Békés Megyei Népújság, 1973. július (28. évfolyam, 152-177. szám)
1973-07-22 / 170. szám
RR KO R О STA J KULTURÁLIS MELLÉKLET Kiállításról kiállításra A Zrenjanin és a noviszádi Magyar Szó írja Amatőr festők Békéscsabáról A „KIS GALÉRIÁBAN”, Zrenjaninban. Szabadság tér 7. alatt megnyílt a békéscsabai amatőr festők ki_ állítása. Harminckét alkotó kiállított 35 művet, olajképet. rajzot, pasztellt, akva_ relit, textilképet és réz- domborítást. (Bartók József. Horváth János. Feld- mann Tibor, Hajnóczy Vilmos. Pataj Pál, Meskó Anna. Póka György, Szalai Sándor. Székelyhídi Attila, Miklós István, Szokolai Sándor, Petrovszki Pál, Steigerwaüd István, Görgé- nyi Tamás, Takács István, Molnár Antal, Romvári Etelka, Szalai Lajos, Gazsi Endre, Várkonyi János, Mihalik József, Párzsa János. Vollmuth Frigyes. Németh Lajosné, Tóth Valéria.) . Ni gyón érezhető az amatőrök kiállításán, hogy nincsenek bázis nélkül, ezt maguk a festők is elkerülhetetlenül felismerték. Mindenesetre vitathatatlan a festői minőség és tagadhatatlan a nívó, a jelenlevők valamennyiében van esztétikai viszony és hivatástudat. Vannak szabálytalanságok, de a legna_ gyobb erény ezen a kiállításon a szerzők mellett szól. ez az alkotók kitűnő esztétikai érzéke, tehetsége. Többen sokat kísérleteznek, és ezek vezetnek jelentős eredményre. Ezeknek az alkotóknak kutatása. bátorsága nélkül újabb festői megoldások hiányoznának, vagy maradnának mások hűséges követői. Különösen figyelemre A két testvérváros szoros együttműködésének jegyében került sor erre a valóban színvonalas és változatos kiállításra. A zrenjanini Kisgaléria látogatói örömmai és nagy elismeréssel fogadták ezt a kiállítást, amely a híres magyar festészet hagyományának követéséről is tanú. ságot tesz. Zrenjanin és Békéscsaba testvérvárosi együttműködése immár több mint egy évtizede tart. Ez idő alatt társadalmi, gazdasági-, műméltó, vonzó alkotást mutatott be Szokolai Sándor, Székelyhídi Attila. Horváth János. Hajnóczy Vilmos, és a textilben Tóth Valéria. A kiállításon akad érdekes látnivaló a zrenja_ nini festőknek is, különösen a fiatal zrenjaniniak- nak. (Zrenjanin e, lap, 1973. június 30.) Z. M. üzenet a Körösök vidékéről Rádió NovUSad: A kiállítás jelentőségét növeli, hogy a képek különböző technikával és anyaggal készültek. Van köztük olaj-, pasztell-, ak- varell, tempera, rézdomborítás, goucbe, vegyes technika, linó, tus és monotí- pia. (Magyar Szó. 1973. június 30.) velődési, sport és msás ’téren alakult ki az a szoros baráti kapcsolat, amelynek kétoldali jelentőségét főleg a tapasztalatcsere hasz_ Orosz ikonok a Szépművészeti Múzeumban Raffaello Sixtusi Mádon, nájának távoli rokonai ezek a képek a Szépművészeti Múzeum új kiállításán. Távoli, nagyon távoli rokonok, я közös bennük pedig az ember igaz szeretető, a felismerés: az arc, a tekintet a lélek tükre. a belső világ testet öltött megjelenése. Nem tudom, miért gondoltam valamikori drezdai utam legmegrázóbb élményére, a Zwinger képtárának fő helyén őrzött Six- tusi Madonnára, amikor a régi orosz művészet idehozott képei között felfedeztem a merengő-arcú Madonnákat, istenanyákat, abból a középkorból, amelyben — más táj ege alatt — Raffaello is alkotott. Különös üzenet ez a kiállítás ebben a múzeumban ebből a rég letűnt kor. bői. Különös, szép üzenet a régi orosz festészetről, mely egyházi tárgyú ábrázolásai ellenére — és ez nem belemagyarázás — még istenanyáival is a kor emberétől hoz hírt, id*, a huszadik századba. A vallási mítoszok alakjai legalább annyi emberi tulajdonsággal felruházottak, mint ahogy a kibontakozó reneszánsz művészei is emberré varázsolták a meg- ö'őz.ő korok hideg, merev, bálványkép-arcú Madonnáit. Nagyszerű tett ez a kiállítás. mely kulturális kapcsolataink révén jött létre. Nem hozzánk került legelőször, a képek és a szintén kort idéző ötvöstárgyak megjárták már Lengyelországot. Kanadát, Csehszlovákiát, a Német Demokratikus Köztársaságot és Japánt, míg most a Szépművészeti Múzeumba elérkeztek. Most. amikor egyre nagyobb érdeklődéssel keressük, nézzük a középkori ikonfestészet remekeit, nagy kincs ez a tárlat, melynek anyagát a leningrádi Âl’ami Orosz Múzeum, a moszkvai Andrej Rubljov Régi Orosz Művészeti Múzeum és a moszkvai Kreml Állami Fegyvertárának ‘ legszebb darabjaiból állították össze értő szakemberek. Tanulmánynak is ió a tárlat: megismerteti a nézőt a közép-orosz és az északi, más képekkel pedig a híres novgorodi, moszkvai iskolák ikonjaival. Az egyik legszebb, legmegejtöbb alkotás Hodigitria istenanya ikonja а XVI. századból (képünk), melyet a kutatók egy kis faluban leltek fel. S a többi: Szent Miklós ikonja, Mihály arkangyal képe az érdeklődés középpontjában nap, mint nap. Járjuk a termet, és mindenki halkan, csendben be. szél. A képek hatása leírhatatlan és elgondolkoztató. Felkelti bennünk azt a hangulatot, melyet alkotóik megragadni és megőriz, ni kívántak és meg is őriztek a kései utódok számára. A festmények körül szobrok, hímzések, különböző tárgyak, ötvösmunkák. Egytől egyig mintha a történelem lapjairól léptek volna ki. hogy idehozzák forrongó, nehéz korukat a mi mostani világunkba, csodának és szépségnek egyaránt. Játék Bónus István A léckerítést, mint húros hangszert, Megzenditette a napsugár; Előmászott rejtekhelyéről: Lepke, légy és millió bogár. Szélkiáltók szelték a levegőt. Hirdették: tavasz van emberek! Lássunk munkához s fogjon játékba Minden virgonc tanyasi gyerek. Százesztendős, viharvert eperfa Kibontotta ernyőjét felettünk, S alatta szöszke cimborámmal Csöpp játék-tanyát építettünk. Játék-kazlat, játék boglyákat Rakosgattunk köréje sokat, S agyagból formáztam: lovat, tehenet S százféle apró jószágokat. Formát, értelmet kapott a sár A szorgalmas gyermeki kézbe; Gyúrtam, paskoltam, mintázgattam, Társam meg bámulva nézte... Addig játszottunk a sok kis állat Elporladt, széjjel szállt a tájra* Talajjá vált s benne virul, Virágzik az emlékem fája.* Egy úf sorosat elé noeításában lehet megtaláL Hl. Illi-i rtíSl Ez vonatkoztatható a békéscsabai amatőr festők jelenlegi zrenjanini kiállítására is. Húsz fiatal alkotó műve tárul a néző elé, akiket különös érzés fog el. Új ígéretek, új tehetségek kibontakozását látni, alkotásaikban a szülőföld szeretet® az. amivel elmúl- hatatlan élmény melegét keltik. " De talán mindazt, amit látni, érezni és tapasztalni lehet a kiállításon, Zdravko Mandic zrenjanini festőművész szavaival tudjuk leghűbben, tolmácsolni : „A békéscsabai amatőrök tárlata merő ellentéte я nálunk levő jelen helyzetnek, amikor amatőr szinten Vajdaság- szerte a képzőművészet di- letantizmusával találko. zunk. Náluk viszont azt látni, hogy mindannyian értik a festészet mesterségét, autentikusan közelednek a motívumokhoz. Minden művész — habár közel áll a korszerű magyar festészet esztétikai kritériumához — annak kereteiből kiutat keres, kíváncsi természetével, új lehetőségek után kutat, újszerű alkotó kifejezéssel. Kíváncsiságuk rendszerint kutató jellegű — de gyümölcsöző eredménnyel járó. A mi fiatal amatőreinknek csak jó példával szolgálhatnak — hogyan kell dolgozni!” A kiállítás iránt, különös, képpen nagy érdeklődés nyilvánult meg és az eddi- géilk alapján a legtöbb dicséretet és elismerést: Horváth János. Hajnóczy Vilmos, Székelyhídi Attila olaj- és akvaréll-alkotásai, valamint Németh Lajosné és Tóth Valéria textilművei kapták. Galaktika címen, Kuczka Péter összeállításában és szerkesztésében új sorozat indult. 1972-ben ielent meg az 1—2. szám, a 3. pedig ez évben, A füzetek a tudományos- fantasztikus irodalom, a science fiction, vagy még könnyedébben szólva, a sci-fi világban kívánnak eligazítást nyújtani. A sci-fi nemcsak az irodalomban van jelen. Számolni kell vele a film- művészetben és érintőlegesen még a tudományban is. Épp ezért az egyes számokban fi Imfemer tetőkéi és olyan cikkeket is közölnek, amelyek a tudományos és technikai fejlődés távlataival és az ezt megelőző sci-fi művo’- „jóslataival” foglalkoznak. Rend„ kívül fontos, hogy olyan írások is vannak a Galaktikában, amelyek irodaj lomelméleti megközelítésben tárgyalják a műfaj kiadványait, megrajzolják ez irodalmi ágazat történeti útját Érdekes cikket közöl például már az első számi Gerard Diff loth tollából. Címe: Bevezetés a tudományos-fantasztikus irodalomba. A tanulmány mintegy lerombolni kívánja azoknak a sci-fi „hívőknek” illúzióit, akik a műfaj ere. detét a lehető legrégibb múltba, már Nanoferkap- tahnál, a Ptolemaiosz fáraók egyikének írnokában vélik megtalálni. Sorra veszi mindazon világhírű régi műveket, amelyek csupán rokon vonásokat mutatnak a sei-fivei, de nem tekinthetők annak (ilyenek pl: Alice a Csodák országában, Cyrano művei). Teszi mindezt azért. hogy azután annál nagyobb örömmel ismertesse azokat a műveket, amelyek joggal ide sorolhatók. A sci- fi valóságos kibontakozásának korszakát meglepően későre. 1925-re teszi. Színhelyét pedig az Egyesült Államokban jelöli meg. A sorozat szerkesztője, Kuczka Péter e terület elismert szakértője, szakírója. Bibliográfiai bevezetőktől irodalomelméleti cikkekig számos írást, olvashatunk tőle e kérdéssel kaapcsolthan. Joggal várhattuk el tehát azt, amit az első három füzet igazolt — azt, hogy e füzetekben a sci-fi irodalom, bői a legjelesebb írók rövid írásaival találkozunk majd. Mindez indokolttá teszi, hogy a sorozatot örömmel köszöntsük és kíváncsian várjuk a következő számokat. (Kozmosz, 1973.). Szabad Olga Sorolni e/eket a tárgyakat. apró remekeket, se- lyemhimzéseket és míves ivópoharakat lehetetlen. Leírt szóban mindent visz- szaadni ugyancsak az. látni azonban minden, a lehető legtöbb, a legteljesebb élmény. Ezért is hívjuk az olvasót, ha érkezése van Budapesten. keresse fel ezt a megragadóan. különösen szép kiállítást.
