Békés Megyei Népújság, 1973. július (28. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-22 / 170. szám
Egyezség, amire мш isznak áldomást Mozdulatlanul áll a levegő a búzatáblák felett. A kombájnok szinte magúikkal viszik a kaszáik által felvert, csípős porfellegeket. Azt mondják, árnyékban 36 fokot mutat a hőmérő. Lehet. Itt az aranyló tarlón, a búzatáblákon minden bizonnyal 40 fölé ugrana a higanyszál. Mint a tengeren a csata baják, úgy sorakoznak az arató- cséplő gépek a végtelenbe nyúló búzarengetegben. Falják, csépelik a dús kalászokat. Ami- 1$эг megtelik a tartály a csövekből, vontatóikba ömlik a barna mag. Zúg-zakatol a határ s a gépek kormánykerekei mögött verejtékkel kevert port törölnek arcukról az aratók. — Saját gépeinkkel nem tudunk megbirkózni az aratással — mondja Lagzi Mihály, a békéscsabai Május 1 Termelő- szövetkezet elnöke a városi pártbizottság első titkárának. Gyulavári Pálnak — 1470 holdból eddig 600-zal végeztek kombá j nosainfc. — Segítséget kértetek? — érdeklődik Aradczki János, a városi pártbizottság titkára. Az elnök megáll a búzatábla mellett húzódó másfél ember magasságra nőtt zöld kukoricás szélén. Elmondja, hogy járt a csabaszabadi Magyar—Csehszlovák Barátság Termelőszövetkezetben, de az elnökkel nem tudott beszélni. Arról viszont hallott, hogy állítólag a csabaszabadiak Sarkadnak ígérték oda a gépeket. Pedig a Május l Tsz víznyomott területén, ha valamelyik városhoz tartozó közös gazdaság nem segít, minden erőfeszítés ellenére nem birkóznak meg a nehéz feladattal. Nem az öt kombá jnoson múlik, hiszen Bagi íjászló, Váradi László, Kovács Adám, Vozár György és Kri- zsán Mihály szinte éjjel-nappal arat. Szót váltanunk sem sikerül velük, csak Krizsán Mihállyal. Ebédelésből igyekszik vissza, hogy leváltsa az őt helyettesítő másodév® szakmunHlinilHIIIIIIIHIHllllllHUMINIHUII emelni я dákkal kőzpcnlbi Irodáit. Mikor a tervezők hajthatatlanok maradtak, egy nap huszonhét pakisztáni tőkés család bejelentette: pénzt adományoztak a kormánynak (a legtöbben természetesen az érintett nagy- vállalat) azért, hogy mecset épüljön a Pál tan Maidanon, azon a területein, amelyet ők erre a célra megvásároltak. A me_ eset el is készült — most keresztben áll az egykori út tengelyén. Dákká második főútvonala nem haladt ált a konszern üzemén, soha nem érte el az /első főutat, hanem megrekedt a mecset fölfelé vivő széles lépcsősorainál. A bazár élénk — pedig az áru kevés ás rcssiz minőségű. „Este látná csak, gz az igazi” — lelkendezik Asraful — kis tüzek a boltajtókban, ének, zene, nagy beszélgetések”. „Jöjjünk le este” — mondom „Nem ajánlatos, ha itt világot arcbőrt látnak, mindjárt azt hiszik: amerikai. S a háború óta amerikainak az utcán itt egyáltalán nem biztonságos. Gyűlölik őket”, A Paltan Maidan Dakka politikai központja. A közelben állnak a miniszterek — a minisztérium hivatali szerepét is betöltő — házai. Itt pedig a nap minden szakában hangszóró*, riksák járnak. A legkülönbözőbb politikai pártok agitátorai ülnek a tarka-barkára pingált — háromkerekű kerékpárra emlékeztető —■ járművekben. A polémia nemegyszer rendkívül éles. Ha például, találkozik a Nemzet Szocialista Pártnak (szélsőbaloldal) a riksája az Avatni Liga (a kormánypárt) rí1'-*Iával, abból maidnem bizonyos; verekedés lesz. A mecset kástanulót. Arcán ая olajos porréteg alatt több napos sza- kálltüsikék. — Bizony az aratás nem szépségverseny — simít végig az állán. — Hajnalban kerülünk és sötétben fekszünk. Nincs idő a borotválkozásra. Egyezkednek az elnökök Amikor beülünk a gépkocsiba bőrünket csípi, marja a búzapor. Kellemetlen. Am az aratóknak még inkább az, hiszen hetekig benne dolgoznak. Utunk Csabaszabadiba vezet. A termelőszövetkezet vezetőit megbeszélés közben találjuk a központban. Nemrég jöhettek be a földekről. Dávid Imre főmezőgazdász hajában pelyva- szemeket látunk, Kispál Antal elnök arcát és ruháját is por lepi. — Ha az idő nem romlik el, vagyis nem esik az eső, a hét végére befejezzük az aratást — mondja az elnök —, utána Sarkadra megyünk, segíteni. — Inkább a Május 1-be adnátok a gépeket. Az élnök «ránéz a városi titkárra. — Nem kerestek bennünket. A sarkadiakkal pedig hónapokkal ezelőtt megállapodtunk. A pártmunkások érvelnek, az elnök és a főmezőgazdász hajlik is a szóra. Azt azonban joggal elvárják, hogy akinek segítségre van szüksége, az • keresse meg őket. S mintha csak meghallották volna a 20 kilométerre levő Május 1 Tsz vezetői a beszélgetést,, néhány percen belül „befut” ide, csabaszabadiba a városi tanács elnöke, dr. Harasztj János és Lagzi Mihály tsz-elnök. Rendeződnek a dolgok. Igaz, nem egybőL — Hétfőtől öt kombájnnal és a szállító jármüvekkel mehetünk hozzátok — mondja Kispál Antal. — öt gép nekünk sok. Hég ■•■••■■■■•■■■«■■■■■■■■■■■■■■■a■■•■■■■■■■■■>•*■ S ! előtt belebotlunk egy ilyen kis- ; híján elfajuló szócsatába. Az j „áruló”, az „ügynök’“, a „gyil- j kos” nem számít durva sértés- • nek. Ügy tűnik a tűrési határ: j Mudztsibur Rahman sejk, mi- j niszterelnök személye. Amikor : az ellenzék) riksa hangszórója • Mudzsib sejkrő] kezdi el har- ! sogni, „kiárúsítja Indiának az • országot”, dühödt kiáltások vá- ; ]aszóinak a tér minden sarkából. : Bandladesban most az ellenzék £ India-ellenességgel manipulál. £ Az elpusztult hidakat — mond- £ ják — az indiaiak robbantották ; fel. A kiürített gyárakat az in- ! diaiak szerelték le. A hiányzó • rizsit az indiai hadsereg ette S meg.) A kiáltásokat tett követi. £ Indulatos emberek rázzák, tépik £ a riksát, amelynek hátára békés, ! óriási szemű szerelmespárt pin- ! galt valamelyik ismeretlen £ giccs-festő. A riksa felborul, az J agitátor a földön fekve még né- ; hány szót mond mikrofonjába, ! amíg ki nem tépik a csatlakozót £ é* elnémul я hangszóró. Mudzsibur Rahman a nemzeti £ függetlenség, a szabadságért £ folytatott n,ehéz küzdelem való- ! ságos jelképe. Személye — mint £ a választások is bizonyították — £ érinthetetlen, „ mellette szava- 5 zók óriási többségben vannak. £ Persze a többség csak azt biz- ! tosítja, hogy hozzá lehet fogni : ahhoz az óriási mennyiségű £ munkához, amelyre itt — a vi- • lág egyik legszegényebb orszá- ; gában я taî praálláshoy szűk- ! ség van. A munka, az akará® és ! a következetesen végigvitt prog_ £ re«szív politikai irányvonal ve- £ zetheti csak fölfelé Bengáliát. | Kereszty András g (Vége) s lenne kettő — válaszol Légii Mihály. — Én pedig nem szeretném szétszakítani a jól összeszokott brigádot. Inkább azt mond meg, mennyi lenne, amit a mieinknek kellene levágnia. — Azt az idő mondja meg. De rendben van. Jöjjön mind az öt és adjátok a szárítót is. Nem csap egymás tenyerébe a két elnök és aratási pálinkát sem isznak a megkötött egyessé gre. Elég az adott szó. Az aratási pálinka amúgy is kiment a divatból Helyette viszont a csabaszabadiak colát és jaffát szállítanak a mezőn dolgozóknak. Villognak a sárga fények A ikézi kasza, a sarló és a többi, aratási embernyúzó szerszám már régen a padlásokra került, de ez a nyári nagy munka még most is egész embert kíván. Igaz, az asszonyok, lányok — akik valaha a markot szedték a férfiak után — ezekben a hetekben talán ki sem mennek a búzatáblákra, a háztájit gondozzák, de a férfiak még talán télen is emlékezni fognak az aranyló búza jellegzetes illatára és jóllehet bőrük megbiasereg a csípős por emlékétől. Ezek a gondolatok jutnak az ember eszébe. A dű- lőutakon, zöldellő kukoricatáblák között, fut velünk a gépkocsi a Magyar—Csehszlovák Barátság Termelőszövetkezet gazdagon termő búzatáblái felé. — Ilyen termés, mint az idei, soha nem volt ezen a földön, amióta ' felszántották — mondja elégedetten az elnök. — Hek- táranként 42—43 mázsás átlagra számítunk. Van cúyan 200 hektáros Bezosztája-táblánk, amelyik megadja hektáranként a 45 mázsát. Szűkül az aratni váló. Behán János, Szikóra Béla, Susánezki János, Petrina Pál komjbájno- ' sokat és a 16 szállító jármű vezetőjét nem kell biztatni. Megállás nélkül róják a köröket s ! a gépek mögött boglyákban ! marad vissza a kicsépelt szál- ■ ma. A kombájnok tetejére sze- ; relt, sárgán villodzó lámpák ; egymás után jelzik, hogy meg- \ teltek élettel a tartályok. Nincs j fennakadás. Ezekben a hetek- ! ben szervezetten, egymás gon- : dolatát lesve dolgoznak a ter- ; melőszövetkezetek gazdái. A ! gépműhely vezetőt, Kádas Gá-: bort is hiába keresné bárki a • központban. Hajnaltól késő es- | tig ott van az aratók között, s ■ ha valami géphiba adódik, j azonnal intézkedik, : Nincs ez másképpen egyik bé- j késcsabai termelőszövetkezet- ] nél sem. Gondjaik ugyanazok. : S ha valamelyik hamarabb vé- j géz az aratással gépeit, máris • irányítja azokhoz, akiknek még ! van vágni valójuk. Mert a cél ! egy. Minél hamarabb befejezni ; az aratást. Biztos helyre, a ; malmokba, gabonaszérűkre, si- J lókba szállítani a jövő évi ke- S nyernek valót. ; — I Botyánszki János • Békéscsabai Ingatlankezelő Vállalat nyári szünidőre 16 évet betöltött középiskolai fiútanulókat könnyű fizikai munkára felvesz Jelentkezni lehet: Kétegyházj út 3. Munkaügyi osztály. * 5 A vegyszeres gyomirtás korában egyre ritkábban látható munka a répa kapálása. Amint azon ban képünk is bizonyítja, esetenként mégis szükség van az ősi szerszámra, a kapára és az emberi erőre, ha a kemizálást nem megfelelően alkalmazzák. A dobozi Petőfi Termelőszövet kezet egyik növénytermesztő munkacsapata a vegyszerezés ellenére visszamaradt gyomot irtja a több mint száz holjae cukorrépatáblán. (Fotó: Demény) D Mindenkinek csak Dédike Fischer Ká- rolyné, a békéscsabai szociális otthon legidősebbje. Már a századfordulón 25 éves volt. A férjét 35 éves korában vesztette el. Egy fiú és három lány eltartásának és felnevelésének gondja maradt rá. A fia hamarosan meghalt. A lányok felnőttek. Férjhez is adtln őket. Ma négy unokája, 12 dédunokája és öt ükunokája van. Lánya egy sincs, ö mind a hármat túlélte. Az unokái szokták meglátogatni. Ilyenkor mindig megkérdezik tőle: — Dédike mi hiányzik? A válasz egyforma: — Add csak ide a pénzt, majd én elköltőm. Tulajdonképpen mindent megkap az otthontól. Elégedett. A sors soha sem kényeztette el, nincs különösebb igénye. Meg hát ebben a korban amúgyis kevéssel beéri az ember De néha jólesik egy kis cukorka vagy csokoládé. És számon tartja a rokonait. akiknek időnként levelet ír. Erre kell a néhány forint. Jól érzi magát ebben a környezetben. 1вяаяаяяяяяяввааяаяяаяяяа«а1 é d i к Mindig vidám. Ám akkor egy kicsit elkomolyodik, amikor 98. születés-napján betoppan hozzá a Kner Nyomda November 7_. szocialista brigádja. Várta ezt a. pillanatot. Várta azokat a kedves asz- szonyokat és lányokat, akik nem először jönnek el hozzá, hogy egy kis szere- tetet lopjanak he az életébe. A szeme is könnybelábad, amikor átnyújtják neki a virágcsokrot, a fekete fejkendőt, a kötényt és a tábla csokoládét. — — Isten éltesse Dédike! — köszönti először Mórocz Istvánná brigádvezető, megcsókolta az arcát jobbról is, balról is. Aztán következnek a többiek, mind a 10- en. A meghatódottság pillanatai nem sokáig tartanak. A szép élmény hatása alatt felvillanyozódik Dédi néni és még a szokottnál is vidámabb lesz. — Milyen sokan vagyunk, hál' istennek — néz körül, aztán kibontja a fejkendőt és felpróbálja, de véletlenül fordítva. — Vigyázzon Dédike, nem megy férjhez! — figyelmezte1ва«аааааваяаяаваааяаяяая1 0 tik, mire ő menten lekapja a fejéről a kendőt: — Jaj, nagy baj lenne, mert az minden vágyam —■ mondja tettetett komolysággal. — Mi a hosszú élet titka? — kérdezik tőle, — Csak arra kell vigyázni, hogy meg ne haljon az ember — válaszol mindenki derültségére, A szobatársai elmondják, ho;.y Dadákét, mint korelnököt néha így köszöntik: — Szervusz öreganyám. Ö pedig körbe fordul, meg az ágyak alá néz, mintha keresné ki az az öreganyám? Nem is néz ki a legidősebbnek, bár a korban utána következők alig múltak 80 évesek. Sokan még ?0-nél is fiatalabbak. Dédi néni azonban tartja magát. Dolgozik. Takarít, cipőt pucol. Nem bír tétlenkedni. Mint ahogy fiatalabb korában is mindig tett-veit. Azért olyan mozgékony még ma is 93 évesen Ez a hosszú élet titka? Talán. Meg az a szeretet ét gondoskodás, amivel körülveszik. Pásztor Béla Répakapálás
