi be a beszél­getést : — A technikai feilődés széles látókörű, művelt embereket kí­ván. Okosan élni, okosan dol­gozni. A társadalom javát is szolgálva, egyénileg itt, a szö­vetkezetben boldogulni. Azt: hiszem, ehhez nem kell semmit hozzáfűzni. Passtor Bél* dagogia szakos tanári okle­vél neve’őotthonok ban és kollégiumokban nevelő-tanári munkaikor betöltésére képesít. A katonai főiskolákon a kép­zési idő négy év. A katonai főiskolákon folyó üzemmér­nök, üzemgazdász, illetőleg általános iskolai tanárképzéssel kapcsolatban a honvédelmi mi­niszter hatáskörébe tartozik: az oktató-nevelő munka irányítá­sa és ellenőrzése, az oktatók kinevezése. iVetve megbízása, a képzés tárgyi és pénzügyi felté­teleinek biztosítása, az ezzel kapcsolatos intézkedések meg­tétele. A honvédelmi miniszter az üzemmérnök, üzemgazdász kép­zésére. illetőleg az általános is_ kólái tanárképzésre vonatkozó hatályos jogszabályok figyelem, bevételével alakítja ki a fel­vételi feltételeket, a képzés szervezeti rendiét, a tanulmá­nyi. fegyelmi és vizsgaszabály­zatot, a tanulmányi eredmé­nyek nyilvántartását. A művelődésügyi miniszter as üzemmérnök, üzemgazdász, illetőleg az általános iskolai ta. nárképzést illetően a tisztkép­zés érdekeinek, a néphadsereg szolgálati utasításainak, vala­mint a honvédelmi miniszter szervezési és kito—'^i rendel­kezéseinek figyelembevételével határozza meg я szakok tanter­vét és az egyes tantárgyak programját, továbbá általános felügyeleti jogkörében ellenőr­zi az oktató-nevelő munkát, a tantervek és programok meg­tartását, valamint megbízza az államvizsga bizottság elnökét. Azok a tisztek, akik я kato­nai főiskolákon 1973. szeptem­ber r. előtt szaktechnikusi, illet­ve számviteli képzést szereztek, az üzemmérnöki, üzemgazdászi képesítés megszerzésének enge­délyezését — szolgálati úton — 1974. december 31-ig a Magyar Néphadsereg személyügyi fő­csoportfőnökségétől kérhetik. A szükséges különbözeti vizsgákat és az azok letételének idejét a Magyar Néphadsereg tiszti es tiszthelyettesi kiképzési cso­portfőnöke szabályozza. Az üzemmérnöki, üzemgaz­dászi. illetve általános iskolai tanári képesítései rendelkező tisztek kiegészítő egyetemi ta- nu’mányaival kapcsolatban a korábbi utas:*" ~^k az irány­adók. Az u+46itas 1973. szeptember 1-én lép hatályba. lói fizetett a zöldborsó A termelőknek idén jól fize­tett a zöldborsó, kedvező volt a termés és a feldolgozó ipar nagy tételeket vett át. A kon­zervgyárakban is elégedettek az átvett áru mennyiségével és mi­nőségével. A zöldborsó konzervipari idé­nye a gyárakban befejeződött. Mintegy 55 000 tonna zöldbor- sószerriet vettek át a termelők­től, 7000 tonnával többet, mint az elmúlt évben Mindez azt je­lenti, hogy hozzávetőleg 100 000 tonna zöldborsókonzervet ké­szítenek a gyárakban s a tavalyi­nál több kerül az üzletekbe. A gazdaságok 1973-ban több mint 12 000 hektáron termeltek zöldborsót a konzervipar meg­rendelésére. A gyáraknak 163 termelőpartnerük van, ezek a gazdaságok a konzervipari zöld­borsó-alapanyag több mint felét biztosították. A gazdaságokban gépekkel gyorsítótták meg a munkát — részben ez a ma­gyarázata a jó minőségnek. 3 ШЙ ira, JŰUÜ6 ss.

Next

/
Thumbnails
Contents